Ornella elég mély nyomot hagyott Harryben a történtek után. Annyira hogy egy jó ideig nem is mert kisgyerekekre nézni.

Viszont a vágy még mindig égett benne. Egy kicsivel jobban mint előtte. Örült annak, hogy Ornella megúszta mert rájött, hogy az tényleg embertelen lett volna. Ezért inkább új célpontok után kutatott. Elhatározta, hogy ezentúl csak tizennégy éven felüliek fognak csak "játszani" az életében. De a pedofil jelző még mindig ott lebegett a feje fölött amitől ha akart volna sem tudott volna megszabadulni. Pár napot elzárva töltött el lakásban, viszont ez idő alatt agya egyszer sem állt le. Átkozottul gonosz gondolatai és tervei ott cikáztak a fejében. Rettentően ki volt éhezve, ha nem is az ölésre, de a vágyra amit egy–egy volt szexpartnere nyújtott neki. Beteges éne miatt még azokra is felizgult akiket már meggyilkolt vagy a közeli állapotba vitt. Ekkor már az sem segített rajta ha hideg víz alá áll. Nemiszerve ugyan is még mindig nem bírt lecsillapodni.
Péntek este döntött úgy, hogy hosszú idő után újra kimozdul szűk ketrecéből és mivel tudta, hogy a mai bulik sokkal fontosabbak lesznek az eddigieknél csak arra tudott gondolni mennyire öltözzön ki, hogy el tudjon vegyülni a sok utolsó éves egyetemista között.

Háromnegyed nyolc előtt pattant be autójába, nyolc után öt perccel pedig már a város másik végében volt. Éjfekete autójából kiszállva az első dolga az volt hogy megigazítsa ingje gallérját és visszahelyezze csuklóján félrecsúszott Saint Laurent óráját. Egy könnyed mozdulattal lezárta autóját ami egy pittyegéssel jelezte hogy senki sem tud sem be sem pedig kiszállni. Nadrágja zsebébe csúsztatta
a slusszkulcsát és a buli helye felé indult. Barna haját ide–oda dobálta az esti lágy szellő emiatt két percenként túrt fürtjei közé, hogy visszategye őket eredeti állapotukba. A bártól pár lépésre már hallani lehetett a bent dübörgő zenét és a hangos nevetéseket. Az üvegajtót könyökével meglökve nyitotta ki majd sétált be a huszonéves emberek közé. A pultos srác egyből felkapta Harry érkezésére a fejét, aki köszönés képpen egy mosoly kíséretében intett neki. Harry fogadta a gesztust majd ugyan így tett és próbált a lehető legjobban elvegyülni.

Szlalomozva a sok összeizzadt test között. A bárban alapból izzadság és fű szag volt, így ha az ember nem volt hozzászokva ezekhez egy szinten, tíz perc után rosszul is lehetett lenni. Meglepetésemre az egyik sarokban üres volt egy asztal én pedig kapva az alkalmon egyből helyet is foglaltam. A szemem már kezdett hozzászokni a bárban domináló vörös led fényhez. Semmittevésem következtében kaptam elő telefonomat a farzsebemből, meglepetésemre a fényerő maximálisra volt feltolva ami a vörös után hirtelen vakította el szemem egy percre. Nagy nehezen sikerült lentebb vinnem a fényt és az új szokásomhoz híven egyből a tindert nyitottam meg. Így azért mégis könnyebb volt lányok után kutatni.

Teljesen bele voltam merülve az ide–oda húzogatásba és csak akkor emeltem fel a fejem amikor mind a két karomnak két oldalról ütköztek neki. Először ideges voltam ami miatt megzavartak de miután a két mellettem lévő helyre néztem két lánnyal találtam szembe magam. Tipikus lány duo volt, az egyik hosszú barna hajjal és minimálisan sötétebb bőrrel rendelkezett a másiknak ennek megfelelően porcelán bőre és szőke haja volt. Amég a szőke azon volt, hogy minél jobban rám másszon a barna egy kis teret adva nekem egymagában ült. Nem úgy nézett ki mint aki nagyon itt akart lenni. Ellenben a szőkével aki nagyon is jól szórakozott. Mind a kettőjükben volt már valamennyi ital, de még egyikőjük sem volt elmén kívüli állapotban. A szőkét gyengéden ellöktem magamtól és a barna – feltételezem – barátnője felé fordultam. Látszott rajta, hogy nem az a bulizós típus és hogy jóval kevesebbet ivott mint a másik lány.
