New York nyüzsgő utcáin sétált Lauren, húgával az oldalán. A kis lány ámulattal nézte a sürgő-forgó és fullasztóan nagy tömeget. Nem voltak hozzászokva ehhez a közeghez, ők mindig is csendesebb helyen laktak. Lauren nagyon nehéz időszakon van túl és semmi segítséget nem kap. Bátya már vagy három éve, hogy lelépett az anyja pedig minden este leissza magát és más pasik ágyában köt ki. Egyáltalán nem büszke rá, sőt undorodik tőle, néha elgondolkodik, hogy az apja, hogy vehette el ezt a nőt. Mindig is csalta a férjét Lauren anyja, de mivel a család fő már öt éve elment erről a világról, így a család még jobban kimutatta milyen is valójában.
Lauren pár évvel ezelőtt nagyon zűrös dologba keveredett, nem jó emberek közé, akik teljesen kifacsarták a lányt. Nagybátya viszont kissé elkésve, de segített unokahúgán. Most is oda tart a két lány, hogy találkozzanak a férfival, mivel tegnap este Lauren-éknál kis incidens történt. Pár rossz fiú kik a lányt keresték, áldja az eget, amiért az nap este otthon maradt, ki tudja mi lett volna ha csak a húgát találják meg, még ha csak pár percre lett is volna távol. Egyáltalán nem volt büszke magára, amiért a húgának látnia kellett, hogy milyen lett a lány.
A hatalmas épületbe belépve a recepcióhoz léptek, ahol kedvesen mosolygott rájuk a nő, közben egy férfi is felbukkant. A híres, nemes Tony Stark.

 – Üdv! – előzte meg a férfi a nőt és a két lány elé lépett. – Miben segíthetek? – kérdezte a férfi és barna szemeivel végig mérte Laurent. Alaposan végig nézte minden porcikáját a lánynak, aki ezt észrevette és mikor Stark a tekintetét vissza vezette az arcára, a lány egy szemöldök rántással nyugtázta a férfi cselekedetét, de a férfi erre csak kajánul elmosolyodott.

– Lauren Barton vagyok. – mondta a lány kezét nyújtva a férfinak, aki elfogadta a gesztust. Stark egy pillanatra meglepődött név hallatán, amire csak párat pislogott és tovább figyelt. – Clint Barton miatt jöttem.

– Egy pillanat. – emelte fel mutató ujját a férfi. – Újabb eltitkolt családtag? – kérdezte mókásra véve a helyzetet, mire Lauren is elmosolyodott kissé unottan. – Barton szereti ezt a játékot játszani. Gyertek. – intett a két lánynak. A kisebbik megszeppenve állt a nővére mellett és apró kezét nyújtotta a lánynak. Lauren-nel mióta megtörtént az a bizonyos dolog, már nem volt az a gyenge, kedves pátyolgató lány. Nagyon elvesztette régi énjét amit talán bánt is Rosie miatt, mert nem kapott annyi szeretetet, mint más gyerekek. Lauren ezt nem szerette a legjobban, hogy szinte kiölték, vagy el torlaszolták az érzéseit. Rosie vállára rakva kezét mentek Stark után, aki a liftbe beszállva folyamatosan csak, mondta és mondta. Bár egyik lány sem figyelt rá, így mikor a lift kinyílt Bartont kezdte keresni Lauren. Egy kisebb szinten voltak, ahol Tony, néhány páncélja állt vagy egy-két kütyüje, amit Rosie előszeretettel nézegetett.

– Péntek, hívd ide Bartont. – beszélt a levegőbe a férfi.

– Igen is, Mr.Stark. – jött egy női hang, válaszul. A lány egy párszor szétnézett, de azután hagyta az egészet. Tony ránézett a kislányra majd vissza Laurenre és csábosan elmosolyodott.

– Szóval..– kezdett bele a férfi a lánynak pedig egyből leesett a mosolyából, hogy mit akar. – Egyszer összefuthatnánk, csak mi ketten. – mondta Tony, Lauren pedig mosolyogva és egyik szemöldökét felhúzva hallgatta a férfi. – De leszögezem, hogy nem vagyok társas ember. A kapcsolat nem az én reszortom.
Szem forgatva felnevetett a lány majd megköszörülte a torkát.

