Lee heeseung pov:

Nem érdekeltek a piros lámpák és gyakorlatilag a saját életemet veszélyeztetve hajtotam százhúszal az autópályán. Sietnem kelett. Meg kell akadályoznom, hogy haemin felüljön arra a gépre. Nem engedhetem, hogy elmenjen és elhagyjon mindket. Nem tudom, hogy nem vettem észre mit tervez. Hiszen még látam is a megnyitot hónapját az iskolának. Hogy nem jöttem rá? Idegesen csapkodtam a kormányt, hiszen ha hamarabb rájöttem volna nem tartanánk itt.

Ahogy a repülőtérre értem leparkoltam a kocsit majd gyorsan magamra kapva egy maszkot futotam ahogy csak tudtam be. Rengetegen voltak. Akármerre fordultam nem látam haemint. Elindultan valamerre fejemet ide oda forgatva hátha észre veszem haemint. De nem látam sehol sem. A recepcióshoz szaladtam majd megkérdeztem elment-e a járat. De mikor közölte velem már rég felszált egy világ dölt össze bennem. Nem voltam képes másra csak megsemmisülten kiállni a sorból és lehajtot fejjel elsétálni az egyik padig ahová leültem.

Elkéstem.....

Csak magamat hibáztatam amiért haemin elment és én nem tudtam időben megakadályozni ezt. Minden máskébb lenne akkor ha még az nap amikor meglátam a hónlapot tetem volna valamit. Elment mert azt gondolja ő kevert mindket zűrbe. Valóban a kép miatt volt összezörrenésünk a kiadóval de megoldódot és minho miatt pedig nem kelett volna ezt gondolnia.  Ő volt a napfény az életünkben. A tagok egy kishúgként tekintetek rá. Sosem haragudtak rá még a kép kikerülésekor sem. Csak féltek, hogy mi lesz ezek után. Félteték őt és a magánéletét. Őt félteték jobban. Tudtuk min ment keresztül és melette voltunk, hogy segitsünk. A baleset napjától kezdve fontos szerepet töltöt be az életünkben. Csak ő nem tudja milyen fontos is volt számunkra. Hogy nekem mennyire fontos volt.

Két lább állt meg egyszer csak előttem,  mire követem a személy tulajdonosát azt hittem egy rajongó aki felismert, de mikor meglátam haemint azt hittem már halucinálok a fájdalomtól. Azonnal felpattantam és nagyra tágultak a szemeim. Kétszer is végig mértem, hogy jól látok-e

-Nem voltam képes rá hee- sírt fel elengedve böröndje fogantyúját én viszont azonnal karjaimba zártam és szorosan magamhoz öleltem testét. - Nem tudtalak itt hagyni és elmenni- ölelt ő is vissza a teste pedig rázkodot a sírástól.

-Nem mentél el- eredtek meg az én könnyeim is, majd eltoltam magamtól és arcát végig mérve letöröltem kibuttyanó könnyeit. -Itt vagy- ráztam meg a fejemet hitetlenkedve.. Képtelen voltam elhinni, hogy nem szált fel a gépre, és itt áll előttem.

-Itt vagyok hee- simitot puha kezeivel arcomra- Én sajnálom... - gyültek könnyek újra a szemébe de csak megráztam a fejemet

-Szeretlek haemin. És nem érdekel meddig leszünk együtt vagy meddig fog ez tartani közötünk. De azt megígérhetem, hogy mindent megteszek azért, hogy boldog legyél - fogtam két kezem közé arcát ő pedig elérzékenyülve bólogatot.

-Én is szeretlek heeseung- mosolyodot el enyhe píral arcán- Nagyon szeretlek. És igérem sosem hagylak el.

-Nem is engednélek el- öleltem meg újra felnevetve majd megfogtam picinyke jéghideg kezecskéjét-Készen állsz a történetünk kezdetére?

-Készen hát- felelte könnyes szemekel mosolyogva-Veled bármire készen állok.

