"Óriási erőfeszítésembe került megérteni, ki is vagyok én. Olyan sokféleképpen lehet megmagyarázni, hogy jut el valaki odáig, hogy elvegye mások életét. Valahányszor megláttam egy csinos lányt, arra gondoltam milyen jó lenne őt elhívni randira, utána pedig egyből arra, hogy milyen jó lenne karóba húzni a fejét."

Bűntudatot nem érezve folytattam tovább a magam elé kitűzött célt. Pontosan én sem tudtam mi váltotta ki belőlem azt, hogy sorozat gyilkos legyek, vagyis inkább, hogy a kegyetlenebbik fajta legyek, de eszem ágában sem volt ezen változtatni. Miért is tetten volna? Még kevésbé volt kedvem ezt megosztani másokkal. Úgy véltem gondolkodásomat csak én érteném meg. Csak én tudom mi zajlik le a fejemben azokban a bizonyos percekben.

Notthingham utcáit jártam késő este. Fekete audimat pár utcával arrébb parkoltam le, így indultam el a város egyik leghíresebb szórakozó helye felé. Fekete selyemingem gombjait igazgattam, miközben egyre türelmetlenebbé váltam. Nem sokszor ittam de most mégis szomjaztam az alkoholra. Ötletem sem volt hogyan akartam folytatni az estém, mert a város ismeretlen volt számomra. Egy régi ismerősöm illetve barátom sem lakott errefelé. Így azt sem tudtam hol fogom tölteni az este további részét.

Órámra pillantottam ami már fél tizenkettőt mutatott, ekkor értem a bár ajtaja elé. Miután megláttam a nyitva feliratot könyökömmel egyből be is löktem az ajtót, ami egy teljesen másik világba vezetett be engem. A zene nem volt annyira hangos mint máshol viszont mégsem lehetett meghallani az emberek párbeszédét. Habozás nélkül ültem le az egyik székre a pult előtt majd türelmesen vártam addig amíg én sorra nem kerültem. Whiskey-met iszogattam s közben az üzeneteimet olvastam a telefonomon. Észre sem vettem milyen jól elfoglaltam magam a negyedik pohár után. Szervezetem egészen jól tűrte az alkoholt, fejemmel pedig még tisztán is tudtam gondolkodni. Egy idő után a mellettem lévő üres székre egy tűzpiros színű koktél ruhát viselő lány ült le. A lány ruhája egyből megragadta a figyelmem ennek következtében hirtelen szakadtam el telefonom képernyőjétől. S immár a lánynak szenteltem minden figyelmemet. A lány sem tett másképp mert iszonyúan vonzónak tartott engem. Idővel megtudtam, hogy a fiatal lányt Elliot Hawkins-nak hívják és annyira nem is volt fiatal. Pontosan tizenkilnec éves volt. Szinte azonnal összemelegedtünk és elhagytuk a szórakozóhelyet. A kocsim felé vettük az irányt, közben pedig egymás kezét fogtuk s nevettünk az egyik rosszra sikeredett viccemen.

— Engedd meg, hogy én vezessek. — fordult felém Elliott, ezzel megállásra kényszerítve engem. A lány ösztönösen vezette fel kezeit felsőtestemen egészen a nyakamig. Ezzel együtt a rásimítva a fekete selyem ingem a mellkasomra.

— Szeretem ha én vezetek.. de most az egyszer tehetünk kivételt. — hajoltam oda a lányhoz, hogy a fülembe tudja súgni a mondatom másik részét.

A lány habozás nélkül nyúlt a farzsebemhez ahol a slusszkulcs volt.
Majd az autó elé állva fel is oldotta a zárat.

— Itt laksz? — mutattam fel az épületet irányba.

— Igen, fel szeretnél jönni? Egyedül lakok. — fordult felém teljes testtel.

— Persze lehet róla szó. — megvártam még a kezemen adja az autóm kulcsait. Majd újra lezártam a járművet s vissza csúsztattam a kulcsot a zsebembe, majd a lány után mentem.

— Helyezd magad kényelembe én addig hozok egy kis bort. — ezzel otthagyott a nappalija közepén. Kapva az alkalmon fogtam magam és szétnéztem. Tévéje feletti polcon kiskori képek kaptak helyet róla és gondolom a családjáról.

