Igen,  hoztam még egy részt csak mert kedves vagyok. 
Szerdán telik le az egy hét, akkor is fogok hozni, de onnantól tényleg -most már tényleg- betartom az egy hetet. 
Tényleg.
Tényleg. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Remélem tetszik nektek a történet és, hogy nem zavaró amiért nem a karakter szemszögéből írom - lesz olyan is majd - csak valamiért,  így nekem jobban megy vagy.. Nem is jobban megy hanem... Értitek. 

* A történet lassan bontakozik ki *

Jó olvasást! 

– Oké, Lauren. Kész vagy? – kérdezte Bruce elsétálva az éppen gyomorgörccsel szenvedő, egy helyben álló lány előtt. Már több, mint egy hete a Toronyban tartózkodik, azóta az erejét vizsgálják a lánynak. Sokan a csapatból még csak most szereznek arról tudomást, hogy egyel több mutáns tartózkodik a Toronyban és akárhányszor megkérdezték hogyan vagy honnan szerezte mindig csak leintette őket, jelezve, hogy nem mondja meg.

– Nem. Biztos jó ötlet ez? – kérdezte a dokira és az előtte álló férfira nézve. Stark bepötyögött a gépébe valamit majd tíz lábnyi távolságra megállt a két személytől.

– Gyerünk Lala. – rázta meg végtagjai, körözött párat a fejével majd mély levegőt véve várt. Meglátszik Tonyn, hogy parázik egy kicsit, de a legjobban mégis csak Lauren az aki fél és ideges. Még nem használta ilyen sűrűn az erejét, mint az elmúlt pár napban ráadásul most még testikontaktus nélkül kell megtennie.

– Nem megy. Ha véletlenül baj tör ki? – kérdezte a lány ujjait tördelve. Tony sóhajtva a háta mögé nézett, ahol a helységben hátul Sam és Bucky ül. Lauren is oda nézet és bár mindig furcsa érzések kavarognak benne a Katonát látva, most viszont túl ideges volt és ez elnyomta a zavarát.

– Akkor majd ők megoldják. – biccentett a két férfi felé, akik vették a lapot így bólintottak. Tony vissza egyenesedett és vett egy mély levegőt, amit feszülten kifújt.

– Mehet. – csukta be a szemét Tony. A lány rá nézett majd ő is becsukta a szemét és mélyen koncentrált. A feje fájni kezdett, hangos zsivaj ütötte meg a fülét és képek villantak be. A végtagjai lezsibbadtak, érezte ahogyan az ereje ellepi a testét és égeti az erejét. Olyan képek villantak be a szörnyű éveiről, amikor gyilkos próbáltak belőle faragni és, mintha ez elhatalmasodott volna rajta. Alig kapott levegőt és szinte már fulladozott, mikor Banner vállát megfogva vissza húzta a valóságba. A hátul tartózkodó két férfi fel állt és pár lépést tettek előrébb. Lauren félt, hogy ez hatással lett Tonyra, félt, hogy az érzelmei és emlékei befolyásolják a képességét. Bruce oda akart menni a még mindig csukott szemmel álló Tonyhoz, de Lauren elkapva a karját megrázta a fejét és inkább ő sétált a férfi felé.

– Tony. – mondta halkan szinte suttogva. Stark feljebb emelve az állát ránézett a lányra, de az nem ő volt, amit Lauren is észrevett, ezért hátrább lépett egyet. Bruce is szólt Tonynak, de nem figyelt fel rá a férfi. Bucky és Sam oda akartak menni, de Lauren nem engedte. Lassan előrébb lépett Laurent nézte üveges tekintettel. Lauren megszeppenve nézte a férfit, mikor is annak keze a magasba emelkedett és a páncél rácsatolódott és lassan ellepte a teljes jobb kezét majd Laurenre emelte tenyerét. A lány lebukott mielőtt eltalálhatta volna a milliárdos és még nem figyelt hasba rúgta a férfit. Számított erre Lauren. Fel állt a földről és Tonyval farkasszemet néztek, próbálta megszüntetni az előbbi tudatalatti parancsát, de nem ment neki. Kell a testikontaktus. Mondta magában és ennek eleget téve elindult a férfi felé aki megint leakarta lőni, tenyerét a lányra emelve. Lauren elrúgta a férfi kezét majd a két kezével Tony arcát közre fogta. Ereje azonnal megmutatkozott szétfeszítve a lány izmait és szinte elzárta tőle az oxigént. A lány erei égni kezdtek majd koncentrált. Pár másodperc múlva muszáj volt elengednie a férfit, mert úgy érezte, hogy nem fogja tovább bírni a fájdalmat. Elkapva kezét Tony arcáról lábai összecsuklottak és a padlón kötött ki. Stark lábai is félig felmondták a szolgálatot, de ő nem koppant a padlón, mert Lauren azonnal elkapta a férfit.