– Nem vagyok öröm lány Mr.Stark. Ha valakivel egy éjszakást keresne, az nem én leszek. – felelte a lány. Tony szólásra nyitotta a száját, mikor Rosie hangja csendült fel.

– Clint bácsi! – rohant az éppen akkor megérkező férfi karjai közé, aki mosolyogva kapta fel a kislányt. Lauren kissé megijedt hisz Tony lent azt mondta neki, hogy "Újabb eltitkolt családtagok" és most félt, hogy talán Barton mérges lesz rá.

– Azért gondold meg. – suttogta a lánynak Stark. Lauren megforgatta a szemét és az éppen ekkor köreikbe bejövő Clintnek szentelte figyelmét. Tony arrébb sétált, hogy nyugalmasan megtudják beszélni azt amiért jött a két lány.

– Mit kerestek itt? – kérdezte a férfi kinek hangjában egy cseppnyi idegesség bújt meg. Bár melegség töltötte el, hogy unokahúgait újra láthatta.

– Segítség kéne. – mondta a lány majd lenézett a húgára, aki csillogó szemekkel nézett fel a két felnőttre. Lauren nem nagyon akart a kicsi Rosie előtt, erről beszélni, de mintha meghallotta volna valaki oda fentről, a vörös ügynök pont ekkor futott be. Natashát mindkét Barton lány ismeri és szinte a nagynénikéjük ként tekintenek rá, ahogy Natasha, mint unokahúgai. Nat bele tartozott a családba még ha a vér nem is fűzte hozzájuk. Natasha tekintette komor lett ahogy melléjük lépett. Tudta jól az ügynök, ha nem lenne vészhelyzet akkor nem lenne itt a két lány.

– Jó látni titeket. – ölelte magához Laurent majd felkapta a kicsi lány. – Mutatok valamit Rosie. – nevetett fel Natasha majd a kislány is édes kacagásba kezdett. Clint megvárta még arrébb mennek ezután Laurent kezdte el figyelni.

– Szörnyen nézel ki. Mi történt? – kérdezte Barton majd Lauren nyakára nézet, amit egy sál takart. Viszont Barton kémlelni kezdte, mintha egy kis kékes lilás foltot látna, a sál szegélyéhez nyúlt és magához vette a ruha darabot. Lauren nyakán hatalmas nagy lilás-kékes zöld folt éktelenkedett és teljesen kivehető volt egy férfi kéz nyoma. A lány lesütötte szemét majd torok köszörülve vissza nézett a férfira. Clint szemében harag csillant meg, ahogy a lány nyakát tanulmányozta. Tekintetét elvette róla és sálját vissza nyújtotta neki.

– Megint megtaláltak, de most a lakásunkon. – mondta, mire Clint idegesen a homlokát kezdte el dörzsölni. – Nem tudom, meddig bírom ezt csinálni. Tegnap este majdnem megöltek. Mi lett volna ha Rosiet egyedül találják? – szívott be egy nagy adag levegőt.

– Anyátok? – kérdezte megvetéssel a hangjában. Ki nem állhatta azt a nőt Barton, sőt szívből gyűlölte. Mindig mikor találkoztak velük a nő úgy öltözködött, mint egy sarki lány és a testvérét folyamatosan megcsalta, de a legjobban a gyerekek miatt haragudott rá. Amiért elhanyagolta őket és nem foglalkozott velük, mert fontosabb volt inni és más férfiak ágyában ébredni. Hányingere támadt a nőn gondolkodva.

– Ne kérdez olyat, amire tudod a választ. – intette le Lauren. Clint elgondolkodott és döntésre jutott. Szinte velük nőttek fel a gyerekek, így teljesen rendben volt a döntése, ha beleegyeznek.

