bungou stray dogs :
╱↬ dazai osamu ;; nakahara chuuya ;; akutagawa ryuunosuke ;; edogawa ranpo ;; fyodor dostoevsky

≻ ───── ⋆✩⋆ ─────≺

(dark era) dazai osamu :

- ha leesünk innen, még meg is haraplak - morogtad magad elé, miközben igyekeztél nem arra koncentrálni, hogy kiszámold mennyi matematikai esély van arra, hogy pont alattatok szakadjon le az a faág, amin ültetek.

- nem fogsz leesni - dazai próbált megnyugtatni, az állát a válladra támasztotta, és szorosabbra fonta a karjait a hasad körül, hátha ettől megnyugszol.

egy széles faágon ültetek, dazai a fa törzsének, te pedig dazainak támaszkodva, a fiúnak háttal. a problémád viszont inkább a fa magasságával volt, nem a szituációval.

- de ha mégis-

- akkor bosszúból kivágjuk ezt a fát - a fiú szavai némiképp lenyugtattak, szóval igyekeztél nem egy darab kő módjára ülni karjai között. - és lefogsz maradni a csillagaidról, ha csak pánikolsz - egy apró csókot nyomott az arcodra, és visszarakta az állát a válladra, ahogy az ég felé fordította a fejét, veled együtt.

egyszerre több hullócsillag suhant át az égbolton, mire elmosolyodtál, és ellazultál a fiú karjaiban.

- sosem láttam még csillaghullást - a szemed a cikázott az égen és igyekezted egy életre megjegyzi a pillanatot.

- ezek csak meteorok - dazai szavai csiklandozták a bőrödet.

az ingatag faágtól való félelmeddel nem törődve pedig felé fordultál, hogy egymást is lássátok.

- de szépek, nem?

nakahara chuuya :

- ilyet soha többet nem csinálunk! - szólaltál fel még mindig kicsit a sokkhatás alatt. a gyomrod émelygett chuuya képességének mellékhatásaként és eközben úgy kapaszkodtál kabátjába, mintha kötelező lett volna.

- jól vagy? - nézett rád kicsit aggódva. egy csapat bűnöző elől menekültetek, úgyhogy chuuya képességével jutottatok fel a közeletekben lévő legmagasabb épület tetejére, ezzel kiaknázva a két leghívogatóbb dolgot egy ember életében : a hányingert és a halálos magasságot.

- mhhm - nemlegesen megráztad a fejed és igyekeztél nem lenézni az alattatok elszáguldó autókra. - magasan vagyunk és az én halál normális szervezetem élvezi a gravitációt is - motyogtad, miközben igyekezted magadban tartani a vacsorádat. bár a lábaid már szilárd talajon voltak, mégis szédültél egy kicsit.

- de nézd! - mivel összeszorított szemekkel ölelgetted kékre és lilára a karját, ezért chuuya az álladnál fogva emelte fentebb a fejedet az ég felé, hogy kizökkentsen.

kinyitottad a szemeid, remélve, hogy nem megint valami halálosat fogsz látni, és legnagyobb örömödre valóban nem ez történt. több hullócsillag is átszáguldott az égen, te pedig elmosolyodtál ezt látva.

- nem tudtam, hogy ma van a csillaghullás - teljesen elfelejtetted, hogy mennyire féltetted az életed korábban, és csak az égre koncentráltál.

- én sem - hangzott el mögötted az egyértelmű hazugság barátod szájából, majd rád terítve a kabátját azon gondolkozott, hogyan mondja el neked, hogy lefele is csak úgy fogtok lejutni, mint felfelé.

akutagawa ryuunosuke :

- ryuu! - izgatottan kiáltottál fel az ablakban állva, ahogy megláttad egymás után a hullócsillagokat. - ryuu! - kiáltottál újra, de mivel a fiú erre is csak annyit reagált, hogy kérdő tekintettel megállt a hálószoba ajtajában, várva, hogy a lényegre térj, elé ugrottál és elhúztad őt is az ablakhoz a karjánál fogva.

