Miután anya és Jin-ho kiváltotta a gyógyszereimet haza mentünk. Az út néma csendben telt. Felix követett minket a kocsijával. Jin-ho mérges volt, hogy másnaposan autóba ült, de azt mondta, hogy otthon négyszemközt megbeszélik. Miután haza értünk én a kanapén feküdtem és bekapcsoltam a tévét. Azt hiszem, hogy kihasználtam azt, hogy beteg vagyok. Jin-ho külön készített nekem húslevest, amit tálcával az asztalra is tette nekem. Vigyorogva ettem, miközben Felix nevetve nézze minden mozdulatomat. Én úgy csináltam, mintha nem vennék róla tudomást, de a tény, hogy ott volt és nézett engem. Közben millió kérdés kavargott a fejemben. Vajon lefeküdt valakivel? Hány lánnyal táncolt a bulin? Tényleg jól érezte magát nélkülem? A gondokat meneteket Felix szakította félbe. Mellém ült és hátra pillantott, megbizonyosodva arról, hogy Jin-ho az emeleten van.

- Hogy érzed magad? - fürkészte az arcomat. Felix már nem a tegnapi ruhájában, hanem egy fehér pólóban és nadrágban volt. A haja pár tincse még kedvesen tapadt a homlokára. Grimaszra húztam a szám és letettem a bögre levest az asztalra.

- Mintha érdekelne téged! Ne csinálj úgy, mintha minden rendben lenne - fújtam ki az orrom, a zsebkendőt pedig a tenyerembe gyűrtem. - Tegnap este a tudtomra adtad azt, hogy könnyen letudod szarni a dolgokat - suttogtam, hogy csak ő hallja. A teste megfeszült és előre hajolt. A kezét összekulcsolta maga előtt majd sóhaj hagyta el az ajkát.

- Csodálkozol Elisa? Szakítottál velem. Konkrétan magyarázat nélkül! Semmit nem értettem.

- Hm... - pillantottam a tévé felé. - De azért jót szórakoztál? - kötöttem fel a fekete hajam. A gyógyszerek miatt a lázam is lement ezért volt elég erőm veszekedni vele. - Mert gondolom, hogy igen!

- Miután szakított velem a barátnőm? - bögre meg a combomat. - Marhára jól szórakoztam! Majd kiugrottam a bőrömből - hátra dőlt a kanapén és nyújtozkodott egyet. A mozdulat közben felcsúszott a pólója ezért megpillantottam a lapos hasát. Bárcsak még az enyém lenne! Bárcsak megcsókolhatnám! De már nem az enyém. Ott tartottunk, ahol elkezdtük. Nem voltunk együtt, de idegenek sem voltunk egymásnak.

Elvesztünk egymás tekintetében, amikor nagy kiabálásra kaptuk fel a fejünket. Anya és Jin-ho veszekedett egymással. A következő pillanatban a Felixről készült festményem landolt a padlón. A kép beszakadt, a vászon pedig gyűrött lett.

- Mi a... - Felix elkerekedett szemekkel pattant fel a kanapéról és nézett farkasszemet az édesapjával, aki felváltva nézett ránk. Tudtuk, hogy már semmi nem menthet minket. A titkaink kiderült. Jin-ho megtudta. - Apa?

- Mégis mit képzeltetek ti magatokról? - kiabálta, miközben anya könnyes szemekkel sétált le a lépcsőről. - A fiam és a mostohalányom?! Mi ez a vicc? - nézett anyára, aki bocsánatot suttogott felém.

- Figyelj apa... - tette fel Felix a kezét. Jin-ho egy szót sem akart hallani. Anya felé fordult és így szólt.

- Pakoljatok összes és takarodj azok életünkből! - kezével az ajtó felé mutatott. Mintha egy kést döftek volna a szívembe. Egyszerre volt megalázó és kellemetlen szituáció.

- Apa! Ezt nem teheted!

- Te inkább fogd be a szád! - a festményt félre rúgta és felviharzott a lépcsőn. Mindennek vége.

Délután a bőröndöket a kezünkben fogva léptünk ki az ajtón. Anyagban meg volt annyi bátorság, hogy Jin-ho szemébe nézzen.

- Miért nem hagyod őket? Szerelmesek! Vedd már észre!

- Szerelmesek?! Ezt nevezed te szerelemnek?! Felfoghatatlan! - rázta meg a fejét.

- Apa mindent meglehet beszélni! Szeretem Elisát! Szerelmes vagyok belé!

- Menj fel a szobádba! Most! - lökte hátra a fiát. Ekkor Felix széttárta a kezét.

- Bocsánatot kérek! - nézett a szemembe.

- Miért?! - potyogtak a könnyeim.

- Azért, mert rohadtul beléd szerettem!

Szóval itt is lenne a mai napra az utolsó rész! Igen, ismét egy rövid részt hoztam nektek, de fáradt vagyok és csak ennyi telt ki tőlem. Holnap hozom a folytatást!💜
Legyen csodálatos estétek! Álmodjatok Felix-szel valami csodásat.💜🥰
Millió puszi!💜😘

Natsumi-senpai💜