Egy sóhajtás után lemássztam az ágyról majd az éjjeli szekrény fiókját kinyitotam. Annyira unatkoztam hogy gondoltam elütöm az időmet egy kis rajzolgatásal. Az éjjeliszekrényben mindent felforditotam egy fehér lappért de ezek szerint nem volt. Valamin azonban megakadt a szemem. Jungwon naplóján aminek kék bevonata volt és nagy fekete betűkel oda van bittyesztve hogy jungwoné és ha valaki hozzá ér annak vége. Kezemben forgatam jungwon naplóját amin volt egy kis lakatka igy ha akarnám sem tudnám kinyitni és belelesni egy kicsit. A kiváncsi természetemet akarva sem tudnám elnyomni magamban ezért fogtam a naplot és elrejtetem a kistáskámba majd mindent szépen elrendeztem a szekrényben hogy ne tünjőn ugy mintha kutakodtam volna. Mivel végül nem találtam fehér lapot ezért unalmamban gondoltam szét nézek a házban ha már itt fogok élni egy ideig. A házban csend urakodot ezért gyanitom probán vannak, igy nyugodtabban nézelődhetek. A folyosón amin a szobák vannak rengeteg képet láttam. Mindegyiken ők voltak. A pályafutásuk kezdetétől egészen mostanáig készültek a képek. Boldogan mosolyognak rajta egy egy díjal amit megnyertek. Lehet nem mutatom ki de valahol a szívem legmélyén bűszke vagyok hogy jungwon ilyen sokra vitte és hogy ennyire boldog. Mindig is ez volt az álma és most hogy teljesült nem is lehetne boldogabb ember. Anyáék is biztosan bűszkék lehetnek rá ha még élnének. Lelépcsőzve a földszintre levetetem magamat a kanapéra majd a távirányitot megragadva kapcsoltam be a TV-t majd kezdtem el nézni valami rajzfilmet.

Yang jungwon:

-És 1..2...3-halodtam meg tántanárom ütemes hangját ahogy a ritmust diktálta de az agyam valahol máshol járt amit szerintem ő is észre vett-Rendben, tartsunk egy kis szünetet hogy Mindeki összeszedje magát-hangsúlyozta ki a szót csak  rám nézve szúros szemekel amire sóhajtva vágodtam le a földre és nyúltam el rajta még tanárunk cucait megragadva ment ki az ajtón.

-Jungwon hol jársz? Ha igy haladunk nem fogunk végezni éjfél előtt sem-mondta heeseung egy üveg vízet nyújtva felém amit el is fogadtam lecsavarva a kupakját a tetejéről. Le sem tagathatnám hogy a húgomon jár az agyam. Aggódok érte és félek esetleg valami hülyeségre vettemedne amég nem vagyok otthon. Rettegek hogy újra elveszitem.

-Sajnálom srácok-lihegtem belekortyolva a hideg vízbe ami igencsak jól eset felhevült testemnek. Hiába a tántanárunk valami eszméletlen nem százas ember. Ugy lefáraszt mindket hogy már este hatkor aludnánk. Persz lényeg a véredményen van, mivel igy is rengeteget fejlődtem hála neki.-De aggódok a húgom egészsége miatt-mondtam őszintén lehajtva fejemet az üveg vízet magam mellé rakva.

-Nyugodj meg, semmi baj nincs jungwon-éreztem meg heeseung kezeit a hátamon-Normális hogy aggodsz miatta de már nem kislány. Hid el ha a helyében lennék nem szeretném ha a bátyám ugy féltene mint egy egyéves kisgyereket-paskolta meg a hátamat majd kortyolt egyet ő is a hideg vízbe kiömlitve száját.-Ne kezeld gyereként mert szerintem ezt senki nem szereti

-Igazad van hee-sóhajtotam helyeslően

-Aranyos húgod van, eddig miért nem meséltél róla?-lökte meg a vállamat heeseung játékosan megprobálva elterelni a gondolataimat amire csak elmosolyodtam

-Na le lehet szállni a húgomról, neki én vagyok a pasija-huztam ki a hátamat viccelődve-Ha rámozdulsz-emeltem fel fenyegetően a mutató újamat-Kínyirlak-csak védekezően felemelte a kezeit majd mindketten elnevetük magunkat.

