Yang jungwon pov:

Amint csengetek én rohantam is le, hogy még a többiek előtt vegyem át a levelet amit minden bizonyal arehyun postázot nekem. Az a nő nem akar leállni. Majd nem pofára estem a saját lábbamban annyira futotam. Kinyitotam az ajtót majd lihegve néztem a postásra aki átnyújtota nekem a sárga boritékot és miútán aláírtam, hogy átvettem a levelet becsuktam az ajtót.

-A barátod nagyon hiányolhat ha ennyi levelet küld neked- állt meg melettem sunghoon egy chipszes zacskoval a kezében. Az elmúlt hetekben nem egy levelet kaptam. - Most már nagyon kiváncsi vagyok ki is az a bizonyos barát akit még mi sem ismerünk-dobot a szájába a sajtos chipszből majd azt rágva sietet a nappali felé.

Nem tudtam mást kitalálni mint, hogy egy barátom küld nekem minden héten levelet. Haemin is furcsálta és jay is akit zavart, hogy nem tudja ki az aki ír nekem. Az pedig még jobban böki a csőrét, hogy nem mutatom meg neki. Felszaladtam a szobámba majd az ajtót kulcsra zárva huppantam le az ágyra és nyitotam ki a levelet.

" Vajon az ártatlan húgod valóban egy angyal? Előszőr az a kép aztán felboritja a bandátok nyugodt megszokot környezetét. Jungwonie egy olyan dolgot tartogatok neked amit még te sem fogsz tudni elhinni ha megtudod. Várj türelmesen és majd meglátod "

Ehez hasonló leveleket kaptam tőle. Próbáltam megfejteni mire célozgat de mindig oda lyukadok ki, hogy csak azt akarja elérni, hogy a húgom ellen forduljak. Ismerem haemint mint a tenyeremet. Tudom, hogy ő a világ legártatlanabb teremtménye. Kevés olyan ember van a földön akinek olyan tiszta lelke lenne és hatalmas szíve mint az én húgomnak.

De kiváncsivá tett. Vajon mit tudhat arehyun? Mit akarhat?

Heeseung pov:

Unottan meredtem a plafonra az ágyamon fekve. Haragudtam baekhyunra. De már nem annyira mint mikor megtudtam. Valahol mélyen talán szíven szúrt, hogy a barátom a hátam mögött lefeküdt a nővel akivel együtt voltam. De nem hibáztatom. Ezért csak még jobban undoritónak tartom a tényt, hogy egy ilyen nő volt a barátnőm. Nem csak baekhyun hibája volt hanem arehyuné is. Hiába akarta beálitani, hogy baekhyun részegen rá nyomult és akarata ellenére feküdtek le. Nem. Már nem hiszek annak a nőnek. Tőlem akármit állithat én már nem dölők be neki.

Nem is tudom hányszor akartam haeminel beszélni az elmúlt napokban. De egy hang a fejemben folyton azt mondta ne tegyem. Hogy, jobb ha távol maradok tőle. Egy lakásban laktunk és egy iskolába is jártam vele, nem tudtam elkerülni, hogy ne találkozak vele. Még is észre vétlenül figyeltem őt. Az első hetekben kerültem ami szerintem neki is feltűnhetet de akkor ezt látam jónak.

Amikor szembesitet azal, hogy még mindig arehyunt szeretem bevallom megilyedtem. Megilyedtem a saját érzéseimtől. Féltem, hogy igaza van. Még csak nem is mertem cáfolni azt amit mondot. Mert nem tudtam olyat mondani amit elhit volna. Ő teljesen abban a tudatban van, hogy arehyunt szeretem. De ezek útán képtelen lennék undor nélkül rá nézni arra a nőre. Én őszinte odadásal szeretem őt. Mindent megadtam neki de ezek szerint valamit elronhatam ha a legjobb barátomal keféltete meg magát.

- Biztos ne kisérjelek el? - halodtam meg jungwon hangját mire felültem az ágyon és az ajtóhoz léptem.

-Szeretnék egyedül menni- mondta haemin sóhajtva- Ne aggódj jungwon. Minden rendben lesz.

