Ket nappal később

Reggel hét órakor sétáltam a fürdőszobába, de hirtelen kinyílt Felix szobájának az ajtaja és egy szőke hajú lány lépett ki rajta egy szál törölközővel a testen. Az a lány volt, akivel Felix felsétált az emeletre a buli végén.

A lábam a földbe gyökerezett úgy meglepődtem. Erre nem számítottam! Felix ezt bosszúból  csinálta?

Elmosolyodott, amikor meglátott engem. Ezek biztos, hogy nem aludtak az éjszaka.

- Szia. Biztos te vagy az új mostohahugi! Nagyon szép vagy!

- Köszi - motyogtam. - Te a barátnője lennél?

- Nem! - legyintett. - Soha nem kezdenek ki Felix-szel. Ő nagyon nehéz eset, de nagyon jó a szexben.

- Oké! - indultam a fürdőszoba felé.

- Megtennék, hogy előre engedsz? Sietek utána haza! - bólintott.

- Persze! - adtam neki utazás a mosolyogva.

- Köszi! - vigyorgott majd magára zárta a fürdőszoba ajtaját.

- Szuper... - mondtam halkan és vissza sétáltam a szobámba. Azzal foglaltam el magam, hogy beágyaztam és résnyire kinyitottam az ablakot, hogy szellőzőn a szoba. Leültem az ágyamra és csendben vártam.
Miután a lány elment újra szabad lett a fürdőszoba. Lenyomták a kilincset, de ismételten zárva volt.

Bepillantottam Felix szobájába, aki üresen tátongott. Még a gyűrött ágyneműt sem csinálta meg.

Elhasogattam a gondolataimat majd amikor megfordultam, Felix páratlan felsőtestével találtam szembe magam. Ő nézett engem, és én néztem őt. A tekintete pedig tele volt haraggal és megvetéssel. Ezt pedig azért csinálta mert egy napja tudomást sem veszek róla. De csak úgy tudom távol tartani magam tőle.

- Menj már arrébb! - szólalt meg, majd oldalra lökött és becsapta a szobája ajtaját.

Az ajtót nézve sóhajtottam fel. Enyém lett a fürdőszoba Felix pedig elment az egyetemre.

Anyukám és Jin-ho pedig dolgoztak. Egyedül maradtam a kígyóval, aki a becsukott ajtó mögött lazult a terráriumban.

Apukám fényképét nézegettem miközben megsimítottam az arcát. Emlékszem, hogy késő éjszaka mindig közös film nézése kezdtünk. Finom pattogatott kukoricát csináltunk és elfoglalták az egész kanapét. Estéket töltöttünk el így! Végülis nem sok ember szereti a Gyűrűk Urát. Apukám igen. Azon kevés emberek közé tartozott, akik rajongással nézték végig a Hobbitot is.

Hiányzol. Pokolian hiányzik. Néha úgy gondoltam, hogy ő is itt van velem. Mintha figyelne engem. Istenem! Bárcsak itt lenne! Az utóbbi időben nagyon sok időt töltöttünk együtt. Tudtuk, hogy mi vár ránk. Akkoriban még fel sem fogtam. Akkor fogtam fel igazán, amikor már túl késő volt. Ez ilyen. Az örökké valóságig élsz együtt a hiányával és az emlékével.

Este nyolc órakor levegőzni akartam, ezért magamra vettem a kabátom és a bakancsomat.

- Hova mész Elisa? - kérdezte anyukám, miközben Jin-hoval közösen sütöttek a konyhába.

- Csak ki a ház elé. Friss levegőt szívni - bólintottam és kiléptem a sötét utcára. A ház előtt megálltam és mélyen beszívtam az időjárást. Nem volt hideg. Viszont jó idő sem volt. Bárcsak Icheon-ba is esne a hó! Annyira hiányzott a havazás.

Felix felém sétált. Elfordítottam a fejem és a sötét égboltot fürkésztem. Az ég felé emeltem tekintetem és lehunytam a szememet.

- Mi a baj Csipkerózsika? - állt meg mellettem.

- Semmi! Igazán semmi!

- Nekem nem úgy tűnik - fürkészte a tekintetemet.

- Direkt csináltad igaz?

- Kit?

- Tudod te azt. Ne játszd meg magad.

Ekkor megrántotta a vállát.

- Jó volt. Ennyi. Nem jelentett semmit - nézett a szemembe majd a szememet megforgatva sétáltam a bejárati ajtó felé, de Felix utánam szólt.

- Féltékeny vagy?

- Felix! Hagyd abba! - fordultam hátra. - Mégis, hogy gondolod?!

- Holnap gyere el a meccsemre. Az egyetem mellett lesz a sportcsarnokban.

- Oké. De ez nem azt jelenti, hogy nekem is ott kell lennem.

- A buli után történt csók miatt nem akarsz eljönni a meccsemre? - cukkolt tovább. Ekkor mérgesen instant meg felé. Nem hiányzott nekem, hogy említésre tegye azt az estét. Próbáltam elfelejteni a történteket.

