- Vissza jöttem hozzád. Itt vagyok és veled maradok - ölelt szorosan magához, én pedig boldogan belézegeztem az illatát.

A parton sétáltunk kézen fogva. Az erős szél néha belekapott a hajamba, miközben beszívtam a friss illatát. Most éreztem igazán szabadnak magam. Úgy éreztem, hogy minden a helyére került. Azért, mert ő ott van velem. Velem van és hiszem azt, hogy nem enged el soha többé. Csak egy pillanatra néztem fel rá, de megtudtam állapítani azt, hogy változott. Mintha megviselt lenne. A haja is kicsit rendezetlenebb volt, de el sem tudja képzelni azt, hogy milyen szexi így. A tekintetével a tengert fürkészte, miközben a kezemet görcsösen fogta. Mintha nem lenne minden rendben vele.

- Minden oké? - torpantam meg, és vele szembe fordultam. Csípőre tette a kezét és a szemembe nézve megrázta a fejét.

- Nagyon csúnyán összevesztem az apámmal. Elköltöztem. Ezért nem tudtam hamarabb eljönni hozzád.

- Jajh Felix! - bújtam hozzá és átkaroltam a derekát. - Sajnálom! - pillantottam fel rá. A két kezével megsimította az arcomat és megcsókolta a homlokomat. Sajnáltam. Mindig olyan jól kijöttek az apukájával. Minden bizonnyal ez rossz lehet most neki.

- Kivettem egy lakást Szöulban. Onnan jöttem át taxival. A fel gatyám is ráment, de... - simította meg a szám a hüvelykujjával és lehajolt hozzám. - Nekem megérte! - suttogta, majd lehunyta a szemét és lassan megcsókolt. Belevesztem a csókjába, miközben a nyelvét mohón átcsúsztatta az ajkaim közt. Közelebb húzott magához, hogy az ágyéka súrolja az enyémet. A szedtünk minden egyes porcikája össze simult, miközben hevesen csókcsatát vívtunk. Mondani sem kell, hogy faltuk egymást. Szinte féltik egymás ajkát. Megkapaszkodtam a tarkójába, majd  ugrottam egyet és felemelt, majd a fenekemnél fogva megtartott engem. Az arcára tettem a kezemet és folytattam azt, hogy az ajka minden szegletét érintettem a nyelvemmel. Isteni íze volt az ajkainak, egy kis mentol keveredve málna ízű cukorkával. Hmm olyan édes volt. Zihálva a szemébe néztem és átkulcsoltam a tarkóját.

- Maradj velem a tavasz végéig! - mondtam határozottan. Felix a szám nézte. A szeme boldogan csillogott. Tudtam, hogy csak erre vágyik. Ránk. Arra, hogy újra együtt legyünk.

- Ha az anyád engedni. Elég sok kockázattal járok... - bólintott.

- Nahát! - nevettem fel. - Miféle kockázatokról van szó? - mosolyogtam még mindig rajta kapaszkodva.

- Hát, nagyon sokat eszek! - kezdte mosolyogva. - Meg előfordulhat az is, hogy éjjelente összetévesztem a szobádat a kanapéval - harapott az alsó ajkába. Az agyam nagyon erotikus gondolatokkal lett tele. Ezért elmosolyodtam.

- Ez még belefér! - mondtam.

- Szuper! - ekkor letett és megfogta a kezemet.

- Mindent megmutatok neked - sétáltunk vissza a ház felé.

A szél erősen fújt. Felix haját olyan szinten összeborulás, hogy az már felháborítóan jól nézett ki. Messziről virított Felixről az, hogy nem akár milyen pasi. Egyáltalán mióta hord inget és szűk farmert? A szűk farmerben mindig olyan formás a feneke. - Nos. Ez itt a konyha. De ezt már láttad - tártam szét a karomat és megmutattam neki a kicsi konyhánkat. Nem olyan, mint Felixék otthonában, de én nagyon szeretem. Szeretem, mert nagyon otthonos. Megfogtam a kezét és felhúztam őt a keskeny lépcsőn.

- Kérlek, mond, hogy a te szobád következik. Nem akarom esténként eltéveszteni az utat.

- Hallottam ám! - kiabálta anya a mosókonyhából.