– Beszélek Laurával és Rosiet elvitettem magunkhoz. Ott marad ameddig csak szükséges. – vette elő Barton a telefonját. Ha Lauren a régi lenne, most elsírta volna magát, de nem az. Már rég nem az. Bólintva egyezett bele a férfi döntésébe és halkan nézte végig ahogy arrébb sétál és telefonálni kezd. Barton és Laura, apa és anya volt, apa és anya helyett. Lauren-néknél az volt a baj, hogy mindkét fél túl fiatal volt még ehhez. Az anyukája 15 éves volt, mikor legelső gyermekét megszülte az apjuk meg 20 éves. Rá kevesebb, mint egy évre megérkezett Lauren. A Bár nagy a kor különbség és túl fiatal az anya ahhoz képest, hogy gyereket szüljön, de már akkor jobban érdekelte a férfiak, mint a tanulás. Lauren elmélyedve a gondolataiban csak arra lett figyelmes, hogy óvatosan megérinti valaki a vállát. Tony mosolygott rá, ő viszont gyorsan körbe nézett, de a többiek már nem voltak bent csakis Tony. A férfire vissza vezette a tekintetét, aki Lauren nyakát nézte. A lány elfelejtette a sálat vissza rakni a nyakába. Tony óvatosan a lány nyakához nyúlt és a kéznyomra helyezte el a kezét, mert nem akart hinni a szemének, hogy az egy férfi kezének a nyoma. Lauren szemeit lesütötte még Tony a nyakát tanulmányozta és mintha villámcsapot volna belé olyan hirtelen húzta vissza a kezét. 

 – Bocsánat. – mondta a férfi, de mintha a lány megváltozott volna abban a pillanatban a szemében. Már nem akarta egyáltalán ágyba vinni, sőt keserű undort érzett, amiért húsz perccel ezelőtt még ez járt a fejében. Valahogy másképp tekintett rá, mégis csak egy húszon négy éves fiatal lányról beszélünk és Tony valljuk be, hogy kissé idős a lányhoz képest.
Lauren vissza rakta a sálat a nyakába majd Stark megkérte, hogy kövesse. Egy kellemes hangulatú nappaliba mentek, ami egybe van a konyhával és most elszórtan helyezkednek el benne a híres Bosszúállóknak ismert csapattagjai. Rosie a konyhában volt Natashával és - ha Lauren jól sejti – Amerika kapitánnyal. A konyha másik végében Hulknak ismert Bruce Banner még a nappaliban a Maximoff ikrek, az Asgardi Isten és egy olyan személy, akit Lauren nem tudott azonosítani, de nagyon ismerős volt a szemében. Mintha korábban látta volna már, de mégsem rémlik és nem is ment a feltételezésével biztosra.

– Figyelem! – kiáltotta el magát Tony, hogy mindenki rá figyeljen. Habár azt akarta, hogy minden figyelem rá terelődjön mégis a mellette álló lány kapta a legtöbb kíváncsi tekintettet. Lauren széldzsekijének a zsebébe süllyesztette kezét zavarában, mintha az adna biztonságot, egy falat ami miatt nem látják. – Beszeretném mutatni nektek Lauren Bartont.
A lány kínosan mosolygott miközben elindult Tony után. Kapott egy pár kedves és kérdő pillantást, de egyikkel sem szándékozott foglalkozni. Stark leült a kanapéra az ikrek és a két nagy darab férfi társaságába majd megpaskolta maga mellett a helyet, hogy a lány is üljön le. Lauren leült egyenes háttal és lábát nőiesen keresztbe rakta. Egy ideig hallgatta a beszélgetésüket, de tekintette folyamatosan a kontyba kötött, barna hajú, férfit nézte kinek egyik keze fémből van. Lauren megesküdött volna, hogy már egyszer látta vagy valami ilyesmi. Nagyon ismerős neki a férfi és ráadásul figyelem felkeltő. Hirtelen a férfi tekintetét a lányra vezette, aki idegesen kapta el és pislogott párat. Lauren alig láthatóan elpirult a férfi igéző kék szemei miatt, aki ezt észrevéve jót mosolygott. Nem gondolta a Katona, hogy bármilyen nőre lehet még ilyen hatással és ez jól esett neki. Régen érezte már azt, hogy érdeklődnek utána és, hogy zavarba tudjon hozni valakit. Barton elő jött kezében egy táskával és Natasháékhoz sétált majd megölelve a kislányt elindult a nappali felé. Tony és Lauren szinte egyszerre álltak fel, ezért megdöbbenve összenéztek majd Clinthez sétáltak és egy kicsit távolabb beszélni kezdtek.

– Hová mész? – kérdezte Lauren egyből a férfitól.

– Összeszedem Rosie dolgait. – felelte közben a táskára mutat. Lauren vett egy mély levegőt majd újra megszólalt.

– Ne menjek veled? – kérdezte, mivel félt, hogy összefut az anyjával, aki körülbelül még most sem józanodott ki, de talán már haza jutott.

– Nem kell. Itt maradtok a többiek vigyáznak rátok, én pedig jövök meg megyek. – mondta a férfi, mire a lány elmosolyodott.

