Miután a nővér útba igazított minket megálltunk Felix szobája előtt. Pont akkor jött ki egy orvos. A mappákat a kezében tartotta, a szemüveget pedig megigazította.

- Hogy van? - kérdezte az apja.

- Maguk a fiú hozzátartozói? - nézett végig rajtunk.

- Az apja vagyok! - mondta Jin-ho.

- Oké! - bólintott az orvos. - Nos. A páciens térdkalácsa nem tört el. Megnyugodhatnak - bólintott, Jin-ho pedig kifújta magát. - De a beteg, fájdalmakra panaszkodott, ezért megvizsgáltuk a térdét. Térdszalag szakadást diagnosztizáltunk nála. Ez olykor bedagadhat és elszínezőhet. Sportolóknál ez gyakran előfordult. Nem kellemes érzés. Hetekig pihentetnie kell a lábát.

- 믿을 수없는!(Te jó ég) Oké! Köszönöm! Mit javasol, mikor kezdheti újra a sportolást?

- Sportolást? - kérdezett vissza az orvos. - Örüljön, ha egyáltalán lábra tud majd állni a fia. Mekkora nem, de egy erős térdmerevítőt mindenképpen ajánlok neki - bólintott majd a folyosón elsétálva magunkra hagyott.

Az apja a fejét csóválta, majd beléptünk Felix szobájába, aki ránk emelte a tekintetét. Megvolt viselve az arca. A térde be volt fáslizva és szépen sínbe tették neki.

- Hogy vagy fiam? - puszilta meg az apja a homlokát. Ilyen az apai szeretet.

- Fáj a térdem - húzta el a száját és fél szemmel rám pillantott. Mintha mondani akarna valamit. A világ legjóképűbb fiúja nézett vissza rám. Látta rajtam azt, hogy aggódok miatta. - Apa már nagyon szomjas vagyok, nem hoztok nekem egy narancslevet?  

- Persze fiam! Nekünk sem ártana egy kávé! Beszélgessetek csak! - mondta az apja.

- Mindjárt visszajövünk - nézett rám anya és kiléptek a szobából mi pedig bent maradtunk ketten. Hosszú másodpercekig csak egymás szemébe néztünk. Nem tudtuk, hogy kit mondjunk. Végül Felix szólalt meg.

- 여기와!(Gyere ide) - mondta hallkan, én pedig hozzá sétáltam, leültem az agya szélére és szorosan hozzá bújtam. Már semmi nem érdekelt. Az érdekelt, hogy ő jól van, az, hogy itt van. Ez az ölelés pedig mindennél többet jelentett nekem. Minden eltitkolt érzéseim benne voltak. Titkolt vágyak, amiket eddig nem mutattunk ki a másiknak a felszínre tört. Szorosan magához ölelt és a hajamat simogatta.

- Megijesztettél - suttogtak a szemébe nézve.

- Semmi baj. Tényleg - rázta meg a fejét.

- Amikor megláttam, hogy a fűben feküdtek az nagyon megijesztett.

- Az a része fájt a legjobban - tüze a fülem mögé egyik hajtincsem.

- Nagyon fáj? Mit érzel? - tettem a tenyeremet a karjára.

- Hasogat. Nagyon fáj - nézett mélyen a szemembe. - Abban sem vagyok biztos, hogy rátudok majd állni. Nagyon rossz testhelyzetben érkeztem a lábamra. Ez volt a baj.

- A lényeg, hogy nem esett nagyobb bajod.

- Tényleg aggódtál értem?

Elpirultam. A tekintete zavarba hozott.

- Hát, mostohatesók vagyunk, úgyhogy... - motyogtam.

- Hagyd már ezt a szarságot! - fogta meg óvatosan az államat majd váratlanul felült, hozzám hajolt és lehunyt szemmel megcsókolt. De úgy igazán! Lassan és romantikusan. Istenem! Mióta vártam már erre a pillanatra!
Az ajkaink tökéletesen passzoltak egymáshoz. Az ajka íze isteni volt.
Olyan puha volt. Hihetetlen és közben felfoghatatlan volt ez a pillanat. De túl hamar ért véget. Elhajtoltam Felixtől és megráztam a fejem.

