Miután véget értek az óráink roséval indultunk el a kijárat felé. Már messziről látam heeseungot aki elégé elszántan állt a kapuban és mikor megpillantot integetni kezdet.

-Csak nem rád vár?-pillantot rám rosé sejtelmes mosolyal ajkain-Ilyen hamar leváltotta azt a libát?-nevetet fel mire meglepődve vezetem rá a tekintetemet.

-Te honnan ismered őt?-rose csak felnevetet majd elmosolyodot szólásra nyitva ajkait. Látam a fájdalmat a tekintetében és hogy összetört csak probálja leplezni a mosolyával hogy senki egy percre se lása a gyenge sebezhető énjét.

-Már alakuloban voltak a dolgok baekhyunal mikor arehyun bepofátlankodot és tönkre tett mindent. -nézet a betonra keserű mosolyra huzva ajkait. Csak vállára tetem kezemet majd lágyan rá mosolyogtam mikor rám emelte tekintetét.-Arehyunal régebben legjobb barátnők voltunk. Tudta hogy baekhyun tetszik nekem, de azt vettem észre hogy baekhyun egyre többet lóg vele és kerül engem. Pedig a jelekből amiket küldött felém azt vettem le én is tetszek neki.

-Szóval neked tetszik baekhyun- konstroláltam nem bojgatva a dolgokat mire rosé meg pironkodva hajtota újra le a fejét.-Akkor miért csináltok ugy mintha semmi sem történt volna? Beszélj vele és kezdjétek újra-buzditotam -Adj neki egy második esélyt

-Mindegy is-szipogot párat -Menj hiszen rád vár-lögte meg a vállamat mosolyogva mire csak megforgatam szemeimet de intve neki egyet elindultam heeseung felé aki csak lazán zsebre vágot kezekel legeltete rajtam tekintetét. Sötét szemei miatt muszáj volt a földre néznem ugyan is féltem zavarba jőnnék amit eszem ágába sincs kimutatni. Arehyun miatt főleg. Mikor elé értem ő csak elmosolyodot kezemet megfogva vezetet ki a suli elé.

-Látom sikerült össze barátkoznod valakivel. Ennek örülök rosé egy kedves lány-bologatot szélesen mosolyogva, felvontam szemöldökömet félszememel heeseungra nézve. Honnan ismeri rosét? Talán baekhyun miatt?

-Honnan ismered rosé-t?- adtam hangot gondolatomnak rá sem nézve de éreztem tekintetét magamon.

-Baekhyun rengeteget beszélt róla aztán történt valami és kerülni kezdte a roséval kapcsolatos témákat. Arra kért ne hozzam többet fel és még csak a nevét sem emlitsem meg elötte - össze ráncoltam szemöldökömet, hiszen akkor ezekszerint nem tudot arról hogy arehyun miatt

-Akkor is együtt voltál arehyunal?-haraptam alsó ajkamra kifujva egy adag levegőt.

-Igen-válaszolta mire a szívem majd megszakadt szerelmes szemeibe nézve. Ezekszerint arehyun még sem annyira szent. Képes lett volna megcsalni egy ennyire jó embert? Hiszen heeseung a legédesebb srác akivel valaha is találkoztam. -Miért?

-Semmi, csak érdekelt-hazudtam egy mosolyal ajkaimon ezel is megprobálva a leges legjobban hitelesé tenni az egészet.-Arehyunal régóta együtt vagytok?-puhatoloztam tovább

-Lassan másfél éve-bologatot szerelmesen felsóhajtva-Ritkán veszekedtünk és ugy gondolom ő az igazi számomra még ha ezt túl korai is kijelentenem. Amiotta csak megpillantotam teljesen elvarázsolt-mesélte nagy beleélésel

-Az látszik-motyogtam orrom alatt a betonra vezetve tekintetemet. Hirtelen egy kéz fogot a csukomra majd huzot arrébb mivel annyira figyelmetlen voltam hogy nem figyeltem és majd nem neki mentem egy idős bácsinak.

-Óvatosabban-engedte el a kezemet heeseung mire bolintotam folytatva utunkat tovább

-Amugy most hová megyünk?-néztem fel rá hiszen magasabb nálam

-Egy klasz helyre-válaszolta egyszerűen de a mindenttudó mosolya ott viritot az arcán.

Az utcán rengeteg ember tartozkodot köztük rengeteg diák akik a suliból tartanak haza felé. Az egyik sarkon ahogy lefordultunk valami olyan fogadot amire nem számitotam. Olyas valakit pillantotam meg akivel soha életemben nem akartam volna viszont találkozni. Minho. Éppen szembe jöt velünk probáltam takargatni az arcomat és imádkozni hogy ne vegyen észre de sajnos elbuktam.

-Yang haemin...szépségem-állt elénk minho amire heeseung értetlenkedve nézet rám majd minhora.-Újra össze sodort veled az élet baby-bámult csábosan mosolyogva

-Menjünk heeseung-fogtam heeseung karjára de minho újra utunkat állta.

-Mi lenne ha meginnánk egy kávét együtt cicám? Hiszen mindket egymásnak teremtet az ég ahogy szegény szüleid is mondanák-bityesztete le ajkait szinészkedve.

-A szüleimet ne merd a mocskos szádra venni-sziszegtem idegesen de ő csak elnevete magát szórakozottan.
Heeseung nem értete mi történik de olyan gyilkos tekintetel bámulta a fiút hogy még én is elásnám magamat élve.

