a világ legbénább comebackje jön... 3... 2... 1...

jujutsu kaisen ;; zenin maki x (female) reader :

┌──────── ∘°❉°∘ ────────┐

└──────── °∘❉∘° ────────┘

miután teljesen egyedül belefutottál néhány kettes szintű átokba, a rosszul elsült harc alatt szerzett sérülések miatt néhány napra befektettek a gyengélkedőre. az ott töltött napjaid után shokotól azt a szigorú utasítást kaptad, hogy ne is merészelj edzeni még legalább két hétig, így ezt kihasználva ki sem mozdultál a szobádból, amíg nem volt muszáj.

de mivel egy hét letelt a kettőből, és úgy érezted, mindjárt elsorvadnak az izmaid, úgy döntöttél, hogy sétálnod kellene egy keveset, annak ellenére is, hogy a szociálisfóbiád legszívesebben az ágyadhoz láncolt volna úgy örökre.

direkt a délutáni edzés idejét választottad arra, hogy elhagyd a barlangodat, nehogy belefuss bárkibe is, még annak ellenére sem, hogy mindenkit imádtál. csak sajnos volt, akit túlságosan is. ezzel a bajod pedig csak annyi volt, hogy bárki szólt hozzád, te csak nyekeregni bírtál, mint egy zárlatos porszívó, ami nem túl hasznos dolog, ha épp halálosan beleszerettél az egyik legcsodálatosabb nőbe a világon, és próbálnál nem idiótát csinálni magadból a gyönyörű szemei láttára.

fellélegezve léptél a folyosóra, ahol ez alatt az egy hét alatt sikerült mindenkit elkerülnöd, de mindig csak a légfontosságú helyekre mentél, mint a mosdó vagy a fürdők. ezúttal viszont az udvar azon részét céloztad meg, ahol sosincs edzés a rossz talaj miatt.

automatikusan kihajoltál minden kanyarban, hogy megnézd nincs-e ott senki, de amikor az egyik ilyen kanyarban megláttad makit, felnyikkantál, és visszaugorva a falnak simultál.

― (név)? ― hajolt be a lány arra a folyosóra, ahol épp a pulzusod próbáltad visszaredukálni egy kevésbé halálos mennyiségre.

― nem vagyok fura! ― ugrottál egyet ijedten, hirtelen kiejtve a szádon a szavakat, amiket át sem gondoltál teljesen. ― m... már-mint... szia! ― tettél egy száznyolcvanfokos fordulatot, majd elrohantál a folyosón, vissza a szobádba, ahol az ajtónak dőlve szorongattad a ruhádat a mellkasodnál.

kicsit remegtél is, és nem tudtad eldönteni, hogy istent, vagy magadat utálod jobban. nem olyan rég voltál elsős ott, és úgy érezted, nemcsak a harci képességeidre cáfoltál rá, hanem az egészséges elmeállapotodra is. ha lehetőséged lett volna ezek után egy sötét sarokban leélni az életed hátralévő részét, habozás nélkül megtetted volna.

a maradék egy hétben meg sem kísérelted a felesleges akciókat, a kevesebb mozgás miatt pedig csak nobarával futottál össze, de miután csak ijedten, megmerevedve bámultál rá teljes káoszban és csendben, inkább egyedül hagyott a gondolataiddal.

viszont a tény, hogy vissza kellett térned a rendes, emberekkel teli életedbe, teljes melankóliába üldözött. reggel inkább legurultál az ágyadról a takaródba burkolódzva, mintsem felkeltél róla, az egyenruhádat pedig lassabban vetted fel, mint valaha. a karjaid erőtlenek voltak, belegondolni sem akartál, milyen kínos lesz, ha leejted így a fegyvered az edzés alatt.

ugyanazt a procedúrát alkalmaztad, hogy kimenj az udvarra, mint mikor belefutottál életed szerelmébe. ezúttal is kinéztél minden sarkon, és lassan közelítetted meg a többieket, akik látszólag már elkezdtek bemelegíteni.

― rég láttunk, (név)-chan~ ― integetett feléd itadori, mire lefagytál a lassú, görnyedt sétádban, és pár pillanatra úgyis maradtál.

