Bucky nagyot sóhajtva nyitotta ki álmos szemeit és pislogott nagyokat, mikor is realizálódott benne, hogy Lauren nincs mellette. Szíve hevesebben vert, miközben felült az ágyban. Mielőtt be beszélte volna magába a rossz dolgokat, megnyugtatta magát és ki kelt az ágyból. Kilépve a szobából finom és csalogató illatok szálltak a levegőben.
Konyhába érve megpillantotta kedvesét, aki halkan zenét hallgatva és dúdolva reggelit készített.
Barnes egy pillanatra se akarta megszüntetni a látványt, így csak csendben állt és figyelte a lány. Lauren egy ideig észre sem vette, csak mikor a pult felé fordult és ijedtében megugrott.

– Megijesztettél. – nevetett zavarában a lány.

– Ehhez hozzá tudnék szokni. – sétált Laurenhez, Bucky. – Nem voltál mellettem. – nyomott egy puszit a lány arcára. – Nem tudtál aludni? – kérdezte aggódva.

– De, viszont úgy gondoltam, hogy nem keltelek fel, hanem inkább reggelit csinálok. – adta oda Barnesnak a tányért, amin már az adagja várta.

– Már egy hete itt vagyunk, hogy érzed? Javult a helyzet? – kérdezte érdeklődően, minden reakciót figyelve.

– Igen. – bólintott a lány, miközben a reggelinél fogyasztotta. – Végig alszom az éjszakákat és a rémálmok sem jelének meg.

– Ezt örömmel hallom. – mosolygott Barnes.

Be állt közéjük a csend, de nem az a kínos és kellemetlen csend, hanem az a csend, amelyben az ember órákig képes lenne el lenni. Egy hete csak ők vannak egymásnak, egy hete békésre fordultak a dolgaik, aminek elképsztően örülnek.
Lauren ránézve Barnesra, látta hogy a férfi nagyon gondolkozik valamin, amire egyből rá is kérdezett.

– Min gondolkozol? – mosolygott rá a lány. Barnes elmosolyodott, de csak megrázta a fejét.

– Szeretnék veled beszélni majd, de még nincs itt az ideje. – tette tányérját a mosogatóba.

– Talán nem ízlett a reggeli? – incselkedett vele Lauren.

– De, iszonyatosan finom volt. – nevetett fel Bucky, ahogy a lány elé állt.

– Talán meg akarod kérni a kezem? – nevetett Lauren majd ő is a mosogatóba helyezte a tányérját. Hiába is hülyéskedte el a dolgot, a kíváncsiság túl nőt rajta.
Barnes nem felelt erre a kérdésre semmit csak mélyen bele nézett Lauren barna szemeibe majd ajkait a lány ajkaihoz nyomta. Forró, méz édes csókot váltva megölelték egymás és egy ideig csak úgy álltak.

– Bele gondoltál már abba, hogy ezután mi lesz? – kérdezte Lauren, miközben Bucky mellkasán pihent.

– Miután? – ráncolta Barnes a szemöldökét.

– Öröké a bűnt fogjuk üldözni? – kuncogott fel nehezen a lány. – Vissza megyünk, Bosszúállóskodunk és aztán? Egyszer ki öregedünk, az én esetemben. – mondta bólintással nyomatékosítva szavait. Barnes egyik szemöldökét felhúzva nézett rá a lányra. – Bocsi. – mosolygott rá Lauren.

– Mit szeretnél tenni a jövőben? – nézett rá Bucky kíváncsian.

– A csapattal is szeretnék lenni, úgyan akkor egy kis normális életre is vágyok. Veled. – mondandója végére Bucky kék szemeibe nézett. – Ez az egy hét teljesen ki tisztította a fejem és néhány dolgot át gondoltam.

Bucky bólintott. Tudta, vagyis ez hazugság, inkább csak érezte, hogy ez egyszer majd megtörténnik.

– Erről majd még beszélünk. – simította meg a lány arcát. – Vissza kell mennünk a többiekhez.

Lauren nem túl boldogan, de bólintott. Nem azért mert nem szereti a csapatot, hanem azért, amiért itt kell hagynia ezt a nyugodt, csendes környezetet.

~~~

– Mintha nász úton lettetek volna. – mondta Tony, miközben a gofri át fogyasztotta. – Milyen volt? Lesz még egy hajas babánk? – kérdezte elviccelve a helyzetet, de ezt nem találta annyira viccesnek az előtte ülő Clint.

– Stark. – forgatta meg a szemeit Lauren, miközben Barnes felvitte a pongyászaikat.

– Csak kíváncsi vagyok. – rántott vállatt.

– Nem vagyok terhes. – sétált közelebb a lány. Lauren is elvett egy gofrit majd egy darab Kaliforniai paprikát, amit csak kóstolónak vett el.

– Biztos vagy te ebben? – kérdezte szemöldökét felhúzva Stark. Lauren csak hihetetlenül megrázta a fejét.
Az étkezést csendben intézték, mikor a Kapitány is feltünt a helységben.

– Steve! – derült fel a lány, meglátva barátját.

– Vissza jöttetek? – mosolygott a Kapitány, miközben magához ölelte a lányt.

– Persze a Kapitányt ilyen köszönési forma várja, nekünk pedig se puszi, se pá. – morgolódott a gofria felett Tony. Steve csak megrázta a fejét és egy 'tipikus Stark' mondattal a fejében, le is tudta.

– Igen, egy öt perce. – felelt a lány, Steve kérdésére.

– Hogy alakultak a dolgok? – nézett rá a Kapitány.

– Nem terhes! – kiabálta Tony, teli szájal, amire a lány csak felsóhajtott.

– Egészen jól. Az alvás problémám megszűnt. – mosolyodott el. – Kellett ez a kis kiszabadulás.

– Ennek örülök. – tette a lány vállára a kezét, kimutatva mégjobban az együtt érzését.

– És itt.. – sétált vissza a konyhába Lauren. –..hogy alakultak a dolgok, azon kívül, hogy Stark még mindig túl Starkos.

– Elkaptuk végre a beteg képességgel bíró nőt. Wandának barátja van még Natasha, Bruccal szűri össze a levet. – rántott vállat Tony. – Nem tűnik nagy dolognak egyik sem.

– Értem. – szűkítette össze a szemeit Lauren. – Akkor én most meg keresem Buckyt. – kezdett el mutogatni majd fel szaladt az emeletre.

~~~

Lauren lassan bújt oda Buckyhoz, aki a takarót igazította meg rajta. Olyan meghitt volt a pillanatok, hogy senki nem tudta volna őket kizökkenteni. Érezték egymást, hallották a szívverésüket, érezték egymás test melegét, egymás ajkait. Az érintésükkel perzselték fel egymást. Beszéltek, de nem szavakkal.

– Mit szólnál egy közös jövőhöz? – kérdezte Barnes, miközben Lauren bőrét simogatta.

– Imádnám. – csókolta meg a férfit.

– Szeretlek Lauren. – sutogtta a lány ajkaira.

– Én is szeretlek, Bucky.

*_-_*

Egy kis (nagy) kimaradással hoztam nektek az újabb részt. Remélem nem lett Nagyon rövid és remélem, hogy élvezhető. További szép estét!