...összebújtok, megvigasztalnak egy fárasztó nap után.

dazai osamu ; nakahara chuuya ; edogawa ranpo ; miyazawa kenji ; akutagawa ryuunosuke

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

→ dazai osamu

hangtalanul léptél be a lakásba, így dazainak először fel sem tűnt a jelenléted, amíg a semmiből rá nem ugrottál.

- jézus, (név)-chan! - nyögött fel fájdalmában és meglepődöttségében egyszerre. épp az ágyon feküdt, amikor hirtelen meglepted és koalaként csüngeni kezdtél rajta.

- bocsánat... - motyogtad halkan, majd a kötéseibe fúrva az orrod mélyet lélegeztél az illatából.

- mi a baj? - simított végül a hajadra, amint túl tette magát a sokkon.

- csak nagyon fáradt vagyok - a hangod továbbra is halk volt és kissé erőtlen, ezzel szemben viszont úgy szorítottad magadhoz dazait, mintha az életed múlt volna rajta.

- így szeretnél maradni? - dazai titkon reménykedett a nemleges válaszodban, hiszen ez a póz nemcsak hosszútávon tűnt kényelmetlennek, de már akkor bármilyen másik pózban szívesebben ölelt volna magához.

- uhum - bólogattál lassan, a fejedet pedig hamar visszadöntötted a mellkasára.

- rendben - dazai apró csókot nyomott a hajadba és hagyta, hogy így nyomjon el az álom, fejben már készülve arra, hogy amint felébredsz elárasztod őt a problémáiddal.

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

→ nakahara chuuya

hulla fáradtan léptél be a lakásba, úgy érezted magad, mint akin átment egy teher autó. ezt chuuya is észrevette, amint meglátott az ajtóban dülöngélni.

- (név)? - értetlenül nézett rád, te pedig lassú léptekkel ugyan, de a karjaiba vetetted magad.

- szeretetre van szükségem - motyogtad miközben a vállába fúrtad a fejedet.

- he? - szegény hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de hamar beletörődött.

- borzalmas napom volt - továbbra is motyogtál. közben chuuya nem szólt semmit, csak felemelt és elindult veled a kanapéhoz, hogy letehessen rá.

- most itt hagysz? - biggyesztetted le az ajkaid, amint megláttad, hogy felegyenesedik előtted.

- miért tenném? - kérdezett vissza egyből.

végül tényleg csak pár lépést ment arrébb, hogy levehesse a pokrócot a kanapé másik végéről, és rád teríthesse.

chuuya is leült melléd, te pedig egyből hozzábújtál, a lehető legszorosabban átölelve őt. chuuya a hátadat kezdte simogatni és a fejedre hajtotta az állát.

- akkor elmeséled mi történt?

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

→ edogawa ranpo

úgy érezted életed addigi leghosszabb és legborzalmasabb napján vagy túl, így lomha lépetekkel sétáltál be a lakásotokba. este lévén sötétség honolt mindenhol kivéve a hálószobát és a konyhát.

úgy gondoltad, hogy az utóbbi helyiségben véletlenül maradt égve a villany, így fáradtságod ellenére is odavezetett az első utad, hogy leoltsd azt.

azonban nem üresen találtad. ranpo, bár akkorra már pizsamában, de a konyhapultnak támaszkodva szorongatott egy bögrét.

elmosolyodott, amint meglátott, te pedig az ölelésébe vetetted magad.

- hát te? - kérdezted, de a hangodat enyhén elnyelte a ruhája, ahogy a mellkasába fúrtad az arcodat.

- téged vártalak.

nem is mondott többet, csak a derekadról lentebb vezetve a kezeit felemelt, hogy a pultra ültethessen. a kezedbe nyomott egy másik bögrét, ami pont annak a párja volt, amiből ő is ivott és kedvesen nézett rád.

- bár mindent kideríthetnék, jobban örülnék ha te mesélnél - átölelte a derekad és a válladra hajtotta a fejét.

kényelmetlen póz volt ez kakaó ivásra, de végül nagy nehezen a bögréd tartalmába kortyolva kezdted el mesélni mi történt veled aznap.

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

→ miyazawa kenji

sírva értél haza egy borzalmas és nehéz nap után. baristaként dolgoztál az iroda kávézójában, de aznap a legtöbb irodistának kinti dolga volt, így senki nem tudott szokásosan megvédeni a bunkó vendékektől, ráadásul kenji hamarabb is végzett, ennek következtében nem kísért haza senki.

a lakásba érve szinte ledobtad a táskád meg kabátod a földre és futva a mit sem sejtő fiú nyakába ugrottál, aki épp hogy kiért az ajtóhoz.

- (név)-chan...? - kenji kissé oldalra döntötte a fejét kíváncsiságában, mert nem igazán tudta elképzelni mi zaklatott fel annyira, hogy összekönnyezd a kedvenc tehén foltos pizsamáját.

- nagyon rossz napom volt - szipogtad, miközben a felsőjét szorongattad. - képzeld bejött valami bunkó vendég, megösszetörtem egy csomó csészét, kiöntöttem a mosogatóvizet és... - itt megálltál a beszédben és kissé felemelted a fejedet. - sajnálom, nem akarok ennyit panaszkodni!

- huh? - kenji látszólag meglepődött. - de én szívesen végig hallgatlak.

- tényleg? - kérdeztél vissza bizonytalanul, mire heves bólogatást kaptál válaszul.

így történt, hogy a paplan alá -meg persze a fiúhoz- bújva panaszkodtál végig a napod minden egyes aspektusáról egy egész disney mesényi időt. persze a filmre egyikőtök sem figyelt.

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

→ akutagawa ryuunosuke

katasztrófa. ez jellemezte az egész napodat, kezdve az ébredéstől egészen a lefekvésig. reggel borzalmas hangulatban ébredtél, ami az egész napra rányomta a maga bélyegét. először csak a kávédat borítottad a kedvenc ruhádra, de utána szinte minden munkát elrontottál a munkahelyeden. hazafelé lekésted a vonatot, így sétálnod kellett, és persze a legnyomasztóbb: sikerült megint összeveszned akutagawával.

nem voltak ritkák a kisebb viták, hiszen kettőtök személyisége nem minden szituációban volt kompatibilis, de ezek sosem tartottak sokáig és hamar minden újra olyan volt, mintha mi sem történt volna. aznap azonban a rossz hangulatodnak hála sikeresen eltúloztad magadban a szituáció súlyosságát.

igaz, lefekvésre már helyre álltak a fejedben a dolgok, de a büszkeséged nem engedte, hogy bármit tegyél, így a fiúnak hátat fordítva duzzogtál az ágy szélén.

- tudod - az ujjaid tördelted. fogalmad sem volt, hogy mégis hogyan kéne elkezdened. - nem voltam ma a toppon.

- feltűnt - morogta akutagawa, mire szívesen előlről kezdted volna a vitát, de sikeresen visszafogtad magad.

- mi lenne, ha néha egyszerűen csak szeretnél? - fordultál meg, hogy szemben legyetek.

- dehát mindig szeretlek - tört ki belőle akaratlanul, de amint felfogta mit mondott ki elfordult, ahogy az előtt te tetted. vagyis fordult volna, ha nem tartod vissza azzal, hogy a karjaiba vetődsz.

- akkor ölelj meg végre - suttogtad, majd boldogan vetted tudomásul, hogy a kérésed sikeresen célt ért.

──────⊹⊱✫⊰⊹──────

kérte: LunaNaito-chan <3 <3

2021 / 07 / 04