Egész utón probáltam a háttérben maradni és bámulni a melletünk elsuhanó tájat de ezt a két fiú máshogy gondolta. Minden egyes mondatba bele vontak és kénytelen voltam kőpapir ollot játszani velük mert annyira unatkoztak hogy nem jutot eszükbe jobb elfoglaltság. Ellenkeztem de végül addig nyagadtak amég szemet forgatva bele nem egyeztem. 

-Ya! ez nem ér heeseung te csalsz-csattant fel jake mérgesen ide oda hadonászva kezeivel majd nem kiszúrva heeseung szemét

-Nem is! Te vagy aki csalt-szállt vitába vele a fekete lobkoronás is igy hát inkább sóhajtva hagytam hogy veszekedjenek és inkább az ablakon néztem kifele kezemen pihentetve a fejemet.

-Haemin te nem is mondasz semmit?-háborgot jake karba fonva kezeit maga előtt

-Nem, engem hagyatok ki a vitáitókból-sóhajtotam ezel egy időben pedig meg állt a kocsi ezért kinéztem az ablakon kiváncsi szemekel. Egy nagy fehér ház előtt álltunk meg aminek szép barna keritése van. Hatalmas ablakaik voltak és két teraszot is láthatam.

-Üdv nálunk-nyitot be heeseung majd engedet volna maga elé de jake a gumicukrot magához szoritva ment be előttem lerugva magáról cipőjét.

-Udvariatlan vagy jake, igy hogy várhatod el hogy legyen barátnőd?-passzirozta homlokát heeseung becsukva az ajtót maga után.

-Megvagyok én a gumicukrokal is. Rengeteg engene ideálja vagyok szóval kikérem magamnak-szegte fel az állát sérteten majd vágta le magát a hatalmas barna bőr fotelre. Bár kivülről nem láthaták belül igenis sokoltan álltam volna és bámultam a házat ami nem csak kivülről szép hanem belülről is az. A nappali izlésesen van berendezve többnyire a fehér és a szürke színek dominálnak de ettől egyediek a színek. A nappaliban helyet kapot egy dohányzó asztal egy hosszú bőr kanapé amin akár tízen is elférhetnek és egy nagy tévé ami a falra van szerelve. Könnyves polc is volt amin számtalan kép is helyet foglalt. A konyha pont a nappalira nyílik szóval közvetlen a nappali melett volt a konyha. Az emeletre egy csiga lépcső vezetet fel amint láttam és sejtetem is hét szobára nyíló ajtó volt még véletlenül sem több. Heeseung megmutata a fürdőket is majd megállt az egyik szoba ajtónál és felém fordult.

-Egyikőtöknek sem akarom elvenni a szobáját. Alszok a kanapén-sóhajtotam majd ellindultam volna a csiga lépcső felé de csuklom után kapot vissza huzva

-Ezt már letisztáztuk jungwonal-nézet mélyen szemembe fekete iriszeivel-Megkapod a bátyád szobáját és ő majd alszik a kanapén-engedte el a csuklomat amit eddig fogot

-Őt sem akarom kitúrni az ővé, ha kell elalszom a padláson-vakargatam tarkomat egy kínos mosolyt villantva

-Azt hittem hogy nem érdekel téged jungwon-döntöte oldalra a fejét mire felsóhajtva fontam karba kezeimet.

-Nem érdekel, tudod mit?-néztem rá -Akkor aludjon a kanapén-mondtam majd kikapva heeseung mancsai közül a kis táskámat beviharoztam a szobába majd az ajtónak döntötem hátamat. Halodtam ahogy felnevet majd a távolodó lépteit is. Nem kell törödnőm jungwonal. Ő sem tette igy én sem fogok. Végül is ő akar a kanapén aludni nem vagyok köteles azt mondani majd én alszok ott helyette ha tudom egy iszonyú makacs fiú.

Kicsit jobban szemügyre vettem a szobát ami jungwoné. Szürke falak fehér gardrob és egy hatalmas francia ágy foglalt helyet bent egy iróasztalal és egy falra szerelt tévével. Ledobva a cucomat vágtam le magamat az ágyra majd sóhajtotam fel behunyt szemekel. Az ágynemű csak ugy árasztota magából jungwon illatát ami számtalanszor megnyugtatót régebben, most viszont nem érzek semmit. Inkább felkavar és jobban emlékeztet azokra a napokra amikor egyedül kuporogtam a szobám sötét sarkában és kisírtam a lelkemet is jungwon miatt.

