~ 15. ~
Nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy készüljetek fel.
Jó olvasást!
Lauren végig dobolt a lábával, addig amíg Barnes mellé nem ült.
– Jól érzed magad? – kérdezte a férfi, mire Lauren megrázta a fejét nemlegesen.
– Nem tudom. – sóhajtott.
– Végig vigyázni fogok rád. – karolta át a lányt.
– Abban biztos vagyok. – felelte majd elmélyült a gondolataiban. Csak az volt a fejében, hogy minél hamarabb beszélni szeretne Clint tél, hogy minél hamarabb bocsánatot tudjon kérni tőle, hogy ez az egészet át tudhassák beszélni egymással.
– Mikor érünk oda? – kérdezte Sam.
– Már csak pár perc. – kiabált hátra Natasha.
– Jól van. Figyeljetek. – sétált eléjük Steve. – körülbelül öt vagy hat épület van ott amit át kell fésülnünk. Mindenképp szétválunk, de nagyon vigyázzatok mindeközben ís egymásra rendben? – kérdezte, de aztán egyből folytatta is. – Meg kell keresnünk az ügynököt és most az összes szuperkatona is egyhelyen van. Remélem nem lesz nagy falat. – mondta Steve, mire Tony egyből válaszolt.
– Számunkra csak te vagy nagyfalat Kapitány. Remélem sikerült már bekapcsolni magadtól is a tv-t. – gúnyolodott Tony, de a Kapitány már annyira hozzászokott, ezekhez, hogy még ő is elmosolyodott.
Lauren ezt hallva nagy mosolyra húzta a száját majd rá nézett Buckyra. Barnes megforgatta a szemét majd mindent sejtően pártjára nézett.
– Ki ne mond. – figyelmeztette, mire a lány elnevette magát.
– Te betudod kapcsolni? – nevetett, mire Barnes sóhajtva megrázta a fejét.
– Nem az őskorból származom.
– Pedig menő, ősember lennél. – csókolta meg Buckyt.
– Úgy gondolod? – szakadt el egy pillanatra a lány ajkaitól.
– Nem gondolom, tudom. – döntötte fejét Barnes vállára.
***
– Mindenki értette, mit kell tennie? – kérdezte a Kapitány, amint leszálltak a gépről. A hősök beleegyezően bólintottak még Lauren csak a földet pásztázta.
A Steve, Sam segítségével beosztotta két vagy három fős csapatokat, amire a lány nem igazán figyelt csak mikor Clint felszólalt.
– Lauren velem jön, ha már elcipeltétek ide. – állt unokahuga mellé. Bucky ráncolt szemöldökkel figyelte Bartont és már megakart szólalni, mikor is a Kapitány még épp időben kapcsolt és leintette barátját.
– Rendben, akkor Bucky velem jön. Clint pedig Laurennel. Mindenki kész? Mehetünk? Rendben. – indult el Steve az egyik épület felé, Barnes viszont folyamatosan Laurent figyelte.
A lány, hogy megnyugtassa a párját csak bólintott egyet majd bíztatóan rá mosolygott és Clinttel az oldalán elindultak.
Egy ideig csendben sétáltak, egyikük sem tudott megszólalni. Legfőképpen azért, mert nem tudtak mit mondani a egymásnak. Még ha akad is olyan dolog amiről tudnának beszélni, mindketten tudják, hogy azt majd csak akkor mikor már nyugodt környezetben lesznek.
– Messze van az az épület, amihez mi megyünk? – törte meg Lauren a csendet, ami miatt még a torkát is meg kellett köszörülnie.
– A legmesszebb lévőhöz megyünk.
– Miért? – kérdezte meg Lauren, mire Clint megállt és rá nézett a lányra.
– Azért mert szuper gyílkosokkal van tele ez az egész nagy terület és mivel ez az épület sokkal messzebb van a többitől, talán nem használják már. Vagy ha még is, remélhetőleg egy olyan katonába sem futunk bele. – indult tovább. Lauren is megindult Clint után, mikor is egy fegyver sült el és a fák mögül pár Hydra katona jött elő.
– Egész jó az elméleted. – mondta gúnyosan Lauren majd támadó állásba állt.
