Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

25


Yang haemin:

"-Haemin-sietem oda majd fogtam kezére ezel megállásra késztetve őt-Miről beszéltetek baekhyunal?-basszus nem ezt akartam kérdezni. Fejbe akarom magamat csapni. Haemin arca kérdővé válik és a szemökdöke is az egekig szökik. Miért ezt kérdeztem meg mikor nem ezt akartam?"

-Tessék?-nyögtem ki nagy nehezen kezemre nézve amit közre fogot erős kezével-Mármint h-hogy hogy miről beszéltünk?-ejtetem ki a szavakat dadogva. Percekig cikázot tekintete a szememben és az arcomon ami olyan érzést keltet mintha az arcom minden négyzet centiméterét fel akarná mérni. Hirtelen elengedte a kezemet majd kicsit odébb ugrot megköszörülve torkát. Zavartnak tünt de nem mertem volna biztosra állitani. Meg ugye értelme sincsen hiszen miért lenne zavarban melettem?

-Nekem....izé....arehyun....szóval én-makogot össze vissza mire fel kuncogtam-Mennem kell majd még....összefutunk vagy valami-hadarta le majd kezdet el futni a jobb irányba de egyszer csak megtopant majd homlokon csapta magát és lefordult az egyik folyosón

Fejemet rázva sóhajtotam fel majd indultam kicsiket lépkedve vissza az udvara. Nem akartam ilyen állapotban bemenni hogy kerdezősködjenek hogy jól vagyok-e?
Minden lépés kész szendvedés volt számomra de mikor leültem a padra valamennyivel jobb let egy kicsivel. Mélyeket lélegeztem a levegőből egy kicsi bent tartva majd kifujva. Szereztem pár lila foltot az biztos de legalább nem látszik. Nem tudom mit árthatam arehyunak de az a sötétség a szemében pont olyan mint amilyen minhoban is láttam.
Telefonomat kezembe kaptam mikor rezget egyet majd hatalmasat sóhajtotam mikor meglátam rose chat fejét.

"Jól vagy? Miért nem jöttél órára?"

Elmosolyodtam űzenetén de nem válaszoltam neki csak vissza csúsztatam a telefonomat a zsebembe. Arra gondoltam még is mit kéne csinálnom? Segitenem kellene jungwonak hiszen akármi is történt köztünk ő is sokszor segitet nekem. Jayel kellene beszélnem de furán hangzana ha egyenesen rá kérdeznék hogy nem kedveli-e a bátyámat kicsit másként is? Meg kéne figyelnem? Aish tényleg nehéz.

-Min agyalsz?-huppant le mellém heeseung két dobozos kolával a kezében az egyiket pedig felém nyújtota. Megköszönve elvettem tőle majd kibontva belekortyoltam egyet.

-Semmin-vontam vállat a kolás dobozt szemlélve a melettem ülő helyet.

-Ha te mondod-sóhajtota-De ugye tudod ha beavatsz abba mi folyik a fejedben akkor én is-mosolygot rám majd előre nézve kortyolt a hideg folyadékból

-Azon agyaltam...-tartotam egy kis szünetet majd egy mély levegő vételel akartam folytatni de elcsendesedtem ahogy szemembe nézet. Túl közel volt és a fejemben az a piros lámba már vilogot hogy hagyam abba. Ne bámuljam. De annyira igéző szeme van és dús ajkai. Szívem hevesen dobogot és nem tudtam lenyugtatni sehogy sem.-Szóval...-suttogtam nagy szemekel de sehogy sem tudtam folytatni, egyszerűen nem jőttek a szavak. Mintha a világ leállt volna és csak mi ketten léteztünk volna. Csak rá tudtam fokuszálni semmi másra. Ahogy közelebb hajolt és egy hajtincset a fűlem mögé tűrt. Pontosan mint egy klisés drámában.

-Mit akartál mondani?-mondta mély hangon ide oda cikázva tekintetemben. Pislogtam párat majd hirtelen akartam odébb ülni csak hogy ha heeseung nem fog meg akkor leestem volna. Nem vettem észre hogy már a pad legszélén ültem.

-S-Semmit-ráztam meg a fejemet majd a kolás dobozt a padra rakva álltam fell zavartan.-Én...azt hiszem haza megyek-motyogtam, heeseung mögé siklot tekintetem ahol arehyun állt karba font kezekel és gyilkos tekintetel.-Arehyun...biztosan vár már rád-bicentetem a háta mögé mire ő is hátra fordult én meg kihasználva a pillanatot elsietem persze arehyun még oda suttogta nekem mielőtt elmentem volna melette hogy "meghalsz" de nem álltam meg egészen a teremig ahol rose dühös fejel nézte végig ahogy mindent belepakolok a táskámba.