– Tudok magamra/magunkra vigyázni.
Barton elmosolyodott a lány szavain, mert tényleg így volt. Büszke volt a lányra, hisz szinte az ő lánya volt és az apai ösztönök Laurennel szemben is működtek.

– Tudom. – nyomott egy puszit a lány homlokára majd erősen magához ölelte. – Csak pár pillanat és itt vagyok. – suttogta a lány hosszú, dús barna hajába.

– Beszélni akartál velem? – törte meg az idilli pillanatot Stark. A férfi bólintott majd elengedte a lányt és vett egy utolsó pillantást rá. Starkkal az oldalán indultak el a liftbe és Laurennek fogalma sincsen, hogyan tudta Tony, hogy Barton beszélni akar vele, végig vele volt és semmi jelét nem látta ennek. Biztosan sms-ben beszélték meg, még a többiek körében ült és elidőzött valakin. Visszafordult a többiekhez és tekintette találkozott a Natasháéval, aki fejével biccentett a lánynak, hogy menjen oda. Lassan elindult feléjük, viszont mikor a nappaliban ülő, fém karú férfi mellett ment el lelassított, hogy még egyszer jobban megnézze hátha beugrik neki valami, de nem. Semmi.
Beérve a konyhába a Kapitány, Nat és Rosie társaságában találta magát.

– Steve Rogers. – nyújtotta kezét a lánynak Amerika kapitány, amit Lauren mosolyogva fogadott el.

– Lauren Barton. – mondta lány, mire Kapitány ránézett a Natasha kezei közt lévő Rosiera .

 – Bocsánat, hogy ilyet mondok, de nem hasonlítotok ahhoz képest, hogy testvérek vagytok. – mondta tapintatosan és azért, is mert látta, hogy lány ideges ezért a hangulatot próbálta oldani. Viszont teljes mértékben igaza volt, hisz Laurennek hosszú, sötétbarna haja van még testvérének fényes, szőke néhány mogyoró barna hajtinccsel pompázva. Rosie szeme világos kék, még Laurennek ugyan úgy sötétbarna. Rosie ezt a színskálát az anyjától örökölte még a lány inkább az apjától. De az alkatukkal meg pont fordítva van. Laurennek szinte tökéletes alkata. Nem is sovány, nem is tömzsi az a pont kettő közé eső, sportos alakja van. Keblei figyelemre méltóak, ahogyan a többi testrésze is. Rengetegen megszoktak fordulni utána az utcán, de ez mind hiába mert a régi Lauren túl gyáva volt ahhoz, hogy akár megcsókoljon egy férfit is az új Laurent pedig nem foglalkoztatták a férfiak....eddig. Rosie még fejlődésben van, de a testtartása már most olyan, mint az apjáé volt.

– Igen, hát nagyon ellentétek vagyunk. – nevetett fel halkan Lauren. Steve látva, hogy a lányban már nincs nagy feszültség elmosolyodott. A lány a pultnál állva úgy helyezkedett el, hogy tekintettével a nappaliban lévő férfit tudja nézni, aki nevetve beszélgetett egy újabb ismeretlen férfivel. Sötét bőrű, fekete hajú volt, aki mellette ült. Viszont, ahogy jobban szétnézett az ikrek és Thor eltűnt a nappaliból, csakis az a két férfi beszélgetett nagyban. Kapitány látva ahogyan a lány folyamatosan barátját figyeli megfogta a csuklóját és elkezdte maga után húzni. Lauren ledöbbenve figyelte, hogy Amerika csillagos hőse hova is visszi majd a nappaliban a két férfi elé álltak.

 – Lauren, ő Bucky Barnes. – mutatott a fém karú férfira, ki kezét nyújtotta a lánynak. Lauren ajkai elnyíltak ahogyan a férfi szemébe nézett és kezét elfogadta. Amint Bucky meleg bőre Laurennéhez ért, jól eső borzongás ment végig a lányon és egy kis libabőr. Még senki nem váltott ki ilyen érzést az új Laurenből. Túl sokáig fogta Bucky kezét, aki széles mosollyal figyelte a lányt. Lauren azonnal elengedte a kezét majd megköszörülte a torkát és pislogott gyorsan párat.

