34
-DUSTIN!A HÜLYE ROBOTAID AZ UTAMBAN VANNAK-KIÁLTOTTAM EL MAGAMAT
-tudom-mondta a fiú haj sprayvel a kezében-biztos az oroszok azok
-igen,mert majd a robotaiddal leigázzák a földet-forgattam meg szememet, ám a fiú inkább csak követte őket tovább majd percek múlva sikításokat hallottam.
Egyből oda mentem.Lucas a szeme előtt tartotta kezeit,Dustin meg még mindig fújta a haj sprayt
-most már állj le-vettem ki a kezéből-valaki segítsen Lucasnak arcot mosni-sóhajtottam fel
-majd én-mondta Max és a konyhába mentek a csaphoz
-menjetek be Dustin szobájába,addig én figyelek arra hogy Lucas jól legyen-mentem Maxék után
-nem hiszem el,hogy lefújt-motyogta Lucas-mi csak meg akartuk lepni
-inkább mosd az arcod-mondtam egy sóhajjal-jól nézel ki Max!
-köszönöm-mondta mosolyogva-együtt vettük,emlékszel?
-még szép,hogy emlékszem-nevettem el magamat
-mostmár jó szerintem-egyenesedett fel Lucas majd miután meg törölte az arcát Maxre nézett-az egy új pattanás?
-neked meg mi bajod van?-nyomta a víz alá Max Lucas fejét
-azért ne öld meg!-pillanatok múlva meg Dustinék jöttek ki-hova mentek?
-beszélni Dustin barátnőjével-mondta Will
-barátnőjével?-kérdezte egyszerre Lucas és Max
-jöttök?-vonta fel szemöldökét Dustin-te is gyere Davina
-de akkor kocsival megyünk-indultam ki.
A rétig kocsival mentünk viszont onnantól kezdve gyalogoltunk egy magas dombra.Dustin felállította a kis szerkezetét és kezdődhetett a próbálgatása annak, hogy Suzy válaszoljon.Másodpercek,percek,órák teltek el,de semmi.Estig ültünk ott,Mike-ék már rég elmentek,utánuk következett Lucas és Max majd végül Will és a végére már csak ketten maradtunk.
-haza kéne mennünk-álltam fel a földről sóhajtva majd ilyenkor úgy hangzott mintha valaki beszélne a kis kütyübe.
-Suzy?-vette magához Dustin viszont nem úgy hangzott mintha Suzy lenne az,nem is volt női hangja sőt Amerikai sem..ez inkább orosz volt.
Dustinnal egymásra néztünk egyből.
És én azt hittem rosszabb már nem lehet.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro