Végre megszabadultam a gipszemtől ami felszabadult érzésel tölt el mert nagyon zavart hogy nem tudom mozgatni a bal karomat és fáj. Enni viszont már nem akartam, ezt az egy dolgot megmakacsoltam. Még mindig meg van bennem az az érzés hogy az életemnek nincsen értelme és senkinek sem hiányoznék ha eltűnék a föld színéről. Viszont sokal kegyetlenebb halál jár nekem aki képes volt azt vágni a szülei arcához hogy utálja őket. Lelkiismeret furdulásom van és nem hagy nyugodni a gondolat hogy ők meghaltak de én élek. Én kellene ott feküdnem és nem nekik. Én voltam aki őnző módon többet akartam a szeretetükből és én voltam akik a haláluk perce előtt azt vágta a fejükhez hogy utálom őket. Hogyan élhetnék ezek után nyugodt szível tovább?

-Haemin itt vannak a leleteid-jöt be hyora kezében tartva a kis fehér boritékot.

-És? Mit ír?-kérdeztem kicsit berekedve ezért megköszörültem torkomat. Hyora csak felbontva a boritékot ült le majd elkezdte olvasni a fehér lapot.

-Kijelenthetem hogy minden rendben van-hajtota össze a papirt majd mosolygot rám amire csak némán bolintotam. A nővér felsóhajtot majd vissza csúsztata a levelet a boritékba.

-Miért nem mosolyogsz? Nem is örülsz annak hogy végre elhagyhatod a korházat?-értetlenkedet nagy szemekel mire hasomon pihenő kezeimre vezetem tekintetemet.

-Örülnöm kellene de nem tudok. Nem megy -néztem rá egy vonalba préselve az ajkaimat-Az hogy elvesztetem a szüleimet számomra olyan mintha nem lenne értelme tovább élnem. Miért kellene? A bátyam miatt? Három évbe telt mire rájöt hogy van egy húga?-fakadtam ki kiengedve könnyeimet, csodálkozok hogy még vannak könnyeim. Hyora csak együttérzően kezemre simitot majd lágyan elmosolyodot.

-Ha nem is a bátyád miatt gondolj arra hogy nem éri meg. Az emberek pótolhatok de egy olyan különleges személy mint te nem lesz még egy 
a világon-végig görbült egy könnycsepp az arcomon amit szipogva töröltem le majd néztem a kedves nővére aki probálta tartani bennem a lelket.

-Soha senki nem gondolta ugy hogy különleges vagyok-szipogtam -Sosem  voltak barátaim-hajtotam le a fejemet sóhajtva egyet. Hyora csak felemelte a fejemet az államtól fogva majd kivillantota mosolyát.

-Mert irigyek arra mennyire egyedi vagy, biztosan féltek hogy föléjük kerekednél és nekik nem jutna a  rivalda fényből. De ne feled ha szükséged van valakire állok szolgálatodra-tisztelget ami valahol magamban megmosolyogtatam.

-Hyora-nyitot be egy idegen nő-Várnak a kettesben-mondta majd be is csukta az ajtót hyora csak bolintot majd egy utolsó mosolyal ajkain kisétált az ajtón belőlem meg kiszakadt egy sóhaj. Gondoltam behunyom szemeim és elalszok ha már napok ota nem megy. A szemhéjaim épp hogy nem ragadtak le de az ajtó kinyílt majd az a valaki be is csukta az ajtót. Azt hittem a bátyám de nem ő volt hanem az a személy akivel ha tehetem volna egy légkőrben sem tartozkodnék. Lee minho.

-Hali szivecském-ült le egy csábos mosolyal amitől felfordult a gyomrom-Na nem is köszönsz nekem?-bityesztete le ajkait szinészien- Ennyire udvariatalan vagy? A szüleid nem tudtak illemre nevelni? Ja bocs meghaltak-nevetet fel gúnyosan a lelkembe gázolva ezel. Kiülhetet az arcomra hogy mennyire fájt amit mondot ugyan is egy önelégült mosolyal tete keresztbe a lábait. Megint csak gyorsan vettem a levegőt és éreztem hogy megy fel az agyvízem. -Tudod sosem bírtam őket. Túlságosan is munkamániások voltak. Kébzeld anyád majd hogy nem feküdt apám alá, hűséges feleség lehetet-nevetet fel jóizűen ezel tovább idegesitve engemet. A monitoron is nem stimeltek a vonalak és a fejem is fájt. Ez egy újabb roham kezdete?