                   *1 hónap múlva*

- És mi van ha megúsza? - fordultam jungwon felé a tárgyaló terem előtt fel és alá járkálva. - Ha nem ültetik le? Ha kiengedik és minden kezdődik előről? - estem pánikba idegesen járkálva a folyosón.  Ma lesz a tárgyalás és tartok attól, hogy nem ítélik el. Félek, hogy ezt is megúsza. De remélem a bíró igazságosan jár majd el.

-Nem fogja. Nem úszhatja meg- állt fel jungwon majd fogta meg a kezemet és mosolygot rám nyugtatóan. - A mai nappal lezárul ez az egész- nyomot egy puszit homlokomra majd simitot arcomra és mosolyodot el szélesen. - Heeseungék is mindjárt itt lesznek. Nem kell aggódnod nem egyedül csinálod ezt végig.  Mi itt leszünk veled

-Tudom jungwon. De ha belegondolok min mentünk keresztül és, hogy majd nem felültem arra a gépre elszégyelem magamat. - hajtotam le a fejemet de jungwon édesen felnevetet

-Húgi- emelte fel az államat- Ez nem a te hibád, rendben? - nézet mélyen a szemembe majd magához ölelt. - Most pedig nyugodj meg és egyre gondolj- emelte fel a mutató úját én pedig kiváncsian hajoltam hátrébb, hogy rá lásak arcára -Gondolj arra, hogy miútán kijövünk onnan elkezdődik az új életünk együtt

-Rendben- mosolyodtam el

-Haemin! - halodtam meg a nevem mire abba az irányba forditotam a fejemet. Heeseung szaladt felém mire jungwon elengedet majd hátra lépet. Mivel nekik volt egy kisebb dolguk később tudtak jönni csak. - Itt vagyunk. Sietünk ahogy tudtunk- liheget karjaiba vonva majd puszit nyomva homlokomra.

-Pont időben jöttetek- vilantotam ki mosolyomat heere aki csak vigyorogva nyomot egy puszit ajkaimra.

-Többiek? - szólalt meg most jungwon is mire hee elengedet majd bátyámra nézet.

-Mindjárt itt vannak csak én lifteztem ők pedig inkább a lépcsőt választoták- nevete el magát ami engem is mosolygásra késztetett.

-Megyek megnézem hol maradnak- sóhajtot fel jungwon majd el is indult. Hee derekamra csúsztata kezeit majd fülem mögé türt egy hajtincset.

-Ugye tudod, hogy ma is káprázatosan nézel ki? - kérdezte pimasz mosolyal az ajkain mire elpírulva csaptam mellkasára. - Gyönyörűen áll neked ez a ruha. Az én barátnőm a legcsinosabb- folytata majd hajolt közel fülemhez- Ma este szívesen leveném rólad ezt a ruhát- suttogta a szavakat amitől mégjobban elvörösödtem hee pedig ezt látva még szélesebben kezdet el vigyorogni

-Annyira utálak- próbáltam el lökni magamtól de nem engedte hanem nevetve vont még közelebb magához, kezeimet pedig a mellkasára tetem.

-Nem. Szeretsz engem- mosolygot önelégülten, hogy tovább szívjatja a véremet- Nem lennél képes utálni- mosolygot elégedetten amikor csak sóhajtotam egyet.

Mikora a többiek is megérkeztek szólitotak mindket, hogy bemehetünk. A többiek leültek mi pedig a fogadot ügyvédünk melé ültünk. Itt voltak minho szülei akik csak lenézően néztek rám és ha szemükel ölni tudtak volna akkor már rég halott lennék. Lábbaimal doboltam és mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak amikor nyílt az ajtó és behozták minhot. A szülei azonnal felálltak és anyja sírva nyúlt fia felé kezével ha férje nem öleli magához.

-Szólitom Yang Haemint- szólitot a bíró azonnal és tudtam innen kezdetét vette a tárgyalás.  Idegesen álltam fel és sétáltam fel a bíró mellé, miútán leraktam az esküt pedig minden kérdésre válaszoltam. Amikor elakadtam csak heere néztem aki mosolyával azonnal erőt adot nekem, hogy folytasam.

