haikyuu !!

kozume kenma x !fem! reader

╔.★. .═════════════╗

╚ ═════════════. .★.╝

Épp az egyik csodás randink közepén voltunk. Normális pároknál ez parkban való sétát, egy kávézóban való ücsörgést esetleg egyéb filmekbe illő romantikus dolgokat jelentett, de nekünk...

Nos, én épp a nemrég elkezdett animémet néztem az ágyamon fetrengve, miközben Kenma az ágy előtt ülve játszott az egyik játékával. Egyszer egy ilyen randiest alatt anyukám benyitott és szabályosan leszidott minket, hogy bezzeg amikor ő ennyi idős volt és egy szobában volt a barátjával, akkor minimum két óvszert elhasználtak, és hogy legalább az anime nézés vagy a gamerkedés közül az egyik tevékenységet csináljuk együtt.

Nos. Ő sosem értett meg engem igazán.

Viszont pont az ilyenek miatt a szüleim könnyű lelkiismerettel szerveztek esti programokat, és hagytak minket egyedül a házban. Hát aznap kár volt.

Kint hatalmas vihar dúlt, és bár sem én, sem életem egyetlen szerelme nem félt a viharoktól, mégis a frászt hozta ránk, amikor az egyik nagyobb dörgés után lecsapódott az áram az egész lakásban.

Percekig csak ültünk lefagyva, majd mikor azt hittem, hogy Kenma ijedt tekintete komoly rettegést jelez, csak félig holt hangon megszólalt:

- Nem tudtam elmenteni.

Csak pislogtam egy ideig, majd én is szomorúan néztem a laptopom kijelzőjére, amely lelkesen tudta velem, hogy "nincs internet".

Köszi, feltűnt.

- Most várhatok holnapig, hogy megtudjam Todoroki nyeri-e a sportfesztivált - suttogtam én is magamba fordulva.

Mindkettőnk borzalmas lelki problémákkal küzdött a történtek miatt és csak bámultunk magunk elé letörten.

- Felhívom apát, hogy hogy tudom visszaizélni az áramot, vagy mi - mondtam ki az első értelmesnek tűnő gondolatot, ami épp eszembe jutott abban a szituációban.

Kenma ekkor teljesen reményvesztett szemekkel nézett rám, már amennyit láttam a bekapcsolva maradt laptop fényénél.

- Ne hagyj egyedül. Üresnek érzem magam.

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most valami rossz vicc-e, de rá kellett jönnöm, hogy nem az. Sosem volt wifi nélkül?

- Hát nekem van zseblámpám meg mangám, szóval~ - nyújtottam el a mondatot és visszaültem az ágyra, majd a kezembe vettem az egyik kincsemet. Épp olvasni készültem, amikor a fiú felült mellém az ágyra és ő is bámulni kezdte a mangámat.

- Miért olvasol te ilyeneket? - pislogott rám zavartan. Nos. Lehet hogy pont a Killing stalkingot szorongattam, lehet hogy nem. Ne ragadjunk le a kínos részletekben.

- Ezt csak most találtam, nem tudom miért van itt. Nézzük meg az áramot! - felpattantam és magam után akartam húzni Kenmát is, aki kishíján átesett a szobám padlóján heverő ruha halmon.

- Értékelném, ha nem rángatnál a vaksötétben - motyogta, majd ő is bekapcsolta a zseblámpát a telefonján, amíg én felhívtam apát.

- Hát... - szólaltam meg, amint letettem a telefont. - A jó hír, hogy meg lehet oldani az áram-krízist.

- És mi a rossz? - a kérdést hallva teljesen ijedt fejet vágtam.

- Hogy én biztos nem megyek le a pincébe! Egyszer kiskoromban rám támadott ott egy kóbor macska, meg a bejárat az udvaron van és én eskü nem rohanok át a viharon, mert megcsap a villám és odahalok.

―

Nem tudom miért csinálom ezt. Miért csinálom ezt? Én nem akarom ezt csinálni.

Épp az ajtóban álltunk és hosszasan őrlődve bámultuk a kint dúló vihart, ami valahogy hirtelen sokkal ijesztőbb lett. A pince lejárója is valahogy messzebbinek tűnt tíz méternél.

Nyeltem egyet, majd a barátom felé fordultam. - Bátraké az elsőbbség! - majd kilöktem, mire szegény egyből full elázott. De balszerencsémre volt annyi lélekjelenléte, hogy megragadja a karomat, így én is a bejárati ajtón kívülre kerültem.

- Ez gonosz volt - motyogtam, majd szó szerint akkorát sikítottam az egyik dörgés miatt, hogy a szomszéd kutyája válaszolt.

- Jesszus - pislogott rám meglepettem, de nem tudtam mást csinálni a kínos vigyorgáson kívül.

- Csak menjünk, mielőtt sírva fakadok!

Lerohantunk a pince lépcsőjén, de valahogy pincék sötétben egy vihar közepén ijesztőbbek, mint lenniük kéne.

Kétségbeesetten próbáltam kapcsolgatni a villanyt, egészen addig, amíg Kenma el nem húzta a csuklómat.

- Szerintem itt sincs áram - nézett rám komolyan, én pedig csak kétségbeesetten bólintottam.

- Gondoltam, de egy próbát megért - motyogtam letörten.

- De azért sokat fejlődtem! - jelentettem ki büszkén, miközben a telefonok gyér fényénél kerülgettük a ládákat.

- Fejlődtél?

- Aha - vadul bólogattam. - Legyőztem a félelmem! Mindig féltem lejönni ide, mert ugye egyszer rám támadott itt egy kóbor macska. De most önszántamból jöttem le ide egy macskával!

A fiú csak pislogott, én pedig szélesen mosolyogtam, fel sem fogva, hogy tényleg hangosan kimondtam a megkérdőjelezhető gondolataimat.

- Nem itt van a kapcsoló? - terelte a témát és megállt valami fura szekrényszerű cuccnál. Kinyitottam az ajtaját és bámultam a szerkezetet.

- Apa valami villanyóráról beszélt, de kezdem azt hinni, hogy itt nem lesznek órák - motyogtam, majd megláttam az egyetlen gombot, ami létezett a szerkezeten.

- Ez az? - kérdezte a mellettem álló is közelebb hajolva.

- Szerintem igen.

- De biztos?

- Hát jobban nem csaphatjuk le az áramot, szóval egy próbát megér - mondtam tettetett önbizalommal, majd összeszorított szemekkel rácsaptam a gombra.

Amikor kinyitottam a szemeimet, láttam hogy ég a villany a pincében. Totál büszke voltam magunkra.

―

- Gyakrabban kéne net nélküli randikat tartanunk - jelentettem, miközben a hajamat dörzsöltem egy törölközővel. - Ez egész vicces volt.

- Ja. Bár fogalmam sincs mit tudnánk csinálni - gondolkodott el Kenma az ágyamon fetrengve. Visszakapta a wifit, így újra a nintendoját nyomkodta.

- Ott van anyukám óvszeres ötlete - vontam meg a vállam.

- Nem hiszem hogy értékelné.

- Mert azt igen, ha instant lenne egy unokája? - kérdeztem vissza csípőből. - Csináljuk!

═════════════. .★.
.★. .═════════════

― 𝙙𝙖𝙩𝙚 : 2021 / 02 / 28