Ma szokatlanul nagy csend volt. Sőt egy ideje arehyun nem csinált semmit. Tudom ennek örülnőm kellene de ehelyet inkább tartok tőle. Azt gondolom ez amolyan vihar előtti csend féleség. Mert mikor látom a szünetekben csak sejtelmesen vigyorog mikor meglát és az a mosoly ilyesztően hat. Nem tesz megjegyzéseket. Nem szól be. És ez rettentően furcsa tőle. Mert én olyanak ismertem meg aki élvezetel szólt be és tesz keresztbe az embereknek.

-Szia kis csaj- huppant le melém baekhyun egy sapkával a fején. Rosé elment a büfébe ezért mintsen vele menjek inkább azt mondtam megvárom az egyik padon az udvaron. -Mi jár abban a csinos kis buksidban? - vigyorogta

-Sok minden- válaszoltam sóhajtva mire elfintorodot, hogy nem adtam konkrét választ. - De miért viselsz sapkát ebben a melegben? - vontam fel a szemöldökömet kérdően a fekete sapkájára pillantva amit gondosan a fejére húzot.

-Tudod belekeveredtem egy kisebb fogadásba és én veszitetem- fújta ki a levegőt fusztráltan én pedig kezdtem  érteni miért van sapka a fején-Ezért be kelett festenem a hajamat

-Milyen szinű lett? - próbáltam a sapka alá látni, hogy rá lásak az új hajszinére de sikertelen volt az akcióm

-Szőke de nem festek valami jól benne- forgata meg a szemeit- Holnap vissza festetem majd

-De legalább tanulsz majd az esetből- vontam meg a válaimat majd sóhajtotam egyet. Fejemet vissza forditotam előre és az udvaron tartozkodó diákokat szemléltem.

-Valami baj van? Megint heeseung? Csinált valamit? - sorolta a kérdéseket aggódóan rá nézve arcomra amire megráztam a fejemet.

-Nem csinált semmit azon kivül, hogy felbojgatja az érzelmeimet minden egyes pillanatban - baekhyun csak felnevetet majd átkarolta a válamat

-Ha valamiben hee jó az az, hogyan csavarja el valaki fejét. Hidj nekem. Nem te vagy az első aki nyakig beléeset- szemeimet forgatam miközben leszedtem kezét a válamról

-Mintha nem tudnám mennyien oda vannak érte- néztem le lábbamra amit ide oda lobálni kezdtem, ezzel is szórakozatva magamat.

-Szóval nyíltan bevallod neki, hogy bejön? - meglepeten kaptam rá a tekintetemet hiszen csak roséval beszéltem erről de neki nem mondtam semmit sem.

-Honnan tudod?

-Rosé kikotyogta- vont válat én pedig probáltam nem leesni a széktől mikor meg halodtam barátnőm nevét. Hiszen úgy tudom nem bírják egymást vagy időközben barátnőm beadta a derekát és újra kezdi baekhyunal? -Tudod hee minden csak nem könnyű eset. Sosem tudod mikor mi járhat a fejében de szereti ha őszinték vele. - mosolyodot el én pedig sajnáltam amiért legjobb barátjával már nem beszélnek azóta miotta megtudta arehyun és ő lefeküdtek. Bár szerintem időkérdése és rendezik ezt a dolgot hiszen miért éljenek a múltban mikor már tudják arehyun milyen ember és, hogy ő is jócskán közre játszot a dolgokban. -Bár hee úgy is tudja, hogy érzel valamit iránta nem lett kimondva nyíltan szóval sok sikert kiscsaj- tartota fel a kezét ezzel buzditva engem ami mosolyt csalt az ajkaimra. 

-Neked is a model pályafutásodhoz- nevetem fel viccelődve. Nevetésem pedig úgy hagyot egyre alább amint megpilantotam arehyunt nem messze tőlünk. Engem figyelt de a tekintetében megint volt valami. Nem tudtam megmondani mi. Valamiétt nyeregben érzi magát.

-Mit nézel annyira? - fordult ő is arehyun irányába majd griamaszolt egyet-Ja, csak azt a ribancot- felnevetem a jelzőn és inkább elszakitotam a tekintetemet a libáról.

-Mostanában nagyon fura- mondtam el gondolatmenetemet baekhyunak aki csak össze ráncolta a szemöldökét értetlenül ezért folytatam-Arehyun.  Furán viselkedik

-Ő sosem volt normális. Ne is törödj vele- legyintet lazán-Inkább fokuszálj a vallomásodra- kacsintot mire éreztem, hogy az arcom felveszi a piros színt amire baek felnevetet.