Mindent elmondtam és bátyám is aztán minho is lerakta az esküt. Mindent tagadot és az ügyvédje mindent felhozot amit csak lehetet, hogy megvédje. Felhozta, hogy a családom azt szerete volna, hogy összejöjünk de még azt is merte állítani, hogy a betegségem kamu volt és minho soha sem járt ott.  Találkoztam a kedves nővérkével aki kezelt mert őt is behívták. Jó volt látni és bevallom nagyon sokat köszönhetek neki is, hogy az elején annyira kedves volt velem a korházban.

-Álljanak fel kérem. Megszületet az ítélet. - szólalt meg a bíró mire mind feláltunk és lélegzet vissza folytva néztük az idősődő férfira.- Lee minhot négy év letöltendő börtön büntetésre ítélem- csapot a kis kalapácsal az asztalra mire kitágult szemekel néztem jungwonra aki azonnal karjaiba vont és jó szorosan ölelt magához. Könnyeim utat törtek maguknak és hirtelen azt hittem csak álmodok. Végre igaszágot szolgáltatak a szüleimnek és börtönbe kerül az aki szendvedést okozot a családomnak és nekem. A barátaimnak.

Minho idegesen kezdet el üvöltözni az ügyvédével, hogy egy rakás pénzt adot neki ő még sem végezte rendesen a dolgát. Én viszont csak szánakozva tudtam rá nézni ahogy a szüleire is. Minhot elvezeték a szülei viszont megálltak előttem és szúrosan méregetek. Kivált az anyja aki úgy nézet rám mint aki mindjárt nekem ront és kitépi az összes hajamat.

-A fiam nem érdemelte ezt meg.  Ártatlanul megy börtönbe és ez mind miattad van, te tetves szajha- kiáltota el magát fortyogva. A férje pedig kezére fogot jelezve hagyja abba. - Nincs benned egy csepp önérzet sem? Lefekszel a fiamal aztán börtönbe küldöd valami olyanért amit nem is követet el? - mért végig undorodva.

-Nem feküdtem le a fiával, bizonyára a kedves fiúk kihagyot egy kisebb részletet amikor elmesélte maguknak- áltam a nő tekintetét félszememel pedig látam, hogy heeseung és a többiek is felálltak készen létbe állva ha kell akkor megvédjenek.

-Hazudsz.  Elcsábitotad, hogy aztán megvádold a redves családod büneivel- a jelző amivel illete a családomat több mint sértő volt. Kezeim ökölbe szorultak és körmeimet a tenyerembe vájtam, hogy ne rontsak neki. Ő viszont elégedetten vigyorgot, hogy láta rajtam valami érzemes pontra tapinthatot.

-Vigyázon a szájára asszonyom- sziszegtem idegesen közelebb lépve hozzá

-Haemin hagyd- fogot kezemre jungwon azonnal de kirántotam. Ki ő, hogy a családomat sértegese?

-A következő ilyenél már nem leszek elnéző magával és nem fog érdekelni, hogy egy kibaszot tárgyaló terem közepén állunk. - emeltem fel a hangomat a férje pedig húzni kezdte a kijárat felé de a nő makacsul visszakozott.

-Haemin- probálkozot jungwon melettem állva, tekintete a nőre tévedt majd rám- Hagyd. Nem éri meg. Már igazságot szolgáltatak. Már úgy sem tehet semmit sem. - nézet a nőre aki idegesen le lökte férje kezét magáról aki csak elakarta őt vinni innen. Látszot rajta, hogy ő nem akar balhét csak békét de a felesége sajnos éppen az ellenkezője.

-Milyen igaszágot? A kibaszot családoto...- ekkor lendült a kezem és vágtam pofon a nőt teli erőmből. A kezem hangosan csattant az arcán ő pedig hitetlenkedve és kikerekedet szemekel nézet rám a fájó területre tapasztva tenyerét.

-Én előre szóltam- néztem rá nyugodtan- A család az család marad akkor is ha a világ összes büne azon a bizonyos fekete listán szerepel. Akkor is szeretni fogom a szüleimet ha eladtak volna a maga fiának.  Mert ők a szüleim. - szögeztem le kifejezéstelen arcal meredve mindkettőjükre- Maguk sem lennének képesek utálni a fiúkat. Én a szüleimet nem tudom utálni ezért. Ezért ha még egy rossz szót mond a családomról akkor számitson arra, hogy megfogom védeni őket. Ha kell századjára ezedjére. - ezzel hátat forditotam és a többieket is ott hagytam nem törödve a reakciójukal.

