Elfogyasztotuk a tortát ami után egyesével kinyitotam az ajándékaikat akiket nekem szántak. Nem bírtam megköszöni nekik amiért gondoltak rám és ajándékot is vettek. El is érzékenyültem jungwon ajándékán ami egy gyermekkori képet ábrázolt rólunk. Eldöntötem, hogy bekeretezem és kirakom majd.

Viszont ahogy egyre többet nevetem velük idejét éreztem jungwonak is elmondani amit akartam. Bevallom hiányozni fognak. Mindannyian. A velük tőltöt időm volt a legszebb ajándék amit valaha is kaphatam életem során.  Nehezen hoztam meg ezt a döntést de így lesz a legjobb. Legfőkébb a csapatnak. Nem akartam őket zűrbe keverni és ennél is több gondot okozni. Jungwon megérdemli azt ahol most van. Mind tehetségesek és bár heeseungot nagyon szeretem tudom, hogy a kapcsulatunknak amúgy sem lenne jövöje. Kitudja meddig tartana ez a szerelem?  Lehet egy fellángolás is vagy csak a hormonok. Bármenyire is vágytam a szerelmére nem lehetet. Számomra mindig a család lesz az első és a barátaim számára pedig mindig a karrier. És ezzel semmi baj nincs. De nem lennék képes elviselni azt is, hogy ha szétmenénk a csapaton belül én legyek a feszültség kelemetlen okozoja. 

Mosolyom arcomra fagyot ahogy a fiúk nevetésbe torzult arcát kémleltem. Olyan örömtelik voltak ahogy hülyéskedek és az arcukon őszinte mosoly viritot.  Megköszörültem a torkomat majd jungwonra vezetem a tekintetemet.

-Jungwonie? Beszélhetnénk egy kicsit? Szeretnék veled valamit megbeszélni- néztem a fiúra aki összeráncolta a szemóldökét majd csak bólintot egyet és az üres tányért ami eddig at ölébe pihent az asztalra rakta és bicentet az emelet felé egyet. Követem őt egészen a szobájáig aminek ajtaját gondosan becsuktam magam után és vettem egy mély levegőt felkészitve magamat a beszélgetésre vele.

-Mi az amiről beszélni szeretél volna velem, húgi? - ült le az ágyára kezeivel háta mögött megtámaszkodva.

-Új életet akarok kezdeni. Magam mögött akarom hagyni mindazt ami történt- kezdtem bele megpróbálva össze szedni a gondolataimat. - Ezért küldföldre szeretnék utazni- jungwon percekig csak bámult rám mint aki nem akarja felfogni amit az előbb mondtam majd egyszer csak keserű mosolyra húzodtak ajkai.

-Tudod, hogy mindenben támogatlak de biztos vagy ebben? Évekig nem látalak és most amikor újra együtt lehetnénk újfent el kell váljunk? - bityesztete le ajkait mire lehajtotam a fejemet

-Rendszeresen hívlak és haza látogatók. De érts meg engem is jungwon. Nem akarok örökké rajtatok élősködni. El kell kezdjem a saját életemet felépiteni

-Értelek meg minden- bólogatot hatalmas szemeivel megértően- De mi lesz heevel? Úgy tünt az utobbi pár napban elég közel kerültetek egymáshoz. Képes lennél itt hagyni amikor szereted? - ingata meg a fejét majd állt fel az ágyról és sétált közelebb hozzám

-Heenek jobb lesz nélkülem jungwon. Tudod te is, hogy nem lett volna jövöje a kapcsulatunknak- nyeltem vissza könyeimet és pillantotam el bátyámról. Kezeimel letöröltem egy könnycseppet ami épp ebbe a pillanatban folyt le arcomon majd szipogtam egyet.

-Hee nagyon szeret téged- mosolygot rám szomorúan jungwon mire inkább a földet kezdtem el tanulmányozni

-Jelentkezek egy küldföldi kurzusra. - váltotam témát inkább- Azt akartam, hogy te tudj róla elsőnek. Viszont kérnék tőled valamit- nyaltam meg ajkaimat jungwon pedig bicentet várva a folytatást- Azt akarom, hogy ne mond el heenek, csak amikor már a repülőn leszek. Kérlek ígérd ezt meg nekem- jungwon ajkaiba harapot majd elnézve rólam fusztáltan a hajába túrt. Látszodt rajta, hogy nem szívesen teljesiti kérésemet.

