-Sajnálom- szipogtam párat már nyugodtabban majd toltam el magamtól. Csak értetlenül megrázta a fejét mire folytatam- Össze könnyeztem a pólódat- néztem a fehér pólóját mire felnevetet és újra magához rántot

-Az érdekel a legkevésbé, hogy a pólómat összekönnyezted. - szorosodtak karjai körülöttem. - Szerintem itt az ideje beszélnünk- tolt el magától én pedig lehajtotam a fejemet majd szipogva de bólogatam. Megfogta a kezemet majd maga útán húzva indultunk el valahová. Tulajdonképpen az sem érdekelt ha elrabolna, sokal jobban lekötöte a figyelmemet a keze amiben elveszet az én kezem.

Nem szóltunk egymáshoz. De éreztem ez a későbbiekben nem lesz így. Egy elhagyatot játszótére jöttünk. Minden rosdás volt de volt két hinta ami még viszonylag elfogadható állapotban volt, hogy ne döljön össze. Heeseung nem engedte el a kezemet, hanem kicsit megszoritva kacsomat sétált el velem a hintáig majd ott elengedte a kezemet és leült az egyikre még én is úgyan így tetem.

-Gondolom... Mindenről tudsz- törtem meg a csendet a hinta láncát szorongatva. Azzal szórakoztam, hogy a homokot rugdostam lábbaimal. - Én viszont... Tényleg nem emlékszem semmire- csuklot el a hangom újra- Sosem feküdnék le.... Vele- emeltem könnyes szemeimet heeseungra aki csak elkapta a tekintetét rólam

-Arehyun altatót kevert az italodba és a hotelba hozatot. Halodtam amikor minhoval beszélt a folyosón- nagyra tágultak a szemeim és percekig csak magam elé néztem- Már csak azt nem tudom, hogyan keveretél te össze arehyunal. Hiszen tudod milyen ember. Csak ártani akart neked

-Naiv voltam- hajtotam le a fejemet bólintva -Jungwon pedig utál engem. Ezzel is csak még több problémát okoztam nektek. Kész szerencsétlentség vagyok- hajtotam le a fejemet visszanyelve egy adag könnyáradatot.

-Nem vagy az- felkaptam a fejemet a hangjára ami tele volt lágyságal- Jungwon pedig képtelen lenne téged utálni. Adj neki egy kis időt és hid el minden rendbe jön.- biztató szavaira egy kicsit jobban éreztem magamat de nem enyhült az érzés, hogy én csak próblémákat okozok a bátyámnak és a bandájának. A mellkasomat szoritó érzés pedig nem hagyta el.

-Minden rendbe jön? De mikor? - suttogtam reményveszeten az utolsó kérdést. Megéreztem egy puha meleg kezet az enyémen, hee keze pihent az enyémen amelyik közel esik hozzá.
Görcsösen szoritotam a láncot amit heeseung észre vehetet. Leszedte kezemet a láncról és kezébe fogta. Lágyan cirogata amit végig figyelemel kísértem.

-Nem vagy egyedül, sose felejtsd el, hogy mi mind szeretünk téged- rám mosolygot azal a tipikus széles mosolyával amitől csak úgy repkedtek a pillangok a hasamban. Szipogtam egyet és hálás pillantásal néztem rá egy aprót bólintva. Hiány érzetem támadt mikor elengedte a kezemet amit ez útán az ölembe ejtetem és ruhám anyagát birizgáltam.

Csend telepedet ránk amit a tücskök csiripelése töltöt be és a forgalmas utcán néha elhajtó autók moraja. Megannyi kérdés felmerült bennem de folyton oda lyukadtam ki, hogy csak bajt hozok a bátyám fejére. Nem akarom, hogy zűrbe keverdjen a kiadójával. Minho pedig befolyásos ember. Bármikor bekavarhat. Kitudja amég ki voltam ütve mit tetek velem. Lehet készitetek pár igencsak sokat mondó képet amikel később fenyehethetnek. Ha róluk van szó sosem lehet elég biztos az ember.