Mély levegőt vettem amikor kiléptem a teremből és bűszke mosoly kuszot arcomra amiért kiálltam a családomért. És a mai nappal végre igazság született. Mert bár arehyun másik iskolába ment a szülei megtalálták a telefonján felvéve amikor minho arról beszél, hogyan sodorta ki a kocsinkat. Arehyun okos lány. Az első gondolatom az volt amikor felkerestek a szülei az iskolában, hogy ez is csak egy csapda de amikor biztosítottak arról, hogy ez nem így van ledöbbentem. Arehyun pedig biztosan számitot arra, hogy minho amint megkapja amit akar megszabadul tőle. Bevallom ez egyszer hálás vagyok neki.

-Haemin- jöttek utánam a többiek azonnal mire feléjük fordultam de mielőtt mondhatak volna valamit feltetem a kezem

-Ne is mondjatok semmit sem. Tudom, hogy nem kelett volna- néztem bünbánóan rájuk de a reakciójuk teljesen meglepet mert mosolyogtak

-Hülyeséskedsz? Atom menő voltál ahogy lekevertél neki egyet. Felkelett volna venni, hogy vissza nézhesük később- nézet rám kitágult szemekel jake mire ledöbbentem

-Ja jakienek igaza van. Nagyon menő voltál- állt jake pártjára niki is, majd mindannyian amire elnevetem magamat. Hee pedig derekamtól fogva közelebb húzot magához és nyomot egy puszit a hajamba.

-Látjátok, mondom, hogy nekem van a legmenőbb barátnőm. Nektek sosem lesz ilyen barátnőtők- nyújtota ki a nyelvét a többiekre mire hangosan felnevetünk

-Csak óvatosan mert ha mrgbántod a babámal gyülik meg a bajod- karolta át jungwont jay a becézésre pedig fülig pírult majd zavarában jay karjára csapot.

-Nem vagyok baba- fonta karba a kezeit durcásan

-Nekem viszont a babám vagy és leszel is életem- cukolta tovább bátyámat aki csak arcát kezébe temete. -Később ha akarod majd meggyőzlek affelől milyen jókal jár ha a babám vagy- kacsintot mire a többiek csak hangosan felnevetek, jungwon arca viszont pirosabb lett egy éret paradicsomnál is.

-Csak szólok, hogy hetero vagyok. És nem akarok a tanuja lenni semminek sem ami megrontana - szólalt meg niki olyan ártatlanul pislogva ránk, hogy majd elolvadtam heeseung karjai között. A melette álló sunghoon csak felnevetet majd összeborzolta a haját játékosan.

-Rendben skacok szerintem menjünk. Ideje új lapot nyitni az életünkben- mosolyodot el jungwon mire én is elmosolyodtam majd felnéztem heere aki csak lenézet rám egy puszit nyomva a homlokomra. - Mi lenne ha ezúttal elmennénk közösen valahová? - nézet körbe jungwon kiváncsian. A többiek csak bólintotak viszont mielőtt megszólalhatam volna hee keze derekamon szorosodot és szavamba vágot.

-Sajna nekünk más programunk van- húzta el ajkait mire értetlenül vontam fel a szemöldökömet

-Tényleg? - kérdeztem rá mire ő csak bólintot egyet

-Gondolom mentek ágytornázni- vigyorgot sejtelmesen jake viszont sunghoon úgy tarkon csapta, hogy szegény csak jajgatva kapot a fejéhez.

-Érezétek jól magatokat- mosolygot rám jungwon mire bólintotam majd itt szétváltunk.

A többiek elindultak jobbra heeseung viszont az ellenkező irányba kezdet el húzni. Nem tudtam hová megyünk de már nagyon kiváncsi voltam mert nem akarta elmondani. Csak vigyorgot mint a vadalma. Próbálta visszafolytani mosolyát de nem volt sikeres a művelet. Akármennyit kérdezgetem nem mondot semmit. Csak kezemtől fogva húzot maga után.