- nézd! - kitártad az ablak mindkét szárnyát, és enyhén kihajolva az ég felé mutattál, ahol épp zajlott egy viszonylag nagyobb meteorzápor.

akutagawa reflexből kapta el a pizsamád hátát mielőtt te leszel a nap következő hullócsilaga és enyhén visszahúzott a biztonságos padlóra.

- akarsz kívánni? - fordultál felé talán túlságosan is energikusan.

- mit csinálni? - a fiú tekintete elveszett volt, próbálta kitalálni, miről beszélsz és miért vagy ilyen izgatott néhány meteordarab miatt, de az agya leállt működni pár pillanatra.

- ha látsz egy hullócsillagot, kívánhatsz egyet és valóra válik - fordultál vissza az ablak felé, hogy tovább nézhesd az eget. - kivéve, ha kimondod.

nézte, ahogy behunyod a szemed és a párkányon megtámaszkodva lábujjhegyre állsz, mintha attól közelebb lennél a csillagokhoz. csak megtippelni tudta, hogy éppen most kívánsz valamit.

a szavak pedig szinte reflexből hagyták el a száját.

- ha már valóra vált, kimondhatom?

edogawa ranpo :

- hé! - csaptál rá a fiú kezére, amikor hozzá akart nyúlni ahhoz a doboz sütihez, ami a te oldaladon volt. - kívánj magadnak sajátot! - behúztad a dobozt a hátad mögé, és szúrósan néztél a barátodra.

bár a pokróc, amin ültetek nem volt túl nagy, és a többi étel is nagyobb helyet foglalt el rajta, mint ti ketten együtt, szóval simán elérte volna, ha szeretné. illetve, ha nem félt volna halálosan a haragodtól.

- de (név)-chan- - ranpo épp panaszkodni akart, amiért az ő mércéjével mérve nem szereted őt eléggé, de megláttátok az első hullócsillagot, így elterelődött a figyelmetek.

felnéztél az égre, és csak nézted mosolyogva, ahogy egymást követik a csillagok.

és bármilyen szép is volt az ég, vagy épp te, ahogyan gyönyörködtél benne, ranpo mégis ezt a pillanatot választotta arra, hogy megkísérelve egy biológiailag pontatlan kasztrálást a kezeid által, mégis meglopjon.

- ranpo! - felkiáltottál, de a sütidet már nem érted el, így felborultál a pokrócon.

mivel hasra estél, átfordultál a hátadra, és szúrósan néztél fel a fiúra.

- kéred a felét? - kérdezte meg, hátha akkor megússza a bosszúdat.

fyodor dostoevsky :
(oh look, the love of my life)

- borzalmasan hideg van - jegyezted meg halkan, de a szavaid így is meglátszottak a levegőben. a szavaidat bizonyítandó egy hócsepp még rá is esett az orrodra, amitől muszáj voltál elfintorodni, hiszen csikizett.

- bemenjünk? - fyodor lesöpörte a havat az orrod hegyéről, és igyekezte még jobban rádteríteni a takarót, amibe már így is lehetetlen módon belegabalyodtál.

bár a kezei hidegebbek voltak, mint a kinti levegő, de ezt nem tetted szóvá.

- ne, mindjárt kezdődik a csillaghullás - kicsit mocorogtál, hátha jobb lesz, és belekortyoltál a kezedben tartott csészébe. - ez a tea is borzalmas - sóhajtottál fel, és inkább leraktad az erkély másik felén lévő asztalra.

- mert te főzted - ritkán látott mosoly jelent meg az arcán, de mielőtt felháborodhattál volna ezen, feljebb emelte az állad, hogy te is észre vedd a hullócsillagokat.

a meteorzápor pedig valóban sokkal szebb a pétervári hóesésben.

≻ ───── ⋆✩⋆ ─────≺

➴ kérte : LunaNaito-chan <3

➴ pov : sosem hoztál egy határozott döntést sem az életben, szóval ezt bizonyítandó egy hétig tartott eldönteni, hogy melyik kéréssel kezdd, de igazából a végén nem is te voltál, hanem egy alkalmazás, amitől majdnem vírusos lett a telefonod, és ráadásul a legelsőnek beírtat pörgette ki, szóval ezt akár te is kitalálhattad volna magadtól.

happy me happy life. ✌️

date : 2022 / 06 / 26