― sziasztok ― motyogtad mindennél halkabban, de úgy látszik, hallották, ami egyszerre nyugtatott meg és zaklatott fel.

amikor megláttad makit, egy pillanatig elgondolkoztál, hogy csendben el kéne párolognod, de úgy döntöttél, hogyha az átkokkal elbírsz, nem fog ki rajtad a világ eddigi legkínosabb szerelme sem. sőt, mintha még egy kis bátorságot is gyűjtött volna a tudatalattid, mert a lábaid maguktól indultak el a lány felé.

― sen... pai ― szólaltál meg erőtlenül. azt hitted, nem hallotta, ezért meg akartad bökni a vállát, de a remegő kezeid megálltak félúton, amikor feléd fordult.

― (név)? ― nézett rád egyébként egész kedvesen, te mégis megszédültél egy pillanatra, és úgy maradtál egy kicsit, felemelt kézzel és szóra nyitott szájjal. megesküdtél volna, hogy biztosan utál téged, pedig ennek a közelében sem voltál.

― én... ― kezdted bizonytalanul, miután feleszméltél. ― sajnálom! ― kiáltottad el magad a helyzet hevében, mire körülöttetek mindenki megállt egy pillanatra, emiatt pedig elszégyellted magad. ― mármint, hogy... meg... meg-ijed... tem... ― nyeltél egy nagyot. ― nem vagy ijesztő, nagyon szép vagy! ― miután megint elszóltad magad hevesen, az arcod elé kaptad a kezeid. ― mármint hogy... nagyon sajnálom... az... előző hetit... ― motyogtad zavartan, és teljesen elrejtetted az arcod, és még a fejedet is a föld felé hajtottad.

mikor egy tenyeret éreztél a fejeden, megrezzentél egy pillanatra, és valami beazoníthatatlan, macskaszerű hangot is hallattál.

― pedig aranyos, hogy ilyen fura vagy.

miután meghallottad a szavakat, szó szerint elájultál. pontosabban kicsúsztál a lány keze alól, és ha nem kapnak el, még a fejed is beverted volna.

a lány viszont megzavarodva figyelte, ahogy életet próbálnak lehelni beléd az elsősök.

― megöltem? ― maki le sem vette rólad a szemeid.

― tunatuna ― szólalt meg a háttérben inumaki, aki végig kísérte a történéseket.

― akkor tényleg meghalna ― reagált a szavakra panda egyből, miközben te épp friss, de nem túl stabil erőre kaptál az egyértelműen orvosi szakszerűséggel adott pofontól, amit nobara valószínűleg valamilyen filmből tanulhatott.

a reggeli edzés végén maki azért megközelített téged, amire te kicsit sem furcsán reagáltál, nyilván.

― (név), leülnél? ― kért meg téged a lány, mire kicsit összezavarodtál.

― mi-miért!? ― ijedtél meg indokolatlanul.

― nem akarom, hogy elájulj.

elpirultál ezt hallva, de azért leültél a mögötted lévő padkára robotikus mozdulattokkal, majd maki is melléd ült. amikor rád nézett, inkább elkaptad a fejed és a beton egyik repedését kezdted vizsgálni.

― mit... szeretnél? ― kérdezted nagyot nyelve.

― egy randit? ― kérdezett vissza enyhén oldalra döntött fejjel, mire a szervezeted minden darabkája leállt a működésben.

― ve-velem...? ― elkerekedett szemekkel bámultál ezúttal hetek óta tartó szerelmed egyetlen tárgyára, aki csak aprót bólintott.

eldönteni sem tudtad, hogy milyen isteni csoda történt az életedben hirtelen, de azért kipréseltél magadból egy gyenge "oké"-t.

és mint később kiderült, nemcsak azon a randin, hanem az összes többin is; amint megnyílsz, és nem félsz önmagad lenni, te vagy a világ egyik legszerethetőbb embere, akiért maki tényleg bármit megtenne.

˙‧➴ kérte : farkasgretaizabel ;;

ma tudtam megnézni a nemrég kijött 10. részét a komi can't communicate-nek, és imádtam minden másodpercét, de ennek esküszöm semmi köze a oneshothoz. 😭😭

2021 / 12 / 31 🐍