-Tudod hogy ott van nekem arehyun-mosolyodot el amire én csak szemet forgatva bolintotam.

-Persze-sóhajtotam fel állva nagy nehezen majd jayre pillantva akin lassan folytak le az izzadtság cseppek majd estek a padlora. A fehér póloja testéhez tapadt amire nyelnem kellet egyet és inkább a másik irányba forditotam a fejemet kínomban. Ha jayre nézek kétszer is meg kell gondolnom hogy valójában a lányok vagy a fiúk érdekelnek. Mert nem tudom és ez megrémiszt. Félek bárkivel is megosztani a titkomat ezért írok naplot. Mert akármennyire is kovácsolodtunk össze az évek alatt akkor sem merem ezt bevallani senkinek sem. Össze vagyok zavarodva.

-Föld hívja jungwon-lengete meg jay kezét előttem amire megrázva fejemet néztem rá-Van valami az arcomon hogy megbámultál?-fonta karba kezeit majd billentete oldalra fejét. Kikerekedt szemekel és zavartan ráztam meg a fejemet amire csak felnevetet

-Mond csak jungwon mi lenne ha ma együtt mennénk el bevásárolni? Tudod hogy ha nikiékel megyek akkor elszabadul a pokol a bevásároló központban-huzta el a száját kínosan amire csak nevetve rábolintotam megprobálva lenyugtatni szívemet ami örült módjára ver a mosolya miatt.

Bár jay kedves sosem értetem fére. Néha talán túlságosan is az. De mindekivel ilyen szóval egy pillanatig sem gondolom hogy ő viszont kedvelne ugy ahogy én. Jaynek bár sokszor vannak féreérthető piszkálodásai akkor sem gondolom őket túl. Szeretem de nem tudom hogy fellángolás vagy nem. Nem merek lépni mert félek ha viszonzatlan akkor csak feszültséget szitana közöttünk.

A padhoz sietve kikaptam telefonomat a táskámbol majd feloldva írtam egy sms-t a húgomnak bár tudtam hogy nem fog rá válaszolni.

"Sietünk haza, viszek a kedvenc ételedből szóval remélem még ébren leszel. Puszi jungwon"

Percekig bámultam a képernyőt de nem jöt válasz azon kivül hogy megnézte amit írtam neki.

-Hadj neki időt hogy megszokja a helyzetet Jungwon-tete váratlanul vállamra a kezét jay amire nyeltem egyet majd mosolyogva bolintotam továbbra is a képernyőt bámulva.

Yang haemin:

Kezemen pihentetve fejemet ásitotam egyet ahogy a rajzfilmet néztem. Gyomrom korgot egyet de nem akartam enni. Ezért inkább üres tekintetel bámultam valamelyik idétlen mesét a tévében. Kaptam egy űzenetet jungwontól de inkább nem írtam neki semmit mert tudom ha azt írtam volna neki hogy ne hozzon azért is hozzot volna. Mert ő ilyen. Iszonyú makacs egy ember.
Ásitotam egyet aztán még egyet. Pilláim nehezedtek majd lecsukodtak és elnyelt az álmok mély sötét világa.

Yang jungwon:

-Ötezer won lesz-mondta az idős kasszás néni rágóját csattogtatva és unottan bámulva ki karika szemüvegjéből rám. Pénztárcámat kivettem a zsebemből  majd átnyújtótam a kért összeget neki. A zacskokat megragadva indultam el közben hátra fordulgatva ugyan is sunoot alig lehetet elszakitani az édeség részegtől. De egy mosolyal ajkaimon konstroláltam hogy mindenki meg van igy el is indultam abban reménykedve hogy a húgomat még ébren találom. Sajnos lehetetlenek bizonyult hogy nikiék ne jöjenek velünk