-A szüleim sosem voltak jó emberek- törtem meg a csendet-Nem voltak tökéletesek sem. De szeretek. Jungwon mikor elment otthonról a szüleim kifordultak ömmagukból és érezhetően a légkör is megváltozott körülőtem. Viszont akármit is tetek ők akkor is a szüleim maradnak- csuklot el a hangom majd meglöktem magam a hintával ami recseget. - Tudod mit vágtam a fejükhez azon a napon? - néztem egy pillanatra heeseungra aki csak némán figyelt. -Hogy utálom őket. Mérhetetlen büntudatom volt. Mert nem tudtam elmondani nekik valójában igen is szeretem őket. Hogy nem érdekelt az sem, hogy elfelejteték a születésnapomat- folytatam kiadva magamból. Úgy éreztem heeben meg bízhatók. A társasága pedig nyugatató hatásal van rám- De.. Most hogy tudom, az igazat sem tudok rájuk haragudni - nevetem fel keserűen az égre pillantva

-Te egy nagyon erős ember vagy haemin- mosolygot rám gyengéden- A szüleid bűszkék lennének rád

-Gondolod? - kérdeztem vissza bizonytalanul mire határozot bólintás volt a válasza. - Már csak akkor lennék nyugodtabb ha elkapnák a szüleim gyilkosát. Biztos vagyok benne, hogy minho volt az. De ha ez is lezárul könnyebben tudok új életet kezdeni

-Ezt, hogy érted? - ráncolta a szemöldökét értetlenül. Én viszont csak elmosolyodtam. Nem akartam válaszolni neki. Elhatározásomról jungwonal akarok beszélni elsőnek.... Már ha szóba áll velem ezek útán.

-Nem kéne ma még haza mennem. Lehet jobb lenne ha hagynám jungwont ma. - sóhajtotam fel, éreztem magamon hee tekintetét de nem néztem rá.

-Ugyan már. Jungwon dühős de nem tenne az utcára ennyiért. Ha akarod alhatsz az én szobámban- ajánlota fel a csábitó ajánlatot amit ebben a pillanatban képtelen lettem volna vissza utasitani.

-Jól hangzik- néztem rá majd mosolyogtam el halványan amit viszonzot.

-Akkor menjünk- állt fel majd nyújtota a kezét felém amit bizonytalanul de megfogtam ő pedig felhúzot a hintából.

-Jungwon... Azt mondta bánja, hogy erőfeszítést tet, hogy megbocsántsak neki, hogy magamra hagyot. Ő nem hisz nekem hee. Mi van ha.... -idegeskedtem de heeseung csak elmosolyodot majd a fülem mögé türt egy hajtincset.

-Az ember ha ideges mond dolgokat amiket megbán. Írtam neki, hogy arehyun csak csabdába akart csalni titeket szóval nincs miért aggódnod. Most biztosan haragszik magára amiért megvádolt és nem hitt neked- nyugtatgatot mire kifújtam egy adag levegőt és bólintotam.

-Köszönöm hee- mosolyogtam rá fáradtam mire közelebb lépet majd magához ölelt amit azonnal viszonoztam. Most jóleset a karjaiban lenni. Biztonságban éreztem ott magamat és átjárta a testemet a melegség.

-Mire való egy barát? - tete fel a kérdést ami rosszul eset de csak erőlteteten elmosolyodtam. Tehát neki már csak egy barát vagyok. Talán a történtek ráébreszteték hiba volt az a csók. Tulajdonképpen nem is tudom mit hittem. Annyi minden történt aminek csak is én vagyok a középpontjában. Ki akarna egy olyan lányt aki csak bajt okoz? Számtalan ok merül fel bennem amiért nem lehetne jövöje a kapcsolatunknak. De a lista legelején talán az állna, hogy a karrierje mindenek előtt áll. Arehyunt talán még eltűrték mert az apja ott dolgozik ahol a fiúk vannak de engem? Jungwon húga vagyok talán ez is közre játszik abban, hogy csak barát vagyok neki. Hiszen ha szakitanánk az csak bonyodalmakat okozna a csapatban is. Feszült lenne a légkör én pedig nem akarok az a lány lenni aki miatt a testvére bandája rendje felborulna.

