Kaptok még egy kis ízelítőtt, de innentől szigorúan betartom az egy heti (ha pedig egy résznél nem jön össze akkor kétheti)  részek megjelenését.  Most csak megesett rajtattok a szívem. 

És mielőtt félreértés történik jelzem: A történet lassan bontakozik ki. 

Jó olvasást! 

  New Yorkra lassan leszállt a sötétség. Lauren még mindig az új ágyán feküdt, mióta Tony felkísérte azóta nem lépett ki onnan. Ennek oka az is, hogy még a gondolataiba temetkezett elnyomta a fáradtság, így elszundított pát órára. Ahogy ébredezett még csukott szemmel oldalra fordult, szeretet volna még pihenni egy kicsit, de folyosóról beszűrődő fény és halk mély, rekedt, férfias hangok nem engedték. Lauren morogva nyitotta ki a szemét és mérgesen nyugtázta, hogy elfelejtette becsukni az ajtót. Nem akart foglalkozni vele, így fejét a párnájába fúrta és próbált még egy kis időre vissza aludni. Már érezte, hogy kezdte újra elnyomni az álom, de persze, hogy nem engedte neki az univerzum.
–  Lauren! – rontott be Tony kezében egy iPad-el. Viszont Lauren nem számított a férfira arra meg főképp nem, hogy valaki csak így beront hozzá. Ijedten fordult a hátára, de mivel az ágy szélén feküdt, így hangosan koppant a földön. Lauren felnyögött és a könyökéhez kapott, amit leginkább beütött. A zajra a folyosón elhalt a beszélgetés foszlánya és két termetes férfi jelent meg a szoba ajtajában.
–  Élvezet lesz ideiglenesen itt lakni. – a szarkazmus töményen megbújt a hangjában még csukott szemmel feküdt a padlón és a könyökét masszírozta.
–  Ez ne vegye el a kedved. Majd hozzászoksz. – felelte Stark és Lauren karjáért nyúlt, amire a lány kinyitotta a szemét és elfogadta a segítséget. Tony felhúzta a lányt, aki megdöbbenve kapta szemét az ajtó felé, ahol a Kapitány és Barnes áll. Tekintette egyből Buckyét figyelte elfeledkezve magáról. A férfi elmosolyodott, tetszett neki, hogy csak így zavarba hozza a lányt. Elmosolyodott a lány pedig elkapta a tekintetét zavartan Tonyra és mintha mondani akart volna valamit, de csak résnyire nyitott szájjal nézett a férfire, mivel a szavak teljesen elhomályosodtak a fejében. Kissé nehézkesen kezdte venni a levegőt és valamiért ideges lett, hogy a férfi ott állt az ajtóban. Zavarában megdörzsölte az arcát majd vett egy mély levegőt és megpróbált az előtte álló férfira figyelni.
–  Jól vagy? – kérdezte Stark miközben a lányt kémlelte.
 –  Mi? – kérdezett vissza a lány. Pedig jól hallotta csak nem jutott el a tudatáig. Megköszörülte a tokát és csípőjére tette kezét a másikkal meg a homlokát masszírozta. – Ja, igen. Persze. – mosolygott Starkra. – Mi miatt vágódtam a padlóra Mr.Stark? – kérdezte, célozva a férfi látogatására. Stark a szívére kapta a kezét megjátszva rosszullétét. Lauren összevonta a szemöldökét, mert nem értette, hogy mi baja is lehet.
–  Jaj Lala! – rázta meg a fejét Tony. Lauren nagyot nyelt beceneve hallatán, rég nem becézte már senki. Utoljára az apukája volt az, aki így szólította. Megrázta alig láthatóan a fejét, hogy elhessegesse az emléket és figyelmét Tonyra fordítsa. – Tegezz, nem vagyok én annyira öreg. – mondta a férfi. Lauren a mai nap folyamán már egyszer letegezte, mikor utána kiabált, de azt nem hallotta Tony.
