✫ , bungou stray dogs
akutagawa ryuunosuke x !fem! reader

┏━━━━━━━━┓

┗━━━━━━━━┛

- Nem igazán értem, hogy miért kell ezt csinálnunk...

- Randizni?

- Kimenni az utcára.

Csak pislogtam rá, aztán felsóhajtva beletörődtem a sorsomba. Miért hittem, hogy ez könnyű menet lesz?

- Csak hogy szívjunk friss levegőt is meg ilyenek. Nem tartom egészségesnek, hogy csak gyilkolni jársz az utcára jóformán... - morogtam, ahogy újra megpróbáltam arrébb húzni a fiút a csuklójánál fogva. Természetesen ez a kísérletem ismét kudarcba fulladt.

- Nem azért járok az utcára, csak mindig az lesz a vége - közölte velem teljesen komolyan, mire én majdnem a homlokomra csaptam. Hogy lehet ezt ilyen nyugodtan kijelenteni?

Valahogy nem nyugtatott meg a javított verzió sem, így csak felsóhajtottam.

- Na, Ryuu, légyszi~

- Nem.

- Kérlek~

- Nem.

- Ah... Tudod, hogy mindig elérem amit akarok! - csípőre tettem a kezeim és elszánt tekintet próbáltam vágni több kevesebb kísérlettel.

- De nem mehetnénk legalább este? - kérdezte, mire belül elkönyveltem egy félsikernek az eddigi próbálkozásaimat.

Nagyon naív, ha azt hiszi, hogy engem meg lehet puhítani.

- Dehogynem - vágtam rá egyből, mire felcsillantak a szemei. - De akkor a vidámparkig rángatlak és ráveszlek minden gyerekes dologra.

- Utállak - morogta, ahogy elsétált mellettem az ajtó felé.

Teljesen boldog voltam, hogy sikerül végre nappal is kirángatnom a lakásból az én különleges kis szerelmemet. Ugrálni tudtam volna örömben, de nem akartam lerontani a kisugárzásomat, amivel sikerült rávennem erre.

- Ha utálnál, már rég elhagytál volna~ - vigyorogtam, majd én is a cipőm felé indultam.

- Ami késik, nem múlik - halottam, hogy morog mögöttem, de nem tudtam komolyan venni, főleg az enyhén durcás arckifejezése miatt, ami amúgy olyan eszméletlenül aranyos volt, hogy másodjára is beleszerettem.

- Figyelj, elhagyhatsz, ha akarsz, de most akkor is kimegyünk megnézni a naplementét - húztam cinkos mosolyra az ajkaim és karon ragadva el kezdtem kihúzni a lakásból.

- Hova akarsz menni egyáltalán?

- Csak a kikötőig nyugi, ott nincsenek idegenek.

Kint egész kellemes volt az idő, kicsit volt csak hűvös, de nem zavart, mert kifejezetten jól esett. Az főleg, hogy Ryuu egy rossz szót nem szólt, akkor sem, amikor boldogan megragadtam a kezét és szinte futva húztam a kikötő korlátjáig.

A tenger lágyan hullámzott, és a Nap már utolsó sugarait küldte rá. Az ég alja is elszíneződött, ami visszatükröződött a vízről. Gyönyörű volt.

- Látod? Mondtam, hogy megéri kijönni! - fordultam boldog mosollyal Ryuu felé, aki unottan a korlátnak dőlve bámulta a vizet. - Na~ - oldalról átöleltem és a vállára hajtottam a fejem. - Csak egy kicsit legyél boldogabb a kedvemért.

- Melletted mindig az vagyok - mondta teljesen komolyan, de amint neki is leesett, hogy mit mondott, enyhe pír öntötte el az arcát és a másik oldalra fordította a fejét.

Megszólalni sem tudtam, csak pislogtam pár pillanatig, majd zavaromban teljesen a vállába fúrtam a fejem.

―

- Na? Bántott a friss levegő? - kérdeztem, amikor már visszafelé sétáltunk. Akkorra már nagyjából beesteledett. Ő csak megrázta fejét enyhén duzzogva, amin muszáj volt felkuncognom. - Mondtam, hogy nem mérgez.

- Tényleg nem. Most már haza mehetünk? - Teljesen türelmetlen volt, szívesen igent mondtam volna, de előtört belőlem a belső kisördög.

- Talán. De még van idő a vidámparkra~ - daloltam, miközben átöletem a karját.

- Az kizárt - Szegény teljesen ijedt fejet vágott, szinte megsajnáltam.

- Na, légyszi~

- Nem.

- Kérlek~

- Nem.

- Csak gyere el velem, és utána azt csinálunk, amit csak akarsz. - Erre a mondatra megtorpant.

- Bármit? - kérdezte gyanakvóan, én pedig hatalmas mosollyal bólintottam.

- Bármit.

Egy kicsit gondolkozott, majd felcsillantak a szemei és tovább sétált.

- Akkor menjünk.

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

― 𝙙𝙖𝙩𝙚 : 2021 / 03 / 01