Na de... Tényleg sosem érzet semmit irántam? Amikor megcsókolt az tényleg egy hiba volt a részéről? Én sosem tudnám kiverni a fejemből azt az estét na de ő? Neki tényleg semmit sem jelentet? Talán jobb lesz mindkettőnknek csak a barát zóna. Akkor senki sem sérülhet.

- Barát- ismételtem meg a szót ami miatt borsó méretűre sugorodot a gyomrom és egyfajta keserű érzés lepet el.

Heeseung melett lépkedni ezek útán sokalta kelemetlenebb volt. És sehogy sem tudtam oldani a feszültséget. A kezem minden percben az ővéhez ért ahogy egymás melett lépkedtünk. Emiatt pedig minden percben elpírultam és a torkom mintha kiszáradt volna hirtelen, de nem húztam el a kezemet. A csendes északában már senki nem tartozkodot az utcán, és ahogy közeledtünk az ismerős épitményhez úgy lettem egyre idegesebb. Mindenféleképpen beszélni akartam jungwonal de féltem. Féltem, hogy azt mondja egy romlott ember vagyok. Hogy én nem vagyok a húga.

Most legalább átérzem azt amit akkor érzet amikor én mondtam, hogy nem a testvérem. Látam rajta akkor mennyire szarul esik neki. De nem tudtam befogni a számat. Örültem neki, de közben haragudtam rá amiért elhagyott. De mostmár értem az okát.

Félelem uralkodot el rajtam amikor megpillantotam a ház előtt egy rendőr autót és egy mentőst. Rohantam be a házba és nem törödtem, hogy heeseungot ott hagytam.

-Jungwon! Jungwon! - kiáltotam a nevét ahogy beértem a nappaliba. Minden felvolt forditva a nappaliban. Még jobban eluralkodot a pánik rajtam amikor a tagokat megpillantotam de köztük jungwont nem- Hol van a bátyám? Történt vele valami? - értem a fiúk elé majd néztem rajtuk végig- Mondjatok már valamit! - kiáltotam rájuk hisztisen dobantva egyet a lábamal. Nem látam rajtuk semmiféle sérülést csak a szín tiszta rémületet látam ahogy a szemükbe néztem.

- A szobájában van....kapot altatót.... - kezdte jay de nem vártam meg a mondata befejezését azonnal rohantam is fel a szobájába. Berúgtam az ajtaját majd azonnal az ágyához sietem. Elszörnyesztet a látvány. Jungwon baba pofiján több sérülés is volt. Azonnal leültem az ágyra majd két kezem közé vettem jungwon hatalmas tenyerét. Könnyeim megeredtek ahogy néztem nyugodt arcát. Szempillái néha néha megrebentek az átélt álom miatt. Haja a szemébe lógót amit kisepertem újaimal.

-Sajnálom jungwon- sírtam fel már nem is probálva vissza tartva a könnyeimet. Miért minden egyszere zúdul a nyakadba? Minden problémával egyszere kell megküzdenem. És ez sok. Kezemet megszoritota mire szipogtam majd a szabad kezemel letöröltem könnyeimet. Elengedtem testvérem kezét majd felálltam és kimentem a szobájából halkan becsukva magam útán a szobája ajtaját.

A többiek a nappaliban ültek. Néztek ki a fejükből. A légkör már messziről feszültnek látszot és valamiért úgy éreztem a jelenlétemel csak ronditok a helyzeten.

-Mi történt? Ki tette ezt vele? - törtem meg a nagy csendet. Niki fura tekintetel méregetet a többiek pedig csendben maguk elé meredtek.

- Minho pár fickóval betörtek és jungwonra támadtak. Szerencsére éppen időben hívtuk a rendőrséget és ezúttal minho sem úsza meg ezt szárazon- magyarázta el a történteket sunghoon mire nyeltem egyet és kezeimet kezdtem el birizgálni.