-Hogy m-merészeled be mocskolni...anyám nevét?-dadogtam gyorsan véve a levegőt mire minho csak újra felnevetet.

-Ez az igazság kedvesem. Az anyád egy vérbeli Kurva volt és ez alól te sem vagy kivétel-mosolygot közel hajolva az arcomhoz amitől undorodva forditotam el a fejemet. Szívemhez kaptam ami szúrni kezdet majd felsziszentem kapkodva a levegőt hyora szinte feltépte az ajtót nyomában az orvosokal és a bátyamal meg heeseungal.
Minhot felrántoták a székről majd durván kitesékelték hyora meg mellém lépet és aggódva meredt a monitora majd vállamra fogot és igy kényszeritet szemébe nézek.

-Mély levegő, gyerünk menni fog csak öszpontosits rám-adta ki az utasitást de jelen pillanatban nem tudtam rá figyelni. Visszhangzot a fejembem amit minho mondott és felkavart. Könnyeim ezere számban folytak le arcomról. Jungwon bőgve előre furakodot kiszabadulva az ápoló fogságából majd mellém lépett. Megfogta a kezemet majd beszélni kezdett hozzám de már nem halodtam és láttam se tisztán.

Yang jungwon:

Kicsit vidámabban keltem utnak heeseungal aki elmesélte sikerült rábírnia a húgomat hogy egyen. Ez örömel fogadtam és ugy döntötem ha heeseung ilyen jó hatásal van a húgomra magamal hozzom igy újfent itt lépkedet melletem. De nem várt dolog fogadot, nem értetem miért szaladnak az orvosok pont haemin szobája felé de amint megláttam hyorat is azonal szaladtam én is. Testem remeget és féltem valami nagyon nagy dolog törtent. Viszont mikor a szobájában voltam egy ismeretlen alak volt bent aki önelégülten és vidáman mosolyogva nézte végig ahogy haemint kezelésbe veszik az orvosok. Nem tudtam foglalkozni vele ugyan is, szegény haemin teljesen kába volt és nem reagált ami megrémisztet igy oda akartam menni ha az ápolok nem fognak le újfent és akarnak kitolni ezutal kevesebb sikerel. De most viszont hamarabb cselekedtem és oda szaladtam közvetlen az ágya mellé majd megfogtam a kezét.

-Haemin itt vagyok! Lélegez mélyeket és nyugodj meg-probálkoztam de szemeit egyszer csak behunya majd a gép sipolni kezdett.-Haemin!-orditotam de ekkor már az orvosok és heeseung is a vállamra fogot majd kivezettetek a szobából. Újra az orrom előtt csapodot be az ajtó én meg teljesen összetörve rogytam össze a folyosón könnyeimel küszködve. Nem veszithetem el. Nem. Abba belehalnék. Haemin tarts ki!

-Van rokona annak a kurvának? Ch nem is tudtam-fonta karba maga előtt az a férfi a kezét majd mosolyodot el, a jelzőre az agyvízem az egekbe szökött és nem tudtam kontrolálni dühömet igy felpattanva ütötem be neki ökölel ami következtében a földre eset orrához kapva amiből ömlött a vér. Heeseung azonal vállamra fogot nagy szemekel nézve rám majd az idegenre.

-A bátya vagyok de szemét!-orditotam rá-Ha még egyszer kurvának meree nevezni a húgomat szétverlek érted? -csak elmosolyodot majd felállt orrat fogva

-De ha ez az igazság? Az anyád is az volt-nevetet szórakozottan, újrs neki akartam rontani ha heeseung vállamon pihent keze nem tart vissza ebben.

-Hogy mered az anyámat a mocskos szádra venni?-kiabáltam rá idegesen-Ő volt a legtiszteségesebb ember a világon. Örülj hogy még nem jelentetelek fel mert bementél a húgomhoz ugy hogy nem vagy a hozzátartózoja-köptem ods neki a szavakat de újabb mosolyal ajkaira forditot hátat majd hagyott ott.