– Tony? – kérdezte a lány közben a három férfi is a háta mögé sétált és figyelték a zsenit, ahogy kezével a homlokát kezdi elmasszírozni.

– Ez rosszabb, még a másnaposságnál is. – nyögött fel Stark majd lassan fel állt. – Mi a fene történt? – húzta fel a lányt is aki megköszörülte a torkát. Baromi rosszul érzi magát, emiatt az egész miatt. Lauren Tonyra nézett és úgy látta, mintha mérges lenne. A lány idegesen összepréselte az ajkait majd hadarni kezdet.

– Ahogy használatba vettem az erőm, képek villantak, amolyan emlékképek a Hydraról és gondolom hatással volt az erőmre. Amit nagyon sajnálok és amúgy lényegében a te hibád Tony Stark mert én nem akartam ezt, de azért sajnálom! – vett egy mély levegőt a végén és várta a férfi reakcióját, de ehelyett a háta mögül szólaltak meg.

– Hydra? – kérdezte valamelyik férfi, Lauren maga sem tudja melyik, mert a füle csenget és túlságosan ideges volt. A lány hátra nézett a három férfira, akik kérdően meredtek rá.

– Remek. – mondta mérgesen, közben vissza nézett Starkra. Egyáltalán nem akarta, hogy tudják hol, milyen helyen volt néhány évig fogva tartva. Kicsit tartott attól is hogy lehet itt helyben elintézik, de Tony nem köpött, ahogy Clint és Natasha sem, de most Lauren igen. Hatalmas tapsot neki.

– Szóval...– köszörülte meg a torkát Banner. Stark nem akart megszólalni inkább ráhagyta a lányra, hogy intézze el. Sőt még arrébb is sétált, amit Lauren nem díjazott, így csúnyán nézve Tonyra lassan megfordult és Brucera vezette tekintetét. – Pontosabban mi a helyzet a Hydrával?
Lauren nem válaszolt Banner kérdésére. Egy helyben toporogni kezdett, ajkát erősen beharapva és ujjait tördelve. Nem akarta elmondani, egyáltalán nem. Ami viszont a legijesztőbb volt számára az a Katona jéghideg, merev tekintette. Mérgesen és feszülten nézte a lányt, lehet nem is pislogott közben. Lauren lefagyott a Katonát nézve és megrémülve harapta tovább az alsó ajkát.

– Nem lehetne ezt később megbeszélni?

– Nem! – vágta rá a férfi amint befejezte Lauren a mondatát. Nagyot nyelt Bucky erélyesebb ellenkezésére és megszeppenve nézet a férfira, kinek tekintette most nem ragyogót. Inkább sötétsége burkolózott, ami tele van haraggal és fájdalommal. Felsóhajtott és a padlót nézte, azt várta, hogy valaki megmentse. Egyszerűen nem tudja kezelni a dolgot.

