Hajhó!

Eredetileg tegnap akartam E'Last részt, és ma ezt, de kifogtak rajtam a GIFek, így tegnap nem volt semmi lol, ma érkeznek ők, és a héten valamikor kicsit ritkább vizekre evezünk!^^

Jó olvasást!

Ölelések!

D.

Heeseung:

Heeseung értelmes fiú, a helyén tudja kezelni a dolgokat, így nem esik kétségbe, amikor megtudja, hogy beteg vagy. Ha úgy ítéli meg, hogy orvosra van szükséged, ellentmondást nem tűrve – olykor szelíd erőszakot alkalmazva – visz el. De ha nincs akkora baj, akkor csak édesen ápolgat. 

Igyekszik úgy alakítani az idejét, hogy minél többet tudjon veled lenni, bevásárol, főzőcskézik neked –hiába ellenkezel hevesen –, szigorú ágyfogságra ítél, és amikor már jobban vagy örömmel babusgat is egy kicsit. 

- Mondtam, hogy jobban leszel, Jagiya – csókol lágyan a homlokodra, amikor napokkal később legalább már az ágyból ki bírsz mászni. Szorosan a karjaiba zár, és magatokra húzza a plédet. – És abban is biztos vagyok, hogy a csodalevesem segített – vigyorog, és egy apró csókkal akadályozza meg, a leveséről – ha őszinték akarunk lenni, inkább kotyvalék – alkotott kritikád elhangzását.

Jay:

Szereted, imádod, de lássuk be, Jay Park empátia szempontjából sok esetben egy teáskanál érzelmi szintjén áll nagyjából. Szó sincs arról, hogy ne aggódna érted, főleg akkor, ha sokáig vagy beteg vagy nagyon rosszul vagy. 

Szívesen birtokba veszi a konyhát, ha kell, fenyeget, hogy egyél, de nem igazán mutatja ki az aggodalmát. Vagy legalábbis igen sajátos módon teszi, amivel minden alkalommal teljesen kiakaszt, és az sem gátolja meg, hogy az agyad képtelen megfelelően működni, hogy visszavágj neki. 

- Látod, Baby – vigyorog rád, miközben egy bögre forró teát tesz eléd, és szorosan belebugyolál a takaróba –, ezért kell hallgatni az okos barátodra, aki megmondta, hogy öltözz fel rendesen – vigyorog rád gyalázatosan. – Még a pulóverem is felajánlottam, de te... – magyaráz, mire te csak a szemeidet forgatod. 

Jake:

Utálja, amikor beteg vagy. Nem azért, mert nem szeret ápolgatni, sokkal inkább azért, mert az esetek nagy többségében igyekszel előle eltitkolni, hogy beteg vagy. Igazából csak azért, hogy ne aggódjon, de természetesen ezt magyarázhatod neki...

Általában mástól tudja meg, hogy lebetegedtél, így rendszerint igencsak morcosan jelenik meg nálad felszerelkezve mindennel, amire szükséged lehet, és rengeteg olyan dologgal is, amire egész biztosan nem. 

- Csak tudnám, hogy miért titkolózol előttem – morog, miközben kipakolja a cuccokat a megfelelő helyre. Villámgyorsan kényelmesbe vedlik, és elterül melletted az ágyon szorosan magához ölelve. – Komolyan kiakasztasz – csóválja a fejét és egy újabb takarót teker a láztól reszkető tested köré. 

Sunghoon:

Fázz csak meg egy kicsit, az árnyékoddá válik azonnal. Semmilyen formában nem tudja kezelni azt ha megbetegszel akárcsak annyira, hogy megtaknyosodsz egy kicsit. A legenyhébb tüneteknél is lehetetlen meggyőzni arról, hogy nem a halálodra készülsz, csak több zsepire van szükséged.

Szabadságot vesz ki, és ne is álmodj arról, hogy a munkahelyed vagy az iskolád közelébe mehetsz. Örülj, ha a laptopodat nem dugja el. Gyakorlatilag bezár a lakásba, és az ágyból is maximum pisilni és zuhanyozni mehetsz el akkor is, ha egy kis taknyon kívül tényleg nincs más bajod.

- Én csak aggódom – duzzogja, amikor megemlíted neki, hogy kicsit talán túlzásba esik –, mert szeretlek – ettől persze megolvad a szíved és önként fekszel vissza az ágyba annak ellenére is, hogy már szinte semmi bajod. – Jó kislány – vigyorodik el, mire csak hozzávágsz egy párnát. 

Sunoo:

Minden alkalommal megilletődik kissé, és nem is nagyon tudja mit csináljon, amikor betegen lát. Általában nyugtatgatod, hogy azért ez nem világvége és nem fogsz belehalni, de látszólag minél többször mondogatod neki, ő annál jobban aggódik. 

Végül a Hyungjai segítségét kéri, és a tanácsaikat követve – szerencsére megszűri a tanácsokat – próbál minél jobban segíteni neked, aminek hála te minden ilyen alkalommal egy kicsit jobban beleszeretsz... már ha ez lehetséges.

- Csak gyógyulj meg, jó? – mereszt rád szomorú szemeket, miközben elrendezi rajtad a takarót, és pár pillanatnyi tétovázás után végül melléd fekszik és a karjaiba zár. – Azt olvastam, hogy az ölelések ilyenkor sokat segítenek – dünnyögi. Nos, annyit mindenképp segítenek, hogy két nappal később – Jungwon nagy örömére – együtt nyomjátok az ágyat. 

Jungwon:

Gyakorlott a témában, hiszen annak ellenére, hogy majdnem ő a legfiatalabb Leaderként megtanult gondoskodni a fiúkról, és valljuk be, veled ezerszer könnyebb dolga van, bár tény, hogy egy (nem is annyira) kicsit jobban is aggódik, amikor te leszel beteg. 

Azt sajnos nem engedheti meg magának, hogy minden percet veled töltsön, de a lelkedre kötni, hogy azonnal szólsz neki, ha valamire szükséged van. Bevásárol, teát főz, kaját rendel, mosogat, krémmel keneget és még a gyógyszer bevételt is felügyeli. 

- Annyival könnyebb veled, Jagi, mint a fiúkkal – sóhajtja, és gondosan betakargatva nyom egy apró csókot az homlokodra, majd az ágyad mellé telepszik egy székre, és onnan figyel – vagy dúdol valami édes dallamot –, amíg el nem alszol. 

Ni-ki:

Túl sok időt tölt Jay társaságában, és túl sok minden ragad rá. Ezt már hamar megállapítottad. Persze ennek ellenére odavagy érte, és igazából az sem lep meg, hogy nem dob el azonnal mindent, amikor meghallja, hogy beteg vagy. 

Ahogy végez a próbával, az első útja hozzád vezet, és mindent megvesz, amit csak előzőleg leírtál neki. Még kaját is szerez, és addig nem tágít, amíg legalább a felét meg nem eszed annak, amit eléd tett. Sőt, még egy kis nasit is csempész a szatyorba, amivel persze aztán csak az agyad húzza. 

- De akkor ezt én eszem meg – nyomja a szájába a nyalókát, és jóízűen elnyammog rajta. – Te úgyse érzed az ízét – vigyorog, majd mikor meglátja a gyilkos tekinteted csak egy gyors csókot nyom az ajkaidra – Kóstoló – pimaszkodik –, hogy lásd kivel van dolgod, Édesem – tolja vissza a szájába az édességet, és jót vihog a felrobbanni készülő valódon.