~ 30 perccel később ~
– Látom szépen meg vagytok Laurennel. – mondta a Kapitány miközben a kiütött Hydra katonán átlépett.
– Igen. – felelte Barnes, miközben kiütött még egy katonát.
Az egyik szürke ajtóhoz sétáltak és megállva előtte, vissza fordulva végig néztek a folyosón.
– Sose láttalak még szerelmesnek. – nézett rá Steve, barátjára, aki elmosolyodva válaszolt neki.
– Sose voltam még szerelmes. Eddig.
Mindketten elmosolyodtak majd beléptek az ajtón. Körül nézve a szájuk is tátva maradt.
– Úgy látszik könnyebb lesz, mint gondoltam. – nézett végig Barnes a le fagyasztott szuperkatonákon. Nem sokáig élvezhették a látványt, mert halk robbanás ütötte meg a fejüket.
– Mi volt ez? – érdeklődtem meg egyből a Kapitány, de válasz helyett teljesen mást hallottak meg.
– Clint! – kiabálta a nagy morajlás közben Lauren.
–Lauren! – Kiabált vissza neki Clint.
Barnes ijedten nézett a Kapitány fele.
– A Katonákat, elintézem, menj nézd meg a Bartonokat! – kiabálta a Kapitány, aki pillanatok alatt a le fagyasztott Katonákat intézte. Barnesnak kétszer se kellett mondani, elkezdett szalad, hogy minél hamarabb oda érjen és mindvégig azt reméli, hogy Laurennek semmi baja nem esett.
~ 30 perccel korábban ~
– Nem tudod használni az erőd?– kérdezi Clint, miközben az utolsó katonát is kiütötte.
– Nem. – indult meg Lauren, megsem várva nagybátyját, hisz tudja, hogy hamar utol éri. – Messze van még? Már a második Hydra csoportot intéztük el és még nem értünk oda.
– Körülbelül öt perc és ott vagyunk. – mondta Clint. Igaza is volt Bartonnak mivel kevesebb, mint öt perc alatt oda érték, viszont egyikük sem számított arra, hogy a legőrzötebb épülethez értek.
– Hogy is mondtad. A legmesszebb lévő a legvédetlenebb. Szerintem te is látod, hogy ez fordítva sűlt el.
– Ne gúnyolódj, én is látom. Minden esetre bemegyünk, hátha itt van az ügynök. – felelte Clint majd el is indult.
– Hát persze. –sóhajtott Lauren és a férfi után eredt.
Mire beértek a körülbelül hat vagy hét emeletes nagy tömb épületbe, rendesen elfáradtak. Hisz többen vannak itt, mint az gondolták. Sejtésük szerint a Hydra készül valamire, ami annyira titkos, hogy mindenkit őrségbe kell állítaniuk.
– Bírod még? – kérdezte Clint, mire Lauren csak felnevetett.
– Kettőnk közül te vagy a legöregebb, itt a kérdés az, hogy te bírod-e még. – vágott vissza a lány, aminek Barton nem tudott ellen állni csak nevetni kezdett.
– Menjünk. – indultak el egy kis pihenő után. Egyre fentebb és fentebb haladtak, ahol egyre több katona is lett, viszont még így kifáradva is simán kiütötték vagy kicselezték őket.
A legfelső szintre érve benéztek az egyik terembe és bár Lauren nagyon keveset értett meg abból, amit beszéltek azt tisztán értette, hogy "titkos".
– Be akarsz menni? –nézett rá a nagybátyjára.
– Ha már itt vagyunk akkor intézük el őket.
Lauren bólintott majd Clint elszámolt háromig és berontottak. Clint a megszokott stílusában terítette le őket még Lauren a Natashától eltanult taktikákkal. Mivel ő készen volt és már csak egy maradt - az asztal mögött álló - afelé indult el. Clint viszont még kettővel küzdött és nem tűnt annak, mint akinek segítség kell.
A Lauren előtti férfi kezével csápolt és ha minden igaz németül beszélt. Lauren megindult és nem lassított mikor a férfi megnyomott egy gombot. A csend szinte sértette mindenki fülét. Lauren ránézett Clintre még megmozdulni sem mert.