–  Igen, azt én is észrevettem, hisz még mindig szívesen űzné a játékát. – muszáj volt a férfi orra alá dörgölni azt, amit még pár órával korábban mondott neki Tony. Igen, Lauren hallotta a hírekben, meg úgy mindenhonnan, hogy a híres Tony Stark milyen nőcsábász. Nem bánta amiért nyíltan megmondta Starknak a magáét, de csak akkor kapott észbe, hogy a Kapitány és a barátja még mindig majdnem az ajtajában állnak, hol egymással beszélgetve, hol pedig rájuk figyelve. Lauren megharapta belül a száját és vissza nézett az előtte állóra, aki a szemét forgatta éppen.
–  Rutin vizsgálat. – kezdett el pötyögni a szerkezeten Tony. – Gyere le Brucehoz és hozzám. – indult ki a szobából. A Kapitányék arrébb sétáltak, hogy ne keljen az ajtóban nyomorogniuk. Lauren is elindult Tony után, aki hirtelen megáll a küszöbnél, így a lány majdnem beleütközött a hátába. – Ti is, ahogy megbeszéltük. Menjetek le még elintézek valamit. – mondta Tony a Kapitányékra nézve. Lauren pedig nekidőlt keresztbe font karokkal az ajtófélfának. Stark újra elindult a lift előtt megállt és még vissza kiabált Laurennek. – Azért még mindig áll az ajánlatom! – nézett a lányra, aki elmosolyodott és szem forgatva megrázta a fejét. Stark egy pillanatig sem gondolta komolyan, inkább húzni akarta az agyát a lánynak és ezt ő is jól tudta. Mielőtt a lift ajtó eltakarta volna Starkot még ráadásként rákacsintott Laurenre majd végleg távozott. A lány óvatosan a tőle távolabb álló Kapitányra és Buckyra nézett. Buckyn újra végig jártatta szemeit majd tekintetük találkozott. Lauren úgy érezte, mintha negyven fok lenne, melege lett, de az arca az égett.
–  Jössz velünk? – kérdezte a Kapitány a lánytól, aki rákapta a tekintetét. A lány bólintott majd a két férfival elindult a - Tony szerint – rutin vizsgálatra. Próbált nem ránézni a Katonára, de a szemei kívánták a látványt, egyszerűen mintha ki lennének éhezve rá. Lauren becsukta a szemét és vett egy mély levegőt, hogy az ismeretlen érzéseket elnyomja. Azt akarta, hogy a férfi közelében tiszta legyen a feje és ne érezzen semmit. Mikor kinyílt a lift ajtaja ő ment elől, úgyhogy azt se tudta, hova kell mennie. Egy kicsit zavarta, hogy a háta mögött csendben sétált a két férfi, de aztán próbált erre nem figyelni. Viszont Bucky is olyat csinált, amin saját maga is meglepődött egy pillanatra. Muszáj volt a lány minden porcikáját végig mérnie. A látványra egy csíkká préselte a száját és inkább a fehér falakat nézte.
–  Itt vagyunk. – szólt Steve, leginkább a lánynak, hogy ne menjen tovább. Lauren megtorpant és az ajtóhoz lépet majd lenyomva a kilincset besétált az éppen valamin tevékenykedő Dokihoz.
–  Oh! – kapta fel fejét Bruce és a látogatók elé sétált. – Sziasztok! – köszönt mindenkinek majd Lauren elé lépet. – Mi még nem mutatkoztunk be egymásnak személyesen. dr. Bruce Banner. – mosolygott a lányra és kezét nyújtotta felé. Lauren viszonozta a kedves gesztust majd a kezét is elfogadta a dokinak. El sem hiszi, hogy Hulk áll előtte, el sem tudja képzelni. Túl gyengéd a férfi és idegbetegnek sem néz ki.
–  Lauren. – rázott a dokival kezet, aki ezután Stevehez és Barneshoz lépett.
–  Steve, kérlek. – mutatott Bruce a fehér agyra. A Kapitány már tudta, hogy megy ez. Bólintva az ágyhoz lépett és felülve rá levette a pólóját. Lauren szeme egy pillanatra tágra nyílt a hirtelen cselekedettől, na meg a Kapitány nagy izmaitól. Még életében nem látott ilyen izmos pasit és mert fogadni, hogy Buckynak is körülbelül ugyan ekkora izmai vannak és ugyan ilyen izmos hasa. Lauren elkapta a tekintetét és észrevette Tonyt, aki isten tudja mikor jött be. Intett Laurennek, aki oda sétált hozzá és elé állt.
