-Jó napot kivánok! én hyujun vagyok. Kérem mondjon el mindent az az nap történtekről-utasitot a rendőr majd tolla gombját lenyomva nézet rám várakozoan. Felsóhajtva néztem inkább el róla majd belekezdtem

-Egy vacsorára készültünk-kezdtem amire bolintot -Ideges voltam mert az nap volt a szülinapom ők meg elfelejteték ezért össze vesztem velük ami miatt a kocsink lesodrodot és én kirepültem a kocsiból-fejeztem be majd néztem végül a rendőr szemeibe

-A kocsijuk szándékosan sodrodot ki erre bizonyiték a kamerák felvételei. Van valaki akire gyanakszik esetleg?-gondolkodás nélkül tudnék mondani egy nevet aki képes is lenne ilyenre.

-Persze-bolintotam egyet-Lee Minho

-Lenne inditéka megölni a szüleit?-tete fel a következő kérdést a papir tömjébe írva valamit.

-Nem tudom-ráztam meg a fejemet felsóhajtva a pulcsim uját piszkálva-Lee minho és a szüleim üzlet társak voltak ezért lehet volt rá inditéka lehet nem. Sosem avatak be a munka ügyeikbe a szüleim-valotam be mire a férfi bolintot egyet majd hátra dölt a székében

-Van más is a környezetében akire gyanakszik?

-Nincs-rágcsáltam ajkaimat fájdalmamban ahogy minden lejátszodot előttem a balesetig egészen a mai napig. Hatalmába keritet az az érzés amit akkor éreztem. Tehetetlenség, ősszetörtség, kétségbeesés. A férfi bolintot majd udvariasan megkérdezte hogy kérek-e egy pohár vízet de nemet mondtam rá. Csak minél hamarabb haza akartam menni. Mármint a hotelbe.

-Ez esetben kihallgatjuk majd lee minhot is. Most viszont el mehet haemin kisasszony majd telefonon értesitjük ha bármit megtudunk az ügyel kapcsolatban-bolintotam majd fel álltam és ki sétáltam a kihallgató szobából de ekkor megpillantotam jungwont aki heeseung társaságában közeledet felém. Azonnal hátat forditotam nekik majd sietősen elindultam előre ha jungwon nem szalad utánam majd fog csuklomra.

-Haemin! Beszélnünk kell-nézet szemeimbe amik pirosak voltak és táskák voltak a szeme alatt. Ennek ellenére hüvös volt hozzám és meg gyötört volt az arca.

-Nem, nekünk nincs miről beszélnünk jungwon-huztam ki kezemet a szoritásából -Nem vagyok a húgod és ez igy is marad. Inkább probálj meg koncentrálni a probákon és nem elszúrni az álmodat-köptem a szavakat idegesen. Nem vágytam a társaságára se heesengéra. Egyedül akartam lenni.

-Van fogalmad egyáltalán arról hogy mennyire aggódtam érted?-kérdezte kétségbeeseten nyúlva kezemért. -Azt hittem valami hülyeségre készülsz-halkult el majd sütöte le a tekintetét, itt törtem meg majd sírva omlotam bátyám karjaiba aki percekig ledermedve állt egyhelyben és türte ahogy a vállán sírok szorosan ölelve őt magamhoz de utána szorosan körém fonta kezeit. Nyakhajlatába temetem az arcomat és ugy öleletük egymást mintha nem lenne rá több alkalmunk.

-Sajnálom jungwon....-hüpögtem amire eltolt magától és elmosolyodva törölte le a könnyeimet majd állapodot meg keze az arcomon.

-Gyere vissza....-kérlelt de csak megráztam a fejemet az arcomra rakot kezére simitotam

-Nem wonie...nem tehetem

-Beszéljünk!-fogot kezemre majd hátra fordult a tőlünk nem messze álldogáló heeseung felé aki csak elmosolyodot majd bolintot egyet.-Gyere-huzot maga után én pedig nem ellenkeztem mert már nem voltam képes rá.

........

-Nem is sejted mennyire megilyesztetél engem haemin. Kérlek soha többet ne vetemedj ilyesmire. Az én hibám volt mert nem kellet volna téged okolnom mindenért-hajtota le a fejét majd az asztalon pihenő kezemre fogot.

-Nem kell bocsánatot kérned. Igazad volt mindenben amit a fejemhez vágtál. Nem bírnám elviselni ha miattam kirugnának a kiadoból-sóhajtotam fel majd szoritotam enyhén jungwon kezére

-Nem fognak. Kérlek gyere vissza vagy ha nem akkor had vegyek neked egy saját lakást, hogy közelebb tudhasalak magamhoz-probálkozot remény sugáral a tekintetében-Vagy megkaphatod az alaksort a dormunknak-kitágult szemekel pislogtam rá majd hirtelen felindulásból kezére csaptam.

Van alaksor? Szegény jungwon meg a kanapén aludt? Ez kész...

-Nektek van alaksorotok és csak most szólsz? Miattam a kanapén éjszakáztál-háborogtam de ő csak elmosolyodot

-Meg is feledkeztem róla. Rég nem használtuk-vallota be mire megenyhültem halvány mosolyra huzva ajkaimat-Na de igent mondasz igaz?-reménykedet tovább. Nem tudtam nemet mondani pedig azt kellet volna. Jó messzire kerülni a bandától és legfőképpen heeseungtól. Félek nem fognak halványulni az érzéseim és másnak is felfog tűni. Bolintotam egyet amire hatalmas vigyoral a képén hálálkodot nekem én meg nem győztem nyugtatgatni.

