Gondolom az elején letisztázom hogy a depresszió nem az asztalom. De próba szerencse. Ezért is nem lett valami jó de megprobáltam. Saját tapasztalaimat írtam le. Mivel volt olyan időszak amikor depresszios voltam és egy fiú miatt képes voltam hülyeségeket csinálni de már minden rendben.

Jó olvasást!

Megszaporáztam lépteimet a fürdő felé aminek az ajtaját erősen csaptam ki majd zártam be magam után. Körbe körbe vezetem tekintetemet majd kinyitva a kis szekrényt forgatam fel mindent egy pengéért. Könnyeim pattakokban folytak le arcómról de már ez sem érdekelt. Miután sikeresen találtam egyet azt is mélyen eldugták mintha számitotak volna arra hogy megkisérletezem és véget vettek az életemnek. Nem halhatok meg ilyen egyszerűen. A szüleim halálra égtek én meg tengjem napjaimat boldogan? Annyira fáj akárhányszor is arra gondolok mennyire hálátlan voltam és őnző. Azt akartam hogy a munkájuk elé helyezenek. Hogy törödjenek velem és olyanok legyünk mint mielőtt munka mániásak nem lettek, de ezek szerint túl sokat akartam. A szívem facsarodik össze ahogy minden emlék lezajlik előttem. Ők már nincsenek nekem emiatt teljesen egyedül maradtam. Olyan üresnek érzem magamat mintha kitépték volna a szívemet és ketté vágták volna.

Zokogva ültem a kád elé és fogtam kezemben az éles pengét. Lassan emeltem a csuklomhoz az éles eszközt majd huztam végig a börömön, a vérem pedig folyni kezdet. Újabb vágás és még egy direkt ügyelve hogy ne az eremet vágjam fel.

-Anya anhyira sajnálom-zokogtam kiejtve a kezemből a pengét ami a csempére eset. Nem törödve hogy folyik a vérem átöleltem a térdeimet és fejemet térdemre hajtotam. Szánalmas vagyok de ezeket a hangokat amik visszangoznak a fejemben arra ösztönöznek hogy vagdosam magamat. Ezek a hajlamok már réges régóta megvannak. Mivel az iskolába volt hogy zaklatak és fizikailag is bántalmaztak ahelyett hogy elmondtam volna a testvéremnek és anyának bántotam magamat. Azt hittem velem van a baj,hogy mindenki utál és megvett. És mai napig magamat hibáztatom amiért nem vagyok elég jó a világ elvárásainak. Mindenki még a tanárok is azt akarták hogy megbukjak és kicsapjanak. Nem tudtam mit tetem de mindenki csak gyilkos tekintetel vizslatot ahogy betetem a lábaimat az iskola kapuján. Annyira kellemetlenül éreztem az egészet hogy a táskám pántját szoritotam és kizárolag a betonra szegeztem a tekintetemet.
Ez van ha valakit még maga az élet is utál.

HEESEUNG POV:

-Akkor én mentem srácok, otthon találkozunk-intetem nekik a kisebb padhoz sétáltam majd a vízemet bedobtam a kis fekete táskámba és miután becibzároztam hátamra kaptam.

-Rendben-mondta jay a tükörben rám pillantva majd még láttam ahogy a hangszóróhoz sétált és bekapcsol egy random számot. Jungwon meg utánam szalad és becsukja maga után a táncterem ajtaját.

-Kérlek ne hagyd magára a húgomat. Rossz előérzetem van-aggódalmaskodot kétségbeeset szemekel nézve rám de én csak vállára tetem a kezemet majd megpaskoltam a vállát.

-Nyugi majd megnézek vele egy filmet vagy valami-rántotam vállat lazán egy mosolyal ajkaimon

-Csak féltem-sóhajtot fel feszülten-Jövőhéten temetjük őket és félek még az eddigieknél is jobban megviseli a dolog-simitot ki egy izzadt hajtincset a szeméből.

-Normális hogy aggódsz érte jungwon-simitotam vállára biztatásképpen-Akkor megyek-intetem neki egy útolsót mielőtt hátat forditotam volna és beléptem volna a liftbe. Megnyomtam a földszint gombját majd mikor az ajtó kinyilt kiléptem majd a kijárat felé vezetet utam. Köszöntem a recepciós nőnek majd kimentem. A friss szellő megcsapta arcomat mire megborzongtam és összébb huztam magamon a kabatot. Lassú léptekel szeltem a csendes utcákat miközben igyekeztem minél gyorsabban menni hogy haza érhesek.

Kulcsaimat kihalásztam a táskámból majd a zárba is dúgtam és elforditva benyitotam.
-Megjöttem-orditotam el magamat, de furcsáltam a nagy csendet. Lerugtam magamról cipőimet majd a nappali felé vettem az irányt haemint keresve. A tv-éget de ő nem volt a nappaliban. Fellépcsőztem a földszintre majd mindegyik szobába benyitotam de nem volt ott. A fürdő ajtaja elé érve kezemet a kilincsre tetem hogy benyisak de az bevolt zárva és sírás hangokat halodtam. Táskámat azonal ledobtam magam mellé majd felemeltem kezemet és bekopogtam de nem jöt válasz.