–  Mutasd a nyakad. – mondta a férfi. A lány levette a sálját és az egyik asztalra dobta. Tony elővett egy fehér kis, műanyag dobozt aminek lecsavarta a tetejét. Laurent felültette a szobában lévő másik ágyra és egy vattával a kissé híg krémbe nyúlt. – Ez lehet az elején égetni fog egy kicsit, de hidd el megéri, hamar elfog múlni. – mondta Tony és Lauren bólintott, hisz úgy volt vele, hogy meg se fogja érezni. Tony a vattán lévő krémet a lány színes bőrére kente, aki csak pár pillanat után érezte az égető fájdalmat. Az arca eltorzult, állkapcsa megfeszült és mélyet szippantott a levegőből. – Ugye, hogy ki lehet bírni. – mondta Tony, miközben még a kimaradt részeket is elkezdte bekenni.
–  A francokat! – sziszegte a fogai közt a lány, még a lámpába bámult, ami nem mellesleg kivakítja a szemét. Viszont muszáj neki, hogy Stark hozzá férjen a nyakához kényelmesen.
–  Oké. – dobta a vattát a kukába majd a krémre rátette a tetejét. – Vetkőzz le felülről. – mondta Stark még vissza pakolt a szekrénybe. Lauren megszólalni sem tudott hirtelen, csak tágra nyílt szemekkel nézett a férfira. A lány kínosan felnevetett és megszólalt.:
–  Bocsánat, szerintem nem hallottam jól. Hogy mit csináljak? – kérdezte Starktól, mert nem akart hinni a fülének. Buckyt, aki várja, hogy Steve után ő következzen, megmosolyogtatta a dolog. Vagyis Lauren reakciója, nem más.
–  Meg kell vizsgáljalak és az ruhán keresztül nem megy. Szóval gyerünk! – intett a lánynak a férfi. Lauren leszállt az ágyról és Tony elé lépett.
–  Ugye tudod, hogy ez egy kis kapu a nem válaszom mellett? Számodra. – célzott a reggeli találkozáskor elmondott szavaira.
–  Ha azt akartam volna már rég megtörtént volna. – sétált el tőle Tony. Erre a beszélgetésre mind a három férfi felkapta a fejét.
–  De hisz azt akartad! – nevette el magát Lauren.
– De már nem. – dőlt neki az ágynak. – Na mi lesz? – kérdezte össze font karokkal. Laurenben még a vér is megállt. Elnézett a másik három férfi felé és nagyot nyelt. Nem akarta megmutatni a testét és ennek elég nyomos oka van. Szaporán szedte a levegőt, ahogy vissza nézett Tonyra. A férfi felsóhajtott és az egyik szekrény mellől egy kisebb gurulós paravánt tolt a lány elé majd vele szemben, neki dőlt a szekrénynek, így csak Tonyt láthatták a többiek. Lauren idegesen megharapta az ajkát majd az orrnyergét kezdte el masszírozni. Tony megköszörülte a torkát, hogy valamit kezdjen magával.
–  Nem megy ha nézel! – kiabált rá a lány, de leginkább azért, hogy ki bújjon ez alól. Stark megforgatta a szemét és keresztbe fonta a karjait.
–  Nem én vagyok az első pasi, aki így lát, szóval hajrá! – mondta, miközben a lány már a kabátját levette magáról és a kezében szorongatta. Lauren a férfi kijelentésére megpróbált megszólalni, de csak egy csíkká préselte a száját és lesütötte szemeit. Tony mosolyra húzta a száját majd hangosan felnevetett. – Ne már! Húszon valahány éves vagy és még egy férfi sem látott? – nevetett tovább, mire Lauren mérgesen ránézett és kabátját összegyűrve hozzá vágta.
