boku no hero academia
↪ todoroki shouto x !fem! reader

- O-cha-ko-chan~ Segíts nekem! - könyörögtem a legjobb barátnőmnek, miközben a pláza padlóját koptattuk.

- De hogyan? Te sem tudod mit akarsz, csak elrángattál ide minket és mindjárt ránk sül a kabát - kezét a fejemre tette és rám mosolygott, de nem tudtam viszonozni. Teljes pánikban voltam.

- Tsuyu-chan - fordultam reménykedve a másik mentsváramhoz. - Te tudsz segíteni? - A béka lány csak megrázta a fejét, én pedig a mellettünk lévő padra rogytam és a kezembe temettem az arcom.

- Azt hittem azért jövünk, mert tudod mit akarsz - ült mellém Tsuyu.

- De hát fogalmam sincs! - kiáltottam fel, ami miatt furcsán néztek rám az emberek. - És az se segít, hogy bár január van, mindenhol karácsonyi cuccokat árulnak még mindig. Hát nincsenek tisztelettel az olyanok felé, mint én?!

- Mi lenne ha csak nézelődnénk, talán véletlen találsz rá arra amit keresel - Uraraka biztatóan a vállaimra tette a kezét, én pedig szomorúan felnéztem rá.

- Szerinted működne? - kérdeztem szipogva, mire csak bólintott. Úgy voltam vele, hogy rosszabb úgy sem lehet, így felállva követtem barátnőimet.

- Uhh, oda be akarok menni! - mutatott a barna hajú lány egy boltra.

- De az egy ruha bolt, én pedig... - Nem hagyta hogy befejezzem, csak megragadta a csuklómat és berángatott az üzletbe. - Én pedig nem ruhát keresek - fejeztem be a megkezdett mondatom, de akkorra már mindketten eltűntek mellőlem.

Sóhajtva indultam a keresésükre, miközben a nyakláncomat piszkáltam.

Olyan nyomorultul érezem magam, fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Holnap lesz Shouto szülinapja és én még mindig nem tudom mit csináljak, pedig egy hónapja ezen stresszelek. Karácsonyra sem tudtam semmi értelmeset találni, most ki akartam tenni magamért, de a helyzet az, hogy pocsék vagyok az ajándékok kiválasztásában.

Már napok óta magam alatt vagyok. De mégis hogy mondjam el a lányoknak, hogy lassan depressziós leszek ettől a szorongástól?

- (Név)-chan, nézd! - Uraraka berántott két sor ruha közé és mutogatni kezdett nekem egy pólót nagyon lelkesen. Folyamatosan bólogattam arra amit mondott, de figyelmem teljesen másra terelődött. A mellettünk lévő akasztókat figyeltem, amikor megcsapott a felismerés.

- Úristen! Ochako-chan, te egy zseni vagy! - kiáltottam fel majd le kaptam kettő vállfát a helyéről, remélem hogy az ötletem megvalósítható.

- He? - Uraraka furcsán nézett rám, de én elrohantam mellette és a kasszához siettem, mielőtt elveszítem az összes ihletemet.

―

- Ne stresszelj, menni fog. Nem stresszelj, menni fog - mantráztam magamban már legalább egy órája, ahogy a pulcsik felett térdeltem. - NEM FOG MENNI!

Kiejtettem az ollót a kezemből és fejjel az ágyba borultam.

Két pulcsit vettem. Egy fehéret és egy pirosat. Szét akartam vágni és összevarni, de egyszerűen nem ment. Pedig mindig jó voltam a varrásban, de annyira remegett a kezem, hogy hozzáérni sem mertem.

- Nem hiszem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok.

- (név)-chan! - kopogott az ajtómon valaki, de nem figyeltem a hangra. - (név)-chan, jól vagy? - jött be Uraraka a szobámba. - Holnap lesz Todoroki-kun szülinapja, és...

- Rúgj még belém, padlón vagyok... - motyogtam a párnámba kétségbeesetten.

- Csak azt akartam megkérdezni, hogy segítesz-e a-

- NEM! NEM TUDOK! - csattantam fel, és felültem a lepedőn. - Reménytelen vagyok. A legrosszabb barátnő, aki csak létezhet...

- Ne mondj ilyet! - Uraraka a hátamra rakta a kezét és simogatni kezdett. - Mondd mi a baj, és együtt megoldjuk!

- A létezésem a baj! Hiába akarok tökéleteset, ha még csak el sem bírom kezdeni! Nézz rám! Fogadjunk, hogy Midoriya-kun és Tsuyu-chan már rég díszítenek egy szobát! Fogadjunk, hogy még Iida-kun is hamarabb talált ajándékot, mint én! Ne nézz hülyének! Neked meg csoki illatod van! Fogadjunk, hogy már sütsz is! Én meg itt vagyok, és nem tudok felmutatni semmit! Szerencsétlen vagyok. Annyira szerencsétlen vagyok... Egyszerűbb lenne megszökni Mexikóba és új életet kezdeni...

