Őszintén, még ha teljesen pontosan tudtuk is, hogy mi lesz, akkor is az összes nőnemű, plusz még páran férfiként is megsirattuk a végét. Én az utolsó két részt már szinte Finn-nen töltöttem. Mondhatnám azt is, hogy a vállán – mert eredetileg így terveztem –, csak aztán szépen lassan rájöttem, hogy a kedves Wolfhard-nak, ha nem jönne be a színészi munka, még elmehet ágynak is esetleg. Ahogyan teljesen vége lett, megérzem, hogy a fekvőhelyem elkezd mocorogni.
– Ne már, ez tök kényelmes – mondtam becsukott szemmel, miközben felemeltem a kezem és lefogtam mozgásom okozójának a kezét.
– Millie, már egy órája rajtam alszol – nevetett fel halkan Finn, mire azonnal kipattantak a szemeim és hunyorogva eltávolodtam az ágyamtól.
– Mi? Nem is aludtam, láttam a végét – utaltam a Stranger thingsre a mozivászonra mutatva. Finn elmosolyodott.
– Igen, az volt egy órája, aztán becsuktad a szemed és elaludtál.
Összehúztam a két szemöldökömet, gondolkoztam, de nem rémlett, hogy az előbb éppen felébredtem volna. Széttártam a karjaimat, majd körülnéztem.
– A többiek?
– Visszamentek a hotelbe, hogy "ne zavarjanak" – mutatott az ujjaival macskakörmöt, miközben megforgatta a szemeit. Bár ahogy előadta kicsit rosszul esett, de próbáltam úgy csinálni mintha nem érdekelne.
– Akkor menjünk mi is – mondtam elindulva kifelé.
– Várj, előtte nem megyünk be a Starbucksba? – kérdezte, én pedig megtorpantam és kissé halkan feltettem a kérdést.
– Mármint ketten?
– Persze – válaszolta tök természetesen, közben pedig mellém sétált és felhúzta a fél szemöldökét.
– Oké – vontam vállat tökre közömbösen, de éreztem, hogy ég az arcom. Eddig ketten még csak egyszer voltunk a Starbucks-ban, akkor is csak azért mert mindketten elaludtunk és beugrottunk egy innivalóra a forgatás előtt. Míg ezeken gondolkoztam, megéreztem, ahogyan "valaki" a fejemre tesz egy napszemüveget. Halványan rámosolyogtam Finn-re, majd elindultunk. Közel három perc alatt oda is értünk, aztán gyorsan besétáltunk, hogy kint észre ne vegyenek minket.
– Válassz nekem is, addig keresek egy eldugottabb helyet – susogtam Finn-nek, majd észre is vettem egy tökéletesnek kinéző helyet, és le is vágódtam az egyik székre. Előkaptam a telefonomat, de Finn-re tévedt a tekintetem és néztem, ahogyan a poharakra diktálja a neveket. Sunyin elmosolyodtam, és készítettem róla egy fényképet, amin éppen beletúr a göndör fürtjeibe, miközben megnyalja az ajkait, mert olyan gyorsan ledarálta a rendelést, hogy kiszáradt a szája. Elfolytott vigyorral néztem a képet, ránagyítva az arcára, amikor Finn mellém szegődött és érdeklődve pillantott a képre. Azonnal kikapcsoltam a telefont és lesütöttem a szemem, gyorsan indokot keresve, hogy miért fotóztam le, de közben éreztem, hogy Wolfhard vigyorogva bámul.

hello guysss! naon sajnálom amiért nem volt rész, próbálok mostanában majd többet hozni. hogy tetszik eddig a sztori? ♡