–  Fogd be! – kiabált rá Tonyra és csak reménykedett, hogy a többiek nem figyelnek rájuk. Lauren megállt az öltözködésében és a hosszujjút már nem volt hajlandó levenni csak nézte a fényes, fehér padlót.
–  Lauren! Legyünk már túl rajta, kérlek! – kérlelte a férfi, mire Lauren nagyot sóhajtott és lassan levette magáról a felsőjét viszont ugyan úgy maga előtt tartotta, hogy azért valamennyire takarja magát. Tony mikor meglátta Lauren testén a rengeteg sebhelyet, elnyitotta a száját és kikerekedett szemmel nézte.
–  Te jó isten. – sétált Lauren elé ledöbbenve, aki egy pillanatig sem nézett fel. A férfi megállt előtte, de még így sem takarta a paraván. Tonynak Barton elmesélte, hogy hol volt fogságban a lány, ezért egyből leesett neki, hogy kik csinálták. – Azt mondtad egy férfi sem látott. – simított végig néhány régi, beforrt seben.
–  Egy szóval sem mondtam, hogy férfiak csinálták. – rázta meg a fejét. – A fele büntetés. Ott dönthettem, még ha így is úgy is megkaptam. A többi csupán csak véletlenül szerzet sérülések, amiket ápolónők kezeltek. – mondta és hangja megremegett, ahogyan vissza emlékezett. Néhány seb helyen látszik, hogy nagyon mély volt és csak csodálkozott a férfi, hogy ezeket túl élte. Tony ránézett a dokira, aki már a Katonát vizsgálta, de abban a pillanatban mindenki csak arra felé figyelt. Biccentett neki, aki elindult és óvatosan Lauren elé lépett. Szinte ugyan az a reakciója volt, mint Tonynak csak ő csendben maradt.
–  Tudom. Undorító egy látvány vagyok. – húzta el a száját a lány.
–  Ne beszélj hülyeséget. – mondta Tony még a szekrényhez sétált. Bruce vissza ment Buckyhoz és elkezdődött a vizsgálat. Tony sajnálta a lányt, nem gondolta volna, hogy ilyen sebeket szerzet és azt sem, hogy mindezt kibírta. Viszont a két férfi, akik nem látták csak hallották az esemény kíváncsiak voltak, hogy vajon mi lehet, amire a doki és a zseni is, így reagált.

  Lauren hamarabb végzett, mint a Kapitányék, így a konyhába vette az irányát. Azért reménykedett abban, hogy összefut valakivel, de a többiek körülbelül már rég alszanak. A hűtőhöz lépett amiből kivett egy doboz narancslét és egy pohárba töltött ki magának az innivalóból. A dobozt visszarakta a hűtőbe majd poharát kezei közé fogva az ablakhoz lépett és gondolkodni kezdett. Lehet már oda értek Natasháék, Lauráékhoz, attól függ mennyire gyors a Quinjet. Gondolata Natasháékról, Tonyékra terelődött, pontosabban az arc kifejezésükre mikor meglátták a lány testét. Szemeit az emlékre összeszorította és kínjában halkan felnyögött, élesen beszívva a levegőt. Inkább bele ivott pohara tartalmába majd a városra vezette tekintetét. Tevékenységében viszont váratlanul megzavarták.
–  Lauren? – kérdezte egy mély, rekedtes hang, amire a lány megugrott és iszonyat gyorsan fordult meg. Viszont nem számított arra, hogy az illető ilyen közel lesz hozzá, a férfi meg arra nem, hogy a lány kezében narancslé van. Amint megfordult Lauren keze neki ütközött a férfi kezének, így saját magát és az illetőt is leöntve innivalóval, de leginkább magát.
–  Bocsánat! – mondta majd felnézett a férfi arcára. Bucky állt vele szemben és amint a kék szemek az ő barna íriszeibe temetkeztek, teljesen elvarázsolták a lányt. Csak nézte Bucky szemeit résnyire nyitott ajkakkal és dübörgő szívvel. Már megint nem tudd normálisan viselkedni a férfi közelében, a gondolatai, cselekedetei mind ködösek. Utálja, de egyben imádja ezt az érzést. Bucky lassan intett kezével a lány szemei előtt, aki a földet kezdte nézni és heves pislogásba kezdet. – Bocsánat. – mondta a lány újra, de nem nézett fel továbbra sem. Muszáj volt a férfinak mosolyognia, mérhetetlenül jó érzés lepte el és ezt nem annyira tudta leplezni.