-Akkor sem akarlak egyedül elengedni- sóhajtot fel jungwon meg makacsolva magát mint általában - Megkérek valakit, hogy kisérjen el

-Nem hiszlek el Yang Jungwon. Rendben. Legyen. Ha ettől jobban érzed majd magad.

Hátrálva az ajtótól vágtam le magamat az ágyamra majd sóhajtotam fel. Pár percel később, kopogást halodtam az ajtómon mire kiszóltam, hogy jöhet. Jungwon dugta be a fejét majd elmosolyodot amikor megpillantot. Belépet majd bezárta maga mögött az ajtót.

-Jungwon mi járatban? - kérdeztem miközben megpaskoltam magam melett a helyet, hogy üljön le

-Kérdeznem kell valamit vagy is inkább kérni- simitot tarkojára zavartan felnevetve mire elmosolyodtam.

-És... Mi lenne az? - bicentetem oldalra a fejemet jelezve mondhatja

-Haemin kiakar menni a temetőbe. Nem szeretném egyedül elengedni mert bár rég nem volt rohama még sem lehet tudni. Nekem meg kell szerkeztenem az egyik en-logomat- tartot egy kis szünetet -Nem mennél el vele te? Megkérdezném a többieket is, de mind csinálnak valamit- magam elé meredve gondolkodtam el hiszen itt az alkalom, hogy kettesbe lehesek a húgával.

-Rendben-bólintotam majd elmosolyodtam. Jungwon ezt követően vigyorogva kiment a szobámból én pedig a szekrényemhez léptem és kivetem onnan egy kabátot amit magamra kaptam.

Lelépcsőztem a lépcsőn majd köszöntem a nappaliban tévéző barátaimnak. Haemin az ajtónál állt és cipőjét bámulta viszont felnézet amikor észlelte közeledek. Sóhajtot egyet majd hátat forditva lépet ki az ajtón. Felkaptam egy maszkot majd a cipőmet és útána mentem. Csendben haladtunk egymás melett. Tartota a távolságot még az utcán is mikor egymás melett mentünk. Tekintete szigorúan előre nézet de éreztem, hogy zavarban van és nem tudja mit kezdjen a helyzetel.

-Haemin- mondtam ki a nevét mikor megálltunk egy virágbolt előtt. Felém fordult és szemembe nézet. - Minden rendben? - percekig nézet a szemebe cikázva majd sóhajtot egyet és hajába túrva bólintot egyet.

- Igen- felelte szűkszavúan majd belépet a kis virágboltba.

-Hiszen minden az arcodra van írva -motyogtam orrom alatt majd megingatva a fejemet mentem be a boltba haemin után.

A kedves hölgy felajánlota a segitségét de haemin kedvesen visszautasitota. Zsebre vágot kezekel figyeltem ahogy a virágok között válogat. A virágok illata megtöltöte a kicsinyke boltocskát és haemin szemei csillogtak ahogy a levegőbe szagult. Rettentően aranyosnak gondoltam és nem tudtam nem mosolyogni.

-Levendula- mosolyodot el haemin majd emelte kezébe a lila virágot. Arcára néztem amin sok érzelem ült ki. Köztük a boldogság és a fájdalom keveréke. - Anya kedvence- fordult felém egy keserű mosolyal majd sóhajtot egyet. Én csendben néztem végig ahogy a hölgyhez megy és kér két levendula csokrot. De mikor fizetne én nem hagyom neki és pár perc veszekedés útán beadja a derekát ezért én fizetem ki.

-Te melyik virágot szereted? - törtem meg a csendet mikor már az útcán sétáltunk egymás melett.

-A rózsa- vágta rá mosolyogva majd sóhajtot egyet mint aki hezitálna afelől, hogy rákérdezen. - A kiadótok... Nagyon kiakadt? Mármint a képre

- Nem volt veszes. Ne rágodj ezen- legyintetem. Valóban nagyon kiakadtak és közel álltunk ahoz, hogy kirúgjanak. De megoldodot és ez az ami számit jelenleg.