– Lauren. – mondta ki a nevét Sam, mire a lány megrázta a fejét és segélykérően ránézett Starkra. A férfi össze préselte az ajkát majd elindult a lány felé. A lány érezte a maró érzést a torkában, a gyomrában. Nem akart vissza temetkezni a múltba. Tony oda érve átkarolt a válla felett majd azzal a kezével a mellkasához húzta és neki préselte. Lauren nem látta a másik három férfi csak Tony hátát és a kijáratot, így Stark tátogott és a szemével jelzett, hogy most hanyagolják ezt a témát. Tony a lányt továbbra is közrefogva az ajtó felé vezette és el is hagyták a férfi laborját.
Csendben sétáltak a fehér folyosón és már a férfi sem ért a lányhoz csak zsebre dugott kézzel sétált mellette.

– El kell majd mondanom nekik. – mondta a férfi ahogy megálltak a liftnél és megnyomta a gombot.

– Tudom. – válaszolt neki a lány és előtörtek belőle az emlékek. Összeszorította az ajkait és a szemét majd kezét az arcához nyomta erősen.

– Hé! – ölelte meg Tony. Lauren úgy érezte, hogy itt helyben összeesik. Nem bírt vissza emlékezni, hisz még gyerek volt és amit tettek vele azt egy felnőtt is nehezen bírná ki. Borzalmasan rosszul lett. A gyomra görcsbe rándult a lábai remegtek és a gondolatai csak is a múlt körül forogtak. Kapkodta a levegőt férfi karjaiban, a múltja szinte megfullasztotta, elzárta előle az oxigént. De eddig ezzel semmi baja nem volt, most pedig újra érez. Talán mégis jobb volt úgy, hogy semmit nem érzet.

– Az istenit, Tony! Tizenhárom éves voltam! Gyerek! – tört ki magából és arcát a férfi nyakhajlatába fúrta. A torka szinte összeszorult és mintha pánik tört volna rá, még gyorsabb lélegzettel próbálta nem szabadjára engedni a könnyeit.

– Sajnálom. – mondta Tony, ahogy a lány barna dús hajába nyúlt és a tarkóját kezdte el masszírozni, ezzel is megnyugtatni valamennyire. Egyáltalán nem tudta, hogy a lány ilyen fiatalon került oda. – Nyugodj meg. – mondta Tony, de semmit nem ért el vele, mert még így is mint, aki fulladozik úgy kapkodta a levegőt a lány. – Lauren. – tolta el magától. Egyik kezét a lány karjára simította a másikat pedig az arcára ezzel el érve, hogy mély barna szemei, melyek most a könnytől csillogtak, rá nézzenek. – Nyugodj meg, rendben. – beszélt hozzá Tony, de Lauren nem rá figyelt hanem egyenesen át nézett a férfi válla fölött. Sam és Bucky teljesen fül és szem tanúja volt Lauren kirohanásának. A lány már úgy ahogy normális levegő vételt vett fel és csak ledermedve nézett rájuk.
A lány megrázta a fejét és az akkor már rég nyitva lévő lift ajtón belépett majd megnyomta a gombot meg sem várva Tonyt. Mihamarabb elakart onnan tűnni, mihamarabb elakart felejteni mindent. Stark nem is próbált meg bemenni a liftbe, tudta, hogy a lány most egyedül akar lenni és ezt tiszteletben tartotta.
Lauren amint kinyílt előtte az ajtó a szobájába sietett és leült az ágyra. Mélyen magába temetkezett és megpróbált roham nélkül vissza emlékezni. Amikor elrabolták az egyik hatalmas nagy bevásárló központ elől, mikor legelősnek ütötték meg, mikor legelsőnek véstek mély sebet a gyermekien selymes bőrébe, puha húsába. Mikor elsőnek ölt...te jó isten.
Élesen beszívva a levegőt felpattant az ágyról és a fürdőbe igyekezett, abban reménykedve, hogy egy kiadós zuhany kicsit gyengít rajta és ki tisztítja a fejét. Beállva megnyitotta a csapott és hagyta, hogy teljes egészében vizes legyen, hisz mocskosnak, undorítónak érzi magát. Mikor ruhája teljes egészében vizes lett ledobta magáról és homlokát a hideg csempének nyomta. Csukott szemmel állt egy helyben és várta, hogy megtisztuljon, de soha nem fog már teljes egészében tiszta lenni. Még ha a külsője az is a lelke nem.
Kezdett megnyugodni. Mindkét tenyerét a fehér csempére csúsztatta és a fejét elfordította, hogy az arca egyik oldala legyen a csempén. Körülbelül egy húsz percig pihenhetett, így mikor is elzárta a vizet és kimászott a zuhany alól. A vizes ruháit arrébb lökve felkapott egy törölközött és maga köré csavarta majd kilépett a fürdőből. Elindult a szekrénye felé, de egy kopogás félbe szakította. Biztos Clint vagy Natasha az. Gondolta, hisz úgy véli, hogy azóta Tony beszámolt nekik. Elindult az ajtóhoz és egy résnyire kinyitotta, de azzal a lendülettel be is vágta. A szíve hevesen kezdett el dobogni, ahogyan a törölközőt jobban szorította magához. Az ajtó mögött álló személy egy pillanatra kikerekedett szemmel nézte a lány ajtaját, teljesen megilletődve. Azért amiért a lányt egy szál törülközőben látta vagy, mert becsapta előtte az ajtót? Megrázta a fejét, még jó, hogy azért mert becsapta az ajtót mégis mire gondoltok, jézus!