— Itt is vagyok. — Szólalt fel a hátam mögül, emiatt én is felé fordultam s kivettem az egyik kezéből a boros poharat.

— Uhm, erről tudom nem beszéltünk, de megtudhatom a neved? — szürcsölt bele a vörösborba.

— Persze, hívj nyugodtan Tednek. — eresztettem el egy lágy mosolyt. Ötletem sem volt miért nem a rendes nevem adtam meg neki. Úgy is az lesz a vége hogy megölöm őt is.

— Rendben Ted, akarod hogy körbe vezesselek vagy inkább egyből térjünk a tárgyra?

— Hm, inkább a tárgyra. — simítottam hátra a szemembe logó tincseket amikből egyáltalán nem állt szándékomban vágatni.

— Rendben, kövess! — ezzel együtt vezetett be egy sötét szobába ami gondolom a hálója volt.

— Feküdj az ágyra! — parancsoltam rá s Ő egyből tette azt amit mondtam.

— Szeretem az erőszakos férfiakat. — suttogása a sötétségbe.

— Akkor garantálom, hogy ez is tetszeni fog. — suttogtam a fülébe és közben a kezemet a nadrágom övéig vezettem fel, s azt egy határozott mozdulattal húztam ki helyéről.

Elliot eközben végig arccal lefele feküdt az ágyán én pedig fejét felemelve csúsztattam át nyaka alatt az övem majd húztam azt a nyaka köré.
Kezeit háta mögött tartottam a szabad kezemmel. A másikkal pedig folyamatosan húztam az öv végén. A szobát lassan a lány fuldokló hangja töltötte be. Majd miután már nem adott ki több hangot feltételeztem, hogy meghalt. Nem akartam őt csak úgy itt hagyni ezért a sötétben egyből valami nagy és üres tárgyat kerestem. A szekrénye tetején sorban helyzekedtek el a bőröndjei. A legnagyobbat leemeltem s az ágyra dobtam a lány mellé. Ötletem sem volt hogyan fogom őt ebbe belerakni de kicsiny teste miatt ez nem okozott túl nagy fejfájást. Válla fölé érő platina szőke haját egyszerű volt betuszkolni s így a cipzár sem akadt fenn. Felállítottam a bőröndöt a kerekeire majd kifelé menet egy egyszerű mozdulattal löktem le a boros poharat a földre kevesebb ujjlenyomatot hagyva magam után.

Nem tudtam hova vigyem, így bedobtam a bőröndöt a csomagtartóba majd egyenesen haza vettem az irányt.
Tudtam, hogy az új kis családom miatt nem hagyhattam ott a kocsiban a lányt, így inkább felvittem a lakásomra. Volt egy kicsi hűtőm, amit már egy ideje ki akartam cserélni. El is terveztem, hogy pár nap múlva megszabadulok tőle. De most pont kapóra jött. A hűtőszekrény üveg polcait eltávolítottam majd úgy raktam be a lányt a hűtőbe mint ahogy a bőröndbe tettem, majd elmentem aludni.
Másnap az volt az első dolgom, hogy megszabaduljak a hűtőtől s a lánytól egyszerre. Így egy ásót bedobtam a hűtő mellé a hátsó ülésre. Majd elindultam egy közeli erdő felé.
A nap már javában jött felfelé, hideg és ködös volt az idő így rajtam kívül senki sem tartózkodott az erdő azon részén. Ástam egy elég mély gödröt majd egy tíz perc küszködés után sikerült belelöknöm a hűtőt a lyukba. Végül a maradék földdel eltemettem a kilátszó részeket. A haza vezető úton rám szakadt az ég, a karma utolért gondoltam magamban. A panelom előtt leparkolva örültem magamnak mert épségesen s szarazon értem vissza. Az emeletre érve kinyitottam majd hangosan csaptam be magam után a bejárati ajtót s egyből az ágy felé vettem az irányt. Pár perccel később el is nyomot az álom..

ekkor még nem tudtam hogy az esőzés miatt a víz lemosta a hűtő tetejéről a földet ezzel együtt felfedve egyik legféltettebb titkom.