-Na hee... Leszakad a lábbam. Messze van még? - nyafogtam mint egy ötéves mire felsóhajtot majd rám pillantot egy pillanatra. Kikerültünk az utcán egy házas párt akik pont az utca kellős közepén álltak neki veszekedni.

-Mindjárt ott vagyunk. Bírd ki még egy kicsit. Hid el tetszeni fog- mosolygot rám szélesebben mire bicentetem majd csak némán követem őt. Az utca végén egy hatalmas park volt. Ide jöttem baekhyunal is viszont akkora a park, hogy nem mentem beljebb el ne tévedjek.

Hee viszont csak vonszolt maga után el nem engedve a kezemet. Nem is figyeltem tulajdonképpen merre megyünk mert engem csak az érdekelt, hogy heevel sétálgatok kézen fogva ebben a meseszép parkban. Ahogy haladtunk előre a zöld fákat felváltota a japán cseresznye virág fák. A virágok rajta mesesébe illően jól néztek ki. A szél meglengete ágaikat ami miatt azok szírmai leestek és ahogy haladtunk alattuk ránk is zúdult belőle.  Mindig is csodálatosnak gondoltam ezeket a fákat. És szerintem ez a része a parknak lesz a kedvenc helyem.

-Tudod mit jelképeznek ezek a fák? - rángatot ki ámuldozásomból hee hangja kérdésére pedig megráztam a fejemet nemlegesen. - Hogy az élet múlandó éppen ezért minden pillanatot megkell élni- mosolyodot el- Ezek a fák pont olyan különlegesek mint amilyen te is vagy nekem haemin- elpírulva nevetem fel zavaromban majd türtem szabad kezemel a fülem mögé egy hajtincset. Hee megállt így én is így tetem. - Az élet rövid. Én pedig minden percét veled akarom megélni- fogta meg a kezemet én pedig elérzékenyülve néztem barna melegséget és biztonságot árasztó szemeibe.

-Én is heeseung- eredtek meg könnyeim amiket mosolyogva törölt le újaival

-Szeretlek haemin - suttogta ajkaimra kezei pedig megállapodtak derekamon

-Én is téged. Soha nem tudok elég hálás lenni az életnek, hogy találkozhatam veled- hee elmosolyodot majd ajkaimra tapadt én pedig kezeimet nyakaköré fontam. A cseresztnye virágok pedig egyszere zúdultak ránk viszont mi nem váltunk el egymástól hee viszont belemosolygot a csókba ami engem is mosolygásra késztetet. Végre teljes lehetek mert a világ leghelyesebb és legaranyosabb fiúja a barátom.

~End~

Mit is mondhatnék? Elsőnek illene köszönetet mondanom azoknak akiknek hála többször is a top1-ben végezte a könyvem. Köszönőm akik velem tartotak és a kommentelőknek is köszönöm. Mindig öröm volt belépni a wattpadba és elolvasni a kommenteket. Tulajdonképpen szeretem ezt a könyvet írni de a nikis melett és az idő/ihlet hiány miatt nem mindig tudtam rendszeresen hozni a részeket.

Minden kedves olvasómnak nagyon hálás vagyok és sokat jelent nekem, hogy segitetek és támogatok. ❤

Az az apró kirohanásom amit posztoltam.....Meglepődtem amikor sokan írtak alá és privátban is. Nem számitotam arra, hogy végig olvasátok mert valójában csak muszáj volt kiadnom magamból azt amit érzek.  Megkönnyebültem. Jó érzés tudni, hogy rátok számithatok ha valamilyen problémám van. De ez oda vissza müködik. Ha nektek is szükségetek van valakire. Esetleg beszélgetni szeretnétek valakivel én is itt vagyok.

Tudom nem lett tökéletes a könyv. De mindenképpen visszatérek és javitom a hibákat meg mint mondtam a wattpad leszedet pár képet is.  Találkozunk egy következő könyvben.

No spoiler but valami készülődik 😌 Nem árúlok el semmit de remélem tetszeni fog amikor posztolom az első részecskét belőle. De az még odébb van.

Kinek, hogy tetszet a BTS visszatérése?