Jaj, ne! Tudja! Látszik az arcán, hogy tudja! Basszus!
Görcsösen szorítottam Finn kezét, és ebbe a pillanatban rájöttem hogy vége a titkolózásnak. Talán. Lehet mégsem azt tudja. De biztos! Nem mertem megszólalni, félve harapdáltam a számat, azonban akkor abbahagytam amikor Finn nyugtatóan rám mosolygott. Vett egy nagy levegőt, aztán kifújta. Aztán mégegyszer, és mégegyszer. Végül az egyik kezét hátul a nyakára szorította, ráhajtotta a fejét, ezután visszatért az ez előtti pozíciónkhoz.
– Huh, na jó, kezdem. Baszki, ha én ennyire parázok ettől hogy elmondjam, nem tudom elképzelni te mennyire – nevetgélt kínosan, aztán elhúzta a száját. – Mármint remélem nem kamuzott Sadie... Istenem, lehet csak kamuzott...
Egy pillanat alatt a magabiztosból bizonytalan lett, azonban én sem javítottam a helyzeten, meg se mozdultam, teljes csendben ültem. Nyelt egy nagyot, aztán újra belevágott.
– Millie, ne haragudj... Nem tudom...
Kiejtettem a kezemet az övéiből, és lefagytam. Úgy éreztem magam, mint akit szívbe szúrtak. Pedig be sem fejezte. Be sem fejezte, nekem mégis elhomályosodott a látásom, és felpattanva mentem az ajtóhoz, amin nem bírtam kimenni, mert zárva volt. Hova a fenébe tette Finn a kulcsot? Egyáltalán mikor zárta be az ajtót? Nem emlékszem... Könnyes szemmel fordultam felé, de Ő sem az ágyon ült már, hanem itt állt előttem.
– Ezt jól elcsesztem. Nem az van, amire gondolsz, hidd el. Csak... Úristen, nem bírom kimondani – megfordult és a kezeibe temette az arcát. Összeráncolt homlokkal néztem rá, és hirtelen megvilágosodtam. Megdörzsöltem a szemeimet a kezemmel, majd megfogtam Finn vállát és szembefordítottam magammal. Szaggatottan kifújtam a levegőt, és lassan átfontam a karomat a nyaka körül.
– Te jó ég. Ha... Ha most az van amire gondolok... Remélem az van, mert huh... Akkor. Mi lenne ha beszéd helyett mondjuk csinálnál valamit? – kérdeztem meg, őrülten dobogó szívvel. Mikor már azt hittem, hogy kiesik is a helyéről, Finn elmosolyodott. Konkrétan fülig ért a szája. Megéreztem, hogy a karjai átölelik a derekamat, és mire feleszméltem volna, már lehunyt szemmel csókolóztunk. Lassan, érzékien. Gyönyörű volt. Azt szeretném, hogy ne csak az első csókom, de az utolsót is tőle kapjam.
Hiszen Finn Wolfhard nem a sorozat miatt csókolózik velem, hanem mert érez valamit irántam.
És én ennek rohadtul örülök!

omgsksksksk
elérkeztünk ehhez a részhez is honeys!
remélem nem írtam le nagyon bénán és hogy tetszik nektek🥺 véleményeket komiba várom, naon érdekel, tényleg.
szép álmokat!
ui: álmodjatok finn-nel;)
xx, anna♡