-Rose én most haza megyek nem érzem jól magamat de még beszélünk-mosolyogtam rá erőlteteten majd hátamra kaptam iskola táskámat

-Történt valami?-vonta fel szemöldökét-Iszonyú piros az arcod-gyorsan arcomhoz kaptam ilyedten és kikerekedet szemekel néztem rosera akinek arcvonásai megenyhültek.-Tutira fiú dolog és ebben nem verhetsz át, na kivele ki az?-kiváncsiskodot de én csak intve neki indultam kifele ő meg utánam kiabálta hogy kapjam be.

A folyosón feszengtem hiszen mindenki tekintete rám tévedt. Furán méregetek és nem tudtam hová tenni amég meg nem halodtam egyik csaj megjegyzését. "Ő az a csaj aki rá akar hajtani heeseungra?" Lehajtotam a fejemet és sietve szaladtam ki az udvara. Én? Még is mikor hajtotam rá heeseungra? Miért gondolja mindenki azt hogy kell heeseung? Arehyuné és ezt tiszteletben tartom. Heeseung amugy sem olyan fiú aki felfigyelne egy olyan lányra mint amilyen én vagyok. Ha látna egy régi képet rólam szerintem rám sem nézne többet.

Felsóhajtotam majd az iskola kapuhoz mentem ahol heeseung épp három fiútól köszönt el. Baekhyun oda jöt hozzám és megölelt majd elkérte a telefonszámomat amit meg is adtam neki de éreztem valaki tekintetét magamon. Nem tudom miért de égetet. Viszont mikor felnéztem csak heeseung nézet de mikor ránéztem elnézet rólam. Baekhyun egy intés kiséretében távozot igy csak én és heeseung álltunk a kapuban. Mit kéne most tennem? Kerüljem? Hiszen akkor minden jó lenne. Gyors léptekel indultam el de ő szaladva sietet mellém

-Haza indulsz?-kérdezte

-Nem-válaszoltam a betont nézve

-Baekhyun mit mondott?-köhintet egyet mire megtopantam és rá vezetem tekintemet

-Miért nem tőle kérdezed meg? A legjobb barátod nem?-rivaltam rá majd nem törödve vele folytatam utamat de egész uton melletem volt és fecseget valamiről. Áldás volt számomra hogy haza értek és a szobámba mehetem mert nem akartam heeseungal beszélni.

Viszont jayel akartam igy bekopogtam a szobájába majd egy kínos vigyoral be is nyitotam de a szoba üres volt igy felsóhajtotam.
-Jungwonal elmentek a táncterembe-jöt a hang mellőlem mire oda fordulva találtam magamat szembe nikivel aki rám mosolygot majd csak ugy be tesékelte magát jay szobájába

-Nem lesz mérges jay hogy csak ugy bementél a szobájába?-döntötem oldalra a fejemet ahogy figyelemel kísértem ahogy a fiatalabbik felforgatja a szobáját

-De -mosolygot rám egyszerű választ adva majd folytata a keresést

-És mit keresel?-kérdeztem rá felvont szemöldökel az ajtó félfának dölve

-Valamit arról hogy jay valójában a fiúkat szereti. Olyan fura jungwonal. Egyikünkre sem néz rá ugy mint rá és egyikünk sem mehet a szobájába csak jungwon. Csak vele megy fagyizni  csak neki mondja el a titkait.-a sok infó túl sok volt igy egyszere de áldásként ért hogy niki igy gondolja ha összefognék vele talán segithetek a batyámnak.

-Niki beszélnünk kellene-mosolyogtam rá mire azonal abba hagyta a kutatást és kiváncsian rám nézet.

AREHYUN POV:

-Hogy vagy drágám?-mosolyogtam az előttem ülő daehyunra majd ültem le a székre és adtam le a rendelésemet a pincérnek.

-Nem kell a színjáték arehyun pontosan tudom hogy valójában szarsz arra hogy vagyok-forgata meg szemeit majd mosolyodot el gúnyosan

-Túl jól ismersz-nevetem fel jóizűen majd dobtam hátra a hajamat körmeimre pillantva

-Itt vannak a képek amiket kértél-vett ki a táskájából egy kisebb sárga szinű boritékot majd tolta felém. Megfogva a boritékot kukintotam bele majd a képeket látva fel nevetem.

-Úristen de szánalmas-nevetem majd néztem daehyunra-Itt a pénzed-adtam oda neki a boritéknyi pénzt amit elvet tőlem kajd megszámolta a pénzt és ezt követően elmosolyodot

-Mindig örőm veled űzletelni arehyun-állt fel majd a táskáját a hátára kapva intet egyet és elhagyta a kávézot.

Kedvenc straykids szám? Vagy jelenlegi kedvenced?





Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro