...együtt főztök/süttök.

[ bakugou katsuki ; himiko toga ; edogawa ranpo ; hanji zoe ]

→ Bakugou Katsuki

- AZT ROSSZUL CSINÁLOD! - kiabált rád a barátod hirtelen, aminek hatására akkorát ugrottál, hogy majdnem szíven szúrtad magad egy konyhakéssel.

- Jézusom, normális vagy?! - csattantál fel te is, amikor sikerült lenyugtatnod a vérkeringésed.

- TE CSINÁLOD ROSSZUL!

- MIT? - emelted fel te is a hangod. - CSAK MOSOGATOK, TE SZERENCSÉTLEN!

- De még azt is rosszul csinálod! - förmedt rád újra, mire te az orrnyegedet masszírozva próbáltad nem neki hajítani az említett konyhakést.

- Hogy lehet rosszul mosogatni? - kérdezted felvont szemöldökkel. - Meg ha rossz is, téged miben hátráltat?

- Összevizezed a kaját, ahogy lóbálod azt a kibaszott kést!

- Azért lóbáltam, mert random rám ordítottál, idióta! Majdnem megöltem magam miattad! - visszadobtad a kést a mosogatóba és csípőre tett kézzel álltál meg Bakugou előtt.

- Akkor se vizezd össze - motyogta az orra alatt, ahogy visszafordult a pulthoz.

- Mert a víztől tönkre mennek a zöldségek - jegyezted meg cinikusan a felvágandó hagymára és répára nézve.

⇢ Himiko Toga (ha nem alapból a lányok jönnének be, akkor is meleggé tenne)

Nagyon szeretted őt, de néha a frászt tudta rád hozni. Mint aznap is, amikor befogtad, hogy segítsen a vacsora megfőzésében. - Azt tedd le kérlek! - kiáltottál fel ijedten, amikor majdnem eltalált a konyhakéssel, amit abban a pillanatban szedett elő a fiókból.

- De azt mondtad, hogy segítsek! - válaszolt teljesen ártatlanul és félő volt, hogy tényleg nem érti a súlyát annak, hogy majdnem kivéreztette élete állítólagos szerelmét.

- Aha, de ezt inkább csinálom én! - mosolyogtál kedvesen és finoman kiszedted a lány kezéből a vágó eszközt, hogy feldarabolhasd a csirkét, mielőtt téged darabolnak fel.

- De kíváncsi vagyok, milyen, ha a csirkemellet darabolom! - ugrált melléd szomorúan nézve a kezedben tartott tárgyat, amitől megfosztottad őt.

- Sosem daraboltál csirkét? - felé fordultál összeráncolt szemöldökkel, ő csak a szokásos mosolyával megrázta a fejét, és a világ minden őszinteségével kijelentette, hogy:

- Nem, csak embert!

Pislogtál egy darabig, de nem voltál különösen megilletődve, hiszen te sem voltál épp ártatlan, ami azt illeti. Kedvesen elmosolyodtál, majd megsimogattad a szőke lány fejét.

- Meg mutatom hogy kell, oké?

Himiko boldogan bólogatni kezdett, le se tagadhatta volna, hogy mennyire boldoggá tudod tenni. Aznap viszont elég érdekesre sikeredett a vacsora, hiszen inkább megkéselte szegény csirkemellet, mint sem darabolta, de ettől függetlenül életetek egyik legszórakoztatóbb estéje volt.

→ Edogawa Ranpo

- Azt ne edd már meg! - kaptad ki a fiú kezéből az egész tábla csokit, amit amúgy a sütibe vettél.

- Persze rontsd el az egyetlen jó dolgot ebben - duzzogott szemével végig követve a csoki útját a kezedben. Ha pár centivel magasabb lettél volna, felraktad volna egy szekrény tetéjére, hogy bosszantsd, de sajnos te még annyira se tündököltél ebben a tulajdonságban, mint ő.

- Segíts megcsinálni és aztán ehetsz - sóhajtottál egyet lemondóan. Igazából te sem tudtad, hogy hogyan jutottatok idáig, de ha már ott voltatok végig akartad csinálni.

- A világ első számú nyomozójaként van jobb dolgom is, mint- OU! - hirtelen felkiáltott, mert tarkón vágtad egy fakanállal.

Végül több, mint egy órán keresztül szenvedtetek a konyhában, mire összeállt a tészta. A folyamat alatt, olyan biztató mondatok hangzottak el mindkettőtök szájából (bár főleg a tiedből), mint:

"Ebből kicsit sok lett, de mi baj lehet."

vagy:

"Nem tudom kell-e ez bele, de már beleraktam."

vagy:

"Az normális, ha egy csomóban ki tudom szedni a folyékon izéből lisztet?"

vagy:

"Mit is csinálunk?"

Minden lisztes volt, beleértve titeket is, a falon volt egy oda ragadt vaj darabka, aminek senki nem tudta történetét és a hegyekben felgyűlt edényt elmosogatni végképp senkinek nem volt kedve.

Ahogy hogy ránéztetek a nehezen összetákolt sütitésztára, teljesen elkeseredtetek.

- Ugye sose lesz gyerekünk? - kérdezted összetört tekintettel végig nézve a konyhán.

- Meg kellett volna ennem azt a csokit - hagyta a fiú figyelmen kívül a kétségbeesett kérdésedet. Még pár percig álltatok a konyha közepén és próbáltátok átgondolni, hogy mit kéne csinálni azzal az izével.

- Te, - bökted meg Ranpo vállát a nagy elmélkedés közben, majd rámutattál a tésztára - ez szerintem megmozdult.

⇢ Hanji Zoe

Hanji nem nagyon volt jártas a konyhai dolgokban, de amint megtudta, hogy mennyire szeretsz főzni, egyből felajánlotta hogy csináljátok együtt. Természetesen, ezt is egy fajta kutatásként fogta fel.

Szinte egy percre sem ment el mellőled és csillogó szemekkel bámulta bármit is csináltál. De tényleg, bármit. Amikor pedig be is vontad őt a folyamatba, egyenesen fangörcsöt kapott.

- Oda tudnád adni a- JÉZUSOM! - épp el akartál kérni valamit, de ki se mondtad már ott állt melletted a kezében az edénnyel, amit alapból kérni akartál. Olyan hirtelen jelent meg, hogy teljesen lesokkoltál, arról pedig fogalmad sem volt, hogy mégis honnan tudta, hogy neked pont az az edény kell. - Ne hozd rám a frászt, légyszi - kérted őt, miután normalizáltad a légzésed.

- De nagyon szórakoztató veled főzni! - tört ki belőle a mániákus énje- Nem is tudtam, hogy a krumpli... - és innentől kezdve csak úgy ömlött belőle a szó. Elmondta minden következtetését, hogy mikre kíváncsi, pl. kísérletezni akar a fűszerekkel, és hogy bizonyos ételek milyenek lennének másik hőfokon, edényben, stb.

Te először csak pislogva, majd mosolyogva hallgattad, hiszen tagadni sem tudtad volna, hogy ilyenkor volt a legszerethetőbb.

― 𝙙𝙖𝙩𝙚 : 2021 / 03 / 25