Délre már mindenki fent van, tehát kezdetét veheti a mi kis sorozat napunk. Viccesen hangzik, de miután már látható a sorozat, rögtön az első nap ledaráljuk a stábbal. Lehet egoistának hangzik, ez van. A Duffer tesók mára kivették a hotelhoz legközelebb lévő mozit, és ott nézzük teljesen végig.
– Indíthatom? – kérdezi Winoma, mire mindenki felkiált egy igent. Személy szerint az elejét kicsit unalmasnak találom, dehát ízlések és pofonok. Aztán elkezdődik a közismert Stranger things zene, amit mindenki hangosan végigdúdol. Na, majd amikor ennek vége lesz a hasam-lábam, teljes testem elkezd remegni, ugyanis "Mike"- al, csókolózok. Ugye ilyenkor az a legjobb, ha a partnered mellett is ülsz? Naná! Észrevettem, hogy ennél a résznél mindenki vigyorogva ránk néz, én pedig hunyorogva jelzem nekik, hogy ne minket nézzenek, hanem a vetítőt. Mármint, a vetítőn nézzenek minket, ne most ahogyan itt ülünk egymás mellett Finn-nel. Az emlegetett szamár ennél a gondolatomnál megbök, mire megrezzenve felé fordulok. Ő azonban, a vásznat nézi, úgy tesz mintha nem ő lett volna.
– Lol, de vicces kedvedbe vagy ma – morgom oda neki az orrom alatt, mire továbbra is értetlenkedve felém fordul.
– Én csak nézem a profi alakításodat, Millie.
Az arcom lefagy, Wolfhard - éra bezzeg egy halvány mosoly csúszik. Mikor azonban már kb. eltelt 10 perc, csigatempóban visszaszegezem a tekintetemet a sorozatra. A hallottakon gondolkozom, mire a másik oldalamról is jön egy bökés.
– Ma mindenki bökdösős kedvébe van? – próbálom halkan mondani, mégis a stáb fele rám kapja a tekintetét, mire elsuttogok egy bocsánat félét. Sadie-re nézek, aki ugyanúgy tesz, mint az előbb Finn.
– Ti most szivattok? – kérdezem normál hagsúllyal, mire a sorozat leáll, és mindenki rám néz.
– Minden oké, Eleven? – vonja fel a fél szemöldökét Ross, én pedig elkezdek sűrűn bólogatni.
– Igen, de átszeretnék ülni inkább Noah mellé – mondom még mindig dühösen, közben hallom hogy mellőlem halk nevetés hallatszik fel.
– Vagyis inkább mindjárt jövök, elmegyek a mosdóba, folytathatjátok – állok fel kelletlenül, és gyorsan kisétálok. Bemegyek az egyik kis fülkébe, és ráülök a wc-re, majd arra a lábamat is felhúzva, a térdemre teszem a fejem. Tulajdonképpen mi bajom van? Szoktuk egymást szivatni, magam sem értem ezen min sértődtem meg ennyire. Hallom, hogy kinyílik az ajtó, majd halk csoszogás után bekopognak a fülkébe.
– Remélem ez azt jelenti, hogy az én alakításom is jó volt.
Finn hangjára akaratlanul is mosoly lett az arcomon, és éppen nyitottam ki az ajtót, mikor azzal jól megcsaptam Finn-t.
– Jesszus, jól vagy? – tettem a kezem a homlokára, a gyomromnak pedig liftezni támadt kedve.
– Nem válaszoltál – húzta el onnan a kezem, kikerülve a kérdésem.
– Kérdezni nem kérdeztél – forgattam meg a szememet, és láttam rajta hogy elkezd gondolkozni, én pedig erre a látványra felnevettem.
– Igaz, de érdekelne, tehát vedd úgy, hogy kérdés volt – rántotta meg a vállát és kíváncsian a szemembe nézett. Megráztam a fejemet, majd megfordulva elindultam kifelé, de azért még válaszoltam neki:
– Kérdésben a válasz, Wolfhard.

oh my goood, mondjátok, hogy tetsziiiik:/
amúgy a véleményetek érdekel, tehát komiba várok akármit. good night, everybody^^