Rowen

Pirkadat volt. A nap még nem ment le, de már csak pillanatok választottak el attól, hogy sugarai megvilágítsák a hajó orrát. Lehunyt szemmel vártam a csodát – amikor a narancssárga csíkok lebuknak a horizonton, és még utoljára végigsimítják az arcomat. A fedélzeten álltam, körülöttem mindenfele emberek beszélgettek fojtott hangerőn, én pedig azon kaptam magam, hogy a gondolataim ismét afelé a személy felé terelődnek, aki felé nem kéne, ennek hatására pedig rámarkoltam a korlátra.

Már vagy három óra telt el azóta, hogy kihajóztunk, és a kapitány megtartotta a beszédét, amiben üdvözölte a több mint kétezer vendéget, akik a hajón voltak. A számok hallatán teljesen meglepődtem. Tudtam persze, hogy óriási ez a hajó, de ennyi ember utoljára akkor vett körbe, amikor karácsony előtt én kaptam a címlapsztorit, miszerint kapjam lencsevégre, ahogy Hollywood legismertebb producere megcsalja a feleségét. Tudtam a helyszínt, az időpontot, csak épp azzal nem számoltam, hogy akkora lesz az embertömeg, hogy egy tűt alig lehet majd közéjük leejteni. Egy darabig követtem Jeffrey Blige-ot, aki egy vörös nő társaságában szállt ki a limuzinjából, de aztán elém állt egy éneklő kórus, és ha ez még nem lett volna elég, majdnem elsodortam egy mézeskalácsárust is. De még így sem tudtam megakadályozni, hogy a férfi és a szeretője teljesen eltűnjön a szemem elől. Dühösen mentem vissza a szerkesztőségbe, ahol nálam dühösebb már csak a főnököm, Pamela volt. Azon csodálkoztam, hogy ott helyben nem rúgott ki. Én a helyében úgy csaptam volna ki saját magamat, hogy a lábam sem érte volna a földet. A markomban voltak a képek, és elszúrtam. Persze másnap reggelre a Los Angeles Times már lehozta, így megint sikerült tarolniuk, a nézettségi adatokat, a LA Weekly pedig ismét második helyre szorult. Köszönhetően nekem. Életem lehetősége a kezemben volt, erre elszúrtam.

- Szóval itt bujkálsz? – jelent meg a hátam mögött Danielle a világoskék spagettipántos fürdőruhájában, meg egy testhez simuló nadrágban, kezében két koktélt szorongatott.

- Nem bujkálok. – válaszoltam neki. – Csak megnéztem a naplementét. Ez mi?

- Az Édes Álom nevet viseli, de tulajdonképpen Dry Martini. Egyébként meg mindegy is, csak idd meg, aztán menjünk, mert egy emelettel lejjebb a klubban, hamarosan kezdődik a köszöntőbuli.

Elvettem tőle az italt, aztán a barátnőm izgatottságtól csillogó szemeibe néztem.

- És feltett szándékod, hogy még a buli kezdete előtt seggrészegre itass?

- Nem, csak épp annyira, hogy rádumáljalak arra a cuki minire, ami a szekrényemben várja, hogy elvarázsolj odalent mindenkit. – kuncogott rám huncutul, mert pontosan tudta jól, hogy mi erről a véleményem.

- De ne már, én nem akarok elvarázsolni senkit! – ellenkeztem. Még a testi erőmet is megpróbáltam bevetni, hogy ne tudjon magával vonszolni. – Nem lehetne, hogy inkább itt maradok, és bámulom a csillagokat, olvasok meg pihenek?

- Rowen, most komolyan? Hány éves vagy? Huszonhárom, vagy nyolcvan? Még szép, hogy nem fogom hagyni, hogy itt ülj és bámuld a csillagokat. Azt tudod otthon is. Na, indulás! – Danielle nem fogadott el semmiféle kifogást, és normális esetben én sem lettem volna ellene. Szerettem bulizni, és soha nem voltam az a fajta lány, akit erre ösztönözni kellett volna, de túl egy szakításon – egy rohadtul megalázó szakításon – valahogy semmi kedvem nem volt hozzá, hogy pasik lengjenek körbe, és hívjanak meg mindenféle italra. Még akkor sem, ha Danielle szerint épp erre lett volna szükségem. Nem akartam ismerkedni, és kész.