-Legyen. De remélem tudod, hogy oltári nagy hibát követsz el haemin- ejtete ki a szavakat keletlenül majd szomorú mosolyal ajkain lépet közelebb és kitárva karjait jelezte némán öleljem meg. Azonnal átöleltem derekát ő pedig szintén megölelt. -Nem akarlak elengedni. Annyira hiányozni fogsz- motyogta mire szorosabban öleltem magahoz- De majd jó sokszor hívni fogsz igaz? Megigéred? - hevesen bólogatam pulcsiját markolgatva - Rám mindenbe számithasz húgi. Mindig mindenben téged foglak támogatni. - tolt el magától gyengéden arcomra simitot majd lehajolva nyomot egy puszit a homlokomra. -  Rendben. A végén elsírom magamat- nevetet fel majd törölte le szeméből kibutyanó könnyeket amire felnevetem majd újra magamhoz öleltem testét.

Egy mosolyal ajkaimon léptünk ki jungwonal a szobájából és a szemközti falnak támaszkodva azonnal meg is pillantotuk heeseungot aki azonnal felkapta a fejét amint nyitodot az ajtó. Jungwonra aztán rám nézet bátyám pedig egy mindentudó vigyoral bólintot.

-Én majd lent megvárlak- mutatot a lépcsők irányába amire bólintotam majd heeseungra vezetem a tekintetemet aki egy széles mosolyal ajkain lépet közelebb.

-Nekem van még egy ajándékom számodra- vigyorgot rám aranyosan. Felvontam a szemöldökömet mert már adot ajándékot egy aranyos kis pulcsit kaptam tőle. De azért kiváncsi voltam rá amin jót nevetet.

-Tényleg? Hiszen már kaptam tőled ajándékot- döntötem oldalra a fejemet kezeimet keresztezve meleim alatt.

-Komolyan azt hitted csak azt a vacak pulcsit adom neked? - nézet rám amolyan "ez most komoly" fejjel- Te annál sokal többet érdemelsz- halvány píral néztem rá ő pedig a zsebébe nyúlt és ki húzot onnan egy fekete kis dobozkát. - Ezt nem akartam a többiek előtt oda adni neked. - nézet le a dobozra majd vissza rám. Kinyitota a dobozt amiben egy gyönyörű nyaklánc lapult. Még a számat is eltátotam annyira gyönyörű volt. Hee kiemelte a láncot a dobozkából majd jelezte forduljak meg, hogy a nyakamba akaszthasa. Tetem amit kért. Megfordultam és a hajamat előre húztam hee pedig felrakta a nyakamba a láncot és bekapcsolta a kis kapcsot hátul. Kezemel megfogtam a nyakláncot és ámulva bámultam az ékszert.

-Tetszik? - kérdezte mire hevesen bólogatni kezdtem

-Nagyon- pillantotam fel rá és küldem neki egy széles mosolyt. -Köszönöm mindig viselni fogom- csak nevetve vont karjai közé én pedig átölelve furtam a fejemet a nyakhajlatába. A pillangok azonnal életre keltek és a szívem hevesen kezdet el dobogni. Amikor elhajoltam tőle a kezei a derekamra csúsztak és nem engedte, hogy távolabb hajoljak tőle. Leheletét éreztem ajkaimon annyira közel voltam hozzá és nem is szándékoztam volna hátrébb hajolni tőle.  Egyik keze arcomra siklot és lassan hajolt közelebb hozzám és illesztete össze ajkainkat. Kezimet nyakába akasztotam és így húztam őt közelebb még ő elmélyitete a csókot és rakoncátlan kezei besiklotak pólom alá ezzel liba bőrt varázsolva az egész karomra.

                 ...............................

-Mi? Elmész? Most jól halodtam? Remélem csak egy nyelvbotlás volt mert ha nem esküszőm kikötözlek valamelyik fához, hogy ne menj el- rivalt rám dühösen rosé felpattantva a padról ahol ültünk valamelyik szünetben

-Ja jól mondja a szőke. Nem mehetsz el. Velünk mi lesz? Csak így itt hagysz? Nem teheted- nézet rám baekhyun kikerekedet szemekel bár ő sokal nyugodtabb álapotban volt mint rosé akinek már a szemei is tikeltek és majd nem leborult a padról mikor elmondtam neki.

