-BOCSÁNAT,HOGY NEM FŐZTÜNK SEMMIT-ÜLT LE AZ ASZTALHOZ BARB ANYUKÁJA
-semmi baj,én imádom a kfc-t-mondtam egy apró mosollyal
-láttam kint egy eladó táblát-szólalt meg Nancy-az a szomszédé vagy..
-mi adjuk el-válaszolta az anya-ezért is hívtunk ide titeket!
-igen?-kérdeztük szinte egyszerre
-igen-bólogatott-csodálatos dolog történt-kezdett bele-egy Murray nevű férfi elvállalta az ügyet
-milyen ügyet?-vontam fel szemöldököm
-azt mondta megtalálja Barbot-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán
-Barbot?-kérdezte Nancy
-igen,nagyon bízunk benne mert azt mondta sok ilyet csinált már-mosolygott az idősebb hölgy-nem nagyszerű?
-de..de az-mondtam halkan
-ki megyek mosdóba-állt fel Nancy és elsietett
-utána megyek ha nem baj-jelentettem ki majd követtem Nancyt.

A fürdőszobába érve bementem és Nancyre néztem aki éppen sírt.
-Nancy-ültem le elé-tudod,hogy nem a te hibád ugye?
-akkor kié?-kérdezte szipogva-ha nem szálltam volna be a hülyülésbe és nem hagytam volna ott őt akkor..
-akkor sem biztos hogy nem vitte volna el-fogtam kezére-Nancy,nem a te hibád jó?nem kell emiatt magadat bántanod!
-de..
-nincs semmi de-szóltam közbe-hagyd ezt abba,nem a te hibád,nem te tehetsz róla, de ha emiatt bántod magadat sosem fogsz majd túllépni rajta-néztem mélyen szemébe-nem tudtál volna semmit tenni akkor, hogy meg mentsd.. semmit,de tényleg semmit
-és ha..ha valahogy meg tudtam volna menteni?
-ne gondolkozz azon, hogy "mi lett volna ha",nem jó,evvel magadat emészted fel és a végére teljesen elveszted önmagadat-mondtam halkan-nem te ölted meg őt Nancy,nincs okod arra hogy magadat hibáztasd azért ami történt..-Nancy egy ideig könnyes szemmel nézett rám majd megölelt és ismételten ki tört belőle a sírás..
Bárcsak tudnék valahogy rajta segíteni..