STEVE HARRINGTON SZEMSZÖGE:

-EMLÉKSZEM AMIKOR ELŐSZÖR LÁTTALAK TÉGED ÉS DAVINÁT-MONDTA A LÁNY-MINDIG AZT HAJTOGATTÁTOK,HOGY TI CSAK BARÁTOK VAGYTOK
-mert akkor azok is voltunk-mondtam
-nem, már akkor is lehetett látni,hogy hogyan néz rád Davina-mondta halkan-irigy voltam tudod?sőt egyenesen féltékeny!
-féltékeny?ugyan mire?
-rád-mondta egyszerűen-Steve "a haj" Harringtonra,mindenkit és mindent megkaptál amit akartál-folytatta-népszerű voltál és totál bunkó, de ez senkinek nem tűnt fel..mindenki rajongott érted..
-ez azért túlzás nem?
-nem,nem az-rázta meg fejét-tudod az olyanok mint én,a különcök és lúzerek elhitettük magunkkal hogy nem számít az egész,hogy nem kell a népszerűség mert minek?-itt elnevette magát-pedig kell és sokat számít abban, hogy mégis mit gondolnak rólad az emberek..
-szerintem nem-mondtam egy kis csend után-nem mindig számít, különben Davina se lógott volna velem
-mert?
-mert ő az elejétől kezdve népszerű volt tudod?-sóhajtottam fel-a nyáron megszépült és kilencedikben mindenki őt istenitette,amit egyébként megértettem és tudod azt hittem elfelejt de..
-de nem felejtett el-mondta Robin-mert rajtad kívül mindenki tudta hogy totál beléd van zúgva
-tudod..nem így akartam megkérni a kezét-mondtam halkan-máshogy,sokkal romantikusabban..még nyolc évesek lehettünk amikor a játszótéren..ott kértem meg a kezét mert azt akartam hogy mindig velem legyen
-és?
-azt mondta kérdezzem meg amikor tizennyolcak leszünk-mosolyodtam el-a játszótéren akartam megkérni a kezét
-miért nem tetted?
-sok dolog történt és.. egyszerűen sosem volt rá időm
-szerintem más az oka-mondta Robin
-mégis mi?
-hogy félsz!
-mitől félnék?-erre már nem tudott választ adni mert az ajtó szószerint kivágodott.

DAVINA HENDERSON SZEMSZÖGE:

A tervünk eddig jól ment, a zöld trutyit felhasználtuk arra amire akartuk majd mikor rájöttünk hogy hol vannak be rontottunk.Dustin a fegyverrel amit találtunk neki ment az egyedüli embernek aki ott volt, közben én és Erica eloldoztuk Steve-et és Robint
-figyelj,most futni fogok jó?-néztem Steve-re.