AREHYUN POV:

-És mit tervezel?-simogatam minho csupasz mellkasát amin megmutatkozot pár izatság csepp a kis akciónk miatt. Mit mondjak? Vad szendvedélyes és domináns minden meg van benne ami kell nekem. És én mindig elérem és megkapom amit csak akarok. Igy az sem esett nehezemre hogy kibéküljek heeseungal. Elég volt pár aprocska érintés és már nem birta tovább egyből nekem esett. Élnek és halnak értem a férfiak igy nem volt meglepő dolog hogy minhonak sem volt ellenére a probálkozásom.

-Még nem tudom. Minden apróbb dolgot jól ki kell tervelnünk. Nem hibázhatunk.  Haeminek meg kell fizetnie a családja hibái miatt-vigyorgot rám kenyetlenül mire nekem is el kellet mosolyognom.

-És mi legyen jungwonal?-kérdeztem kiváncsian  beharapot ajkakal amik egyből oda vonzoták minho tekintetét.

-Őt rád hagyom. Bár nem hiszem hogy nehéz dolgod lenne. Jungwon gyenge pontja a húga igy ott kell támadtunk ahol a legjobban fáj neki

-Ugye tudod hogy kegyetlen vagy?-hajoltam közelebb kihivoan elmosolyodva mire minho is kivillantota fogait majd államtól fogva csókolt ajkaimra-De bejön-suttogtam vágyal teli hangal

-Nem félsz hogy bármikor betopanhat a barátod?-kérdezte minho kezét feje alá rakva szórakozottan mire csak felnevetem mellkasára helyezve fejemet.

-Dupla órája van ezek után meg az albumukon dolgoznak. Kevés alkalmak egyike hogy átjőn. És előtte mindig szól-forgatam meg szemeimet unottan

-Láttom neked mindent elmond-konstrolálta

-Igen, elég hamar elértem hogy bizon bennem-sóhajtotam elégedetten vigyorogva

-Ez még hasznunkra válik majd a későbbiekben

Yang haemin pov:

Éppen a suli szekrénybe pakoltam egy ásitás kiséretében mikor valaki hirtelen megfogja a karomat majd erőszakosan ráncigálni kezd a női mosdó felé. Arehyun erős parfümje azonnal megütőte az orromat és amint beértünk a mosdóba azon nyomban a földre lökőt majd becsukta az ajtót. Gonossz vigyora ott csücsült az arcán ami nem engedett semmi jóra kővetkeztetni.

-Nézenek oda csak nem elestél-nevetet fel színészkedve majd lehajolt hogy egyszínten legyen velem.-Idővel majd megtapasztalod mi az az igazi fájdalom ne aggódj. Ez csak egy kezdeti izelitő abból ami rád vár-állt fel majd rugot egyet teli erejéből a gyomromba a fájdalomra össze görnyedtem össze szoritva szemeimet. Az ütéseket folytata. A hajamtól fogva felhuzot majd felpofozot ezután meglőkőt és újra a hasamba rugot.-Remélem élvezted mert én nagyon. Ha heeseungra fáj a fogad talán ennél rosszabbat is kapsz

-Nekem nem kell a barátod-eredtek meg kőnnyeim pedig nem akartam előtte sírni. Nem akartam hogy lássa a gyenge énemet. Önelégült mosolyal nézet festet körmeire majd rám

-Azt hiszed csak miatta utálak? Heeseung sosem nézne rád más szemel emiatt nem tartok annyira. Te vagy az...te és az egész redvás családod. Ők tehetnek mindenről. És te fogod megfizetni az árát a bátyádal együtt-kiabálta majd erőteljes léptekel távozot becsapva maga után az ajtót. Tavozása után még jobban elkeztem sírni. Nem csak a sajgó pocikáim miatt és a kinézetem miatt. Sejtem hogy szarul festhetek, hanem hogy minden kezdődik előröl. A sulis zaklatás.  És mint mindig most sem csinálhatok semmit mint hogy tűrőm.

