HEESEUNG POV:

Idegesen talán a kelleténél kicsit durvábban rángatam fel arehyunt egyenesen a szobámba aminek miután ajtaját kinyitotam belőktem rajta majd erősen becsaptam az ajtót magam után.

-Heeseung ez...nem az aminek látszik-kezdet volna magyarázkodásba ha nem vágok azonnal közbe.

-Még is minek látszik ez szerinted? Egy maréknyni pénzel akartad megvesztegni? Te normális vagy? Még is mit kébzelsz magadról?- léptem közelebb hozzá ami miatt hátrált. Iszonyú mérges voltam rá. Nem hittem a szememnek és igy vissza nézve eleget tűrtem tőle. Az elején még cukinak tartotam féltékenységét de most már beteges amit csinál. Semmiféle okot nem adtam arra hogy ehez folyamodjon. Ha nem volt képes bennem bizni akkor én sem tudok többé benne. Csúnya kijelentés lehet de megérdemelte azt a pofont. Haemi  szemszőgéből nézve jogos ez a kirohanása. Megaláztatásnak vette amit arehyun tet.

-Nem látod hogy ketté akar mindket választani? Ne hagyd hogy sikerüljen a ribancnak a terve. Biztosan direkt találta ki ezt a hülyeséget-szemei ilyedtséget tükrözöt és tisztán látam rajta hogy hazudik.

-Elegem van-orditotam rá amire összerezzent fülét farkát behuzva-Folyton folyvást féltékeny vagy, már levegőt is alig kapok tőled. -néztem szemeibe idegesen. Egy lépésel közelebb merészkedet majd mellkasomra rakta kezét amit ridegen néztem végig.

-Biztosan megtudjuk beszélni hee. Ne hogy már miatta veszekedjünk-csuklojára fogtam kicsit erősen szoritva ami miatt felsziszent kezemre fogva

-Itt nem haeminről van szó arehyun hanem rólad. Nem érted?  Alaptalanul voltál féltékeny és most pénzel akartad eltávolitani a dormból-köptem a szavakat kiábrándulva belőle. - Vége. Eddig birtalak elviselni-ridegen forditotam neki hátat majd nyitotam ki a szobám ajtaját majd várakozoan meredtem a még mindg egy helyben álló lányra aki kezd igazán dühös lenni.

-Tehát a lotyot választod? Miben jobb mint én? Ezerszeresebben jobb vagyok nála hee. Neki bizonyára csak a pénzed kellene. Sosem lenne képes ugy szeretni téged mint ahogy én-mosolyodot el gúnyosan, muszáj volt felnevetnem mondatán hiszen épp hogy rá jellemző ez a viselkedés.

-Pedig szerintem te vagy aki a pénzemre hajtot egész végig-vágtam a képébe majd kezét megragadva huztam magam után le a lépcsőkön egészen a bejárati ajtoig ahol kezébe nyomtam a kabátját és a cipőjét. Éreztem a többiek égető tekintetét amit most figyelmen kivül hagytam.-Viszlát arehyun-csaptam a képébe az ajtót majd sóhajtva döltem az ajtónak.
Azt hittem érezni fogok valamit. Hogy fájni fog de csak egy kicsit ürességet éreztem. Valahol mélyen mindig is tudtam hogy arehyunt csak a pénz érdekli de elnyomtam magamban. Lehet csak megszoktam hogy mindig velem volt. Talán emiatt fájt egy picit a szívem és vagyok csalodot.

És ahogy haemin szemeibe néztem aki a kanapén ült bátya vállára hajtva a fejét még jobban átjárta a testemet a szégyen. Szégyeltem magamat pedig arehyunak kellet volna. Még is amiket mondot arehyunak még jobban fájtak mint amit arehyun vágot a fejemhez. Jobban fájtak haemin szavai. Mintha ezer kést döftek volna a szívembe és még meg is forgaták volna benne.

Sóhajtva álltam meg haemin előtt aki figyelmen kivül hagyva meredt  a távolba mintsem megajándékozon tekintetével. De ez nem gátolt meg abban hogy bocsánatot kérjek a barátnőm viselkedéséért.

-Haemin én....nagyon sajnálom ami történt-hajtotam le a fejemet de mikor percekig nem érkezet válasz felnéztem. Továbbra sem nézet rám amire nyelnem kellet egyet és felsóhajtva indultam meg a szobám felé.

Yang haemin pov:

Rá akartam nézni. Elmondani hogy mennyire is bánt ez az egész. Hogy sajnálom ami történt hiszen arehyun még is csak a barátnője. Végig néztem ahogy kidobja őt a lakásból és mindent halodtam az emeletről. Hiszen ordibáltak egymásal igy mindent halodtunk ide lentről. Nem akartam hogy miattam érjen véget a kapcsolatuk de nem tudtam tovább türni ahogy arehyun megaláz.
Nem azért nem néztem rá mert nem akartam hanem mert nem tudtam. Nem tudtam a szemébe nézni. Féltem megerednek könnyeim ahogy arra gondolok bárcsak tudna arról hogy valójában nem közömbös számomra. Igy hagytam hogy szomorúan felbatyogjon szobájába.