Oldalra forditotam a fejemet egyenesen az éjjeliasztalra ahol a mi családi képünk foglalt helyet. A kép egy grill partyn készült egy erdőben kempingeztünk ez amolyan családi nap volt amire tisztán emlékszem. Jungwont ölelem magamhoz mivel nem volt meleg az idő, viszont amikor jungwon körém fonta karjait már nem fáztam. Igazi testvér volt akire számithatam. Gondtalanul vigyorgunk, akkor a szüleimnek volt ideje ránk és mennyire boldog idők is voltak azok. Keserű izt éreztem a számban ahogy vissza emlékszem arra a napra ami után egyből bevillan a baleset napja.

-Emlékszel amikor azon a családi napon fáztál ezért hozzám bujtál?-halodtam meg jungwon hangját aki az ajtó félfának volt dölve édes mosolyával nézve engem. Azonal kiegyenesedtem és letöröltem könnyeimet.

-Nem emlékszem-szipogtam elnézve róla de ő folytata lehuppanva mellém az ágyra

-És amikor bele löktél a jeghideg vízbe?-mosolygot az emlék kép szinte azonnal lezajlik szemeim előtt de inkább megrázom a fejemet elhesegetve azt.

-Most fájdalmat akarsz okozni jungwon?-kérdeztem könnyes szemekel amire megrázta a fejét nagy szemeivel-Akkor ne is emlékeztes azokra a napokra -zártam le a témat majd szipogva egy sort néztem le a padlora.

-Tudom hogy utálsz és nem is akarsz látni. Hogy haragszol rám és szívesebben megfojtanál de kérlek probálj engem is megérteni és értékelni az igyekezetemet haemin.-állt fel egy szomorú mosolyal ajkain-Mindent megteszek azért hogy újra olyan testvérek legyünk mint régen és ne utálj engem. Holnap elhozuk pár cucodat vagy ha akarod veszünk párat most viszont pakolj ki és gyere enni-egy utolsó édes mosolyt küldött felém majd kisétált maga után becsukva az ajtót.

Sóhajtva eldöltem az ágyon majd a plafont kezdtem el tanulmányozni amég meg nem untam és rá nem szántam magamat arra hogy lemenjek enni. Heeseung és jake tévét néztek persze a gumicukor elmaradhatatlan volt jake számára amit valahol mélyen magamban aranyosnak találtam. A többiek nevei még homály volt számomra de megtudtam az egyik nővértől hogy idolok  és hogy mennyire szerencsés kis húg vagyok. Meglepődtem de valahol örültem hogy jungwon álma teljesült. Kis kora otta szeretet énekelni és mindig énekelt is nekem mikor kértem. Viszont jobban örültem volna ha elmondja nekem és nem két nővértől kellet véletlenül meghalanom ezt. 

-Kim sunoo-ébresztet fel gondolataimból egy szőke hajú mosolygó fiú aki kezét nyújtva felém. Szemei szinte eltűntek ahogy mosolygot és sugárzot róla a pozitivitás.-Gondoltam illene bemutatkoznom neked virágszál-kacsintot majd válaszra sem várva kikerülve hagyott ott teljesen lesokolva a becenévre.

- Valaki megitta a kedvenc banános tejemet-visitot fel egy nagyon magas fiú mérgesen meredve a tévéző két fiúra.

-És?-fordult felé jake -Sunghoon és jay ugy is lementek vásárolni majd hoznak neked maknae-mondta majd visszaforditota a fejét a tévé felé.  Megilledődve álltam egyhelyben még mindig furcsa hogy hét fiúval kell együtt laknom akik valahol mélyen egy négy éves színtjén lebeghetnek.

-Hé! kinek a barátnője ő?-mutatot rám a szőkeség aki azért hisztizet mert valaki megitta a banános tejét. - Mert ha azé aki megitta a kedvenc italom lenyúlom őt-pislogva álltam egyhelyben amin heeseungék jót nevetek majd hitetlenkedve rázták meg a fejüket. Fura volt hiszen már mind a haton látak és most az egyik nem is ismer fel.

-Yang jungwon húga szóval szerintem nem kellene újat huznod jungwon húgicájával niki-nézet heeseung karba font kezekel ezekszerint nikire aki ledermedve nézet rám majd foqgta magát és felment a szobájába.

Pislogtam párat majd a tévére vezetem a tekintetemet amiben éppen egy rajzfilm ment de unottan kifujva egy adag levegőt forditotam volna hátat és mentem volna vissza a szobába ha nem szólitanak meg.

-Áh megérkeztél haemin-megfordultam szembe találva magamat ha jól jegyeztem meg akkor jayel. Kedves iriszekel nézet rám egy apró mosolyal ajkain ami melegségel öntöt el de eszem ágába sem lett volna kimutatni. Kezeiben ott pihent egy zatyor amit egy pillantra a földre rakot.

-Ja-feleltem egyszerűen majd készültem volna felmenni ha nem szólal meg újra megállásra készetetve

-Szeretnénk jobban megismerni téged mi lenne ha maradnál és beszélgetnénk?-dobta fel az ötletét a szőkeség.