-Nem örökre megyek el. És sokszor haza látogatok majd. Nem hagylak el titeket hiszen sokat segitetetek. A barátaim vagytok- mosolyogtam rájuk majd megfogtam rosé kezét aki úgy tünt menten elsírja magát.  Hirtelen ölelt magához majd úgy szoritot mint aki meg akar folytani.

-Nem akarom, hogy elmenj. Vigyél magadal- motyogta mire felnevetem majd hátát kezdtem el simogatni és eltolam magamtól a lányt

-Vinnélek magamal higyétek el de a szüleitek nem hiszem, hogy örülnének neki- nevetem fel mire baekhyun csak elmosolyodot majd ő is megölelt amit viszonoztam.

-Annyira őnző vagy- forditota el a fejét rosé hangja viszont megremeget- Képes vagy itt hagyni és elutazni a világ másik végére. Pár hét múlva pedig már el is felejtesz mindket- szipogot mire csak felsóhajtotam majd magam felé forditotam a lányt.

-Sosem felejtelek el titeket. Érted? Sosem- hangsúlyoztam ki a szót- Az ember nem felejti el azokat az embereket akiket szeret. Én pedig szeretlek titeket. Nagyon. És renélem megértitek és támogatok engem

-Számithatsz rám. Csak ő rendezi a monika showt- forgata meg szemeit baekhyun mire barátnőm egy csúnya pillantásal hallgatata el. Szemei könnyesek voltak én pedig nem láttam jobb döntést mint magamhoz ölelni őt újra és elmondani ezerszer is,  ha kell. Sosem felejtem el őket.

                    ......................

A pályázatot csak hétvégéig küldhetem el és még az nap megkapom a választ, hogy felvettek-e.  De mivel még lakást is kell találnom hamarabb el kell majd utaznom. Ahogy az iskola honlapját nézegetem egész színes szakok vannak. Valamilyen szinten mindig vonzotak az ételek és ahogy látam vagy főző kurzusuk is. Bár nem vagyok egy konyhatündér szeretnék megtanulni főzni. Szeretnék olyan finom ételeket késziteni mint amilyet anyukám is csinált még mikor élt.

A laptopot az ágyamon hagytam amég elmentem lefürödni mert azt gondoltam nem lesz vendégem aki esetleg megláthatja. De tévedtem. Amikor kiléptem a fürdöből hee az ágyamon ült a gépet nézte. Átjárta a testemet a rémület és szemeim kitágultak. Reméltem nem jön rá a dologra mert akkor nehezebb lenne mindkettőnknek a bucsú én pedig ha valamiben sosem voltam jó akkor az a bucsúzkodás.

-H-Heeseung? - szólitotam meg dadogva mire felnézet a laptopból és maga mellé tete.

-Ez mi? Elég érdekes szakjai van de küldföldön- ráncolta össze a szemöldökét miközben végig mért párszor a csak egy elnyüdt póloba bujtatot testemet. Kicsit elidőzve combjaimon.

-Áh igen- lépkedtem közelebb majd csuktam le a laptopom tetejét és tetem az éjjelimre. - Csak  Rosé mesélt róla és kiváncsi voltam rá- vontam válat nem törödöen - Ennyi- mosolyogtam rá hamisan mire felvonta a szemöldökét

-Csak nem küldföldön akar tanulni? - tete fel a kérdést megingatva a fejét

-Nem hiszem. Szerintem csak véletlenül rábukkant- kuncogtam fel már nyugodtabban, hogy nem buktam le és nem sejt semmit. Tudom csúnya dolog hazudni de azért teszem, hogy elmehesek és ne keverjwlem őket ennél is több zűrbe. Csak megmentem magunkat egy hibától. Viszont kiélvezek minden percet amit heevel tölthetek.

-Hiányoztál- húzot az ölébe hirtelen amire elhagyta ajkamat egy halk sikoly a hirtelen tetétől amit ő csak egy nevetésel díjazot. - Számoltam a perceket mikor láthatlak téged újra.  Egész nap csak rád gondoltam - türt egy kosza hajtincset a fülem mögé és csak egy mosolyal konstolálra a pírba úszot arcomat

-Heeseung- emeltem arcom elé egyik kezemet de ő azonnal elvette és lágy mosolyra húzotak ajkai és közre fogta picinyke csuklomat

-Ne takard el az arcodat. Szeretem látni a reakciódat. Hogy ez mind én miattam van- beharaptam ajkaimat és aprót bólontotam.