–  Mondta Stark, hogy nem vagy jártas a Toronyban. Mivel egy emeleten van a szobánk szólj és segíthetek oda találni. – mondta a férfi, de a lány továbbra sem nézett fel. Nem, nem lehet mert egyből elveszi az eszét. Inkább a sivár padló, mint a mély kék szemek melyek elveszik a maradék eszét is.
–  Köszönöm. – mondta majd vissza sietett a konyhába. Kiitta a maradék narancslevet és elmosta a poharat. Viszont Bucky még mindig lent volt és a pulthoz sétált ezzel figyelve Lauren tevékenységét. – Segíthetek valamiben, Bucky? – kérdezte a lány megtámaszkodva kezeivel a mosogató felett. Továbbra sem volt hajlandó a férfira vezetni tekintetét, ami Buckynak furcsán esett, de nem szólt semmit ez ügyben.
–  Vissza találsz a szobádba? – kérdezte a lány, pedig nemlegesen szerette volna megrázni a fejét, de hiába ha most elküldi akkor Pénteket kell megkérdeznie. Mégis csak jobb ha látja, merre is vezetik pontosan.
–  Nem. – fordult meg az asztalt nézve. – Segítesz vissza találni? – kérdezte, mire Bucky eljátszott egy gondolattal, maga sem tudja miért, de nem csak a gondolataiban. Szólásra nyitotta a száját és csak ki mondta a szavakat.
–  Csak egy feltétellel, még pedig ha rám nézel. – mondta és a lány lassan rá nézett. Tekintette feszült volt a férfinak és egyenesen a lány szemeibe nézett. Lauren szíve nagyot dobbant, de nem tudta eldönteni miért is pontosan. Azért,mert talán megbántotta ezzel a férfit vagy mert Buckynak jól esik ha rá nézz? Lauren J. Barton, szedd össze magad, mégis honnan veszel ilyen hülyeséget a fejedbe?! Korholta le magát legbelül. Bucky intett a fejével jelezve, hogy menjen utána. Csendben összefont ujjakkal sétált Barnes után a liftbe. Beszállva nem bírt magával, muszáj volt a férfit végig mérnie, és vágyának eleget téve, barna szemeit végig vezette rajta majd vissza nézett az ajtóra, ami éppen akkor nyílt ki. Bucky az ajtóhoz kísérte, majd a lány felnézve várt. Pontosabban maga sem tudta, mire.
–  Jó éjt, Lauren. – mosolygott rá, fehér fogait megvillantva majd a Laurennel szembeni és annak melletti szobába ment be. Mivel megint belé fojtotta a szót Barnes ezért nem tudta viszonozni a kedves gesztust. Morogva ment be a szobájába és ült le az ágyára. Egy pár percig ott ült majd be ment a fürdőbe és gyors, frissítő zuhany után befeküdt az ágyba. De egyáltalán nem tudott aludni, már az idő is a hajnalban járhatott, mire sikerült neki. Álmában egy férfival találkozott, szerintem mindenki jól tudja melyik férfival. Pontosan Bucky Barnes-al.

Lauren a konyhában ül az asztalnál és fejét támasztotta. Már majdnem elaludt, mikor valami koppant előtte. Karikás szemeit kinyitva egy bögre gőzölgő kávé volt letéve elé. Kérdően nézte a bögrét majd kiegyenesedve meglátta Tonyt, aki pont akkor ült le mellé.
–  Gondoltam jól jönne. – rántotta meg a vállát és bele ivott a saját feketeségébe. – Pocsékul nézel ki. Mi történt veled? – mondta Tony a maga tapintatos módján. Lauren kérdésére felsóhajtott majd a rá törő fej fájás miatt orrnyergét kezdte el masszírozni. Körülbelül semmit nem aludt és mikor sikerült rá tíz percre folyamatosan felkelt, hiába az aznapi alvásnak.
