-Nem lehetne máskor? Nincs hozzá hangulatom-probáltam kibujni jay ötlete alól de ő mosolyogva rázta meg a fejét majd ültetett le heeseung mellé.

-Én már össze is írtam a kérdéseket amikre szeretném ha választ adnál-jöt le sunoo a lépcsőn a kezében tartott fehér papirt nézve.

-Ha ennyire választ akartok rá miért nem jungwontól kérdezitek meg?-forgatam szemet hátra vetve hátamat a kanapén ami kifejezetten puha volt és jobb is mint amilyen a miénk volt.

-Miért fagasuk őt ha itt vagy te?-tette fel a költői kérdést jake kicsit kihajolva heeseung takarásából. Fel sóhajtotam majd beletörödtem sorsomba hogy itt kell ülnőm amég végéhez nem érünk a kérdéseiknek amikre kiváncsiak.

-Rendben, de akkor siesetek -adtam be a derekamat unottan újra felsóhajtva egyet majd végig néztem ahogy sunoo levágja magát a földre velem szembe majd megköszörüli a torkát törökülésbe huzva lábbait.

-Első kérdés mik zavarnának? Mármint csak hogy tudjuk ha már itt fogsz lakni? Nem akarjuk hogy egy ilyen aranyos lány kellemetlenül éreze magát-pirult el és vedte fel arca színe a piros árnyalatot

-Hm-gondolkodtam el-Mindenképpem ne nyisatok rám miközben zuhanyozás közben az iszonyú kellemetlen lenne.  A többin még gondolkodok-vontam vállat amire nagyot bologatak.

-A legfontosabb-nézet komolyan rám amire hirtelen lefagytam-Csirke vagy Tteokbokki?-mintha valami életbevágó kérdést tett volna fel érzelementesen nézett rám. Megilyedtem hogy valami magánéleti kérdést fog feltenni de mikor meghalodtam a valódi kérdést  kedvem lett volna elnevetni magamat viszont ehelyett csak pislogtam elnyílt ajkakal.

-Tteokbokki-válaszoltam felvont szemöldökel amire niki éjjenezve ugrott fel majd kezdett valami édétlen táncba nyomába sunooval. Értetlenül néztem heeseungra aki csak sóhajtva passzirozta homlokát jay meg pislogva probálja felfogni mi történik.

-Leszel a fogadott húgom? Ugye igen?-nyavojgot sunoo nagy boci szemekel. -Szeretnék egy olyan húgit aki szereti és nem dobja ki prankből a kedvenc ételem-zavartan hajtotam le a fejemet hogy ne lássa mennyire kellemetlenül érint ez. Eszembe jutatja amikor jungwonal ezt csináltam bosszúból amiért megette a kedvenc epres sütimet. Nem akartam gyengének tűni ezért inkább megprobáltam valami mosolyféleségel lereagálni de ez sem sikerült olyanra mint amilyenre terveztem. Mintha észre vette volna heeseung mi a baj és azonnal közbe szólt

-Ya sunoo!-szólalt meg heeseung mellőlem félszemel rám pillantva -Ahelyet hogy megprobálod ráerőltetni magad szegény haeminre inkább folytasd-sunoo duzzogva nézet a lapra majd vissza rám azal a a széles mosolyaval ami nem sejtetet jót.

-Végül az utolsó kérdés amire kiváncsi vagyok-lett izgatott majd furcsa vigyorral ajkain és különleges csillogásal szólalt meg-Ki a leghelyesebb közülünk?-csapta össze tenyerét, kérdésére szemeim kikerekedtek majd zavarttan néztem végig rajtuk. Mind kiváncsian néztek rám ami kezdett zavarni ezért megköszültem torkomat majd ridegen megprobáltam lereagálni

-Miért kellene erre válaszolnom? Hogy emeljek az egotokon?-kérdeztem megprobálva elkerülni a válssz adást.

-Én vagyok a leghelyesebb nem igaz haemin?-jöt egy hang a bejárati ajtó felől majd bukant fel sunghoon pár szatyorral a kezében. Mivel hidegen hagyott ez a téma egyáltalán nem allt szándékomban megválaszolni. Nem volt kedvem efféle kérdésekel emelni az egójukon ha ők is tisztában vannak a tényel hogy nem néznek ki rosszul. Akkor minek válaszoljak rá?