– Szia! – emeltem fel a hangom hogy a dübörgő zene mellett meghallja a hangom.
– Szia. – mosolyodott el.
– Látom nem vagy bulizós típus. – próbáltam valahogy szóra bírni őt.
– Jól látod nem vagyok az, engem is csak Coco rángatott el. – húzta el a száját miközben haját igazgatta.
– Coco. – mutattam magam mögé. – a szőke lány? – kérdésem végét meg sem várva hevesen bólogatni kezdett.
– Szóval ha Ő Coco, akkor megtudhatom a te neved? – néztem fel rá mikor a vörös színt felváltotta a lila ennek köszönhetően jobban ráláttam a két oldalamon ülő lányok arcára.
– Abbigail, de jobban szeretem ha csak Abby–nek hívnak. – mutatkozott be habozás nélkül.
– Kedves Abby, én Harry vagyok és öröm téged megismerni. – mosolyodtam el utat engedve arcomon lévő gödröcskéimnek.
– Lenne kedved táncolni? – vezettem vissza a tekintetem Abby–re.
– Persze. – Felálltam az asztaltól, megvártam amíg Abby súg valamit barátnője fülébe majd felegyenesedett én pedig illedelmesen kinyújtottam neki a kezem, amit a lány készségesen el is fogadott. Immár Abbyvel mellettem ringatóztunk a sok test között. A lány lényegesen közelebb jött hozzám annyira hogy már a mellkasaink érintették egymást. Fejét a nyakhajlatomba fúrta és úgy táncoltunk tovább, valami Isten tudja milyen számra. – Mesélj magadról valamit. – súgtam a fülébe. Hangom hallatára, megborzongott teste és csak annyira húzódott el tőlem hogy a szemeimbe nézhessen. A fények ellenére könnyen el tudtam veszni nagy barna szemeiben, feltételezem ő is az enyémben mert egy ideig csak nézett rám, utána eszmélt csak fel. – Huszonhat vagyok, és van egy lányom és egy fiam. – súgta miután pipiskedve felért a fülemhez. Eddig észre sem vettem a közöttünk lévő magasság különbséget. A lány maximum a nyakamig érhetett, fülembe suttogása miatt az én testemen is átfutott a lágy borzongás. A zene hirtelen váltott a tömeg hangoskodása miatt viszont a dal szövegét még mindig nem tudtam kihallani. Abby egyik kezével a derekamba kapaszkodott a másikat pedig a mellkasomon tartotta. Kezeim derekán pihentettem meg. Fejét a mellkasom másik oldalára hajtotta ennek következtében fejére helyeztem sajátomat. A zene elhalkult én pedig meg nem szakítva felvett pozíciónakat kezdtem el újra beszélni.
– Nem akarok tolakodó lenni, de nem a gyerekeid apja mellett a helyed? – a lány először meg sem mozdult de egy sóhajtást követve megszólalt.
– az apjuk elhagyott mielőtt megszületett volna a lányom. Tudom hogy velük kéne most is lennem de Coco már egy hónapja el akart engem rángatni. És most édesanyám vigyáz rájuk.
– Tini szerelem volt? – néztem le rá, ő pedig fel rám, ám fejét még mindig nem emelte el a testemtől.
– Olyasmi. Gimi elején ismertük meg egymást tizenhét voltam amikor a fiam született és tizenkilenc amikor a lányom. Azóta csak a szüleim és valamennyire Coco segített nekem. – nem tudtam elképzelni mekkora barom lehetett az aki kétszer is elhagy egy olyan gyönyörű nőt mint amilyen Abby.
– Nagyon büszke vagyok rád amiért nem adtad fel. És azért is mert nem fordultál abortuszhoz. – pusziltam meg feje tetejét. Először nem szólt semmit, éreztem hogy az arca alatt benedvesedik az ingem.
– Szépségem te sírsz? – húzódtam el óvatosan tőle, és két kezem közé fogtam arcát. – Hé kedvesem, mi a baj? – emeltem fel a fejét hogy rám nézzen, miközben hüvelykujjammal az arcáról törölgettem folyamatosan potyogó könnyeit.
– S–Semmi csak azóta egy férfi sem volt ilyen kedves és türelmes velem. T–Te pedig igen és ez megijesztett. – dadogta miközben levegő után kapkodott.
– Szépségem, emiatt nem kell sírnod, te a világon csakis a legjobbat érdemled. A világ legnagyobb idiótája az aki elhagy téged vagy rosszul bánik veled. – húztam vissza mellkasomra a fejét. A zene újra szólni kezdett mi pedig csak csendben ringatóztunk a tömegben. Kezemet arca másik oldalán tartottam, attól félve hogy újra elhúzódik tőlem, arca által előzőleg felmelegített helyről. Szipogása abba maradt, szorosan összepréselődött testünk miatt éreztem, hogy nagyokat szippantgat. Saint Laurent jó parfümöket gyárt. Idővel derekamat ölelő karjával szorosabban húzott magához. Mellkasomon pihenő tenyere pedig szinte égette az ingem alatt lévő területet. Ujjait felváltva emelte fel a zene ritmusára, amikor ujjai elhagyták az ingem anyagát fázni kezdtem azon a területen. Kezét felemelte felsőtestemről és a derekamra csúsztatta, hogy teljesen körbe tudjon ölelni. Én viszont nem voltam ezzel megelégedve, csípőjéről csak annyira engedtem el saját testrészem, hogy az ő kezét vissza tudjam vezetni immár erősen kalapáló szívem fölé.
– Ezt most miért tetted? – kérdezte alig hallhatóan de mellkasomnak ütköző szavait mégis kristály tisztán hallottam.
– Így sokkal jobb. – zúgtam fülébe miközben a szívem újra felvette a kalapáló ritmust.
– E–Ezt én váltottam ki belőled? – kérdezte újból miután tenyere alatt megérezte a szívemet.
– Igen, szépségem. Te váltod ki. – pusziltam bele újra hajába.
– Lenne kedved inni valamit? – kérdezte meg miután fél órája egy helyben toporogtunk.
– Ha lehetne így maradnék örökre, de a lábam már kezd zsibbadni. Úgyhogy igen, lenne. – Tudtam hogy el fog szakadni a testemtől de nem voltam rá eléggé felkészülve. Teste melege hiánya miatt az egész felsőtestem fázott és legszívesebben össze húztam volna magamon a zakómat de azt pont nem hoztam magammal. A lány megragadta a kezem, hogy ki tudjon húzni a tömegből, nekem viszont ennyi nem volt elég belőle.
– Abby! – Kezénél óvatosan visszahúztam magamhoz, ennek következtében felső testeink összecsapódtak.
– Mi az Harry? – kuncogott fel miközben a szemkontaktust nem szakította meg.
– Ennyivel most nem elégszem meg. – mondtam ki, és kezeim közé vettem arcát.
– Mondd el mit szeretnél és megkapod. – nézett felváltva a szemeimbe és az ajkamra.
– Inkább mutatom. – a lánynak még gondolkodni sem volt ideje, mert a következő pillanatban ajkaink forró táncot jártak. Karjait nyakamba vezette, onnan közelebb húzott magához. Tenyereim még mindig arcán pihentek meg, viszont annyira csodálatos pillanat volt, hogy nem akartam, hogy véget érjen ilyen könnyen. Levegővétel hiányában elszakadtunk egymástól. Lehelleteink egymás arcát csapták, de nekünk ennyi nyilván nem volt elég. Lehunyt szemekkel hajoltam újra felé, hogy még egyszer érezhessem a pillanatot. Abby ez idő alatt egyszer sem ellenkezett aminek nagyon is örültem.
– Harry. – szakadt el tőlem hosszú percek után.
– Mondd édesem. – még mindig nem tudott hozzászokni azokhoz a nevekhez amiken többször is hívtam őt az este folyamán.
– Nem szívesen hagynám itt félbe, de már nagyon késő van és haza szeretnék menni a gyerekekhez. – mondta a szemembe nézve miközben ujjai a fürtjeim között jártak.
– Persze semmi baj, ha szeretnéd hazaviszlek. – Ajánlottam fel neki majd utoljára össze érintettük orrainkat.