- Ha most lemegyek veled a klubba, akkor megígéred, hogy a továbbiakban békén hagysz ezzel? – nyaggattam, miközben átráncigált a vidám embertömegen, egyenesen le azon a lépcsőn, ami a szobák folyosójához vezet. Egy folyosón úgy harminc szoba van, és a hajó ezen részén három emeleten helyezkednek el. Azt hittem, sokkal több időbe telik kiigazodni ezen a hatalmas óceánjárón, de meglepődtem még én magam is, amikor a kicsomagolás után mentem pár kört, és lényegében már tudtam is, hogy juthatok el a fedélzetre, illetve vissza. A többi részét még nem fedeztem fel, pedig olvastam, hogy vannak üzletek, éttermek, szépségszalonok, mint egy igazi városban, szóval kétség kívül izgalmas lehet.

- Akkor, ha megígéred, hogy odateszed magad, és nem zárkózol el semmi elől. Ennek pedig a ruha a feltétele. – magyarázta, aztán berontott a szobájába, ami pár órával a beköltözése után már úgy nézett ki, mint ahol atombombát robbantottak.

Nem vacakolt túl sokat, rögtön a szekrényéhez lépett, és az ágyra szórt pár kimondottan bulizós ruhát. Danielle aztán tényleg nem bízott semmit a véletlenre. Minden ruhájához külön volt egy cipője is, amiket előrángatott a bőröndjéből, és az ágy mellé rakta őket, hogy legyen miből válogatni. Volt köztük piros tűsarkú, fekete szandál, színes telitalpú. Egy cipőbolt megirigyelte volna a kínálatot.

Megadóan lerogytam az ágyára, és figyeltem, ahogy fejben megpróbálja összepasszolni a ruhákat a cipőkkel és a kiegészítőkkel. Mindig ezt csinálta, minden egyes esemény vagy buli előtt. Úgy készült rá, mintha legalábbis az Oscar-gálára menne, és az élete múlna azon, hogy miben jelenik meg. Pedig ez csak egy köszöntőbuli lesz, ahol az este felére mindenki lesz olyan szinten, hogy pont nem fogja őket érdekelni, hogy annyi ember között a többieken mi van, vagy épp mi nincs. Pláne ahogy a barátnőmet ismertem, hamar összeszed valami fickót, és a szobába érve már semmi sem lesz rajta. Akkor meg nem mindegy, hogy illik-e a cipő a ruhához?

- Minek hoztad el az egész gardróbodat? Két hétre jöttünk, nem örökre. – nevettem el magam, ahogy egy újabb adag ruhát vágott hozzám, köztük egy szexi, csipkés fehérneművel.

- Ez az este alapozza meg az elkövetkezendő két hetünket, Rowen. Hogy lesz-e társaságunk, vagy nem.

- Én itt vagyok neked társaságnak, az nem elég? Amúgy meg nem akarok olyan társaságot. – pillantottam rá, mire neki csalódottság suhant át a kerek arcán. – Szóval erre nem lesz szükségem. – megemeltem a csipkés bugyit, és visszahajítottam a lány bőröndjébe. Válaszul csak egy elégedetlen morranást kaptam tőle.

- Tudom, hogy Zayn teljesen szétcseszte az önbecsülésedet, de nem most kéne neki megmutatnod, hogy milyen csajból faragtak? – Danielle összehajtogatta pár ruháját, amikről tudta, hogy biztos nem fogja felvenni, és arrébb rakta őket. – Rowen, te egy szexi, gyönyörű nő vagy, akiért két kézzel kapkodnak a jobbnál jobb férfiak. És tudod mit? Zayn meg kapja be, mert fogalma sincs, hogy mit veszített!

Megráztam a fejem.

- De én nem akarok neki megmutatni semmit. – keserűség öntötte el a szívemet, ahogy rágondoltam. Lehetséges egyszerre gyűlölni, és szeretni valakit? Annyira akartam őt utálni, de valahányszor eszembe jutott a nevetése, a tekintete, vagy az, ahogy minden hétvégén ő készítette nekem a reggelit – pirítóst gyümölcsteával -, egyszerűen meggátolt abban, hogy teljesen lemondjak róla. Még akkor is, ha csalódtam benne. Nem is kicsit. Az egyetlen ember volt, akit a barátnőmön, és a szüleimen kívül teljes egészében beengedtem az életembe, ő pedig visszaélt vele. – Én csak szeretném őt elengedni, és azt akarom, hogy ne szeressem.

