George az idegesítő ébresztőjének idegesítő csipogó hangjára kelt, amit ki is nyomott, amint észhez tért. Fejét vissza ejtve párnájára matatott az éjjeliszekrényén, telefonját keresve.

Ahogy megtalálta, be is kapcsolta a készüléket, ami 12:01-et mutatott. A fiú arca színe fokozatosan fehéredett el, miközben kikerekedett szemmel bambult a képernyőre

12:01.

-Basszus..-hagyta el száját halkan ez a szó, miközben telefonját maga mellé dobva ugrott ki az ágyból.

-Basszus, basszus..-kántálta, mintha ez megmentené őt a késéstől és a tanárok lecseszésétől.

Pár perccel később George fél gardróbja a padlón hevert egy kupacban, mialatt öltönyét és nyakkendőjét kereste.

Az évnyitó és a könyvosztás ugyanis ma van, 8:00-12:30-ig. Bár azt nem bánta, hogy az évnyitó részről lemaradt, semmi kedve nem lett volna az igazgató 3 órás beszédjét hallgatni, amit lezár egy "mindenkinek kellemes tanévet kívánok!"-val, de nem lett volna jó év kezdés, ha első nap úgy megy be, hogy nincsen felszerelése, mivel ő volt olyan szerencsés, hogy lekéste a könyvosztást.

12:11-kor a fiú már lakásuk lépcsőjén trappolt le, táskájával a kezében.

-Anya, miért nem keltettél fel?-rohangált fel-alá a házban, hol fésüvel, hol dezodorral, vagy éppen telefonjával a kezében.

-George, fiam, az Isten áldjon meg, 17 éves vagy, egy felkelést intézz már el egyedül!-kiabált a konyhából a sötét barna hajú nő.

-El fogok késni!-idegeskedett.

-Apád most nincs itthon, úgyhogy nem tud elvinni..-sétált oda anyja, miközben a földön ülő fiát nézte, aki éppen cipőjét küzdötte magára. Most csak egy Nike cipőre futotta, ugyanis fogalma sem volt hol van,-vagy egyáltalán van-e-ünnepi cipője, ezért ezzel kell beérnie.

-Baszki!-ugrott fel, majd táskáját vállára kapta.

-George!

-Oké, tudom, tudom, nincs csúnya beszéd!-nyomott egy puszit a nő arcára, aki egyet pislogott és a fiú már ott se volt.

-Borzasztó..-nevetett fel halkan, és becsukta a bejárati ajtót, majd vissza ment a konyhába.

George-nak hatalmas előnye volt az, hogy közel lakott az iskolához, így futva 7-8 perc alatt odaért. Menet közben folyamatosan telefonját bújta, hogy van-e még ideje.

12:26.

A fiú már a kapuban állt. Muszáj volt megállnia egy másodpercre. Nem volt egy sportos alkat, így rövidebb távon is kifárasztotta a futás.

12:27.

-Az baj..-süllyesztette telefonját zsebébe, és teljes sebességgel rohant a 4. emeletre.

A lépcsőn a fokokat kettesével lépte, így rengetegszer majdnem pofára ejtve saját magát, de valahogy csak felért az emeletre, onnan pedig már nem volt messze terme.

Kipirosodott arccal, kócos hajjal, lihegve tárta ki a terem ajtaját, mire csomó szempár rászegeződött, a fiúk leginkább a nevetés szélén álltak, a lányok pedig majd' elolvadtak.

12:29.

-George Davidson..!-nézett rá osztályfőnöke szúrósan.

-Hoppá..?-mosolygott kínosan.

-Szerencséd, hogy a ti osztályotoknak egy kicsit tovább kell maradni!

-Remek..-forgatta szemét, amit a tanárnőnek nem éppen tetszett, így George inkább meghúzva magát elfoglalta már jól ismert helyét.

Új könyvei ott hevertek előtte egymásra pakolva, de a kivételesen nem csak az övéi. George a pad másik felében lévő kupacra vezette a tekintetét. Nem igazán tetszett neki, ha kap egy padtársat, dehát nem muszáj szóba állnia vele, nem igaz?