– Meg kell keresnem Coco–t mert vele jöttem és nem akarom hogy aggódjon. Másrészt biztos rendesen leitta magát ezért ha nem baj, őt is elhozhatjuk hozzám? – kulcsolta össze szabadon lévő ujjainkat.
– Semmi akadálya, segítek megkeresni. – nem válaszolt csak köszönetképpen lágyan megpuszilta ajkaimat. Nem tartott sokáig de így volt jó. Majd barátnője keresésére indultunk. Körbejártuk az egész szórakozóhelyet, a fények változása miatt nem haladtunk annyira gyorsan mint amilyennek hittem. Semmilyen tervem sem volt. Nem szerettem volna Abby–nél aludni, vagy lefeküdni vele. Nem azért mert nem gondoltam őt szépnek, csak mind a kettőnkben volt valamennyire alkohol én pedig azt szerettem volna hogy az első alkalmunk emlékezetes legyen. Másrészt a gyerekeihez ment haza, én pedig nem akartam megzavarni a családi kört. Coco, a szőke lány az egyik sarokban ült egy fiú ölében, nem is tudom, hogy volt képes Abby felismerni a lányt hátulról, ilyen fényviszonyok között. Öt perc kérlelés után Abby karon ragadta Coco–t másik kezével pedig az enyémet szorongatta. Nem volt egyszerű kijutni a bárból Coco nyegle lábai miatt, de amikor sikerült boldogan szippantottam bele a friss levegőbe. A két lány kíséretében. Két oldalról támasztottuk meg a szőkét és úgy vezettük el őt az autómhoz. Majd segítettünk neki beszállni a hátsó ülésre. Megkönnyebbülten öleltük meg egymást Abby–vel én pedig örömöm kimutatása képpen homlokon csókoltam őt. Kinyitottam neki az anyósülés ajtaját és megvártam amíg beszáll. Örültem magamnak amiért előzőleg kitakarítottam minden felesleges holmit a járműből mert így nem találkozhattak a feszítővassal és társaival. Az autó másik oldalára kocogtam hogy be tudjak szállni majd zsebemből előkapva a slusszkulcsot elindítottam az autót. Kezem automatikusan Abby combjaira siklott viszont őt egyáltalán nem zavarta. Vagyis nem adott neki hangot. Kezeit az enyémre helyezte és úgy navigált el a lakásáig.
– Chh! Harry ez hideg! – szisszent fel. Nem értettem miről beszél.
– Mi, gyönyörűm? – emeltem el a tekintetem az útról, hogy rá nézhessek.
– A gyűrűid. Hidegek. – simított végig ujja hegyével először a H majd az S betűn.
– Szokj hozzá, kedvesem! – húztam el egy fél mosolyra ajkaim. Egy hatalmas apartman előtt álltunk meg. Coco egyből felismerte a helyet így Ő gyorsan pattant ki az autóból minket magunkra hagyva. Nem tudtuk mit mondjuk a másiknak. Ezért csak csendben néztük egymás arcát.
– Nos, Abby, imádtam ezt az estét. – szólaltam meg én először.
– Szintúgy, Harry. – Tudtam hogy nem akarom még lezárni ezt az egészet ami köztünk folyt ezért számot váltottunk.
– Gyere, elkísérlek az ajtóig. – paskoltam meg combját alig érezhetően. Kinyitottam neki az ajtót majd kezénél fogva segítettem neki kiszállni. Hangosan becsapva mögötte az ajtót. Az épület előtt álltunk egymást karjaiban. Nehéz volt a búcsú.
– Köszönök mindent, Harry. – súgta maga elé miközben tenyerével fel s le simogatta az arcom.
– Ígérd meg, hogy találkozunk még. – néztem vágyakozva és bizakodva szemébe.
– Megígérem. – ölelt meg újra. Majd még egy hosszú csókban részesített.
– Nem akarok elszakadni tőled, de a gyerekek biztos várnak és én nem hagynám őket huzamosabb ideig a részeg Coco–val. – kuncogtam fel.
– Igazad van, aludj jól Harry! – simított végig utoljára mellkasomon.
– Te is gyönyörűm! – megvártam amíg be megy majd vissza kocogtam a kocsihoz. Annyira elvette az eszem, hogy észre sem vettem mennyire lehűlt a levegő. Rettentő boldogan vezettem vissza a lakásomig. Elalvásig pedig csak Abby járt a fejemben.