-Ez mind a te hibád!- meglepeten emeltem fel a fejemet, niki idegesen felállt majd hüvősen nézet rám. - Ha nem mész arehyunal mindez nem történik meg. A képre is kiakadt a kiadó majd nem kirugták jungwont. Nem látod, hogy csak problémát okozol? - rivalt rám, szavaival ezernyi tőrt szúrt a szívembe és igyekeztem nem kimutatni mennyire rosszul eset de nem jártam sikerel.

-Niki! - pattant fel a kanapéról heeseung azonnal de ő is pontosan tudja niki jogosan akadt ki. -Fejezd be! Hogy mondhatsz ilyent amikor te is pontosan tudod ő semmiről sem tehet-kelt a védelmemre

-Úgyan már hyung. Dehogy nem. Te is tudod, hogy csak bajt hoz a fejünkre. Én pedig nem szeretnék leszerepelni mielőtt még beindulhatna a karrierem- még egy pillantást vetet rám majd heeseungra ezek útán pedig elindult az emelet felé. Csak sóhajtotam egyet majd inkább lehajtotam a fejemet. Nem tudtam egyikőjük szemébe sem nézni. Arcomat a tenyerembe temetem mikor besüpedt meletem a kanapé.

-Ne ved magadra. Niki nagyon megilyedt és sok volt ez neki. Biztos vagyok benne, hogy holnapra megbánja az egészet- fogta meg a kezemet sunoo fényes mosolyával igyekezve lelket önteni belém. -Megyek megnézem őt-sóhajtot majd felállt és elindult niki szobája felé.

-Sajnálok mindent amit eddig okoztam- álltam fel bocsánatkérően nézve a többiekre- Jó éjszakát! - kívántam jó éjtet nekik majd elindultam az alaksor felé. Tudtam, hogy nem fogok tudni aludni semmit sem de muszáj lepihenem mert a mai nap túl sok volt. Mint egy drámában. De azt is tudtam ők sem fognak majd tudni aludni az incidens útán.

A szoritó érzés a mellkasomban niki szavaival még erősebb lett. Bárcsak jová tehetném. Ha visszmehetnék az időben mindent máshogy csinálnék csak, hogy nekik jó legyen. De sajnálatos módra erre nem vagyok képes. Tehát maradt a terv amit megvalósítók. Niki szavaival csak még határozotabban hajlok affelé a terv felé amit elterveztem. De beszélnem kell előtte jungwonal. Mert a bátyámnak jóga van tudni róla.

Két kopogásra figyeltem fel mire magamra kaptam gyorsan a hosszitót pólot majd mezitláb elbatyogva az ajtóig résnyire kinyitotam. Követem a lább tulajdonosát majd meglepeten néztem heeseungot. Pizsamában állt előttem de nem értetem mit kereshet itt.

-Heeseung- ejtetem ki nevét meglepődve- Te mit keresel itt?

-Azt hitted csak viccből mondtam, hogy aludj velem? Mivel te nem jöttél, jöttem én. - villantot egy ezer wattos mosolyt mire sóhajtva odébb áltam, hogy belépjen melettem a fiú.

-Nem gondoltam volna, hogy ténylegesen komolyan gondolod- indultam el az ágy felé. Heeseung követe példámat és ő is bebújt az ágyba. A szélére csúsztam az ágynak mert már így is az egész szobámban érezni hee illatát. Az se érdekelt ha leesek de nem szándékoztam közelebb csúszni a férfihoz.

-Lefogsz esni- sóhajtot fel megelégelve majd derekamtól fogva húzot beljebb, hogy ne esek le a francia ágyról. - Nem harapok- suttogta nevetve mire csak a mellkasára csaptam. -Ha csak nem szeretnéd- csúszot be hideg keze a pólóm alá majd kezdte el cirogatni a hátamnál a bőrt. Az érzésre kirázot a hideg és nyelnem kelett egyet. Beharaptam ajkaimat ahogy hee szemeibe néztem. A lágy érintése amivel cirogat igen csak jól esik de érzem az arcom kezd vörösödni.

-Inkább aludjunk! - köhintetem azonnal mire újra felnevetet majd mellkasára húzot a kezét továbbra is a pólom alatt hagyva.