-Jayel hogy vagytok?-láttam ahogy fülig pirosodik a név halatán ami miatt szemérnyi kétség sem fér abba hogy tetszik neki a fiú.

-Nem tudom hányadán állok vele de bevallota hogy én sem vagyok számára közömbös-fangörcsölve folytotam el egy sikitást mire ő csak felnevetet kislányos viselkedésemen.

-Hála nekem mi-huztam ki magamat bűszkén mire csak megforgata szemeit keresztezve kezeit maga előtt

-Nem tudom hogy került hozzád a naplom de nagyon mérges vagyok hogy a tudtom nélkül oda adtad jaynek

-Örülj neki mert ha rajtad múlna soha a büdős életben nem tudna arról hogy tetszik neked-forgatam szemet unottan

-Igazad van-adot nekem igazat amire önelégülten elvigyorodtam-De tudnod kell valamiről-komolyodot el hirtelen ami aggódást keltet bennem

-Miről?

-A-Arehyun megzsarolt hogy küldjelek el a dormból és szakitsak meg veled minden kapcsolatomat-kitágultak a szemeim és még a számat is eltátotam. Arehyun kezd messzire menni

-Mivel zsarol? Mit tud amivel zsarolhat?

-Nem mondhatom el. Még nem-hajtota le a fejét remegő hangal , szemöldököm az egekbe szökött amiatt amit mondot.

-Arehyun kezd messzire menni-sziszegtem idegesen-Biztosan ő osztota meg azt a régi képet az iskolában is-jungwon rám kapta a tekintetét majd hitetlenkedve megrázta a fejét

-De hiszen nem jártatok egy suliba

-Attól bárki elküldhete neki. Nem tudom....lehet ismert a sulimból valakit-vontam válat lazán majd hajamba túrtam idegeségemben.

.......

Alagsorba berendezkedtem. Elég nagy szoba volt egy saját fürdővel. A szoba falai krém szinűek voltak egy hatalmas francia ágyal és még egy saját automatám is volt egy billiárd asztalal ami meglepetésként ért. Hiszen állitásuk szerint nem használják de kétlem. Ahogy kinyitotam a szekrényt elég sok női ruhával találtam szembe magamat. Nem kérdés hogy megdöbbentem de nem akartam megkérdezni egyiküktől sem hogy ez mi.

Nem is tudtam ám sokáig agyalni a fehérneműken meg a ruhákon ugyan is valaki kopogás nélkül benyitot majd becsukta maga mögőtt az ajtót. Az ajtó felé kaptam a fejemet ahol arehyun állt egy ördögi mosolyal. Tekintetem a kezében tartot boritékra tévedt majd felvont szemöldökel csuktam be a szekrény ajtaját majd néztem végig ahogy arehyun lehuppan az ágyamra.

-Mit keresel itt?-mordultam rá azonnal

-Na nem is örülsz nekem?-bityesztete le ajkait színpadiasan mire csak megforgatam szemeimet unottan-Tetszenek a ruháim?-bicentet a szekrényre egy gúnyos vigyoral-Tudod heeseungal a kapcsolatunk elején regeteget szöktünk le ide és szerintem nem kell befejeznem mit csináltunk itt kettesben-vigyorodot el hiszen tudta nagyon jól hogy nem esik jól. De egy kamu mosolyal néztem rá meginogtatva magabiztosagában

-Nem vagyok kiváncsi a maganéletetekre-vontam vállat mosolyogva-Ha csak ezért jöttél tudod merre találod az ajtót

-Mennyi pénz kell hogy eltűnj heeseung és az enhypen életéből?-kérdezte szemtelenül mosolyogva döbbent énemen. De nem hagyta hogy válaszoljak hanem itt hagyta a boritéknyi pénzt majd kiment az ajtón.

Mit kébzel ez magáról? Pénzel engem nem lehet megvesztegetni.

Idegesen kaptam fel az ágyon hagyot boritéknyi pénzt majd trapoltam fel majd nem törödtem sem a nappaliban ülő enhypen tagokal sem heeseungal aki pont ekkor sietet le a lépcsőn. Csak arehyun érdekelt. Arehyunt a nappali közepén értem utol kezétől fogva forditotam magamal szemben majd meredtem rá szikrákat szoró szemekel.

-Mit kébzelsz magadról?huh? Azt hiszed mindenre fel vagy jogositva csak mert heeseungal jársz?-üvöltötem a képébe. Látam a szemében megcsillanó félelmet de nem törödtem vele.

-Nem tudom miről beszélsz-játszodta az ártatlant ami kezdte fel huzni az agyamat majd kezemet lenditva pofon vágtam de ugy, hogy a feje is oldalra bicsaklot. Heeseung szinte azonnal barátnőjéhez rohant majd mérgesen nézet rám.

-Azt hiszed pénzel meg tudsz vesztegetni hogy elhagyam a bátyámat?-dobtam a képébe a pénzt ami a földre esve szorodot szét. Mind kikerekedet szemekel néztek rám majd a földre hullot pénzre.-Hányszor kell még a képedbe vágnom hogy nem tetszik heeseung? Hidegen hagy sőt semmi féle érzelmet nem kellt bennem. Biztos lehetsz benne hogy innentől kezdve még csak rá sem nézek majd. Ugyan is baekhyun randira hivot-bologatam az idegtől már könnyes szemektől, bátyám aggodva fogot csuklomra majd méregetet. Remegtem az idegtől de csak azon voltam hogy végre betömjem a liba száját.

Heeseungra tévedt a tekintetem aki sötét szemekel és komolyan meredt szemeimbe majd megragadta barátnője kezeit és kicsit durván rángata fel a lepcsőkön.