-Had majd én viszem-vette ki a kezemből a zacskokat jay majd egy kedves mosolyal arcán indult el előre majd nyitota ki az ajtót és engedet előre hogy beüljek amég ő a zatyrokat bepakolta a csomag tartóba.  Helyet foglaltam az anyós ülésen kényelmesen elhelyezkedve amég a brigád lassacskán vonszolva magukat ugyan de beültek és elfoglalták magukat. Jay is lassan beül mellém ami még idegesebé tesz és zavartabá. De szerencsére az idő alatt eltudtam rejteni érzéseimet és megtudom játszani magamat. Ebben jó vagyok

A próba elhuzodott igy már besötétedet. Mindenki elfáradt és kimeritete őket a próba és még a bevásárlás is. Én is elfáradtam de semmi pénzért nem hagytam volna ki hogy ne vegyem meg a húgomnak az összes kedvenc ételét hogy végre egyen ugyan is amiotta haza hoztam nem volt hajlandó rá.

-Fáradt vagy Jungwon igaz?-pillantot rám jay egy pillantra majd vissza forditota kobakját az utra

-Kicsit. De szerencsére sikerült megvennem a húgom kedvenc ételét-mosolyodtam el egy ásitás kiséretében

-Jó testvér vagy jungwon, amit idővel a húgod is értékelni fog és megbocsántja a hibádat-mondta lágy hangon ami megdobogtata szívemet és mosolygásra késztetett.

-Nem hiszem hogy valaha is eljön az a nap-néztem ki az ablakon sóhajtva egyet.

-Az emberek hibáznak én is rengetegszer hibáztam. Szerintem minden hiba megbocsántható ha az a valaki megbánta őket. És te megbántad. Ez egy hosszú folyamat amit nem kell sietetned

-Kedves hogy probálsz felviditani jay, de amit tettem kétlem hogy valaha is megbocsántaná-hajtotam le a fejemet kezeimet combomra rakva. Szemeim kikereketek és muszáj voltam az ablak felé fordulni hogy ne lássa zavart arcomat ami kezdte fel venni a piros minden árnyalatat amikor kezeit a combomon pihenő kezemre csusztata.

-Hidj nekem, ha valaki igazán szeret valakit akkor az képes megbocsántani is-tette meleg tenyerét combomra amire ajkaimra haraptam majd csendben bolintotam egyet. Egyfajta üreséget éreztem amikor elvedte onnan a kezét de tudtam ez a helyes.

Majd nem félórás ut után jay leparkolt a házunknál, éget a nappali villanyja szóval arra következtetem vagy alszik csak ébren felejtete a lámpákat vagy tv-t néz és ébren van. Hátra fordultam hogy megnézem a többiek ébren vannak-e de valahol sejtetem hogy már rég mélyen alszanak. Jay lassan ébresztete fel őket majd kiszáltunk az kocsiból én meg azonnal a csomag csomag tartóhoz sietem ahonnan kivettem a zatyrokat majd mosolyogva és vidáman szaladtam az ajtóhoz amit heeseung komás fejel kinyitot majd mentem a nappaliba. Egy sóhajal raktam le a zacskokat magam melé majd mosolyodtam el haemin békésen alvó valóján. Oda settenkedtem óvatosan kisimitva egy kosza hajtincset a szeméből.

-Ugy tűnik még sem várt meg mindket-lépet mellém heeseung egy fáradt mosolyal majd a húgomrs bicentet

-Menj pakolj ki, én felviszem a szobájába vagy is a te szobádba ...-kavarodot össze amin csak elmosolyodtam majd lehajolva húgomhoz nyomtam óvatosan egy puszit a homlokára.

-Rendben-adtam be a derekamat majd végig néztem ahogy ovatosan ölebe kapja majd elindul az emelet felé.

Vajon mi az amit megjátszot még jungwon?

Hello everyone~~

(Az angolt hanyagolom inkább) na de itt a folytatás egy kis csavaral amit nem terveztem bele. Várjátok a folytatást, igérem okoz még meglepetéseket a könyv.

Sorry a helyesírási hibakért és hogy ennyit késtem vele🥺 valójában már rég megírtam a részt csak elfelejtetem kirakni. Átnéztem de ha akadnak hibák azért bocsánat.❤

Ezt csak igy itt hagyom nektek🥰😘