– Miben segíthetek Bucky? – kiabált ki a lány a férfinek, aki még mindig döbbenten meredt maga elé. Vett egy nagy levegőt majd torkát megköszörülve válaszolt.

– Beszélhetnénk?

– Jól vagyok. – jött a válasz, de a férfi ezzel nem volt megelégedve. Egy pár percig csendben állt az ajtó előtt mikor is kinyílt előtte. Lauren már teljesen felöltözött és maga előtt keresztbe fonta a karjait. Dús barna haja, most vizesen hullott a vállára, benedvesítve vele a pólóját. A lány nem nézett a szemébe Buckynak és feltűnés mentesen végig mérhette és ameddig tanulmányozta, ellepték az érzések. Igen, jól olvastad, Bucky Barnest ellepték az érzések. Közelebb akart menni a lányhoz vagy csak egy pillanatra megérinteni. Az arca megrándult ennek a gondolatnak a hatására.
Lauren kijjebb nyitotta az ajtót és arrébb állt az útból, hogy a Katona be tudjon menni. Bucky lassú léptekkel ment be és miközben a lány mellett sétált el érezte, kellemes vanília illatát. Lauren egyik kedvence a vanília és úgy tűnik, hogy most már a Buckyé is.
A lány becsukta az ajtót és leült az ágyra , mutatva a férfinek is, hogy foglaljon helyet. Bucky is leült és Lauren türelmesen várt, de a férfi másra sem tudott figyelni, mint a lány ajkaira és gyönyörű barna szemeire. A férfi megharapta belülről a száját, hogy kitisztuljon a feje.

– Én is ott voltam, elég sok ideig. – kezdett bele a férfi. Lauren teste megfeszült ahogyan figyelte Buckyt és hallgatta. – Tényleg sok ideig, hisz majdnem száz éves vagyok. – húzódott egy gyors mosolyra a szája. De ez cseppet sem azért volt, mert viccesnek találta. Ez egy keserű, fájdalmas pillanatnyi mosoly volt. – Engem sem kíméltek, ahogy téged sem. Nagyon sajnálom, ami történt, főleg, hogy olyan fiatalon. Beszéltél is valakinek részletesebben arról, ami ott történt? – nézett rá Bucky, ott és akkor együtt érzően. Ebben az egy hétben, mióta a lány a Toronyban van folyton vonzotta magához Laurent. Érezni kezdett a közelében olyan érzelmeket, amit talán még a HYDRA előtt nem is érzett.
Lauren válasz helyet beharapva a száját megrázta a fejét. Cselekedetére Buckyt melegség töltötte el, izmai megfeszültek és felszisszent. Kérdően nézett rá a lány, de nem foglalkozott vele.

– Akkor épp ideje.
Lauren felsóhajtott, törökülésbe ült és a takaró szélét kezdte el birizgálni.