-Haemin én vagyok az, kérlek nyisd ki az ajtót-mondtam aggódva majd a kilincsre tetem a kezemet pár percig vártam hogy kinyisa az ajtót de a zokogó hangján kivül semmit nem halodtam.-Még is mi történt? Kérlek! csak segiteni akarok, de ha nem nyitod ki az ajtót és mondod el akkor nem tudok

-Nem kell senki segitsége-felelte halk elhaló hangon két szipogás közben-Csak....csak menj el-hangja bizonytalan volt és halk

-Biztosan azt akarod hogy elmenjek?-kérdeztem vissza magabiztosan-Kérlek haemin még is mond ha haza ér a bátyád mit fog gondolni? Kérlek gyere ki és mond el mi bánt téged-probálkoztam tovább, amire halodtam ahogy felállt majd szipogva de lassan kinyitja nekem az ajtót. Kisírt szemei és kocós haja kétségbeejtet. Nem értetem mi történhetet. Még is miért sírt bezárkozva a fürdőbe.

Közelebb mentem mire lehajtota fejét feltűnően a pulcsija uját huzogatva. Keze után nyúltam amit probált elhuzni de én erősebb és gyorsabb voltam, feltürtem a pulcsi uját mire  szemeim kikerekedtek a lányra nézve akinek könnyei csak még jobban folytak és kirántva kezét újaim szoritásából lehuzta a pulcsija uját.

-Te normalis vagy?-emeltem fel a hangomat idegesen ezel teljesen meglepve haemint akinek hirtelen még a könnyei is alább hagytak.-Azal mindent megoldasz ha vadosod magadat? Huh? Komolyan ennyire hülye vagy? A bátyád mielőtt ide jöttem tudod mit mondott nekem?-kérdeztem szinte orditva mire nyelve egyet megrázta a fejét-Hogy rossz előérzete van. Félt téged és ha haza jön és meglátja a csuklodat még jobban magát fogja okolni amiért nem volt itt hogy megvédjen. Kérlek ezel semmit nem oldasz meg haemin. Tudom hogy fáj hogy ugy érzed értéketlen vagy és nincs miért élned de ez nem igaz-közelebb lépve a lányhoz vállaira fogtam és közelebb hajoltam hozzá-Az élet megy tovább a szüleid meg oda fentről figyelik minden mozdulatodat. Szerinted ők látva téged mit gondolhatnak?-osztotam ki haemint aki csak megszeppenve néz szemeimbe majd megnyalva kiszáradt ajkait a földre szegezi tekintetét.

-Én...-kereste a szavakat de én félbe szakitotam

-Haemin! ha valami bánt inkább mond el nekem. Vagy bárkinek hiszen az enhypenre szamithatsz. Ott a bátyád is de ha vele nem is én itt vagyok-mondtam egy fokal lágyabb hangon egy mosoly kiséretében hüvelyk újaimal letörölve könnyeit a lánynak mire teste megremeget érintésem miatt.

-Én...-csuklot el a hangja mire semmi szó nélkül kezeitől fogva huztam magamhoz ölelve törékeny testét. Görcsösen kapaszkodot kabátom anyagába mikőzben vállai rázkodtak és ugy sírt mint egy kisgyerek. Kezeimel hátat simogatam nyugatás képpen hogy megnyugodjon.

-Jól van semmi baj-nyugtatgatam  majd óvatosan eltoltam magamtól és könnyel áztatót arcára pillantotam.-Gyere együnk valamit  aztán ha elakarod elmondod miért zarkoztál a mosódba és mi ösztönzöt erre-habozva bolintot majd szipogava egy sort lépcsőztünk le majd vettük az irányt a konyha felé. Leültetem az székre majd a felső szekrényből levettem egy tányért.-Ramen jó lesz?-fordultam felé mire némán bolintot egyet arcát tenyerébe temetve. A pulton felejtett ramenes zacskot kezembe vettem majd kibontotam és a tanyérba szortam a tésztét. A kis tasakot is bele öntötem majd melegitetem egy kis vízet majd rá öntötem azt. A fiókot kihuzva vettem ki két pálcikát majd tetem a lány elé a tanyért és a pálcikát helyet foglalva előtte.-Holnap mi lenne ha suli után el vinnélek egy klasz helyre huh?-ajánlotam mosolyogva mire halványan elmosolyodva vette kezeibe a pálcikát és kavart egyet a meleg levesbe.

-Kedves hogy segiteni akarsz. De nem kell sajnálatból velem törödnőd-sóhajtot egyet pálcikájára szedve egy kis tésztát amit a szájába rakott.

-Hülyeség-csóváltam meg a fejemet-Sosem lógnék sajnálatból valakivel, egyszerűen megmutatom hogy bízhatsz bennem.

-A barátnőd féltekeny lesz-nevetet fel tésztáját piszkálva mire elmosolyodtam.

-Nem lesz-mondtam.-Arehyun furcsa lány de a maga módján aranyos majd meglátod ha jobban megismered.-simitotam kezére mosolyogva.