Yang haemin:

A mai napom fele csak vizsgálatokal telt ugyan is mielőtt kiengednek ugy vélték jobb ha megelőzik a bajt és csinálnak egy teljes kivizsgálást. Persze az elejétől tudtam hogy jungwon keze volt benne mert alapvetően nem csinálnának ilyent. Nem tudom mihez kezdjek azal a tényel hogy velük kell élnem. Nem fér a fejemebe hogy mostantól hét velem egykoru fiúval kell majd élnem. Abban reménykedek hogy legalább egy szobát kapok ami igen távol van jungwonétól és a többi srácétól is mert nem akarok egyikőjükel sem össuefutni se semmi. Véget akarok vettni az olcsó kis életemnek mivel semmi értelme nincs hogy éljek ha nincsenek velem azok akiket az életemnél ks jobban szeretek. Öngyilkosági hajlamaim vannak amiotta csak meghaltak. Rám törnek a gondolatok hogy miképpen és mikor vesek véget az életemnek. Egy hang azt mondja a fejemben hogy minden az én hibám és ha meghalnék azal nem csak magamnak de a világnak is jót tennék.
A középiskolában annyiszor át kellet élnem hogy ezt a fejemhez vágták. Minden nap becsméreltek és mindenek elhordtak. Voltam már ribanc, kétszinű dög, leleketlen, unalmas liba, de még prostinak is neveztek amikor  nem adtam nekik semilyen okot hogy ezt vágják a fejemhez. Senki nem tudot erről mert nem akartam a szüleimet ezel terhelni volt nekik is elég bajuk  már akkor is és a bátyám meg igy is sokat törödőtt velem akkoriban. Ugye mikyen csodálatos? Nem tettem semmit még is mindenben megtalálták a kivetni valót hogy utáljanak. Nem vétettem semmit sem még is olyan keményen próbára állitot az élet hogy meghaltak a szüleim de vissza kaptam a bátyámat. Ha választanom kellet volna hogy újra láthatom a bátyámat vagy a szüleim tovább élnek hezitálás nélkül a másodikat választotam volna.

-Itt vannak a ruháid haemin-nyujtot nekem át egy kék zacskot hyora egy kedves mosolyal ajkain majd mikor átvettem a zacskot leült a kis székre.-A bátyád azt mondta heeseung jön érted jakel mert neki dolga akadt-szemet forgatva kukantotam a zacskoba gondosan összefogot ruhákra majd tettem magam mellé a nejlon zacskot.

-Nem igazán érdekel, csak esünk túl rajta adjanak nekem egy szobát és hagydjanak békén csak ennyire vágyom-sóhajtotam hajamba mélyesztve kezeimet.

-Szerinted ez igy is lesz?-vonta fel a szemöldökét kérdően amire megvontam a vállaimat nem törödően

-Ha rajtam múlik akkor igen-motyogtam szárazon majd megragadva a ruhákat zárkoztam be a fürdőbe. Ahogy a tükörképpem vissza bámult rám megeredtek a sós könnyeim. Nyoma sem volt annak az életvidám lánynak aki voltam. Egyhangú élettelen rocs lettem helyette. Tekintetemel egy penge után kerestem hogyha még nem halhatok meg akkor legalább fájon. Viszont amikor mindenhol megnéztem és nem találtam összerogyva döntötem a hátamat a kádnak. Sóhajtotam egyet újra a tükörbe meredve majd mély levegőt vettem és magamra kaptam a ruhákat. Egy sima fekete szakadt farmer és egy naracs sárga "love"-feliratú pólo. Azért valahol melegségel töltött el hogy legalább erre gondolt a bátyám de ez nem elwg ahoz hogy rögtön mosolyogva úgorjak a nyakába. Legalább a stílusomra emlékszik.

-Haemin! Kész vagy? Heeseung és jake oda kint csak rád várnak-halodtam meg a nővér hangják majd hogy bekopog. Megmostam az arcomat majd a fehér törölközöben kicsit megtörölve léptem ki az ajtón lehajtit fejel.-Sokal jobban festesz, ugye tudod hogy hiányozni fogsz?-bigyesztete le ajkait  csipőre rakva kezeit majd válaszomra nem várva karjaiba vont. Váratlanul ért ölelése de egy kínosa mosoly féleségel paskoltam meg a vállát majd toltam el magamtól.