- Idióta! - próbáltam lökni a vállán, de amikor hozzáértem, megfogta a karomat, közel húzott magához és a szemembe nézett. Nem akart elengedni. Azt akarta, hogy közel legyek a testéhez.

- Sokat jelentene - mondta halkan.

- Nem akarok menni - néztem fel a szemébe.

- Gyere el. Jó lesz. Megnézheted, hogy a kapitány, hogy viszi végig a meccset!

- A kapitány leállhatna az önfényezéssel! - löktem el magam tőle és bementem a házba.

- Szép volt odakint? - kérdezte Jin-ho.

- Szép!

- Sült halat?

- Naná! - ültem le az asztalhoz. Anyukám pedig mosolyogva nyugtázta, hogy jól kijövök Jin-hoval. De semmit nem tud Felixről. Anyának köszönhetően elmentem a meccsre, ami péntek este lesz. Anya azt mondta, hogy sokat jelentene Jin-honak. Nem akartam csalódást okozni azzal, hogy itthon maradok.

A meccs napján rengetegen voltak. Sok szülő, családtagok és a csapatok edzője tartózkodott a csarnokban. A nagy hangzavar közepette leültünk a lelátó negyedik sorába és anya Jin-hohoz hajolt.

- Melyik Felix?

- A hármas számú! - kiabálta.

A szememmel megkerestem a hármas számú fehér pólót viselő majmot. A pálya közepén állt és két csapattársával beszélgetett. Az ellenfél csapatból egy piros mezes srác elsétált Felix mellett és erőből vallon lökte őt.

- Faszfej! - mondta az apja. - Hagyjad fiam, hagyjad - motyogta, Felix pedig gyilkos pillantással ajándékozta meg az ellenfél csapat karszalagot viselő kapitányát.

- Úgy tűnik, hogy nem lesz egy barátságos meccs! - kiabálta anya.

- Soha nem az! - válaszolta Jin-ho.

A két csapat felállt majd sípszóval kezdődött a foci.

Felixék kezdenek. A focilabda végig járt az össze játékoson majd Felix kapta meg, aki gyorsan megindult vele, szögben állt és laposan rúgva átadta csapattársának, aki pont kapuba rúgott. - Szép!! - kiabálta az apja, anyával pedig mosolyogtunk.

Az ellenfél csapat támadásba lendült, Felix pedig védte a képet, majd egy hirtelen mozdulattal kirúgta alóla a labdát és szélsebesen megindult előre. A tömeg pedig fütyült. Feltette a karját, jelezve, hogy segítséget kér, majd hirtelen az ellenfél csapat egyik játékosa becsúszott Felix alá, aki elterült a fűben, a labdát pedig kirúgták a vonalon túlra. Onnan bedobást indítottak Felix pedig felpattant a fűből, de közben egy gólt is kaptak. - Nemár!! - fújtatta az apja. - Majdnem les volt barátom!! - kiabálta, Felix röhögve felénk pillantott.

Intett nekem. Ezért bénán visszaintettem.

- Örülök, hogy kijöttök! - súgta anya.

- Muszáj alkalmazkodni.

- Nem is olyan rossz, igaz? - kérdezte, miközben Felix csapatából durván felrúgtak egy fiút, ezért szabadrúgást kaptunk. Egy fiú hatalmasat belerúgott a labdába, ami pont a kapufa alatt ment bele a hálóba.

- Nem. Tényleg nem.

Közel tíz perc maradt a meccsből, de az ellenfél csapatkapitánya úgy gondolta, hogy pontot tesz a meccs végére. Amikor Felix megindult a labdával pont rúgni készült, de amikor nem figyelt az ellenfél játékosa úgy bele szállt Felixbe, hogy Felix pont a rossz esés miatt a térdére esett, amit tökéletesen lehetett hallani, hogy reccsent egyet.

- Édes istenem... - fogta az apja a fejét. - Mi a szar volt ez a hang!?

- Szerintem a térde! - mondtam suttogva.

- Szerintem is a térde! - csatlakozott anya is, Jin-ho pedig nyelt egyet.

Mindenki Felixt nézte, aki megpróbált felállni, de a fejét rázta szorította össze a fogait. Izzadt volt. A lelátóról láttam, hogy a térdkalácsa durván bedagadt. Lila volt. Ennyi folt a meccs. A meccs után rohantunk a kórházba.

- A fiamat most hozták be térdkalács törés miatt!! - hadarta mérgesen Jin-ho a nővérnek.

Na hello!💜 Itt is lenne az 5.rész. Remélem tetszik és várjatok a folytatást. Jelen pillanat szünetben fejeztem be ezt a részt. Mivel most Pszichológia órán ülök, de helyettesítés van azt csinálunk, amit szeretnénk ezért neki kezdek a többi könyv folytatásának.💜 Remélem várjátok azokat is.🥰
Legyen CSODÁS napotok!🥰💜