- Nekünk annyi - böktem ki.

- Az biztos - válaszolta majd nyílt az ajtó. - Köszi! - vette el az apjától a narancslevet és bele ivott a műanyag pohárba.

Anyukámra pillantottam, aki kávét kortyolgatott.

- Hogy vagy Felix? - mosolygott anya.

- Tökéletesen MinHee! - nézett anyukámra én pedig oldalra néztem, hogy senki ne lássa rajtam az idióta vigyorgást. Lee Felix megcsókolt!

Az nap leszedték Felix térdéről a sinrudat és kapott helyett egy fekete műanyag térdmerevítőt.

De amikor megpillantottam a térdét a szám elé tettem a kezem. Az apja szóhoz sem tudott jutni. Anyukámat félre is hívta beszélni, mégis minden mondatot tisztán hallottunk.

- Miért lila? A fiam térde sötét lila, és kétszer akkora, mint volt!

- Beütötte! - mondta anya.

- Nem szabadna így kinéznie!

Felix szemébe néztem, aki kacsintott egyet.

- Jólvan fiam! Akkor zsa haza. Jól mondom? - kérdezte az apja.

- Ja! Zsa! - vette le rólam a szemét majd az ajtóban ácsorgó apjára nézett. - Segítenél? - rázta meg a fejét.

- Bocs főnök! - karolta az a fia derekát, aki összeszorított szájjal állt rá a jobb lábára, a balra pedig nem. - A másik? - kérdezte Jin-ho.

- Mi az, hogy a másik? 아버지!(apa) Nem tudok még ráállni! Vágod? - kopogtattak meg az apja fejét.

- 환상적인.(szuper) Akkor most kibicegünk a kórház elé! - mondta, anya pedig kinyitotta nekik az ajtót.

Amikor haza értünk Jin-ho besegítette Felixet a szobájába, majd anyukámmal együtt elmentek beszélni. Becsukták magukra az ajtót, én pedig beléptem Felix szobájába.

- 안녕!(Szia) - kötöttem fel a fekete hosszú hajamat.

- 안녕! - nézett rám. - Apám?

- Bent vannak a szobájukban.

Ekkor a falnak döntötte a fejét és felsóhajtott.

- Tuti eltört. Vagy nem tudom... - ekkor próbálta megemelni a sérült lábát, de nem ment neki. - Ah! A focinak annyi. Marha jó! - nézett rám szomorúan.

Erőltettem magamra egy mosolyt.

- Idővel az is újra menni fog.

- És, ha nem? - nézett mélyen a szemembe.

- Akkor el kell engedned. De legyünk pozitívak.

Bólintott. Ekkor megköszörültem a torkomat. - Nem kéne mondanod nekem valamit? - néztem rá.

- Mondanom? - kérdezett vissza.

- Megcsókoltál! - mondtam.

- És imádtam. Ahogy te is! - ült fel az ágyon és mosolyogva nyomott egy puszit a számra. Majd még egyet. Végül a szemembe nézett. - Szerintem senkinek semmi köze hozzá. Rohadtul idegenek vagyunk. Csak a szüleink ismerik egymást.

-  Ismerik?! Felix! 그들은 서로를 사랑한다!(Szeretik egymást)

- 매력적인.(Tök jó)

Ekkor sóhajtva elmosolyodtam.

- 당신은 여전히 ​​내 이복 삼촌(Még mindig a mostohabátyám vagy) - suttogtak hozzá hajolva.

- 난 여전히 상관 없어.(Még mindig nem érdekel) - válaszolta majd átkarolta a derekamat és ráérősen megcsókolt. Az arcára tettem a kezem és boldogan viszonoztam minden érintését.

Annyeonghaseyo!💜 Itt lenne a folytatás.🥰 Remélem tetszik nektek. A koreai szöveg meg csak úgy jött.😅 Gondoltam néha teszek vele egy kis koreai szöveget is. Remélem nem baj. Most csak ilyen rövid rész telt tőlem, meg az egészet a suliba írtam(néha órán is). Remélem azért elnyeri a tetszésetek.🥰💜