Az utolsó órám után elköszöntem rosétól és baekhyuntól is akik szoktalnul megvoltak egymásal és nem veszekedtek annyit. Persze nem mondom, hogy nem szólogatak be egymásnak de őket így kell szeretni. Fejben amúgy is teljesen máshol jártam egész nap.  Ma végre lezárok mindent. Elmondom heenek nyíltan mit érzek. Nem tudom, hogy elkéstem-e vele. De a mondás úgy tartja sosem késő. Nem adtam egyértelműen a tudtára mit érzek iránta ezért ha ő nem képes lépni majd megteszem én. Nem érdekel ha visszautasit vagy megbánt. Én ma akkor is mindent elmondok neki.

Egy sóhajal ajkaimon áltam meg az iskola bejárati ajtaja előtt, hogy ne ázak el mert eleredt az eső én pedig nem hoztam esernyőt. A bátyámék pedig későig dolgoznak ezért ma nem jönnek értem. Hee is tudtomal hamarabb lelépet a suliból emiatt.

-Anya! Elegem van, hogy mindenért engem hibáztatsz. Ez mind a ti hibátok- halodtam meg magam melől arehyun ideges hangját. Érdeklődően forditotam a fejemet az ő irányába. Idegesnek látszot ahogy elrakta a telefont és kifújta a levegőt. Hezitáltam egy darabig hiszen nem vagyunk mi ketten olyan jóban de végül csak megszólaltam.

-Minden rendben? - kérdésemre meglepeten forditota a fejét felém. Iskola táskája pántját szorongata.

-Nem igazán. - nem nézet rám de látszot nincs jó passzban

-Értem- nem tudtam mit mondhatnék. Bár ős ellenségem akkor is fura volt őt ennyire idegesnek és letörtnek látni. Segíteni akartam neki még akkor is ha ő csak bántot.

-Fura veled így beszélni- nevetet fel majd nézet le cipőjére-Valójában nem is vagy te olyan rossz ember mint amilyenek gondoltalak- pillantot rám teljesen lesokolva azzal amit mondot.

-Még furcsább ezt pont a te szádból halani- nevetem fel kínosan mire arehyun elmosolyodot. Túl meseszerű ez az egész.

-Nincs kedved meginni velem valamit? Muszáj valakivel beszélnem. De rajtad kivül senkivel sem tudok. Tudod oda lenne az imidzsem- rajzolt nyuszi füleket a levegőbe nekem pedig muszáj volt felkuncognom a hangsúlya miatt amivel kimondta a szavakat.

-De, miért ne?

-Klasz. Ismerek egy jó helyet. A közelben. Ott szinte törzs vendég vagyok- csapta össze a tenyerét azonnal és egy furcsa mosolyal nézet rám fura csillogásal a szemében.

Kinyitota az esernyőjét amit úgy tartot hogy én is alá férjek. Furcsa volt ez a hirtelenbe jőt kedvesége pedig nem is beszéltem vele csak pár mondatot. Az úton viszont sok mindenről beszéltem vele. Igaz furcsa volt pont arehyunal. De azért be kelett látnom nem is olyan rossz mint amilyenek képzeltem. Tévedtem

Nem sokára megérkeztünk egy bárhoz aminek  Sky volt a neve. Sosem jártam még itt de, ha már idáig eljöttem arehyunal akkor miért forduljak vissza? Talán azt kelett volna tennem.

Arehyunal beléptünk a bárba majd egy kétszemélyes asztalkához leültünk. Tényleg ismerték hiszen rengetegen rá köszöntek a lányra.

-Rendeljünk valamit! - mondta mire bólintotam - Mit szólsz egy kis tequilához? - emelte magasba az egyik szemöldökét

-Nem lenne jó ha részegen mennék haza.... - háritotam azonnal. - A bátyám nem örülne neki

-A bátyád- forgata meg a szemeit unottan- Ne törödj most vele. Itt vagy velem. Beszélgetünk és közben iszogatunk. Ha akarod majd hívok egy taxit, hogy haza vigyen.- ajkaimat rágcsáltam majd sóhajtva bólintotam amire arehyun mosolyogva csapta össze a tenyerét.

-Szuper... Élvezni fogod- vigyorgot majd felállt, hogy a pulthoz menjen és kikérje az italokat. Addig én felmérten a helyet és az ablakon nézelődtem kifele. De mikor meghozta az italokat megköszöntem majd azonnal belekortyoltam. -Kezdődjen az igazi szórakozás- mosolyodot el a szőke majd ő is kortyolt italába.

Ahogy lehúztam a pohár tartalmát éreztem, hogy egyre fáradtabb vagyok. A világ forgot velem és arehyun alakja is kezdet homályodni viszont azt még tisztán látam ahogy elnéz jobbra és bólint valakinek.

-Mi.... Mit raktál az italomba? - nyögtem ki nehezen mire előrébb hajolt ártatlanak tetetve magát.

-Én semmit- a hangja visszhangzot a fejembem és egyszer csak minden el sötétült és az asztalra döltem.