Zsebre vágot kezekel álltam haemintől nem messze. Leült a sír kőre és a virágokat a síra rakta. Könnyek áztaták a gyönyörű arcát amiket letörölt de felesleges volt mert még több könny kezdet el folyni. Megszakadt a szívem őt így látni. Oda mentem volna és megöleltem volna. De nem tehetem. Ő jungwon húga akitől távol kelene tartanom magamat. Ez az ami nem megy. Képtelen vagyok nem szeretni őt vagy a közelébe lenni.

Keserves sírásba tört ki én pedig nem bírtam tétlenül nézni ahogy sír. Közelebb mentem hozzá és válára raktam a kezemet. Nem keletek szavak azonal feláll és karjait körém fonja, meglepődtem de azonnal magamhoz öleltem törékeny testét amit rázot a sírás. Körbe öleltem derekát és hagytam, hogy édes illata bekuszon az orromba. A szívem a torokomba dobogot de az ővé is valami hasonló tempót diktálhatot.

-Annyira fáj... Heeseung- sírt fel mire még szorosabban öleltem magamhoz és egyik kezemel haját simogatam

-Tudom. - honnan tudnám? Mit áltatom magam? Nem tudhatom mit érezhet jelenleg. Eltoltam magamtól majd letöröltem a kibuttyanó könnyeit. Szipogot párat majd felnézet rám sírástól nedves arcal. Még így is gyönyörűnek találtam őt. - Nem tudhatom mit érezhetsz de azt remélem tudod nem vagy egyedül. Nem kell egyedül cipelned a terhet- haemin szipogot párat majd bólintot és elhajolt tőlem

-Köszönőm hee- mosolygot rám keserűen

-Én... Vagyis mi itt vagyunk neked- javitotam ki magamat majd egy gyenge vigyoral ajkaimon rá mosolyogtam. Haemin arcára egy kicsit sem őszinte mosoly költözöt majd hátrált egy lépést tőlem.

Haemin pov:

Jó volt kimenni a temetőbe. A szüleim hiánya belüről égetek és ahogy a síra véset kőre néztem elszorult a torkom ahogy felidéztem mit vágtam hozzájuk azon a bizonyos napon. Még mindig bánt a lelkiismeret, amiatt amit mondtam nekik.

-Heevel és veled mi van? - nyammogta rosé tömve a szájába az ételből. Bár jól nézet ki az iskolai koszt én még sem kívántam és csak piszkáltam az ételt a tányéromban.

-Nem tudom- sóhajtotam fel majd néztem szőke barátnőmre. Tekintetemel a mi asztalunktól nem messze ülő heeseungra vezetem. Pár focis társával ült egy asztalnál de látszot rajta agyban teljesen máshol jár. Tökéletesen festet ma is és le sem tudtam venni a tekintetemet róla. Viszont mikor a tekintete megtalálta az enyémet én zavartan kaptam el róla.

-Nem próbáltál vele beszélni? Miért nem vallod be az érzéseidet neki végre nyíltan? - fagatozot tovább teli szájal meresztve rám kiváncsi szemeit

-Ezt kéne tennem? - sóhajtotam fel majd leraktam a villát a kezemből amit csak fogtam de nem lapátoltam az ételből.

-Hidj nekem. Megérdemled, hogy boldog legyél- mondta két falat közöt amire elmosolyodtam. - Süt rólad mennyire szereted és bár tudom sok minden történt én azt vallom jobb az őszinteség. Valld be neki, mit veszithetsz? Arehyun nincs a képben és a tesód sem ellenezné. Ha meg visszautasit akkor rohadjon meg mert nem tudja mit veszitene azzal. - felnevetem majd elmosolyodtam rosé szavai halatán aki látva mosolyomat az ő ajkai is fel felé görbültek

-Igazad van. Talán itt az ideje, hogy őszintén beszéljek vele és leüljünk megbeszélni a dolgokat. -határoztam el magamat bólogatva

-Ez a beszéd kislány- emelte fel a tenyerét amibe belecsaptam- Fighting girl- nyújtota el a szót mire kitört belőlem a nevetés.

De ekkor még nem sejtettetem mi fog történi..........

Igen rég volt itt rész és tudom is. Ezért igyekszem minél gyakrabban hozni ide is részeket. ❤🥺 Szeri van