Danielle nagyra nyitotta az amúgy hatalmas szemeit.

- Még mindig szereted?

- Talán amikor hazamegyek, még helyrehozhatjuk. – lesütöttem a szemem, és a halványkékre festett körmeimet kezdtem el tanulmányozni, hogy ne kelljen a barátnőm szemébe néznem. Nem akartam látni a vádló tekintetét.

- Te nem vagy észnél! – na, erről beszéltem! – Azok után, amit csinált veled, még képes vagy megfontolni, hogy visszaengeded az életedbe?

- Tudom, én is tudom! – pattantam fel. Közben Danielle már dühösen ugyan, de folytatta az öltözködést. Épp a pántos tűsarkújával babrált. – Őrültség. De értsd meg, nekem nincs energiám egy újabb kapcsolatot az elejétől kezdve felépíteni. – rogytam vissza az ágyra.

- Aha, akkor inkább visszamész a kretén exedhez, mert így kényelmesebb? – Danielle hangjába enyhe düh költözött, a szemei pedig egyenesen szikrákat szórtak.

- Én szeretem megjavítani a dolgokat, nem pedig eldobni őket, és Zayn...

- Zayn egy szemétláda! – horkant fel. – Ez mindig is így volt, és nem is két hét alatt fog megváltozni, elhiheted. Hányszor próbált meg kapcsolatba lépni veled, amióta eljöttél tőle? Kétszer, háromszor? Ha valóban, igazán fontos lettél volna neki, akkor térden csúszva könyörgött volna a bocsánatodért, de hol volt az elmúlt időszakban, ameddig te napokat bőgtél át miatta? Fogadok, hogy azzal a lotyóval hetyegett továbbra is.

A szám is tátva maradt Danielle mérges monológjától, aminek a végén egész egyszerűen felkapta a fekete miniruhát, amiről beszélt nekem, és felrángatott az ágyról. A ruhát nemes egyszerűséggel hozzám vágta, majd elkezdett a külön bejáratú fürdőszobája felé tolni. Esélyem sem volt ellenkezni.

- Most meg mit csinálsz?

- Elviszlek bulizni! – belökött a fürdőbe, és egy nagy mosoly kíséretében rám csapta a krómszínű fürdőszoba ajtaját. – Ki ne merj onnan jönni, ameddig magadra nem húztad azt a ruhát, és vele együtt egy kis józan észt is! – kiabálta az ajtón túlról, én pedig egyedül maradtam a ruhával, meg a barátnőm sminkcuccaival, amik a mosdókagylón várakoztak, gyanítom, hogy épp rám. Úgyhogy eleget tettem a kérésének. Még akkor is, ha épp semmi kedvem nem volt hozzá továbbra sem.

Belebújtam a ruhába, ami körülbelül úgy a combom közepéig ért, aztán megrohamoztam Danielle sminkes táskáját, és egy leheletnyi sminket felvittem az arcomra. Egyáltalán nem akartam túlzásba vinni, pedig régen mindig én voltam a sminkfelelős, pont azért, mert az extrém sminkek megcsinálása abszolút az én terepem volt. Nem mellesleg pedig imádtam is alkotni, és valami különleges dolgot kihozni az illető arcából. Most is élveztem volna, de még Danielle lelkesítő beszéde sem volt elég ahhoz, hogy igazán bulihangulatba jöjjek. Az egyedüli, amire vágytam, az egy kád forrófürdő volt a saját kis kabinomban, a saját fürdőszobámban, a kedvenc zenéimmel. De hát a legjobb barátnőm tökéletesen ért ahhoz, hogy hogyan húzzon keresztül mindent, amit elterveztem.

Utoljára az ujjammal végigsimítottam a halvány pink szemhéjamon, hogy az árnyalatok hangsúlyosabbak legyenek, aztán úgy döntöttem, hogy a hajamat csak kiengedve hagyom. Az esti, fedélzeti szél lazára fújta az amúgy is enyhén hullámos tincseimet, így természetesen hulltak a vállam alá. Ezzel úgy éreztem, végképp kihoztam magamból a maximumot.

- Na? Felvállalsz? – léptem ki a fürdőszobából. Danielle elismerően végignézett rajtam, és egy füttyentés kíséretében jelezte, hogy forduljak meg előtte.

