-Mi van közted és heeseung között? -tért a tárgyra azonnal jungwon majd bezárta maga mögött a szobája ajtaját. Tudtam, hogy egyszer mindent el kell neki mondanom. De nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kell ezt megtennem.

-S-Semmi-makogtam megszeppenten. Álkapcsát össze szoritota szemei pedig komolyak voltak.

-Ne hazudj! A vak is látja rajtad haemin. -sóhajtot fel majd fel és alá kezdet el sétálni a szobájában-Miotta?-kérdése nem jutot el azonnal a tudatomig csak lefagytam.

-M-Mi miota? -pispogtam rá értetlenül

-Miota tetszik neked?

-Nem tudom.. Csak megtörtént-hajtotam le a fejemet mire éreztem, hogy elém térdel majd felemelve fejemet mosolyog rám azokal a hatalmas szemeivel.

-Szeretlek húgi, de én vagyok a csapat leaderje éppen ezér ez engem is érint. Nekünk nem lenne szabad randikba bonyolodnunk-húzta el száját majd simitot végig arcomon gyengéden-Arehyunt azért türtük meg mert az apja a bighitnél dolgozik. Te a húgom vagy. Nem tiltok meg semmit sem de nem akarom, hogy a végén sérülj.... Heeseung miatt. Nem akarlak összetörtek látni téged-nyelt egyet, hogy könnyeit vissza nyelje majd komoran nézet szemeimbe-Volt köztetek valami?

-Volt-néztem el róla-De nincs jelentősége. Azt mondta felejtsük el a csókot és előtte amúgy is arehyunal volt. -szipogtam mire jungwon szemei hatalmasra tágultak. Az emlékre viszont megborzongtam. Még mindig hihetetlen, hogy arehyun után engem csókolt. Undortió, hogy az a liba mit nem ér el egy pillantásal.

-Csók? Milyen csók? Mi-akadt el-Mi a faszt műlvelt? -most először halodtam káromkodni ezért is lepődtem meg. Idegesen túrta szét haját majd szitkozodva járt fel alá. -Ugye több nem történt? Haemin kiakasztod az ideg határaimat. Erről hamarabb kellet volna tudnom.

-Jungwon-állitotam le mikor újra fel és alá járkált volna. Keztem szédülni-Sajnálom-álltam én is fel majd sétáltam jungwon elé-Igérem ezentúl távol tartom magamat tőle. Úgy is ott van baekhyun vele jól érzem magamat. Heeseungnak elég annyit tudnia, hogy járunk. Bár nem hiszem, hogy ezek után közeledni akarna majd hozzám.  Hiszen ő maga mondta, hogy nem teszi.

-Az érzéseknek nem tudsz határt szabni-nézet rám elkomolyodva. -Én tudom ezt a legjobban. Akármennyire is akarod vagy akarja távol tartani magát tőled, a végén ha ténylegesen szeret úgy is mindig egymásra fogtok találni

-Tudom jungwon-bologatam keserű ízel a számban. -De nem fog megtörténi. Nem hiszem, hogy jobban szeretni mint arehyunt-sóhajtotam fel könnyeimet megprobáva visszanyelni.

-Rendben. Térjünk vissza erre később-sóhajtot fel fusztráltan és hunyta le szemeit-Hívtak a rendőrségről-halkult el a végére nekem pedig a szívem ezerel kezdet el verni a tudatra lehet meg van az aki direkt sodort ki mindket. Vajon letartoztaták volna minhot? Hiszen azóta, hogy a bulin rám támadt nem tudtam utána mi let vele. Vajon hagyit volna bizonyitékot? Annyira nem hülye abban biztis vagyok.

-És? -kérdeztem rá azonnal türelmetlenül

-Kihallgaták minhot de tagadta a vádakat. -idegesen túrtam hajamba majd kiáltotam el magamat bár tudtam, hogy ez kesz. Mindig megusz mindent és ez nagyon idegesit.

-Persze az a seggfej mindent mindig meguszot. -szitkozodtam mire jungwon vállaimra rakva kezeit nézet rám aggódoan

-Az igazság úgy is kiderül. Nyugodj meg. Elkapják a tetest, és a szüleink végre békére lelhetnek-kedves szavai jól estek így közelebb mentve öleltem meg és furtam fejemet vállába mélyet lélegezve illatából ami mindig megnyugtat engem ha ideges vagyok. Kiskorunkban is sokszor volt, hogy megnyugodtam amikor megölelt. Anyáéknak volt régebben egy nagyobb vitájuk én pedig alig lehetem csak 5 éves. Féltem hiszen nem csak szavakat dobáltak egymáshoz hanem tányérokat is.

Visszaemlékezés:

-Minden a te hibád! Hogy merészeltél megalázni a munkatársaid előtt? A felséged vagyok! A feleséged! -kiabált anya egyre erősebben amit a szobámból tisztán halodtam. Össze kuporodva húztam fel lábbaimat és hajtotam rá a fejemet. Remegtem hiszen új volt, hogy anyáék veszekednek. Ritkán fordult elő akkor is nem ennyire.

-És akkor mi van? A felségem vagy így tud hol a helyed-üvöltöt apa is az erőshangára pedig összerezzentem.

-Tudjam hol a helyem? Még is, hogy merészelsz ilyet mondani? Hát egy ilyen emberhez mentem férjhez? -halodtam ahogy anya a földhez vág valami törékeny dolgot ami minden bizonnyal egy tányér lehetet.