Teljesen kizárva a tanárnő beszédét, hunyorítva próbálta elolvasni a lehető legapróbb betűkkel körmölt nevet, ami egy kis cetlin volt, a könyvek tetején.

"Cl..a..y S..oo..t. Clay Soot."

George többet nem foglalkozva a névvel, újra minden figyelmét a tanárnőnek szentelte.

-Nos, ő lenne az új osztálytársatok, Clay, gyere be kérlek!-mosolygott.

George erre már érdeklődve, mereven nézte az ajtót.

Egy magas, 190 centi körüli, szőke hajú fiú lépett be rajta. Arcát fekete maszk takarta, bár ígyis ki-ki látszott néhány szeplő. Emeráld zöld szemei csillogtak a lámpa fénye miatt.

Lassan kiállt az osztály elé, és látszott, hogy végig mér mindenkit, majd mintha egy kicsit megváltozna.

Mintha.. Elment volna az önbizalma?

George egyből ezen kattogott, teljesen feleslegesen, mégis érdekelte a dolog. Nem akart semmiféle kapcsolatot a másikkal, mégis valamit megmozgatott benne.

-Clay, minden rendben?-kérdezett rá az osztályfőnök, megtörve az aggasztó, kínos csendet.

-Természetesen..-mondta, vagyis inkább suttogta, így válaszát megerősítve bólintott egyet.

George nagyon jól tudta, hogy hazudik. Jó emberismerő volt, bár ezt lehet annak köszönheti, hogy az órákat, mikor unatkozik, azzal tölti el, hogy másokat elemez, és ha valakin változik valami, hamar feltűnik neki.

Bár őt, Clay Soot-ot még egyáltalán nem ismerte, mégis biztos volt benne, hogy valami nem oké vele.

És ez miért érdekli őt annyira? Jó kérdés, amire maga George sem tudja a választ.

-Clay Soot vagyok.-mutatkozott be, miután megint beállt a csend.

George-ot rettenetesen idegesítette, hogy Clay nem képes egy szót sem szólni. Már most tudta, hogy ők ketten bizony nem lesznek valami jóban, bár nem is akarta semmi kapcsolatot vele, már azóta, mióta megtudta, hogy a padtársa lesz.

-Jesszusom! Essünk már túl rajta!-nyüglődött George.-Ha meg nem mondassz semmit, ülj le a seggedre, és had húzzunk haza mind!

-George!-szólt rá, ma már másodjára, erélyesen a tanárnő.

-Igaza van..-rántott vállat a szőke fiú, és lassan helyére sétált, ami George mellett volt.

Clay rettenetesen elveszettnek érezte magát. Máris kapta a megvető, szánalmas pillantásokat, a nyilvános megaláztatást, pedig nem is ismeri őket. Tudta, hogy itt sem lesz jobb, sőt talán még rosszabb, mint az előző iskolájában, de már ott sem bírta tovább. Ez is csak egy menekülőút volt, amiből megint a legrosszabbat találta meg.

George továbbra sem békélt meg a ténnyel, miszerint valaki ül mellette, dehát nincs mit tenni, ki kell bírnia. Miután morgott még egy-két sort, újra igyekezett osztályfőnöke beszédét hallgatni, dehát ez nem éppen kötötte le, így szívesebben gyűrögette új matektankönyvének sarkát.

Remek év lesz ez is..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! :)

Igen, igen egy hatalmas kihagyas utan, itt is lenne az ujabb konyvem, amivel tenyleg rendszeresen szeretnek foglalkozni. Ez a resz egyelore eleg tartalmatlan, es nyeszlett (?) is, de majd beindulnak a dolgok. ;)

Remelem ez is elnyeri annyira a tetszesetek mint az elozo!^-^

Igen, igen, kovezzetek meg, de Dreamnek muszaj voltam valami vezeteknevet adni, igy megkapta Wilbur nevet lol

Legyen szep estetek!<3

~𓆩ᰔᩚ𓆪