Lassan feltápászkodtam a földről majd kiegyenesedve összeszoritot fogakal néztem a tükörbe. Bár az arcomat megkimélte hogy senki ne vegye észre attól a pofon amit adott az rendesen látszik. De simán tudom titkolni hiszen a hajam elég hosszú hogy eltakarja. Egy mosolyt erőltetve magamra léptem ki a mosdóból a hasamat fogva. Hiába az nagyon fájt már annyitól is hogy léptem egyet.
A csengő jelezte hogy becsöngetek az órára de nem akartam ilyen állapotban be menni ezért az udvara vetem az irányt. Nem törödtem a kérdő tekintetek hadával hogy miért fogom a hasam és gőrnyedek kicsit. Csak mentem. Ki lőkve az ajtót léptem ki a friss levegőre. Az égen rengeteg fekete felhő éktelenkedet és a szél is fujdogált de reménykedtem hogy jól időzit majd és akkor kezd el esni mikor már otthon vagyok.

-Haemin!-kiabálta valaki a nevemet, vállamfölöt hátra néztem baekhyunra aki térdére nehezedve liheget majd sietet mellém és fogot kezemre majd vezete végig rajtam a tekintetét.-Fáj valamid? Bántot valaki?-aggódot, egy kamu mosolyal akartam elhitetni vele hogy semmi bajom de nem hitte el. Láta hogy a hasamat fogom és hogy minden apró lépésnél felsziszenek. Ezért óvatosan megfogva kezemet leültetett az egyik padra.

-Neked nem órán kellene lened?-pillantotam rá felvont szemöldökel

-Hogy mehetnék órára ha te beteg vagy?-mosolygot rám majd vete el óvatosan a kezemet a hasamról-Megjöt?-nézet fel ártatlanul ami nagyon aranyosá varázsolta igy muszáj volt felkuncognom-Most meg miért nevetsz?

-Semmi-mosolyogtam-Jól vagyok, menj órára a végén miattam kapsz egyest-tetem kezemet vállára kedvesen

-Heeseungnak kellet volna kijönie-motyogot valamit óra alatt amit nem érthetem de gondolom nem nekem szánta igy nem törödtem vele. Lassan felállt majd rám mosolygot levette a piros kabátját majd a hátamra teritete kedvesen.

-Beszélned kellene roséval-sóhajtotam fel mire a mosoly lefagyot arcárol és felsóhajtot hajába túrva

-Hid el számtalanszor akartam-válaszolta majd egy halóvány mosolyal elindult befele itt hagyva meleg kabátját.

HEESEUNG POV:

Ahogy észre vetem haemint összegörnyedve a hasát fogva eluralkodot rajtam az aggódalom hogy esetleg valami baja van vagy nincsen jól. Féltem hogy bántota valaki megakarom védeni mindentől és mindenkitől.

-Mi baja haeminek?-motyogtam amit baekhyun is meghalot majd arra vezete tekintetét amerre néztem.-Nem megyek be órára majd szólj a tanárnak-indultam volna haemin után de baekhyun polómtól fogva vissza huzot majd megrázta a fejét

-Majd én megyek-mondta majd elengedve polómat futva szaladt haemin után. Idegeségemben a suli szekrénybe vertem egyet a kezemel majd hajamba túrtam. Én akartam oda menni és segiteni neki de bakehyun van most melette. Zavar de miért?
Sóhajtva döltem a szekrénynek majd néztem magam elé sóhajtva.

-Életem-lépet mellém arehyun mosolyogva de arrébb huzodtam most nem vágytam a társaságára.-Mi a bajod?-szükitete össze szemeit

-Menj órára-válaszoltam ridegen mire ő elém lépve kezével végig simitot mellkasomon

-Mi lenne ha inkább bemenénk valamelyik szertárba? -ajánlota kihivoan mosolyogva de azonal kezére fogtam majd lehámoztam magamról

-Nincs kedvem, most meg menj-bicentetem amire pár pislogás után sérteten odébb állt.

Nem volt kedvem most semihez csak hogy vége legyen az óráimnak és haza mehesek és vegyek egy forró fürdőt hogy holnap újonan jobb kedvem legyen. És ne azon agyaljak hogy miről  beszélhetnek. Pár perc elteltével látam ahogy bakehyun felszalad a lépcsőn és ahogy haemin lassan de a hasát fogva elindul észre sem véve hogy a szekrénynek dölve állok őt nézve.

-Haemin-sietem oda majd fogtam kezére ezel megállásra késztetve őt-Miről beszéltetek baekhyunal?-basszus nem ezt akartam kérdezni. Fejbe akarom magamat csapni. Haemin arca kérdővé válik és a szemökdöke is az egekig szökik. Miért ezt kérdeztem meg mikor nem ezt akartam?

Na hali újra itt vagyok.  Mizu veletek? Ugye nem csak én várom az enhypen visszatérését?