– Szerinted, mire való az a gomb? – kérdezte és tisztán érezte, hogy Clint sem mer megmozdulni, ahogy az a férfi sem aki megnyomta.
– Nem hiszem, hogy disco gömb fog leereszkedni a plafonból.
Mikor ezt kimondta Barton halk morajlás hallatszott és az épület megremegett. A plafon repedezni kezdett, ahogyan alattuk a talaj is.
– Clint. – nézett rá a lány. Nagyobb erejű robbanás rázta meg újra az épületet, a padló egy része pedig széttört és Clint a kiszakadt beton darabbal együtt egy emeletet zuhant.
– Clint! – kiabálta a nagy morajlás közben Lauren és fejét próbálta védeni a törmelékektől.
– Lauren! – kiabált vissza neki Clint. Lauren a padlón éktelenkedő nagy lyukhoz sétált és óvatosan leugrott arra az emeletre ahol a nagybátyja van. Viszont annyira rázkódott az egész épület, hogy a lábukon alig bírtak állni, főleg mikor egy emelettel süllyedtek.
– Ez mi volt? – nézett rá ijedten a lány.
– Sam, hallasz?!
– Igen! – jött a válasz.
– Kellenél meg Tony is! – kiabálta Clint miközben a hatalmas üveg ablakhoz lépett, amit kitört.
– Tonyt nem lehet elérni, én viszont mindjárt ott vagyok.
Clint meghallva a választ a falat kezdte elbámulni és mélyet szippantott a poros levegőből.
– Oké. – fordult Lauren felé. – Sam, mindjárt itt van. Te kiugrasz, ő pedig elkap, rendben? Rendben, Sam?
– Értettem. – felelte sólyom. Mire még süllyedtek vagy egy emeletet, így az ablak amit Clint kitört most a falal együtt kiszakadt. – És az ajtó is készen áll.
– Mi?! – akadt ki a Barton lány. – Clint, ez a hely pillanatok alatt összedől! Veled mi lesz?!
– Miattam ne aggódj, jó?
–De.. – nem engedte, hogy lány bármit mondjon csak szorosan magához ölelte.
– Rendben? – kérdezte újra Clint.
Lauren nem felelt csak bólintott. Még egy emelettel kevesebb lett és az épület dőlni kezdett.
– Srácok! Négy..
– Szeretlek! – nézett rá Clint miközben a falon lévő nagy lyukhoz léptek.
– Én is. – felelte Lauren és hátrébb állt, hogy legyen lendülete az ugráshoz.
– Kettő.
Iramodott meg Lauren.
– Egy.
Ekkor Lauren kirúgta Bartont a nagy lyukon, akit Sam elkapott, viszont végig Lauren nevét kiabálta. A Barton lány nem gondolkozott sokáig mert pármásodperc alatt összedőlt vele az épület.
Sam lerakta Clintett, aki unokahuga nevét kiabálva szaladt vissza a romok felé. Amint oda ért a könnyebb beton darabokat dobálta lefelé, hogy megtalálja Laurent, addig amíg fel nem fogta az egész helyzetet. Bartonra sírógörcs jött rá, az ereje is alább hagyott. Az ott lévő Sam is csak most fogta fel, hogy Laurent csomó beton temedte be és, hogy esélytelen az, hogy túl élte. Bucky az ikrekkel és Natashával együtt futott be még ezután nem sokkal később Tony szállította oda a Kapitányt.
– Hol van ő, Sam? – kérdezte reménykedve Barnes, figyelmen kívül hagyva az épület romjait és az összetört Bartont.
Sam megakart szólalni, egy olyasmit, hogy "sajnálom", de egy hang sem jött ki a torkán.
Bucky szemei könnybe lábadtak és nemlegesen rázni kezdte a fejét még el nem indult Barton felé.
Barnes úgy érezte, hogy darabokra törték és, mintha az ő mellkasán is egy nagy beton darab lenne. Most mindenki úgy érzett, de két férfi, akik a törmelékeknél guggoltak, azok érezték ám úgy, hogy ők is meghaltak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro