haikyuu ;;
kozume kenma x kuroo tetsuro

┌──────── ∘°❉°∘ ────────┐

└──────── °∘❉∘° ────────┘

Ha bárki megkérdezné Kozume Kenmát, hogy mi az egyetlen dolog, amit mindig is bánni fog, a válasz egyszerű lenne.

Hiszen sok dolog van, amit az embernek eszébe sem jut értékelni az életben, mert teljesen átlagosnak és mindennapinak tűnik.

Például sosem csodálkozna rá senki, hogy süt a a Nap, hiszen mindennap ott van, felesleges bámulni, de ha beállna a sötétség, és sosem jönne elő többé a fény, mindenki elkeseredne és depresszióba esne a világ.

Vagy ott van a fa az udvaron. Tudjátok, ami mindig az egész családnak útban van. A feleség panaszkodik, mert az ágak elszakították a kedvenc ruháját, a tinilányuk azon szökik ki esténként, a férj kocsiját megkarcolta és még a leveket is sepregetni kell. De ha kivágjátok, ugye milyen üres nélküle a kert? Nem szállnak le rá a madarak, hogy csicseregjenek, lapossá és unalmassá teszi az összképet a megmaradt tönk és mintha kevesebb lenne az oxigén.

Kozume Kenmának ez a dolog nem más volt, mint Kuroo Tetsuro.

Miután a csapatkapitány elballagott, mintha üressé vált volna az iskola. Pedig tele volt emberekkel, a gólyáknak hála mégcsak nem is lett kevesebb a létszám az épületben. A légkör mégis nyomasztóvá és elhagyatottá vált.

Mégis, többé senki nem zaklatta addig ebédszünetben, amíg neki nem állt enni a játékra való koncentrálás helyett.

Nem volt aki reggelente rutinszerűen rángatta volna ki az ágyból, hogy el ne késsen.

Nem volt, aki hajnal kettőkor "menj aludni" üzenetekkel bombázta, ezzel azt bizonyítva, hogy mindkettejük bioritmusa korrigálásra szorul.

Nem rángatta senki kínos szociális helyzetekbe.

És legfőkébb: nem volt ki miatt röplabdáznia.

Még ha eleinte be is járt edzésekre, hiszen azt az egyet megígérte mind Kuroonak, mind a csapatnak, a feladásai egyre hanyagabbá váltak, míg végül teljesen elzárkózott a sport elől.

Tarthatta volna benne a lelket, hogy a fekete hajú így is szétspamelte üzenetekkel a telefonját, vagy hogy talán két hetente hazajárt az egyetemről, de ez sem tartott sokáig.

Az üzenetek száma napról napra csökkent, Kuroo pedig a szülei halála után rá se akart nézni régi otthonára.

Eltávolodtak. A szakadék megállíthatatlanul tágult kettejük között, míg végül átugorhatatlanná vált.

Mégis, hosszú-hosszú évek múltán nemcsak Kenma, de az egész volt Nekoma csapat ott ült azon a bizonyos eseményen azon a napon.

És hogy mi az, amit Kozume Kenma a legjobban megbánt, és amit egész életében bánni fog?

Sosem valott szerelmet Kuroo Testuronak.

Nem tette meg, amikor a ballagási bulin mindenki részegen kérdezgette tetszik-e neki valaki.

Nem tette meg, amikor a vonat elindult az egyetem felé.

És nem tette meg azon a bizonyos esküvőn sem. Megtehette volna, de akkorra már mindenki tudta, hogy késő. Így inkább nem szólt semmit, csak hallgatott örökre.

──────── ∘°❉°∘ ────────
──────── °∘❉∘° ────────

2021 / 04 / 23