-Sokat segitetél és ezt köszönőm neked hyora-motyogtam megköszörülve a torkomat elnézve róla de félszemel láttam a mosolyát. A kis fekete táskát megfogva állt elém majd nyujtota át egy kedves mosolyal ajkain amit elfogadtam. Hezitálva fordultam vissza az ajtóban állva és emeltem fel a kezemet intve neki egyet majd kiléptem az ajtón vissza se nézve. Annyira fura volt a szobámon kivül tartozkodni. Megszoktam hogy csak feküdtem az ágyon és ki néztem a nagy ablakon. Vagy csak vizsgálatokra visznek de máshová nem voltam hajlandó menni. Az udvara sem pedig hyora ebben az egyhónapban minden nap megkérdezte hogy le szeretnék-e menni.

-Igy jobban megnézve nagyon hasonlitasz jungwonra-méregetet heeseng mellet áldogáló fiú ezekszerint jake. Szememet megforgatva néztem hol rá hol a csendben méregető heeseungra aki miután jó alaposan végig mért elmosolyodot majd bologatni kezdte

-Igazad van, tényleg nagyon hasonlitanak-hátat forditotam nekik majd elindultam a kijárat felé egyedül. Nem akartam ezt hallgatni, mindig mindenkitől megkaptam eddig. Nagy szemeim vannak csak mint jungwonak és a mosolyunk is egyezik.

-Yá várj meg te lány-futot utánam jake nyomában heeseungal de én egy szót sem szólva rájuk sem nézve léptem ki az ajtón és szipantotam a friss szöuli levegőből.

-Milyen érzés végre magad mögött hagyni a korházat?-csapodot mellém heeseung vigyorogva az égre pillantva.

-Mondanám hogy csudi jó de inkább laktam volna a korházban mint hét idegen fiúval-feleltem üres tekintetel heeseungra nézve

-De jungwon nem idegen számodra-értetlenkedet a jake nagy szemekel majd aranyosan elmosolyodva legyintet inkább-Rátok hagyom, biztos összevesztetek valami  majd kibékültők-ezel megfordult és elindult egy fekete furgon felé amibe mind beültünk. Az ablak mellé kerültem melém meg heeseung. Mivel nem vágytam egyikőjük társaságára sem inkább az ablakon bámultam ki figyelmen kivül hagyva a két fiút.

-Na haemin-ah-hajolt át heeseungon jake -Ne légy ennyire érzelem mentes, még csak mosolyogni sem láttalak még. Ha adok cukorkát akkor mosolyogsz nekem-kérdezte jake elnyújtva a nevemet, nagy szemeivel nézet rám. A zsebébe nyúlt majd kihuzott onnan egy egész zacskónyi gumicukrot

-Hány éves vagy te hogy a zsebedbe hordozol egy egész csomag gumicukrot?-szököt az egekig a szemöldököm meglepetésemben.

-Mivel ez a kedvenc édeségem még szép hogy mindenhová viszem magamal-szoritota mellkasához a csomagot mint egy sértet kisgyerek-Imádom a szerelmeimet.

-A vécére is magadal cipeled?-tetem fel a kérdést unottan bámulva jakere és heeseungra aki probálja nem elnevetni magát

-Ez most nem volt vicces-fonta karba kezeit duzzogva majd elképedve nézet heeseungra aki nem bírta tovább magában tartani és kitört belőle a nevetés-Áruló. Hogy mersz nevetni a barátodon? Elfelejteted hogy holnap randink lesz?

-Randi?-kérdeztem rá szinte azonnak kikerekedett szemekel-Ti ketten.....-mutatam heeseungra majd a vadul vigyorgo jakere.

-Mi? Dehogy is. Hetero vagyok ez a hülye viszont imád viccelődni-könyökölt bele az oldalába heeseung mire Jake fájdalmasan felsziszent.

-Heeseung bár tagadja-hajolt újra át jake heeseungon -Tudom hogy szerelmes belém-vigyorgot önelégülten ennyi kellet heeseung akkorát vágot a tarkojára hogy még a gumicukor zsacskot is elejtete.

-Beléd max layla szerelmes-vágot vissza neki a melletem ülő fiú.