-Egy ilyen emberhez? Ugyan már. Hiszen tudtad milyen vagyok-nevetet fel apa gúnyosan-És te is ilyen vagy. Hiába adod itt a szentet te is pontosan tudod milyen emberek is vagyunk. -könnyeim utat törtek a félelemtől amikor még valami a földön végezte és kezeimet a fülemre tapasztot hátha így nem halom amiket egymás fejéhez vágnak. A hangok nem akartak abba maradni minden hülyeséget egymáshoz vágtak nem is törödve, hogy itt ülők a szobámban és mindent hallok. Egy kicsit sem voltak rám tekintetel. Éreztem ahogy besüpped melletem a hely mire felemeltem fejemet és rá néztem jungwonra aki aggodóan bámult nagy szemeivel.

-Húgi! Semmi baj-húzot magához majd ölelt magához jó szorosan. Hátánál szoritotam a pulcsiját és megállás nélkül ásztaták a könnyek az arcomat. -Ne sírj!

-Jungwon-hajoltam el hevesen véve a levegőt és szipogva nézve bátyám szemeibe-Anyuék.. Elfognak válni? -sírtam fel a gondolatára is. Hevesen rázta meg a fejét majd törölte le a könnyeimet egy mosolyal megspékelve

-Dehogy is! A felnőttek között előfordulnak kisebb viták. Ez is megoldodik. Ne aggódj. -bologatva öleltem meg újra a bátyámat majd szívtam be az illatát ami mindig lenyugtatot. Imádtam a bátyámat mert mindig melettem volt. Sosem mondta, hogy idegesitem vagy zavarnám. Ha történt valami ő ott volt,  hogy karjaiba zárjon és azt mondja "semmj baj, ne sírj! " és ennyi elég volt. A tudat megnyugtatot, hogy ő ott van nekem. Egy báty akire számithatsz.

Visszaemlékezés vége

Heeseung nem nézet rám. Nem szólt hozzám és ezt a többieknek is feltünt. Minden másodpercben volt valaki aki megkérdezte mi történt. A feszültség kézel tapintható volt közötünk én pedig keztem kellemetlenül éreznem magamat emiatt.  Csendben telt a reggeli a kocsiban sem szólt senki semmit. Pedig ilyenkor már mindenki nagyban beszélt valamiről. Beakartam tudni a reggeli fáradtságnak de valahogy úgy éreztem ez nem emiatt van hanem amiatt, hogy heeseung mindenkivel rideg és elutasitó. Ha kérdezik felel de sosem volt még ennyire rideg a hangja. Hiszen a barátaival sosem halodtam így beszélni. Emiatt magamat hibáztatam de nem állhatam elé és mondhatam azt, hogy "kérlek igen is rondits bele a képbe és legyél féltékeny. Azt akarom, hogy újra a falnak lökj"

Elsőként száltam ki a kocsiból majd indultam el az óraimra még heeseung előtt. Minden miattam történik ha én nem lennék a képben akkor baekhyun és heeseung kijönének és nem szúros szemekel nézve egymásra haladnak el egymás melett. Ha én nem lettem volna arehyun és heeseung együtt lennének. A csapatban minden a régi lenne és nem kéne félnem, hogy kirugják őket miattam. Az a kép nagy port kavart. Érzem a tekinteteket magamon. És mocskosnak érzem magamat amikor nem tetem semmit sem csak léteztem. Az érzéseimet nem tudom kikapcsolni egy gomb nyomásal. Arehyunt pedig akármennyire utálom be kell látnom. Heeseung szerete és ha én nem letem volna talán hee boldog lenne és nem ennyire szar embernek sem érezném magamat amiért miattam megy tönkre minden.

-Baek-szaladtam oda a fiúhoz aki éppen a pálya szélén nyújtot. Meghallva nevét abba hagyta a bemelegitést majd mosolyogva lépet oda hozzám és ölelt meg amit azonnal viszonoztam.

-Mizu haemin?

-Te is tudod, hogy nem állnak jól a dolgok-sóhajtotam fel fusztráltan. Roseval akartam megbeszéni de ma nem jöt így egyedül maradtam az órákon.

-Mi történt? -tete csipőre kezeit lábbfejével körözve majd kezeivel is úgyan ezt csinálva

-Jungwon megtudot mindent. És miattam a bandán belül is szar a helyzet-túrtam a hajamba fusztráltan

-Hé! Ez nem a te hibád-lépet azonnal oda hozzám majd simitot ki egy hajtincset. -Heeseung volt aki részegen megcsókolt aztán másnap arra kért felejtsd el. Ő volt aki arra kért maradjak távol tőled és ő is aki oktalanul féltékeny hiszen a legjobb barátom. Te gyönyörű lány vagy de-akadt el de tudtam a befejezést.

-Rosét kedveled-fejeztem be a mondatát

-Nem! -vágta rá azonnal magas hangon mire felnevetem

-De

-Azt akartam mondani, hogy-akadt el újra -Hogy... Nem akarok kapcsolatot.... Áh igen. Tudod a suli arcaként hamarosan befutok modelnek és nem lenne időm barátnőre-túrta hajába beképzelten majd nevetet fel mikor a kajára csaptam.

-Útban vagy! -jöt nekem valaki hátulról ami következtében majd nem előre estem ha nem kap el baek. Azt hittem arehyun de legnagyobb meglepetésemre heeseung volt. Baekhyun idegesen indult volna el útána de kajára fogtam és hevesen megráztam a fejemet.

-Hagyd csak! Aztán nyerjél ne hoz szégyent rám-próbáltam terelni ami sikerült is hiszen ideges komor arca megenyhült és felnevetet.

미안해  hogy ennyit kellet rá várni. Igyekeztem hamar végezni ezzel a részel de csak ma tudtam befejezni. Remélem tetszik. Igyekszem a folytatásal és köszönőm a rengeteg kommentet és megtekintést. Mikor elkezdtem nem gondoltam, hogy ennyien fogjátok kedvelni.❤🥺