-Akkor velem mi van?-állt fel heeseung majd fordult felém -Haemin mond hogy én vagyok a leghelyesebb-dobantot a lábbaival mint egy hisztis kisgyerek ebben a pillanatban meg képtelen voktam eldönteni hogy gyerekekel vagy felnőtt fiúkal beszélgetek.

-Ja, nem néztek ki rosszul-álltam fel sóhajtva egyet-De elment az étvágyam, szóval ma nem eszek-pillantotam sunghoon mögöttt álldogáló jungwonra majd hátat forditotam és készültem volna fel menni.

-Mindig ilyen rideg leszel velem?-állitot meg jungwon remegő hangja. Érzelemmentesen megfordultam és néztem egyenesen jungwon fájdalmas tekintetébe.

-Igen, ilyen leszek-vágtam hozzá a szavakat könyörtelenül-Mi az talán fáj? Tudod nekem is fájt amikor elhagytál. Ne várd el hogy megbocsásak neked mert az nem fog megtörténi-megfordultam majd a szobám felé indultam. Azt hittem jó érzés lesz ezt a fejéhez vágni de közel sem volt annyira jó érzés. Még csak meg sem könnyebültem hogy kiadtam magamból. Nem tudom miért folynak a könnyeim ha nem érzek megbánást affelől hogy a fejéhez vágtam a szavakat a torkomban meg a szokásot gombocot éreztem.

-Haemin-ah-szólitot meg heeseung mielőtt beléptem volna jungwon szobájába-Nem érzel fájdalmat? Tudod megértem hogy fáj hogy elhagyott de ha nem adsz neki esélyt hogy kijavitsa amit elrontot akkor hogy jöhetne minden rendbe?

-Adjak egy második esélyt hogy aztán megint csalódjak benne?-remeget meg a hangon heeseung felé fordulva-Tudod milyen érzés volt a szobád sarkában ülni és sírni egy olyan ember miatt aki azt igérte mindig melleted lesz majd? Te nem érthetsz meg szóval kérlek hagydj is békén-tetem kezemet a kilincsre hogy benyisak de mielőtt ez megtörtént volna kezemre fogot

-Gondold át! Jungwon egy jó ember ezel te is tisztában vagy-küldőtt felém egy mosolyt majd elindult a szobájába ami történetesen a jungwon szobája melett van. Felsóhajtotam és már nem is volt kedvem be menni a szobába. Muszáj volt kiszelőztetnem a fejemet mert újra a negatív öngyilkoság hajlamaim törtek rám amitől majd szét robant a fejem. Megráztam fejemet majd kilépve az ajtón lépcsőztem le a nappaliig ahol az egész bagázs a tévé előtt gubasztot és nézet valami filmet. Probáltam észre vehetetlenül a bejárati ajtó felé lépkedni de sajnos kudarcba fulladt amikor jungwon pont ekkor lépet be rajta.

-Hát te? Hová akarsz menni ilyen későn egyedül...-kérdezte kiváncsian amire megforgatam szemeimet majd figyelmen kivül hagyva kérdéseit kaptam le egy random fekete bőr dzsekit nem is érdekelve kié majd mentem ki az ajtón remélve hogy nem jőn utánam de sajnos imáim süket fülekre találtak. Jungwon szinte azonnal utánam jöt egy maszkal és bézbol sapkával takarva magát a kiváncsi szemek elől.

-Nem tudnál vissza menni? Nem kell aggódnod nem vettem le magam valamelyik hegy szirtről-sóhajtotam karba fonva kezeimet ridegen meredve magam elé.

-Nem foglak magadra hagyni többet haemin. Ami történt régebben nem fog megismétlődni-megtopantam majd teljes testemel felé fordultam amit ő végig figyelemel kisért.

-Ne igérges jungwon

-Adj egy esélyt és bebizonyitom mennyire jó testvér vagyok. Bár a munkám miatt nem tudok mindig ott lenni meletted de nem foglak elhagyni-fogta meg kacsoimat kérlelően már már könyörögve nekem

-Akkor válaszolj valamire-szólaltam meg halkan könnyeimnek utat engedve ő meg csak bicentet hogy mondhatom-Miért hagytál el annak idején? Miért?-kérdésemre leharvadt a mosoly az arcáról és lehajtota a fejét ajkaiba harapva.