YANG HAEMIN:

Csak álltam a tükör előtt és néztem magamat az egyenruhámban. Nem volt valami extra egy fehér ing egy sötet kék blézer és egy rövid szoknya. A  mellkasom jobb oldalán a blézeren meg ott viritot az iskola logója. Fusztráltan huzogatam lejebb a szoknyámat hiszen mindig is utáltam a  szoknyákat amik a térdeim fölé érnek. Nem szeretem mutogatni a combomat mert még saját magamal sem vagyok megelégedve igazán.

Ma kezdek a suliban de bevallom retegek hogy nem fognak kedvelni. Hogy csak még jobban rám szálnak és nem lesz nyugtom az iskolában. És bár heeseung probál közeledni felém és elhitetni benne bizhatok nekem ez nem megy.  Nem tudom hogy bizak benne, ott van neki arehyun félek fére értené a dolgokat. Igy is annyira féltékeny nem merek vele újat húzni még ha be is mertem neki szólni. Nem tetszet az a fura csillogás a szemében ahogy az sem ahogy beszélt velem. Az a megjátszot bocsánatkérése miatt meg fel fordul a gyomrom.

-Haemin?-kopogot be a fürdő ajtaján jungwon mire sóhajtva sétáltam oda majd nyitotam ki az ajtót. Ő is egyenruhájában volt hiszen a mai nap neki is suli, annyi különbségel hogy ő csak fiú iskolába jár. De megigérte elkísér a suliig még ha nem is kértem erre hajthatatlan volt.-Nagyon szép vagy-nézet végig rajtam mosolyojával -Csak gondoltam benézek hozzád-dölt az ajtó félfának kezeit birizgálva megelőzve kérdésemel hogy miért jöt be.-Csak sok sikert akartam kíváni, ne izgulj biztosan kedvelni fognak-tükörhez fordulva néztem végig magamon újra majd fordultam jungwon felé bizonytalnul

-A-Azt mondod?-kérdeztem vissza megprobálva hüvös maradni de valahogy még sem ment mosolyát látva. El lökve magát jöt közelebb majd fogta meg két kezemet amiket nem huztam ki kezei közül

-Te egy kedves lány vagy haemin, csak probálj te is nyitni feléjük és meglátod kedvelni fognak-mosolygot rám lágyan majd engedte el a kezemet és nyujtota felém a kezét amit habozva de elfogadtam és lementünk a nappaiba. Nem akartam engedni neki. Még is annyira elvoltam foglalva azal hogy mennyire félek is hogy zaklatni fognak és hogy mindenki engem fog kitüzni célpontnak hogy engedtem jungwonak. De talán még magamnak sem mernél be vallani hogy hiányzott még ha három hosszú évre magamra hagyott és nem halodtam felőle semmit sem. Most az egyszer utálom hogy nem tudok huzamosabb ideig haragudni az emberekre. Nem vagyok haragtartó tipus csak bántot és fájt hogy elhagyott engem.

-Izgulsz?-lépet mellém jake szélesen mosolyogva mire aprót bolintotam. Táskájába nyúlt majd kivett onnan egy almát amit a kezembe nyomot.-Ezt ted el és majd ed meg ha ugy tartja kedved-apró mosolyal ajkaimon elvettem az almát majd a táskámat ki cibzározva tetem bele a kapot finom éret almát a táskámba.

-Mehetünk? Tudjátok nem kéne késnünk. Nem igazán preferálná a cég -motyogta sunoo telefonján gépelve valamit

-Sunoonak igaza van-helyeselt sunghoon bologatva

-Tudjátok-vakargata tarkoját niki-Lehet még sem lenne nagy baj ha egy iciri picikét késnénk-nevetet fel de a többiek mind felvont szemöldökel rázták meg a fejüket szigorúan

-Nem fogunk-jelentete ki jay -Attól mert te dolgozatot írsz nem fogunk direkt késni

-Jól van csak menjünk-indult el előre a komás heeseung-Reggel van és ti komolyan azon vitáztok hogy késünk direkt vagy ne. Máskor tanulj a dolgozatra ha késel is igy is ugy is meg kell írnod majd-ezel ki is lépet a bejárati ajtón mi meg mind követük én inkább hátul mentem görcsbe rándult gyomoral hiszen rosszabbnál rosszabb gondolatok férköztek a fejembe amit probáltam elhesegetni többé kevesebb sikerel. A fekete furgonba mind beültünk én történetesen sikeresen heeseung mellé keveredtem, probáltam mély lélegzet vételekel lenyugtatni magamat hiszen még soha semmiért nem izgultam ennyire mint most. Csak egyeszerű nap lesz még is mindent képes vagyok túlgondolni és aggódni. Ez van.