– Bocsánat. – tűrt egy hajtincset a füle mögé zavarában. Bucky a fotelben kaján mosollyal összenézett Stevevel és hátát a háttámlának döntötte. Steve is elmosolyodott azon, ahogy a lány zavarba jött. A sötét bőrű férfi rásandított Buckyra, aki féloldalas mosolyt villantott felé és aprón megvonta a vállát a férfi pedig meg csak a szemét forgatta.

– Ő pedig Sam Wilson. – mutatott Steve barátjára, aki össze mosolyogva Laurennel kezet ráztak. – Fiúk, ő Lauren Barton.

– Clint lánya? – kérdezte Sam, miközben a Kapitány és a lány helyet foglaltak a kanapén. Tulajdonképpen igen. Gondolta magában Lauren, de nem mondta ki, inkább csak megrázta a fejét.

– Nem. A nagybátyám. – felelte, mire Sam bólintva jelezte, hogy érti a dolgot. Végül elkezdtek beszélgetni, igaz Bucky nem sok mindent fűzött a beszélgetésekhez. Laurennek amikor csak alkalma akadt a katonát nézte, de valahogy mindig lebukott, hogy éppen őt figyeli és egyre jobban érezte a hatást, amit ez a férfi csakis a tekintetével kivált belőle.
Sam már egy ideje, egy nagy sztorit mesél teljes beleéléssel, pont ugyan úgy, ahogyan a Kapitány és Lauren is hallgatják. Lauren nem figyelt másra csakis arra, amit Sam mesélt. A lány óvatosan masszírozott egyet a nyakán, de egyáltalán nem figyelt arra, amit éppen csinált. A Katona viszont igen, a fotelből és ahogyan Lauren megmasszírozta a nyakát a sálja lejeb csúszott. Buckynak egyből fel tűnt az elszíneződött bőr.

– Mi történt a nyakaddal. – szólal meg Barnes ezzel megszakítva Sólyom történetét. Mindegyikőjük Laurenre kapta a tekintetét, aki kezével rásimított a sálra, hogy elfedje teljesen a csúnya látványt.

– Semmi. – mondta kissé ingerülten, mire bocsánatkérően nézett végig rajtuk. – Csak baleset volt. – legyintett a lány, de Sam megrázta a fejét.

– Ez nem balesetnek néz ki. – felelte. Lauren nem tudott megszólalni, nem érezte azt, hogy ez bárki másra is tartozna. Mivel továbbra is őt nézték, úgy döntött, hogy az egyik tegnap esti támadó alkotását megmutatja, mert ezektől a tekintettektől nem fog addig megszabadulni. Ujj begyét a sál szélébe akasztotta majd lehúzta a ruhaanyagot és előtárult a kéznyom. Döbbenten nézte mindegyik férfi a lány nyakát, aki egy ideig csak a padlót bámulta.

– Balhés csaj vagyok. – nézett fel vállat rántva a három férfira. Lauren óvatosan Buckyra nézett, akiről nem tudott leolvasni semmit. Nem mutatott ki semmit a férfi csak mély kék szemeivel nézte a lányt. Bucky ahhoz képest, hogy nem mutatott ki semmit mérges volt. Mérges mert nem tudja elképzelni, hogy ki képes ilyet művelni egy olyan lánnyal, mint Lauren. A kissé már kínos pillanatott Barton és Tony zavarta meg. Ezek szerint Tony is vele ment. Lauren gyorsan vissza rakta a sálat a nyakára és elindult a két férfi felé, ahogy Natasha is Rosieval.

– Elhoztam a cuccait. – mondta Barton, Lauren pedig lenézett a lábánál heverő táskára, de volt még egy mellette. Szemöldök ráncolva vissza nézett a férfira. – Majd később. Laura és a gyerekek már várják Rosiet.

– Te viszed el? – kérdezte a lány, de Natasha azonnal megszólalt.

– Én fogom. – mondta és elvette a táskát, amit Clint felé nyújtott majd Rosie kis kezét megfogva elindultak a liftbe. Lauren megvárta Bartont, aki arrébb sétálva váltott pár szót Tonyval. Amint vissza ért a férfi, beszálltak a liftbe és teljes csend telepedett rájuk.

 – Találkoztam anyuddal. – szólalt meg végül a férfi. Lauren megköszörülte a torkát majd megszólalt.

– Mit szólt ehhez? – kérdezte mereven a lift ajtaját nézve.