- Igen. Ez az én szobám! - nyitottam ki az ajtót és bevezették őt a világos szobámba. A padlómat egy fehér szőnyeg díszítette. A fákat rózsaszín tapéta díszítette, fekete virágokkal a felületén. Az agyam a fal mellett volt, és az ágy egyik felén egy éjjeli szekrény tátongott. A szekrényen mellett voltak a festős cuccaim, és az állvány, amin a festményem volt. Felix oda lépett, és alaposan szemügyre vette.

- Ezt mikor festetted? - kérdezte a tengerparton képemre mutatva.

- Pár héttel ezelőtt. Nagyon magam alatt voltam - pillantottam fel rá, majd elém állt és megpuszilta a homlokomat.

- Szomorú. A kép. Semmi szín sincsen benne - rázta meg a fejét, majd lehajolt hozzám, és mohón megcsókolt. Az ingjénél magamhoz húztam, de a szájára tette a mutatóujjamat.

- Anya bármikor bejöhet!

- Majd vissza küldöm őt...mosni - ráncolta a szemöldökét, én pedig hallkan felnevettem.

A mosókonyha mellett van. A lépcső alatt pedig a fürdőszoba. A folyosó végén pedig anyukám szobája. Hirtelen megjött az étvágyam. Alig vártam, hogy anya feltalálja a levest. Leültünk az asztalhoz és ettünk. Közben Felix mosolyogva beszélgetett anyukámmal. - Nagyon szép itt. Kisebb, mint a mi házunk, de mégis több szeretet lakozik benne! - mondta, miközben a kezemet fogta az asztalon. És már nem kellett titkolóznunk. Anya előtt nem. Anya bólintott, majd megköszörülte a torkát.

- Az apád, hogy van? - tette fel hirtelen a kérdést. Felix bólintott és a szemöldökét ráncolta.

- Nagyon maga alatt van. Hiányzol neki. Apám... néha olyan döntéseket hoz, amit utána megbán. Majd rá fog jönni arra, hogy hiba volt téged elengednie - anya elhúzta a száját, és bólintott. Láttam rajta, hogy szomorú. Ez miatt pedig hatalmas nagy bűntudatot éreztem. Nem tehetek róla. De annyira hitt abban, hogy Jin-ho betölthető azt az űrt, amit apa hagyott, hogy nem bírtam ki azt, hogy ne legyen bűntudatod.

- Nos! Akkor megkapod a kanapét! - mosolygott anya.

Felix ekkor elhúzta a száját.

- A kanapét? - kérdezett vissza.

- Igen Felix - mosolygott anya.

- Tényleg? - vigyorgott tovább.

- Igen. Az előbb mondtam!

Felix rám pillantott. Egy dologra gondoltunk.

- Hű! Hát ez nagyon jó! Annyira örülök neki MinHee... - szorította össze a fogait. Nem örült neki. Kis édes.

- Nem fogsz a lányom szobájában aludni - rázta meg anya a fejét és felállt az asztaltól. Elvitte az üres tányérokat a mosogatóba, és elmosta őket. Utána átrakta a másik oldalra, hogy lecsöpögjenek.

Felix a szája szélébe harapott.

- Persze, hogy nem! Dehogy is! - mondta határozottan, én pedig annyira nevettem, hogy majdnem lefordultam a székemről.

Anya egy szavát sem hitte el.

- Tudod, hogy ez mi? - vett a kezébe egy ollót. Felix hangosan nyelt egyet. Az ádámcsutkája vonzón mozgott. Olyan puha és selymes nyaka volt. Legszívesebben letámadnám őt, és végig puszilgatnám a bőrét.

- Egy olló - suttogta Felix.

- Nos. Ha egyszer is meglátlak a lányom szobájában, akkor ezzel fogom levágni azt a testedet, amire ti férfiak annyira, de annyira büszkék vagytok!

Felixet néztem, akinek az arca elfehérdetett. Komolyan rosszul lett.