-Egy ilyen nap után szükségem van egy meleg kakaora-állt fel sunoo majd csoszogot a konyhába.

-Végre megszabadultunk a hárpiától? Hát nem klasz? Még mindig azt hiszem hogy álmodok-ámult el niki hol rám hol jungwonra pillantva

-Valakinek meg kéne nézni heeseungot-köszörültem meg torkomat mire mind egyszere kapták rám a tekintetüket de én szigorúan a fehér falat bámultam.-Hiszen még is csak szereték egymást. Biztosan összetört

-Miért nem mész fel te?-vonta fel a szemöldökét jake a földön fetrengve

-Mert nem akarok-vontam vállat lazán majd nyomva jungwon arcára egy puszit áltam fel.-Elmegyek aludni-motyogtam érzelmentesen.

-Jól vagy?-nézet rám agódalmasan bátyám, probáltam egy mosoly féleségel nézni rá de inkább csak felsóhajtotam majd bolintva egyet indultam el le az alaksorba

............

Napokból, hetek lettek azokból pedig már végtelenek tünő percek. Kerültem őt mint a vízfolyás de ő ezek ellenére is probálkozot. Arehyunal nem találkoztam viszont minhoval igen. Beszélni akart velem én pedig bele mentem. Leakartam zárni a dolgokat és egyenesen meg kérdezni hogy ő miatta sodrodot-e  ki a kocsink. Bár sejtetem hogy tagadná nincs más aki ilyenre vettemedne.  Rose kedveskedet nekem pedig nem kellet volna hiszen megbocsántotam neki azt a kis multkorit.  Nem tudom miért érzem ugy hogy ez a megfelelő megoldás de folytatom. Igy lesz a legjobb.

-Nagyon elkalandoztál-huppant le mellém a padra baekhyun egy fél mosolyal ajkain majd felém nyujtot egy üditős dobozt amit megköszönve fogadtam el.-De kiváncsi lennék min kattogsz-bontota ki a sajátját majd kortyolt az italból.

-Csak a tájon....gyönyörű nem igaz?-néztem rá egy erőltetet mosolyal majd az előtünk lévő őszbe borult parkra vezetem a tekintetemet. Kibontva saját italomat kortyoltam belé majd sóhajtotam fel mélyet szipantva a kellemes levegőből.

-Nem szoktalak gyakran itt láttni pedig szinte mindig itt logok-döntöte oldalra a fejét mosolyogva mire bologatva sohajtotam egyet.

-Talán mert csak most bukantam rá a helyre?-nevetem fel majd pillantotam cipőmre -Megnyugtató és jó érzés itt ülni a padon. Valamiért kellemes itt a légkör és ha itt ülők akkor nem agyalok folyton-magyaráztam mosolyogva nézve az összbe borult parkot amit rengeteg lehulott levél boritota de igy sem veszitet szépségéből.-Azt hiszem gyakran fogok ide jönni-bolintotam baekhyunra vetve egy pillantást aki egész végig engem nézet ezel zavarba hozva egy szempillantás alatt.

-Heeseungra célozgatál nem igaz?-vezete előre tekintetét italába kortyolgatva mire én csak bolintva követem ugyan azt amit csinált.-Lehet nem látszik rajta de rosszul érzi magát a történtek miatt. Beszélned kellene vele

-Majd még meggondolom-sóhajtotam fel mire ő csak egy széles mosolyal bolintot.-Azt hittem órád van-jegyeztem meg gondolatomat hajamba túrva amit a szél lágyan meglebegtetet ezel össze kocolva

-Kihagytam-vont vállat lazán mire szemeim kikerekedtek-Nem nagy szám majd bepotolom. Nem volt kedvem a matek tanárnőt halgatni meg az xyos képleteket körmölni-motyogta mire felkuncogva néztem rá félig felé fordulva

-Ya! A matek igen is fontos-nevetem fel mosolyogva

-Neked lehet. Nekem viszont nem-vágot vissza szórakozot mosolyal arcán-Nincs kedved együtt enni velem? Ismerek egy remek éttermet a közelben-egy pillanatra ugy tetem mintha megfontolnám de valojában ekkor már tudtam hogy igent mondok rá. Gyengéden meglögte a vállamat hogy ne várakoztasam majd fel állt és kidobva az üres dobozt felém tartota a kezét-Na? Benne vagy? -mosolyogva bolintotam egyet majd csusztatam bele tenyeremet az övébe és álltam fel