– Örült neki. – mondta ki nagy nehezen a férfi. A lány cseppet sem lepődött meg, hisz ilyesmi válaszra számított. Ismeri az anyját, nem kell neki bemutatni, tudja milyen egy elképesztő nő személy és már nem is számít neki annyira.

– Remélem nem csináltam ezzel nagy bajt. Se Laurának se neked, sem pedig a gyerekeknek. – mondta a lány, mire a férfi erős karjai köré fonódtak és szorosan a mellkasának húzta a lány testét.

– Ne beszél hülyeséget. – puszilt a hajába Clint. – Nagyon szeretlek titeket és bármit megteszek nektek, mindig számíthatsz rám. Rendben? – tolta el magától a lányt, hogy barna íriszeibe tudjon nézni. A Lauren halvány mosollyal a száján bólintott, miközben a férfi pár tincset tűrt a lány füle mögé és homlokon puszilta. Imádta az unokahúgait és mikor vele voltak úgy viselkedett, mintha ő lett volna az apjuk, mindig is. Clinttől megkapták az apai szeretetet nem úgy, mint az igazi apjuktól.
Kiszálltak a liftből majd hosszú búcsúzkodás után, Natasha és Rosie már Lauráékhoz tartottak a Qinjettel. Lauren meglepődött mivel, mintha nagyon nehezére esett volna elengedni a húgát. Azt hitte, hogy már nem fog ilyen érzéseket érezni, de ez valahogy a mai napon megváltozott ugyanis a Katona talán eltolta a torlaszt és szabadjára engedte volna a lány érzéseit? Később egy helységben voltak hárman. Barton, Stark és a lány.

– Szóval..– rakta fel Clint a másik táskát az asztalra. – Ebben a te cuccaid vannak. – mondta, mire Lauren tágra nyílt szemekkel meredt a férfire kérdően.

– Mégis mért? – kérdezte kissé felháborodva. Nem értette minek szedte össze a nagybátyja az ő holmiját is.

– Mert ott nem maradhattál tovább. – felelte az asztalnak dőlve Clint.

– Meg azért mert beszélt velem is. Meg az erődről is. – szólalt meg az eddig csendben álló Tony.

– Megkértem Tonyt, hogy szállásoljon el addig, amíg szükséges. Nem engedhettem, hogy ott maradj. Mégis ki tudja mikor támadnának újra rád? – nézett rá Clint. A lány akármennyire is mérges volt, igazat kellett adni a férfinak. Talán ha álmában találják meg és elvágják a torkát...hát igen.

– Én, pedig örömmel szállásollak el és segítek az erőddel kapcsolatos problémában. Talán még a bosszúállóknak is be segíthetnél. – rántotta meg a férfi a vállát. Lauren még mindig mérges volt, de nem szólt semmit, inkább beleegyezően bólintott. – Gyere, megmutatom a szobád. – indult el Tony. Lauren a táskát a vállára kapta majd még utoljára ránézett a nagybátyára és követni kezdte a milliárdost.
Laurennek már fogalma sem volt, hogy melyik emeleten vannak, képtelenségnek látja ezt az egészet megjegyezni. Stark egy fehér ajtónál megállt és benyitott.

– Ez a tiéd. Bal oldali szoba a Clint szobája. A szemben lévő rugdalózóé, neki bal kéz fele meg a Buckyé. De Peter ritkán szokott itt lenni. Ha véletlen nem találnál ide, kérdezd meg Barnest vagy Bartont vagy esetleg Pénteket. – mondta mosolyogva a férfi és még Lauren ámulatba esett addig el is ment onnan.

– Tony! – fordult az ajtó felé, de már késő volt. – Ki az a Péntek? – kérdezte leginkább magától, ezért sem számított válaszra.

– Ms.Barton. – szólalt meg az a bizonyos hang, amit már ma egyszer hallott. – Péntek vagyok. Mr.Stark mesterséges intelligenciája. – válaszolt Péntek. Lauren ledobta a táskáját a fehér szekrények elé majd befeküdt az új ágyába.

–  Ijesztő vagy Péntek. – motyogta. Lauren abban a pillanatban teljesen beletemetkezett a gondolataiba,  ki zárva a külvilágot.  Próbálta az új dolgokat feldolgozni röbb,  kevesebb sikerrel.

____________________________________________

Remélem elnyeri a tetszéseteket. Részek: Két hetenként. 

____________________________________________