- Hihi. Haha - motyogta, majd elkezdett lejjebb csúszni a széken. Én meg eddig bírtam. Szakadtam a nevetéstől. Négyen régen nem nevettem már ilyen jót, de láttam anyukámon, hogy ő is jól szórakozik. Kétség sem fér hozzá, hogy Felix befogja színesíteni a szürke hétköznapjainkat. Este tizenegy órakor az ágyamban feküdtem. Utáltam, hogy ilyen közel van hozzám, de nem érinthetem meg. Pontosan tudtam, hogy anyukám ilyenkor már alszik. Ezer elővettem a telefonomat és most először próbálom megkockáztatni azt, hogy anya levágja Felix micsodáját. Megnyitotta a Messengert és írtam Felixnek.

23:02 Elisa

Gyere fel, de hallkan!

Az üzenetemet egyből látta. Tudtam, hogy várta.

Hevesen dobogó szívvel néztem azt, ahogy elkezdett pötyögni, majd kaptam tőle egy üzenetet.

Felix

Határozottan nem lehet!

23:03 Elisa

Miért nem? Hiányzol!

Ekkor Felix küldött nekem egy képet. A szám elé tettem a kezem, hogy ne nevessek hangosan. Anyukám Felix mellett ült a kanapén és a tévét nézte. De tudom, hogy csak Felixet felügyeli. Megértettem anyát.

23:05 Felix

Bevagyok szarva az anyától. Inkább alszom a parton. Csak ne vágja le a farkamat. Nekem az meg kelleni fog!

23:06 Elisa

Nemsokára bemegy a szobájába!

Felix

Most azt kérdezte, hogy kivel beszélek. HELP!

23:08 Elisa

Jaj! Mit mondtál neki?

Felix

Azt mondtam, hogy az apámmal beszélek. Utána át akartam neki adni a telefont, de inkább felsietett a szobájába. Na kinek van a legokosabb pasija?
Megyek bébi.

23:10 Elisa

De tényleg hallkan.

Kuncogva tettem le a telefonomat, majd tíz percen belül benyitott Felix a szobámba. Hallkan becsukta az ajtót. Mosolyogva felemeltem a takarómat és beengedtem őt magam mellé.

- Szia - suttogtam.

- Szia - suttogta és lassan megcsókolt. - Olyan jó, hogy itt vagyok. Pokolian hiányoztál! - nézett a szemembe. Lejjebb Csisztu k az ágyon, majd Felix felé fordultam, hogy a szemébe tudják nézni. A kislámpa pislákoló fénye megvilágította az arcát. De szóhoz sem tudtam jutni. Felix gyönyörű volt. Szemei a boldogságtól csillogtak. Friss tusfürdő és sampon illata volt. A kávé színű haja pár tincse a szembe hullott, amit mosolyogva spöpörtem hátra ujjaimmal.

- Én is örülök, hogy itt vagy velem. Annyi mindent szeretnék mondani. De inkább csak nézek téged - a fülem mögé tűrte egy haj tincsemet, majd az államat lassan megemelte és romantikusan megcsókolt. Ekkor a kezünk automatikusan felfedező útra indult. Felix lassan letöltés rólam a takarót, miközben a derekamra megfogta közelebb húzott magához. A kezemet levittem a puha nyakán, a mellkasán, majd lassan a pólója alá vittem a tenyeremet. Végig tapogattam a lapos, selymes hasát ez érzéseimet pedig szabadjára engedtem. Lassan felültem az ágyon, miközben Felix segített nekem és az ölébe ültetett. A combomat simogatta miközben óvatosan az ajkába harapott. A hajába túrtam és le se tagadhatná azt, hogy éreztem az akartam lüktető férfiasságát. Imádtam ezt a dudorodást érezni. A nadrágjához nyúltam, amit kikötöttem és végig simítottam a boxere szélén, innen tudta azt, hogy mit akarok.

- Hé... - nézett a szemembe.

- Mi... mi a baj? - suttogtam hevesen süllyedő mellkassal. Vágytam rá. Ő pedig vágyott rám. Csak ő tudta, hogy mit nem szabad tennie. A kezemre nézett és beharapta az ajkát. - Hiányzol!

Halihó!💜
Meghoztam az új részt!
Sajnálom, hogy most tettem ki, de tegnap nagyon rosszul éreztem magam.
De ma pótoltam ezt a hibám és megírtam nektek a részt!☺️
Remélem tetszett és várjatok a következő részt!
Legyen csodás estétek!💜
Millió puszi!💜😘

Natsumi-senpai💜