Baekhyun pov:

-Alszol?-kérdeztem haját birizgálva. Nem jött válasz, de egyenletes édes szuszogása választ adott minden kérdésemre. Megbabonázva néztem a lányt aki még elfolyt sminkel is gyönyörű volt.
Képtelen voltam nemet mondani arra, hogy ott maradok amég el nem alszik. Nem bírtam magamal de nagyon is jól tudtam, hogy ő kit szeret. Nem voltam szerelmes ebbe a lányba de tetszik. Vele megértjük egymást ami hiányzot a roséval való kapcsolatomból. Ő rengeteget panaszkodot és veszekedet velem. Minden apróságba bele kötött  és elhanyagolt. Ezért estem abba a hibába hogy arehyunhoz futotam.  Valójában nem akartam heeseungnak keresztbe tenni. Hiszen akkor még a barátnője volt. De annyira magam alatt voltam és ő pedig....arehyun pedig vígaszt nyújtot.  Azóta is bűntudatom van hiszen hátba szúrtam a legjobb barátomat. Arehyun nyomult rám én pedig nem voltam képes el lökni magamtól. Nem ment. De azt akartam, hogy lása milyen is valójában arehyun. Ha kitálaltam volna akkor én lettem volna a hibás és azt a tényt figyelembe sem venné, hogy arehyun volt aki kezdeményezet csak mert heeseung koncertezni volt ő pedig magányos volt.

Megbántam látva rosé tekintetét akkoriban és bár régen történt most is úgyan úgy szeretem.  Próbáltam beszélni vele, rengetegszer próbáltam de leszarta. És a próbálkozásaimnak is vannak határai amikor feladom és bele törödők inkább a dologba. Haemin pedig egy csodálatos lány aki többet érdemel. Nem érdemli meg, hogy szendvedjen heeseung miatt. Ha a helyében lennék azon lennék, hogy mindent megadjak neki és szeresem. Nem érdekelne, hogy mások mit gondolnak és nem lépnék vissza a cél vonal előtt. De ő mindig is ilyen volt.

Feje alá nyúltam majd kicsit fel emelve bújtam ki az ágyból és tetem le a párnára és húztam feljebb rajta a takarót.

Még pár percig megadtam magamnak azt az örömöt hogy gyönyörködtem benne majd kiléptem az ajtón és el indultam fel, hogy haza mehesek. Azt hittem, hogy heeseung rég lefeküdt de legnagyobb meglepetésemre ott ült a kanapén és ahogy megpillantot azonnal felkapta rideg tekintetével figyelve engem.

-El altatad?-húzta ajkait gúnyos mosolyra, meglepetten kaptam felé tekintetemet, miközben megtorpantam

-Igen-vigyorogtam vissza rá-Alszik-nem akartam vele veszekedni hiszen így is sok minden történt ma és már csak az hiányzott, hogy vele is veszekedhesek és felkeltsem a többieket is.

-Mi történt vele?-állt fel és sétált elém zsebre vágva kezeit. Ha szemeivel ölni tudna akkor én már rég halot lennék.

-Minho rá támadt-válaszoltam egyszerűen majd megfordulva akartam ki menni ha nem állit meg újra

-Tetszik neked?-sóhajtva fordultam felé és mosolyogtam rá, ezzel is tovább idegesitve őt. Idegesitően lassan sétáltam elé majd hajoltam kicsit közelebb bele a képébe

-És neked?-kérdeztem inkább vissza mintsem választ adjak neki.  Megdörzsölve orrnyergét nevetet fel elnézve egy pillanatra.

-Én kérdeztem előbb-állta tekintetemet karba fonva kezeit maga előtt

-Tetszik. Sőt ma közelebb is kerültünk egymáshoz már ha érted mire gondolok-húztam ajkaimat önelégült mosolyra, idegesen markolta meg kabátomat majd rántot közelebb magához. Soha nem láttam még ennyire dühösnek.

-Maradj távol tőle érteted?-sziszegte teljesen kikelve magából. Én viszont nyugodtan néztem sötét szemeibe.  Már nyitotam is volna a számat, hogy valami csipős beszólásal elhalgatasam mikor haemin sietet mellém

-Miért maradjon tőlem távol?-kérdezte olyan közömbősen mint még soha-Hogy rám hajts aztán rohanj arehyunhoz?-meglepetten néztem rá, heeseung  szoritása pedig lazulni kezdet rajtam majd végül elengedet

-Te meg miről beszélsz?-rivalt a lányra nagy szemekel

-Arról hogy lefeküdtél azzal a libával utána pedig engem csókoltál. Számodra ez vicces? Hadj békén és rohanj ahoz a libához. Hiszen úgyis minden alkolommal hozzá rohanál nem igaz? - emelte fel a hangját, fáradt tekintete dühősen meredt heeseungra aki csak tátogni tudot mint egy partra vetet hal.

Csak kapkodtam köztük a tekintetmet még mindig meglepeten hiszen nem hittem a fülemnek.

-Én...-kezdte de haemin csak nyelve egyet leintet egy pillanatra a padlora szegezve tekintetét. El sem tudom képzelni mennyire érezheti magát rosszul mindezek útán.

-Baekhyun-fordult felém-Holnap találkozunk-mosolygot rám majd felbibiskedve nyomot egy puszit az arcomra. Kitágultak szemeim oda kapva kezemet ahová a puszit adta, azonnal heeseungra néztem aki fortyogot. Kezei ökölbe szorultak és mély levegőt szívva tüdejébe elernyedtek ízmai és hátat forditva az emelet felé vette az irányt.