– A szüleinkkel mentünk vásárolni. Egy nagy bevásárló központban sétáltunk, mikor apa a testvéremmel eltűnt az egyik üzletben, anyám meg a szembeniben flörtölt a kasszás csávóval. Én pedig olyan hülye voltam, hogy elszaladtam onnan..szét akartam nézni.

– Gyerek voltál.

– És hülye! – nézett rá Buckyra, de egyből vissza vezette a tekintetét a takarójára. – Egy ideig bolyongtam, mikor is már nem találtam vissza ezért kimentem az utcára. Ott vártam, hogy a szüleim rám találjanak, mikor egy férfi felkapott és az egyik furgonba beszállt velem. Az emberek meg csak néztek és semmit nem tettek. – mosolyodott el mérgesen. – Elvittek az egyik bázisukra, akkor ütöttek meg legelsőnek életemben, amiért nem bírtam abba hagyni a sírást és 'miért nem néztem fel az előttem álló férfira. – kezdte el masszírozni az öklét. Bucky mérges lett, de nem szólalt meg csak tovább hallgatta a lányt. – Egyből kezelésbe vettek. Még egy napja sem voltam ott már is mindenféle vegyszert teszteltek rajtam. Az azután következő hétben beteg lettem, majdnem meghaltam a magas csillapíthatatlan lázban és a fájdalomban. Ez, még ott voltam összesen háromszor fordult elő velem. – vett egy mély levegőt. – Kiképeztek, amiben sok sérülést szereztem és mikor nem engedelmeskedtem egy szőke hajú nő jött be a "szobámba", majd megkaptam egy éles pengétől a büntetésem. Ez...– nevetett fel egy pillanatra kínjában. – ...rengetegszer elő fordult, mivel nem nagyon engedelmeskedtem. Megkaptam a képességem, amivel együtt kiölték az érzéseim majd sorban kaptam a munkákat. Sok embert öltem meg, volt akit csak véletlen. – nyelt egy nagyot és rá nézett a férfira. Bucky tekintette nem változott, ugyan úgy figyelte őt és türelmesen hallgatta. – Tizenhat voltam, mikor Clint kihozott Natasha segítségével. Jóval több, mint három évig voltam a Hydránál és nem késlekedtek engem átformálni. Mikor vissza tértem a családomhoz rájöttem, hogy semmi nem változott. Anyám tovább alkoholizált és pasizott még apu...apu a munkájába temetkezett, én pedig egy gép voltam a családban. Megszületett a húgom és semmit nem éreztem, ha igen akkor minimálisan. Apa meghalt és még a temetésén mások szíve megszakadt addig én csak álltam és érzéketlenül figyeltem a gyászoló embereket. – dörzsölte meg kezeivel az arcát. Most gyűlölte meg magát igazán. – Végül a testvérem is elhagyott minket. Anyámat, a húgom és engem. Akkor sem éreztem semmit és akkor sem mikor én is elhagytam őket egy kis időre. Ott hagytam az alkoholista, öröm nő anyámmal a húgom! – nyögött fel feszülten. – Csakis egy szörnyeteg képes erre.

– Te nem vagy szörnyeteg. – szólalt meg Bucky, aki eddig csendben volt. Sajnálta a lányt és azt kívánta bárcsak ismerte volna és megvédhette volna minden rossztól. – A Hydra a szörnyeteg, te csak áldozat voltál.

– Ahogy te is. – kapta a férfire a tekintetét. Bucky vett egy mély levegőt, de bent is tartotta a tüdejében. – Azt mondtad te is a Hydránál voltál. Egy-két éjszaka hallottam ahogyan üvöltözöl a szobádban. – tényleg hallotta Lauren és sokszor beakart menni hozzá és magához ölelni a férfit. Vajon milyen lehet? Ha átöleli az izmos testét és megnyugtatja?
Bucky elnézett az ablakra mivel, semmit nem tudott mondani. Igaza volt a lánynak, ő is csak egy áldozat volt mégis kínozza mindennap a tudat, hogy mit tett a Hydra érdekében, hogy mennyi embert megölt.

