Cassandra Dallas

Én: én ezt nem...engem
ez kurvára felbasz, fuuu

Shawn🙄❤️: ??

Én: olvasok egy könyvet.
És felbasz
1D ff
És a csaj olyan kurva
hisztis benne hogy az katasztrófa
És a felfogása is az
Tehát hogy semmi értelme annak amit ő állít/hisz/csinál

Shawn🙄❤️: akkor minek olvasod?

Én: mert eddig tökre tetszett!

Shawn🙄❤️: aha, oké

Én: ennyire nem érdekel?

Shawn🙄❤️: a-a

Én: kösz🙄
De hééé
Mi a baj?
Mi történt?

Shawn🙄❤️: semmi

Én: Shawn...most te vagy
hülye, vagy engem nézel
hülyének?

Shawn🙄❤️: egyik se(?)

Én: hát én ebben kételkedem

Shawn🙄❤️: hát ne tedd

Én: ahjj istenem Shawn,
mondd már el, hogy
mi a gond!

Shawn🙄❤️: ahhjj

Én: hallgatlak

Shawn🙄❤️: szakítottunk
Camilaval
És...mindegy ennyi

Én: mi történt még?

Shawn🙄❤️: semmi

Én: Shawn az ég szerelmére
már! Ne harapófogóval kelljen belőled kihúzni mindent,
légy szíves!

Shawn🙄❤️: ahjj
Hosszú idő után most
megint előjött a
pánikbetegségem...

Én: átmegyek

Shawn🙄❤️: nem kell

Én: nem kérdés volt!
Max. fél óra és ott leszek

*Fél óra múlva*

Miután ide értem és csengettem Shawn anyukája nyitott ajtót, aki egy szó nélkül beengedett és semmit nem kérdezett. Valószínűleg tudta miért jöttem. Egyből Shawn szobája felé vettem az irányt és kopogás nélkül benyitottam. Ott ült az ágyán, én pedig odamentem hozzá és egy szó nélkül magamhoz öleltem. Egyből magához szorított, és kitört belőle a sírás. Soha nem láttam még így, de azt tudom, hogy nem is akarom többet így látni. A hátát simogatva próbáltam megnyugtatni.
- Shhh itt vagyok - suttogom még mindig magamhoz ölelve, mire csak még jobban ölelni kezd.

- Köszönöm - mondja halkan, miután nagy nehezen lenyugodott.
- Ugyan már Shawnie - mosolyodok el - ilyent ne köszönj. Te is mindig itt voltál nekem, természetes, hogy én is itt vagyok neked. - mondom neki, mire halvány mosollyal az arcán ismét megölel. Mosolyogva ölelem vissza. Örülök, hogy végre kicsit sikerült feldobni a kedvét és ha csak egy kicsit is, de mosolyog.

- Egyébként - szólalok meg egy kis idő után - szeretnél beszélni a történtekről? Hogy mi történt? - kérdezem tőle egy biztató mosoly kíséretében, mire kis gondolkodás után bólint. Kíváncsian nézek rá.
- Igazából... - kezd bele egy kis idő után - gondoltam meglepem, és elmegyek hozzá. Csináltattam egy csokrot a kedvenc virágaiból, és elmentem hozzá. Zárva volt az ajtó, és mivel van, vagyis volt kulcsom, gondoltam bemegyek, és más nem megvárom. - meséli, és itt megakad. Itt már kezdek nagyon rosszat sejteni.  - és utána ugye bementem a házba, körbe néztem, hogy hátha otthon van, csak mondjuk nem szerette volna,ha bárki jön. Odaértem a hálószobához, ahonnan hangokat hallottam. Itt már sejtettem, hogy valami nem oké, benyitottam. Ott...ott volt egy..egy random csávó, és éppen - nem fejezi be a mondatot, de anélkül is tudom, hogy mi történt. Újabb könnycseppek folynak végig az arcán, én pedig legszívesebben megölném azt a ri...nőt. De sajnos ezt nem tehetem, így csak szorosan magamhoz öleltem újra Shawnt.

Vagy másfél óra beszélgetés után Shawnnak végre sokkal jobb a kedve, és végre mosolyogni is lehet látni.
- Egyébként - kezd vele kissé bizonytalanul - kíváncsi vagy az új dalomra?
- Kérdés ez? Természetesen! - mondom izgatottan.
- Okés - mondja, majd a gitárját a kezébe véve kezdi el pengetni azt. - Amikor minden szét csúszik körülötted,
És úgy érzed rajtad senki sem segíthet,
Akkor jól jön egy legjobb barát,
Aki megvígasztal, s vigyáz rád.

Ha bajban vagy ő nyújtja a kezét,
Ha kell odaadná mindenét,
Ha összetörtél megvígasztal,
Ha padlón vagy ő összekapar.

Bármi történt bízhatsz benne,
Együtt sírtok, nevetgéltek,
Énekeltek és táncoltok,
Lélekben ti egyek vagytok
Összetartoztok...
A legjobb barátok...

Szavak nélkül megért téged,
Vele könnyebb az életed.
Elfogad úgy, amilyen vagy,
Nem hagy el téged a bajban.