-Min agyalsz haeminie?-éreztem meg heeseung tenyerét a combomon mire ilyedtemben picit megugrotam és nagy szemekel néztem a nyugodt heeseungra. Haeminie?

-Haeminie? Miotta becézgethetsz-hesegetem el kezét a combomról

-Miért? Nem szabad?-kérdezet vissza játékosan

-Nem, nem szeretem-fontam össze karjaimat magam előtt összeszükitet szemekel nézve a férfire. Csak mosolygot telefonját ölébe rakva.

-Ha akarsz adhatsz nekem is becenevet-vonta meg válait lazán nevetve de én csak felhorkantva fordultam az ablak felé ezel ingnorálva a melettem ülöt. Félszememel látam ahogy telefonját ami az ölében pihent ahogy rezget egyet megforditja majd mosolyogva válaszol az űzenetre amit minden bizonyal arehyun írt neki.  Egy fintoral néztem inkább ki az ablakon hiszen nem akartam heesengot nézni ahogy még a szemében is megmutatkoznak azok a szívecskék és rozsaszín felhő veszi körbe ötet.

A kocsi egyszer csak lefékez és megállunk az ismerős épület előtt ahol beiiratkozásomnál is voltam. Rengeteg diák közelekedet és tartozkodot az iskola kapuján túl ami miatt még jobban görcsbe rándult a gyomrom. Ahogy kinyitotam az ajtót és kiszálltam belőle kezeimben tartva a kis táskámat annak a pántját szorongatam hiszen mindig ezt csináltam ha izgultam vagy kellemetlenül éreztem a helyzetet. Mély levegővételel vártam meg amég heeseung is kiszáll hiszen ő csak jobban ismeri a helyet és nem terveztem eltévedni már a legeleső napomon. Ahogy mellém ért megéreztem kezeit az enyémen ami miatt gyomrom görcsbe rándult de betudtam hogy mert tartok az első napomtól.

-Hee-halodtam meg egy nyávogó hangot a távolból ami miatt heeseung sebesen engedte el a kezemet majd nézet az alig pár centire lépkedő lányra. Névszerint arehyunra. Haja lazán ki volt vasalva és lágyan omlot vállára ingje gomja annyira ki volt gombolva hogy jó hogy már nem az egészet nem hagyta ugy. Sminkje cseppet sem az a vissza fogot és vagy ötméteres magassarkuja sem maradt el. A szoknyájáról inkább nem is mondanék semmit. Szerintem még rövidebb mint az enyém de amit el kell ismernem hogy nagyon szép lány.-Annyira hiányoztál édesem, alig bírtam meg lenni nélküled-csimpaszkodot egyből a nyakába vagy két oktával magasabb hangon ami bántota a fülemet.

-Te is babe de most ideje mennem-tolta el magától majd pillantot hátra rám, arehyun is követe a tekintetével merre néz majd amikor tekintete megállapodik rajtam idegesen kifujt egy adag levegőt majd elnézet heeseungról

-Ez a lotyó mégis mit keres itt? -nézet heeseungra aki csak felsóhajtot megfogva kedvese kezét.

-Ne beszélj igy, jungwon beiirata ide. Szóval ő is ide fog járni-inkább nem akartam végig nézni ahogy egymásnak esnek ezért ugy döntötem magam fedezem fel az iskola "szépségét"

Ahogy lépkedtem beljebb éreztem az égető tekinteteket magamon de probáltam nem figyelmet forditani neki. Az udvar tényleg mesés ha nem tudnám hogy ez egy iskola még azt mondanám mennyire szép park. A levegőben a sok virágtól sokal kellemesebb lett a levegő és a frissen nyírt fű szaga még kelemesebbé teszi. Ez az iskola nagyon tetszik a nagy udvara miatt és mert ebből is látszik hogy igenyesebb és adnak a gyerekek szavaira. Bizonyára azt akarták hogy a diákok jól érezék magukat és ne érezék magukat bezárva egy terembe ahol a tanárok ezerel nyomják a tanulnivalókat.

Mi az álom munkád és mi az aminek tanulsz? Milyen szakmában szeretnél elhelyezkedni?