attack on titan ;;
jean kirstein x (female) reader

vitathatatlanul borzalmas meleg volt, te pedig nem találtál egy olyan helyet sem, ahová nem tűz a nap, így egyszerűen csak elfeküdtél a felszáradt homokban és alkaroddal védted látásodat az erős fénnyel szemben.

körülötted a legtöbben zajongtak, de igyekeztél kizárni minden felesleges hangot. utáltál izzadni és a nyári hőség az edzéssel egybevetve nem segített ezen utálatodon a lehető legkevesebb mértékben sem.

- (név) - érezted, hogy valaki finoman megböki a válladat, de semmi kedved sem volt az illetőre nézni, így csak felmordultál továbbra is letakart, csukott szemekkel.

- hagyjatok.

- de (név) - ugyanaz a hang most kicsit halkabban, már-már suttogva szólalt meg újból, de immár mintha kicsit közelebb hallottad volna füleidhez.

felemelted a karodat és hunyorogva próbáltál rájönni, hogy ki zavart meg a világ passzív, de eredményes utálásában. hamar kitisztult a nap tűző fényétől foltos kép előtted és armin guggoló alakját fedezted fel magad mellett.

félig felültél, bal alkarodon megtámasztottad magad féloldalasan, de még így is valamennyire fel kellett nézned a szőke fiúra.

- ha meglátja a kiképző, hogy fekszel, megint úgy jársz, mint a múltkor.

pár pillanatig még visszhangot vert a fejedben a kedves hangja, de aztán egyetlen mozdulattal visszavetetted magad a földre. a homok felporzott, ahogy találkozott a hátaddal, arminnak hátrálnia kellett pár centit, hogy ne gyötörje köhögőroham emiatt.

- inkább futok éjszaka száz kört, mint most egyet, hagyjatok - nyafogtad újra lehunyt szemekkel.

- de az itteni kedvenced lesz a vacsora.

armin szavai lassan értek el az agyadig, de amint ez megtörtént hihetetlen sebességgel ültél fel és támaszkodtál meg a csípőd mellett. a lendület a fiút is elsodorta, így guggolásból hátra bukva ülő pozícióba esett.

- soha senki nem kezdi a fontos dolgokkal - morogtad miközben felállva leporoltad egyenruhádat.

volt még benned annyi kedvesség, hogy felhúzd armint a földről, ha már felborítottad, majd érdeklődve néztél körbe.

- mit is csinálunk? - kérdezted felvont szemöldökkel, annak ellenére is, hogy a verekedő emberekből magad körül igazán nem lett volna nehéz kikövetkeztetni.

- közelharcot kellene gyakorolnunk - armin szavai közben heves mozdulatokkal próbálta leszedni a nadrágjára ragadt homokot.

- "kellene", de a többiek se sokat csinálnak, ezért kár volt felrángatni - jegyezted meg miközben a tőled nem messze fekvő, beazonosíthatatlan, leginkább horkolásra hajazó hangokat hallató férfit próbáltad megfejteni.

- igen, de téged utál a kiképző.

- mindenkit utál.

- de téged különösen.

ezekkel érvekkel már tényleg nem tudtál vitába szállni, így két kezed a csípődre téve fordultál körbe kíváncsi tekintettel.

- akkor kit verjek meg? - tetted fel a költői kérdést, bár választ nem vártál rá.

- jeant, kérlek - ért oda hozzátok eren is. az egyik kezével a térdén támaszkodott, a másikkal pedig egy koszfoltot próbált levakarni arcáról.

először csak pislogtál rá, és bár érzékelted, hogy a kijelentés annyira sem volt komoly szándékú, mint a kérdésed, elernyedt testtartással vállat vontál.

- oké.

a két fiú csak értetlenül nézett a távolodó alakod után, de mondani nem mondtak semmit.

te könnyed léptekkel léptél a párfős csoport felé, amiben jean is állt. látszólag őket sem érdekelte az edzés ténye, de te azért megbökted a fiú vállát.

- (név)? - összeráncolt szemöldökkel fordult feléd. - mit szeretnél?

- most ilyen gyakorlat van - kezeiddel körbe akartál mutatni a területen, ahol voltatok, de a mozdulat felénél megálltál, mert a sok fekvő meg beszélgető ember nem támasztotta volna alá kellőképpen a szavaidat.

- igen, és? szerintem senkinek semmi kedve ehhez - tovább is mondta volna, arra utalva, hogy téged is csak nemrég kapartak össze, de te gyorsabban nyitottad a szádat.

- vagy csak félsz, hogy megvernek - mosolyodtál el gúnyosan. - ne félj, majd én megtanítalak verekedni.

- nem bántok lányokat.

- ez a kijelentés egyel több okot ad erre - vontál vállat és egy laza, féloldalas mozdulattal gyomron rúgtad.

te kiegyenesedtél, ezzel szemben jean összegörnyedt.

- miért? - kérdezte összeszorított fogakkal.

- leengedted a védelmed. sose engedd le a védelmed.

egyik kezed a derekadon pihentetted, míg a másikat kinyújtottad felé, hogy felhúzd a földről. vonakodva fogadta el a segítséged, de jól tette volna, ha ennél is tovább kételkedik. amint összeért a bőrötök, átfogtál csuklójára és karját háta mögé húzva kényszerítetted újra, immár teljesen a földre.

- és ne legyél naiv.

kényelmetlen volt számodra hajolgatni, így kezedet felváltottad jobb lábaddal és kiegyenesedve leporoltad tenyereidet egymásnak ütve azokat. karjaid összefontad melleid előtt és gúnyosan lenéztél.

- szóval ki nem bánt lányokat? - kérdezted enyhén oldalra döntött a fejjel.

mivel választ nem vártál, így hátra léptél két lépést, ezzel elengedve karját is.

- komolyan miért? - kérdezte, ahogy átfordulva leült a földre.

- ez a feladatunk, nem? - halk, rövid kuncogást engedtél ki az ajkaid közül és kisöpörted az egyik szemedbe lógó tincsedet.

- akkor is szólhattál volna előre - masszírozta a karját a fiú, remélvén hogy ez majd enyhít a fájdalmon.

- mondd ezt majd a bűnözőknek és titánoknak is légyszi - forgattad meg a szemeid és újból kinyújtottad kezeid, immár őszinte szándékkal, de ennek ellenére is kétkedve nézett rád. - abbahagytam, eskü - várakozón felé biccentettél, mire jean egy halkat sóhajtva és még mindig bizalmatlanul hagyta, hogy felhúzd a földről.

- ez mire volt jó?

- csak jól esett - vontad meg a vállad és enyhén elfordítottad a fejedet.

enyhén összezavarodtál az események hatására még ha ezt nem is mutattad ki és jean is csak arra tudott gondolni, hogy a bőröd jelentősen puhább, mint azt valaha is elképzelte.

↪ kérte : Weeb_for_a_life <3<3

jean egyébként az egyik legsemlegesebb karakter nekem ebben az animében, szóval a oneshot minőségét ennek a rovására írjátok fel légyszi, véletlen sem az én hibám meg ilyenek.

2021 / 07 / 20