– Fáj igaz? Őket látod, ahogyan az utolsó emlékük a te arcod. – nézett le az ölébe a lány. Mindenkire emlékszik, akiket megölt és a tudat, hogy megfosztotta őket az életüktől, marcangolta belülről.

– Mit történt, hogy segítségre volt szükséged neked és a húgodnak? – vezette vissza tekintetét a lányra, de ő továbbra sem volt hajlandó felnézni. Jobban tetszett most a takaró, mint a kék, bódító szemek.

– Mióta Clint kihozott arról a borzalmas helyről, mindig van, hogy megtalálnak. Ezért nagyon óvatos voltam, mikor elhagytam a házunk és vissza mentem. Aztán azért is hagytam ott anyám és Rosiet, mert nem akartam, hogy rájuk találjanak, de leginkább anyám miatt mentem el. Végül csak vissza mentem és minden remekül ment egy fél évig nem találták meg a házunkat. Na persze az utcán elég sűrűn összefutottam velük és egy kisebb verekedést, szinte minden héten lejátszottunk. Nem tudták, hogy hol lakom, egészen egy héttel ezelőttig. Ezért kellett legalább Rosiet biztonságba helyeznem. – mondandója végén felnézett Buckyra.

– Sajnálom. – mondta a férfi, de Lauren nem akart erről többet beszélni. Tekintetét Bucky halvány rózsaszín ajkaira vezette és tanulmányozta egy ideig.
Vajon milyen íze van az ajkának? Úgy megkóstolnám... Lauren!
Térítette magát észhez és nyelt egy nagyot. Bucky észrevette, hogy a mély barna szemek mit néznek. Izmai megfeszültek és késztetést érzett arra, hogy karjaiba zárja és megcsókolja, de nem tette. Fejét rázva megköszörülte a torkát. Vissza nézett Laurenre és a szinte teljesen átázott pólóját figyelte. Meglátszott, hogy nem volt ideje normálisan felöltözni, mert csak egy póló van a felső testén, semmi több. Nem látszik át, de gömbölyű keblét nagyon jól kimutatta. Bizsergő érzés futott végig a Katonán és nagyot szippantott a levegőből. A szíve jobban dobbogot a megszokottnál. Tekintetét elakarta más felé vezetni, de nem tudta, egyszerűen megbabonázta a látvány s még többet kért belőle. Lauren szíve zakatolt, amint észrevette mit figyel annyira Barnes. Gondolkodott, hogy eltakarja előle, de túlságosan felcsigázta, hogy a férfi így a látvány fogságába esik.
Bucky észhez térve élesen beszívva a levegőt, jobb kezével megdörzsölte az arcát és a szemeit. Addig amíg nem látta a lányt, Lauren nyugtatva magát megharapta a száját és aprókat lélegzett. Szótlanul ültek egymással szemben és még a tekintettük is más irányban kalandozott. A Buckyé az ablakot nézte és az azon túli kinti világot, még a Laurenné a fürdőszoba ajtaját. Zavarban voltak a reakciók, miatt amit egymásból váltottak ki. Vágytak egymásra mégis elfojtották magukban az érzéseket és megpróbálták ki tisztítani a fejüket.
A szobában csend van, esetleg a gyorsan verő szívverésüket hallották, de semmi mást. Bucky megköszörülte a torkát és mosolyogva felállt az ágyáról Laurennek. A lány ágyán ült már ez is piszkos gondolatot formál a fejében.
Lauren is fel állt és ő is küldött a Katona felé egy halvány mosolyt. Bucky kinyitotta az ajtót majd kilépett rajta.

– Köszönöm, hogy elmondtad. – nézett a lányra.

– Én köszönöm, hogy segítettél. Legalább nem nyomja a lelkem annyira. – fonta maga előtt össze a karját ezzel kinyomva keblét, amire Bucky fájdalmasan felmordult. Becsukta a szemét, elfordult és szó nélkül a szobájába ment. Lauren halvány mosollyal a száján vissza ment a szobájába és lefeküdt az ágyára, csakis Buckyra tudott gondolni azokban a csendes percekben.