-Miért? Ugy véded őket mintha szentek lettek volna-komolyodot el elsötétült szemekel-De tudod mi az igazság?-folytata gonosszul felnevetve ezel is tovább idegesitve

-Jól van elég lesz-fogot kezemre heeseung de minho akkor is folytata

-Anyád egy kurva volt apád meg számtalanszor képes lett volna eladni téged nekem csak a pénz miatt-kezemet fülemre tapasztva ráztam meg a fejemet hitetkenkedve. Ugy kapkodtam levegő után mintha az ürben lennénk és nem lenne rajtam oxigén palack. Éreztem ahogy a fejemben azt az ismerős szúrást ami miatt muszáj volt össze szoritanom szemeimet. Heeseung kétségbeesve fogot csukomra de én csak a jót mosolygó minhora néztem. Ide oda dölöngélve probáltam labaimat egymás elé rakva közelebb lépkedni hozzá. Hiszen már a látásom is homályosult és minden forgot körülötem.

-Égj el a pokolban!-bögtem a mellkasára ügyetlenül mire csak újabban felnevetet és arcomra simitot amit azonal elrántotam.

-Csak a szüleid után-suttogta könyörtelenül

-Ide figyelj-lépet heeseung is közelebb miközben én térdeimre támaszkodtam. Meglepet hangszíne ami annyira rideg volt a tekintetéről meg ne is beszéljünk inkább. -Ha haemin közelébbe mersz még egyszer menni-ragadta meg az ingjét -Kicsinálak-sziszegte közel hajolva hozzá, ezek után a sötétség teljesen elnyelt és lábbaim ösze csuklodtak.

HEESEUNG POV:

Sikeresen elkaptam haemint mielőtt a földre eset volna majd mennyasszonyi pózba kaptam ekkora ez a fiú sem érdekelt csak hogy haeminel a karjaimba rohanjak a korház felé. Bevallom valahonnan igen ismerősnek tünt de jelenleg ez számitot a legkevésbé

-Tarts ki haemin kérlek-motyogtam az elájult lánynak majd szaladtam ahogy csak tudtam a korház felé. Nem egy ember fordult utának de nem érdekelt féltetem ezt a védtelen lányt és féltem ha leállnék taxit keresni túl késő lesz.

Szerencsére a közelben volt a korház igy berohantam haeminel a kezeimben kétségbeeseten nézve körbe

-Kérem segitsenek-mondtam kétsébeesve mire egy nővér sietve sietet ide az egyik meg hozta a hordágyat amire leragtam haemint, egy orvos futva sietet ide majd világitot szemébe

-Vigyétek a 19-es szobába-adta ki az utasitást amire átfutota testemet a félelem. Futotam utánuk de az orrom előtt csapták be az ajtót ezért muszáj volt hajamba turnom. Telefonomat előkaptam ami pont ebben a pillanatban kezdet el csörögni arehyun nevével amit kinyomtam majd tárcsáztam jungwon nevét.

AREHYUN POV:

Egyszerűen ki nem állhatom azt a libát. Kezdetektől fogva. Megjátsza az ártatlan ribancot pedig nem az. Tudom mire megy ki a játék de nem engedem hogy elvegye tőlem heeseungot. Ő csak az enyém. Az én pénztárcám. Senki másé nem lehet. Az a buta azt hiszi szeretem pedig undorodom tőle akárhányszor csak le kell vele feküdnőm. Nem az esetem. Bár nem rossz pasi nekem még sem elég. Csak amiatt vagyok vele mert megvesz nekem bármit és vakon követ és lesi minden kivánságomat. Sikeresen elcsavartam a fejét igy halálosan szerelmes lett velém. De édes ch. Sosem kedveltem ez a rengeteg mennyiségű romanikát. Macikal meg minden hülyeségel. Nekem egy igen domináns férfi kell aki nem heeseung. Haemin a betolakodó akit első látásra nem kedveltem. Rangon aluli kis liba aki azt hiszi elveheti heeseungot tőlem. De majd én megmutatóm neki ki a fölnők. Megkeseritem az életét és kidobatom a dormból. Véglegesen kitörlöm jungwon életéből. Hogy egyedül maradjon és szendvedjen ahogy én is szendvedtem a szülei miatt.

Haemin yang jungwon húga? Komolyan? Még jungwon stílusos és egyedi addig haemin egy hályas diszno. Annyira csúnya hogy rá sem nézne senki sem más szemel. Talán heeseung sem de ki tudja mire képes az a lotyó. Minden esetre ma követem őket. Tudtam hogy heeseung csak azért utasit vissza mert akkora szíve van hogy még egy nyomi hangyán is segitene. Láttam ahogy egymás melett lépkednek majd egy fiúval is összefutotak aki latszolag ártani akart a lánynak. A fal mögül kikukintva pontosan jól látam hogy direkt mondta azokat amiket. Emiatt pedig muszáj volt mosolyognom. Pánikroham? Tutira csak megjátsza magát. A fiú sietősen még is mosolyogva indult el mire azonnal kiléptem ezel utját állva az igen csak vonzó férfinak.

-Mit akar?-förmedt rám felvont szemöldökel alaposan végit mérve amire csak kihivóan elmosolyodtam hajamat tekergetve

-Ajánlatot tenni-vigyorogtam-Szerintem magának is tetszeni fog amit mondani fogok. Kivált mert haeminről lesz szó

-Halgatlak-vágta rá szinte azonnal. Nyert ügyem van.

Bias in straykids?