Uraraka felkuncogott, mire csak még jobban kétségbeestem.

- TE MOST KINEVETSZ?!

- Sajnálom, csak annyira összeilletek. - A barna hajú már a könnyeit törölgette és elterült az ágyon. - Todoroki-kun is pont ilyen reményvesztett fejet vágott, amikor szülinapod volt.

Ezt hallva elkerekedtek a szemeim.

- De hát az az ajándék tökéletes volt! - csattantam fel hirtelen.

- Tudom. Mi is ezt mondtuk. Most is ezt mondom. (név)-chan. Csak higgy magadban, oké? Ha kell segítek is. Szeretnéd?

- Nem! - álltam fel az ágyról és elszántan a legjobb barátnőmre néztem. - Gonosztevők ellen fogunk harcolni a jövőben, nem fog ki rajtam egy ilyen semmiség! Nem kell segítened! Sőt! Én segítek neked! Most lemegyek veled sütni, utána pedig egész este fent leszek, és befejezem, amit elkezdtem!

- De nem szükséges...

- DE AZ! - Megragadtam Uraraka csuklóját és elkezdtem húzni a konyha felé. - MINDEN TÖKÉLETES LESZ, MERT AZT MONDTAM! TÖKÉLETES, ÉRTED?

- Egek, mondtam a múltkor, hogy ne beszélj Bakugouval, megfertőzött - Uraraka próbált megállítani, de hajthatatlan voltam.

- TELJESEN JÓL VAGYOK!

- (NÉV)-CHAN! - kiáltotta el magát a barna hajú is, mire megtorpantam és kérdőn néztem rá. - Nagyon stresszelsz, mi lenne, ha megnyugodnál egy picit?

- De nem lehet - motyogtam lehajtott fejjel. - Különben én sem leszek elég.

- Miket beszélsz? Te még sok is vagy néha! Hát nem tűnik fel, hogy mennyire aggódsz? Tudom, hogy azt akarod, hogy minden úgy menjen, ahogy mennie kell, de ezt most bízd ránk, (név)-chan, oké? Mindig kétségbeesel, de hé! Felesleges, rendben? Menj, csináld meg, amit elkezdtél és nyugodj meg egy picit.

- De én ehhez kevés vagyok... - Éreztem, hogy a szemeim bekönnyesedtek, ezért letöröltem őket, és elfordultam, hogy ne lássa, hogy sírok.

- Ez csak egy szülinap, nem kell-

- NEM! Te tényleg nem érted? Mindent meg kell tennem, hogy minden tökéletes legyen, különben önmagamban én sem leszek elég jó! Mégis ki lenne boldog egy ilyen szerencsétlen roncs mellett, mint én? - Összerogytam és a folyosó falának döntöttem a hátam.

- Te miről beszélsz? (név)-chan... - Uraraka leguggolt elém és a felhúzott térdeimre támaszkodott.

- Nem vagyok olyan szép, mint a többi lány! Nem jó a képességem sem semmire! Gyenge vagyok és még a jegyeim is rosszak. Ki akarna egy ilyen ronda, gyenge és hülye lányt, mint én? ÉS MÉG ERRE SE VAGYOK JÓ!

- (név)... - A hang irányába néztem, de a torkomban akadt minden szó. Uraraka elmosolyodott és felállt.

- Azt hiszem, Mina már keres engem - mondta, majd ott hagyott.

- (név) - suttogta újra a nevem Shouto, de nem néztem rá. - Tényleg ezt gondolod?

Most ő guggolt le elém. Nem akartam a szemébe nézni, de nem hagyta hogy elfordítsam a fejem. Az állam alá nyúlt és maga felé fordított.

- Te csodás vagy - Homlokát az enyémnek döntötte, de erre csak még jobban elkapott a sírhatnék. - Hé! - letörölte az újra és újra előtörő könnyeimet és gyengéd puszit nyomott az ajkamra. - Ha ennyire ki akarsz tenni magadért, akkor pont nekem kéne ezt éreznem, nem igaz? Te túl jó is vagy hozzám...

- Ne mondd ezt! - szipogtam, majd a pólójába kapaszkodtam és a vállába hajtottam a fejem. - Még az ajándékodat sem tudtam megcsinálni.

- Csak maradj velem. Nekem te vagy a tökéletes ajándék.

― 𝙙𝙖𝙩𝙚 : 2021 / 02 / 23