- Nem kéne menned? - néztem rá kérdően- Későre jár, holnap biztosan korán kelsz- kicsit helyezkedtem az ölében mire felmordult és szemeivel igyekezet jelezni de mocorogjak.

-Holnap csak délútán kell bemennem- simitot arcomra majd hagyta ott a kezeit és pillantot le ajkaimra amiket megnyaltam vörös arcal- Most viszont jöttem bepótolni az órákat amiket nem veled töltötem hanem a táncteremben- suttogta az utolsó mondatot majd egyre közelebb hajolt még nem ajkainkat alig pár centi választota el. A pulzusom már most gyorsabb lett és hevesen kapkodtam a levegőt ami mosolygásra késztete a fiút és megszüntete a közötünk lévő távolságot és ajkaimra tapadt. Tenyere továbbra is az arcomon pihent én pedig egyik kezemet felvezetem a nyakára közelebb húzva magamhoz. Fejemet oldalra döntötem hee pedig elmélyitete a csókot és elválva homlokát az enyémnek nyomta becsukot szemekel elmosolyodva.

-Most már ideje lenne lefeküdnőm- szálltam ki az öléből legyezgetve magamat mert igencsak melegem lett hee miatt. Az emlitet férfi csak felnevetet majd felállt az ágyamról és nemes egyszerűségel lekapta magáról a póloját és a földre dobta. Számat eltátotam és éreztem, hogy az arcom égni kezd. Nem tudtam nem megnézni jól kidolgozott hasát. De a pimasz mosolya sem kerülte el a figyelmemet.

-Aludhatunk vagy csináljunk mást? - húzta az agyamat beharapva ajkait- Én mindenre vevő vagyok- folytata a vérem szívását.

-Hee... - nem tudtam befejezni mert az ajtó kinyílt és jake aki mosolyogva nyitot be teljesen elsápadt és tányérnyagyságura nyíltak a szemei mikor meglátot mindket.

-Mi a.... - nézet a meztelen felsőtestű heere majd rám teljesen sokoltan- Azt hiszem épp rosszkor zavarok- mosolygot kínosan - Akkor... Majd vissza jövök miútán... Lezavartátok - nevetet fel tarkojára simitva az arcom ha lehetséges még pirosabb lett és idegesen néztem a csak nyugodtan mosolygó heeseungra. - Csak jungwon meg ne tudja mert akkor szerintem élve elás a kertbe hee- pillantot heere- Csak... Ne legyetek túl hangosak.. A francba is hangszigeteltek kelene, hogy legyenek a szobák

-Látod jake ebben igazad van. Bár nem tudom haemin mennyire tudja majd visszafogni a hangját- folytata heeseung is egy ártatlanokat megszégyenitő vigyoral ajkain

-Asszem erre nem voltam kiváncsi- grimaszolt jake mire végleg betelt a pohár és idegesen fújtam ki a levegőt

-Ennyi elég volt mára belőletek. Kifele.... Mindketten- tetem még hozzá mire jake azonnal el is ment heeseung pedig direkt húzva az időt lassan felvete a földre dobot póloját majd rám mosolygot

-Egyszer majd a te ruháid is a földön végzik és azútán..

-Heeseung!- szóltam rá idegesen mire feltete  kezeit védezésképpen majd elmosolyodot - Aludj jól cicám- küldöt egy puszit majd kiment én pedig kifújva a levegőt dobotam le az ágyamra.

- De ha meggondolnád magadat átjöhetsz hozzám- halodtam meg az ajtó túl oldaláról heeseung hangját mire hitetlenkedve pattantak ki a szemeim és ültem fel az ágyon.

-Lee Heeseung! - kiáltotam mire halodtam, hogy felnevet.

Heeseung coverje egyszerűen úristen... Annyira gyönyörű lett, hogy elsírtam magam rajta.  Az angyali hangja.... Már kb azóta vártam a teljes convert amiotta a kpopflexen ezt a dalt énekelte.