- Az igen, kislány! Tudsz te, ha akarsz! Ebbe még bújj bele, aztán mehetünk. – mutatott a fekete magassarkújára, ami finoman szólva is gyönyörű volt, és egy icipicit meg is hozta a kedvem az egészhez. De csak egy egészen picit.

Gyorsan felvettem a cipőt, aztán a barátnőmnek több sem kellett, már fordult is ki a szobából, magával vonszolva engem is.

A Sweety Kiss a hajó központi részében volt, ahol az összes többi bolt, és étterem is. Azelőtt még nem volt időm felfedezni ezt a részt, tulajdonképpen bármennyire is próbáltam koncentrálni milyen úton jutottunk el idáig, egyszerűen nem voltam képes tájékozódni, köszönhetően a rengeteg embernek, akik szintén a bulira igyekeztek. Bentről már hallani lehetett a dübörgő nyári zenéket, ami szinte azonnal megmozgatott bennem egy ismerős, mégis elfeledett érzést. A szabadság érzését.

- Ez jobb, mint hittem. – jegyezte meg Danielle, amikor mindketten beléptünk a klub bejáratán, amin nagy rózsaszín neonfénnyel villogott a klub neve. Feltűnt már, hogy itt majdnem minden ital, klub, és étterem valamilyen formában a Sweet nevet viseli. Lehet ennek köze a hajó nevéhez?

- Miért, mit hittél? – kérdeztem tőle, és ámulva körbenéztem a hatalmas táncparketten, ahol már javában folyt a buli. A zenét egy DJ csinálta, aki elég ügyesen adta a hangulatot, már így a legelején is. A helyiség egy részében koktélbár működött, körülötte pedig kényelmes fotelek voltak. Páran ki is használva ezeket, egymás szájában matattak, vagy épp az italukat iszogatva figyelték a többi embert. Beszélgetni aligha lehetett ekkora hangulatban.

- Nem tudom, de ez nagyon király! – sikoltott fel mellettem a lány, amikor a hangszórókból hirtelen felcsendült a Summer című szám. Megragadta a kezem, és a fenekét rázva vitt engem a táncparkett irányába, be egyenesen a tömeg kellős közepébe. Nevetnem kellett, hogy mennyire feldobja őt ez a buli, és már bántam egy picit, hogy fent a kabinjában majdnem elvettem tőle a kedvét. Tényleg ünneprontó tudok lenni, főleg mostanában. Úgyhogy elhatároztam, hogy akkor is jól fogom érezni magam, és Zayn meg kapja be!

A csípőmet ringattam a szám ritmusára a barátnőmmel együtt, és alig telt bele pár perc, annyira átadtam magam a hangulatnak, hogy teljesen azt éreztem, hogy nekem alkoholhoz kell jutnom, mégpedig minél előbb.

- Nem iszunk valamit? – ordibáltam bele Danielle fülébe, aki csukott szemmel ringatózott Shawn Mendes Senorita című számára. Igazán romantikus, de tényleg.

- Hozol? – üvöltötte vissza, ami tulajdonképpen nem kérdés volt a részéről, hanem egy egyértelmű kérés. Vagy ha úgy tetszik, akkor parancs, ugyanis a következő pillanatban a barátnőm már egy magas, göndör hajú pasi nyakába fonta a karjait, és vele táncolt tovább a számra. Na, így már valóban romantikus. Illetve lenne, ha nem cirka három másodperce ismerné a fickót.

Mosolyogva megtekertem a fejem, de beláttam, ennek már úgy is mindegy. Danielle bepasizik, én meg kénytelen vagyok egyedül jól érezni magam. A pulthoz sétáltam, és türelmesen kivártam a soromat, hogy aztán kikérjem mindkettőnknek a koktélt. Aztán be kellett látnom, hogy tulajdonképpen mindkettőt egyedül iszom meg, ugyanis a barátnőm kezébe addigra már volt valami, amire gondolom, hogy a göndör hajú lovagja hívta meg őt. Lemondóan fordultam vissza a pult felé, és ott állva táncikáltam tovább, egymagamban. De eldöntöttem, hogy csak azért is jól fogom érezni magam, és ebben senki nem fog tudni megakadályozni. Gyorsan legurítottam az italomat, ami ugyan marta a torkomat, de nem foglalkoztam vele. Az egyedüli, ami érdekelt, az a zene ütemes rezgése, a hangulat, a szabadságom, és a pia volt. Végtére is, ez egy köszöntőbuli, én pedig nyaralok, nem?