–  Nem aludtam valami jól, ennyi az égész. – ivott bele a Tonytól kapott kávéba és ízére jól esően felmordult.
  – Beszélni szeretnék veled, az erődről. – mondta a férfi és Lauren szembe fordult vele, bólintva. – Tulajdonképpen, eddig mit csináltál vele? – a lány letette a bögrét az asztalra, de kezeit nem vette el róla csak az egyikkel, amivel könyökölve támasztotta meg a fejét.
 – Annyit tudok, hogy az emberi szervezetre vagyok hatással. Az érrendszerre, az immunrendszerre, a szívre, izmokra, idegszálakra és ami a legveszélyesebb az agyra. – sorolta a lány, de Tonynak nem volt ennyi elég és ezt ő is látta rajta, így folytatta. – Egyszer mikor megtámadtak és nem tudtam kordában tartani, mint most, akkor a férfi tüdejébe nem engedtem, hogy eljusson az oxigén, vagy mikor egy edzésen némává tettem az egyik katonát.   Mármint úgy örökre némává, de mindenképp fontos a testikontaktus, mert másképp nem megy. – kortyolt bele a bögre tartalmába.
–  Azt mondtad az agyra is hatással vagy, hogyan? – kérdezte kíváncsian, mire a lány gondolkodni kezdek, hogy hogyan tudná megfogalmazni úgy, hogy az előtte lévő megértse.
–  Ez bonyolult. Tegyük fel, hogy használom rajtad és azt mondom, hogy életed végéig minden reggel kávét kell nekem készítened, akkor te minden reggel rutin szerűen kávét csinálnál, akkor is ha én nem élnék már. – mondta, de elgondolkodott egy bonyolultabb példán. – Vagy...ha ha azt mondanám, hogy a feleséged vagyok, akkor az számodra úgy lenne, amíg el nem veszem azt a tudatott, amit adtam. – felelte, a férfi meg bólintva hümmögött.
–  Tudatmódosítás vagy tudatbefolyásolás. – mondja Tony és elnéz a nappaliba ahol a Maximoff lány ül. – Wanda is képes erre csak neki nem kell a testikontaktus. – burkolózik csendbe és a fekete koffein bomba italát mindegy cseppig kiitta. Lauren is maga elé meredt és gondolkozott, mint ahogy általában szokta. Viszont Tonynak hatalmas mosolyt terült el az arcán és testével a lány felé fordult, aki kérdően nézett rá. – Szóval lennél a feleségem? – villantotta meg fehér fogsorát, mire a lány egy féloldalas mosollyal a száján megforgatta a szemét.
–  Ohh, hogy itt lánykérés megy. Mi már mentünk is. – sétált be Sam, mellette Buckyval. A férfi a hűtőhöz lépett még a másik felkötötte a háját és kitöltött magának egy bögre kávét. Lauren megint eleget téve lelki vágyinak végig nézett a férfin, még ő bele kortyolt kávéjába és a pultnak támaszkodott.
–  Igent mondtál? – kérdezte Sam levágódva Lauren elé ezzel a látványa bámulásából kiszakítva. A lány unottan felsóhajtott és ő is kiitta a bögrében lévő fekete folyadékot. Persze Sam nem vette komolyan kérdését, inkább viccelődött, ahogy azt általában mindig is szokta.
–  Tonynak? – kérdezte játékosan a plafon felé emelve tekintetét, mintha gondolkodna rajta. – Ehhh. – húzta el a száját mosolyogva és felállva a mosogató felé ment, amitől pár centire a katona állt.
–  Ez azért sértő volt. – mondja Stark még Lauren mély levegőt véve a mosogatóba teszi bögréjét. A szeme sarkából a katonára nézett, aki szintén őt nézte egy pillanatig. A lány kifújva egy nagy adag levegőt elmossa a poharat majd Tony felé fordult.
–  Majd hozzászoksz. – élt a férfi tegnap esti szavaival és mosolyogva a mellette állóra nézett, aki szintén mosolyogva nézte a lányt.