Yang haemin:

Mikor fel emeltem a fejemet baek már nem volt melletem. Gondoltam már haza ment ezért felültem és nyújtozkodva egy kicsit elindultam volna a konyha felé egy pohár vízért. Nagyon kiszáradt a torkom és gondolom nem is vagyok valami szép látvány. Nem volt annyi eszem, hogy víz álló sminket csináltasak roséval. De ki gondolta volna hogy összefutok minhoval.

Viszont mikor mentem volna megütöte a fülemet heeseung hangja. És nem tünt nyugodtnak. A bejárati ajtó felöl érkezet ezért nem messze megálltam ott és bár nem szép dolog de hallgatoztam.

-Tetszik neked?- csapta meg fülemet heeseung hangja. A kérdése viszont ledöbbentet. Vajon rólam lenne szó?  Hirtelen izgatótá váltam és akaratlanul is görcsbe rándult a gyomrom.

-És neked?-  lejebb ejtve válaimat sóhajtotam fel hajamba túrva. Nagyot kelet nyelnem ahogy eszembe jutot arehyun mit mondott és akaratlanul is lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

- Én kérdeztem előbb

-Tetszik. Sőt ma közelebb is kerültünk egymáshoz már ha érted mire gondolok-  nagyot nyeltem ahogy beugrot a képkocka a clubban amikor megcsókoltam. Jól éreztem magamat de nem voltam magamnál és még mindig maradt egy kicsi az alkoholból.

-Maradj távol tőle érteted?-   ekkor pattant el nálam valami. Mi okból mondja ezt a legjobb barátjának? Maradjon távol tőlem? Mi jogon kér ilyent? Teljesen feldühitet és elvakitot hogy jól beokvasak neki.  Féltékeny? Hiszen ő maga mondta hogy soha nem lenne féltékeny a legjobb barátjára.  Előbujtam a fal takarásából majd oda sietem megállva baelhyun mellet.

-Miért maradjon tőlem távol?-olyan közömbősen probáltam ezt elmondani ahogy csak tudtam. Nem akartam megtörni előtte. Pedig ahogy meglátam sírni szeretem volna.-Hogy rám hajts aztán rohanj arehyunhoz?- folytatam amire enyhitet szoritásán majd elengedte baekhyun kabátját.

-Te meg miről beszélsz?-rivalt rám értetlen szemekel. Ahogy tetete, hogy nem tud semmit a hányinger kerülgetett.

-Arról hogy lefeküdtél azzal a libával utána pedig engem csókoltál. Számodra ez vicces? Hadj békén és rohanj ahoz a libához. Hiszen úgyis minden alkolommal hozzá rohanál nem igaz? -a reakciójából ítélve arehyun nem hazudot hiszen csak tatogni tudot nagy szemekel.

-Én...-csak leintetem, egy pillanatra a padlora szegeztem tekintetemet hiszen még mindig szédültem és nem vágytam vitázni senkivel sem főleg nem velük. A szívem pedig majd össze facsarodot. Csak baekhyun felé fordultam majd miútán febibiskedve nyomtam rá egy puszit elköszöntem tőle és ki kisértem.  Mikor becsuktam magam mögőtt az ajtót el hagyta ajkaimat egy fáradt sóhaj majd megfordultam de ekkor nem volt ott senki.

Idegesen szorítottam össze kezeimet majd indultam el heeseung szobája felé. Tisztázni akarom vele a dolgokat.
Kopogás nélkül nyitotam be majd csaptam be magam mögött azt, körbe pillantva az ágyon ülve találtam rá.

-Ez meg mi volt? Maradjon távol tőlem? -lépkedtem közelebb hozzá mikor felállt és ő is közelebb lépet-Nincs jogod eldönteni kik maradjanak az életembe és kik nem.-bögtem idegesen a mellkasába

-Idegesit ha a közeledben van haemin-emelte feljebb a hangját majd suttogta a nevemet halkabban, hogy ne keltsük fel a többieket.

-És ez hol érdekel engem? Menj arehyunhoz-gúnyolodtam mosolyogva. Kezemtől fogva rántottt közelebb magához hogy a kezem a mellkasán pihent majd simitot arcomra. Egy pillanatra megingot magabiztoságom közelsége miatt de utána teljes erőmből eltaszitotam magamtól. -Azt mondtad nem leszel féltékeny a legjobb barátodra-köptelba szavakat idegesen-Szóval ez maradjon is így. Hagyd hogy éljem az életemet és ne rondits bele folyton a képbe-annyira ideges voltam, hogy nem tudtam mit beszélek.  Látam rajta, hogy nem eset jól neki amit mondtam de már túl késő volt ezen agyalni. Hiszen már kimondtam.

-Rendben-bolintot egyet élesen beszíva a levegőt-Innentől nem szólok bele és féltékeny sem leszek. Ne aggódj nem ronditok bele a képbe-lépet egy lépést hátra majd nézet szemeimbe-Remélem boldog leszel baekhyunal-ezzel fogta magát majd az ajtóhoz sétálva kinyitota nekem. Némán lehajtot fejel léptem ki rajta amit erősem csapot be miútán kiléptem, halodtam, ahogy lever valamit idegeségében de már túl késő volt vissza vonom amit mondtam. Ahogy felemeltem fejemet jungwon hátát a falnak vettve nézet rám mérgesen és magyázatot követelt.

Ezt nem fogom meguszni......

Kicsit gagyi lett amiért bocsánatot kérek. Azért remélem még élvezhető :(