-AKKOR ITT FORDULJAK BE?-NÉZTEM LUCASRA AKI CSAK BÓLINTOTT
-Davina?-hallottam meg Steve hangját
-Dustin vagyok-motyogta az öcsém-fel kelt!
-hallom-sóhajtottam fel-mindjárt magához tér és pánikolni kezd..
-hol vagyunk?mit csinálunk?-ült fel-miért vagyunk a kocsiba?
-Steve,Steve nyugi-mondta Dustin-nincs semmi baj!
-itt balra-szólt rám Lucas én pedig be fordultam balra, utána hamar oda értünk és kiszálltunk.
A csomagtartóból kivettem a fegyvert amit Nancy hagyott ott majd a kendőt és szemüveget is fel vettem magamra.
-Davina!nem!nem elég volt-kapta el karomat-nem erről volt szó!azt mondtuk hogy megvédjük őket!
-igen tudom-mondtam majd elővettem az ütőjét és a még szükséges felszerelést-hajrá védd meg őket-indultam le
-megőrjítesz!és én megyek elől-jött utánam.

Jó úton haladtunk, én és Steve mentünk elől a többiek hátul.
-segítség!segítség!meg támadtak-kiáltozott Dustin
-engedj-futottam vissza a fiúhoz aki a földön térdelt és valami olyasmiről beszélt hogy valami bele ment a szájába
-Dustin,Dustin nyugodj le-gugoltam le hozzá és a kendőt le húztam róla
-jól vagyok-mondta egy kis csend után
-ne szórakozz már-álltam fel-akkor szólj máskor ha tényleg baj van-mondtam sóhajtva és vissza indultam.

Hamar oda értünk a közepébe, ki öntöttük mindenhová azt amit kellett majd Steve be dobta az öngyújtóját amitől minden lángra robbant és elkezdtünk vissza felé futni.Mike-ot egyszer elkapta,de szerencsére tudtunk neki segíteni.
Jelenleg már másztunk volna ki,Dustin volt az utolsó aki ki ment és jöttem volna én,de ilyenkor hallottuk a demokutyákat
-Davina!Davina gyere!-kiáltott rám Dustin.
Ilyenkor állt meg majdnem előttünk az egyik demokutya és Steve magához ölelt.Meglepetésünkre nem támadtak ránk,inkább elfutottak mellettünk,de Steve attól még szorosan ölelt magához
-tizi-suttogta Mike.
Steve-el kimásztunk onnan gyorsan, és arra lettünk figyelmesek hogy a körülöttünk lévő fények egyre fényesebben kezdtek világítani majd egyszer csak elhalványultak.
Most nyertünk?

EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB

-Dustin,igyekezz Steve mindjárt itt van!-kiáltottam el magamat
-csak a hajamat csinálom!
-a hajadat?-mentem be a szobába-de cuki,olyan lesz a hajad mint Steve-nek!
-ez jön be a lányoknak-fordult felém mosolyogva-na?
-nagyon helyes vagy-mondtam egy apró mosollyal,majd kintről dudálást hallottam-na siess megjött Steve!
-óvatosan-szólt utánunk anya
-óvatosak leszünk-intettem neki majd ki mentem.

-és ne feledd tegyél úgy mintha nem érdekelne-nézett Steve Dustinra aki most mellette ült
-mi?nem!nehogy úgy tegyél-ellenkeztem
-de úgy fogok,és megyek mielőtt még többe beleszólna-nyitotta ki az ajtót Dustin-sziasztok-rohant be
-mi nem megyünk be?-kérdeztem rá
-be akarsz menni?-kuncogott
-igen!-mondtam határozottan

Hosszas győzködés után meggyőztem Steve-et,hogy menjünk be és jelenleg pedig táncolunk a sok gyerek között.
-emlékszel a mi bálunkra?-néztem fel szemeibe
-hogy ne emlékeznék?-nevetett-veled mentem el és a felénél kiszöktünk mert te kólát akartál inni
-nem volt muszáj velem jönnöd-mondtam
-remélem tudod,hogy azért megyek veled mindenhova-húzott magához közelebb-mert inkább iszok veled kólát minthogy egy olyan helyen legyek ahol te nem vagy
-oh,Steve-nevettem el magamat-ez édes volt..
-tudod mi volt még édesebb?
-mikor hat éves korunkban megígérted,hogy elveszel engem feleségül mikor mindketten tizennyolcak leszünk?
-mindjárt tizennyolc vagy-mondta egy kis csend után
-pont karácsonykor-bólogattam
-lehet akkor már meg is van az ajándékod-hajolt közel hozzám
-be tartod a hat évesen tett ígéreted?-kuncogtam
-lehetséges-mondta mosolyogva-várnod kell még egy pár napot!
-Steve?
-igen?
-szeretlek-mondtam majd egy hosszú csókot nyomtam ajkaira amit viszonzott
Hiszem,hogy ennél már csak jobb lehet.