Melléd áll, kitart melletted,
Kezébe adnád az életed.
Ő az, ki igazán ismer,
Mert nála nincsen jobb ember.

Bármi történt bízhatsz benne,
Együtt sírtok, nevetgéltek.
Énekeltek és táncoltok,
Lélekben ti egyek vagytok.
Összetartoztok...
A legjobb barátok...

Ti vagytok a Nap és a Hold,
Mert ő az, ki mindent megold,
Ő az, ki fényt hoz éjszaka,
S te vagy a barátság hajnala.

Együtt legyőzhetetlenek,
Külön mégis elvesztettek.
Egy legjobb barát mindig kell,
Aki igazán értékel.

Bármi történt bízhatsz benne,
Együtt sírtok, nevetgéltek.
Énekeltek és táncoltok,
Lélekben ti egyek vagytok.
Összetartoztok...
A legjobb barátok...

Bármi történt bízhatsz benne,
Együtt sírtok nevetgéltek.
Énekeltek és táncoltok,
Lélekben ti egyek vagytok.
Összetartoztok...
A legjobb barátok... - fejezi be. Egész végig a szemembe nézve énekelt, és egyértelmű, hogy a mi barátságunkra gondolt. Könnyezve ölelem magamhoz.
- Tetszik? - kérdezi kissé félénken.
- Szerinted?? - mutatok könnyes arcomra - természetesen igen!
- Huhh, annyira féltem a reakciódtól. És ne síírj - törli le a könnyeimet, mire én ismét magamhoz ölelem.
- Örülök, hogy egy ilyen barátra találtam, mint te. Soha nem voltak igaz barátaim, és köszönöm, hogy vagy nekem - mondom neki őszintén.
- Ugyan már Honey, ilyent ne köszönj. Ez természetes, ahogy te segítesz nekem, úgy én is neked. Együtt nevetünk, ha kell együtt sírunk,vagy épp összekaparjuk egymást. - mondja őszinte mosollyal ajkain, majd - ma már sokadszorra - ismét megölel.

Egy ideje csak csendben ülünk egymás mellett. Ez nem az a kínos csend, hanem inkább az a kellemes. Mindketten a saját gondolatainkba vagyunk merülve. Hogy ő min gondolkodik azt nem tudom, nem vagyok gondolatolvasó - mily meglepő -. Én viszont azon tanakodtam, hogy miért léteznek ilyen emberek, mint Camila? Hogy lehet egy ilyen csodálatos fiút, mint Shawn ennyire nem megbecsülni? Képtelen vagyok elhinni, hogy miért nem volt elég neki Shawn? Tudom, hogy nála jobb barátot még kívánni se tudna, hisz Shawn tényleg szerette, és mindent megtett érte!

- Shawn - szólalok meg egy idő után, mire érdeklődve néz rám - nem gondolod, hogy lassan le kéne menni? Anyukád is már nagyon aggódik érted. Meg Aaliyah és apukád is. - nézek rá kérdőn.
- De, menjünk le - kel fel nagy nehezen az ágyból. Én is teszem amit ő, azaz felkelek az ágyról, és elindulok Shawn után le a nappaliba.
Karen egyből fiához siet és szorosan megöleli. Olyan jó nézni, ahogy ennyire jó kapcsolatot ápol a szüleivel és a húgával. Sajnos nem sok család ennyire összetartó. Nekem például a bátyámmal nagyon jó a kapcsolatom, míg a szüleimmel annyira nem. Nem mondanám rossznak, de túlzottan jónak sem. Olyan elmegy kategória. Ezek után hozzám is odajön Karen, és szorosan megölel "Köszönöm"-öt suttogva a fülembe, mire csak megvonom a vállam.

A telefonom csörgésére kapom fel a fejem.
- Ne haragudjatok, ezt fel kell vennem - mondom a nappaliban tartózkodó személyeknek, mikor meglátom a telefonomon az "Anya💕" szót. - Anya mondta, hogy ideje hazamennem, szóval bármennyire is maradni szeretnék, sajnos mennem kell - mondom kissé lehangoltan, miután befejeztem a telefon beszélgetést.
- Hazaviszlek - pattan fel egyből Shawn.
- Hát azt igazán megköszönném. Eléggé későre jár, és nem sok kedvem van a sötétben gyalog hazabotorkálni.- sóhajtok fel, majd összeszedem a cuccaim, és a többiektől elköszönve kilépek az ajtón.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
Hellóka nyalókaa!
Visszatértem 😁
Nézzétek el nekem a rész befejezését, nem igazán tudtam hogy befejezni😅😂

Bocsánat az összes Shamila shipernek, akinek fájdalmat okoztam (köztük magamnak is), de ez egy Shasandra könyv, és azért _Cassandra_Official_ -t jobban shipelem nyilván Shawnnal 😌

Másodszor pedig az a dal, amit a részben olvashattok Miruka26 -nak köszönhető, ugyanis ő írta nekem kérésre még anno 2019 elején (igen, időbe sikerült beleépíteni valamelyik könyvembe 😂)
Na mindegy, szóval mégegyszer nagyon köszönöm neki.
És humorvol , ugye, hogy tökre illik ránk a szöveg? Mikor írtam le végig pörögtek az emlékek a sorok közben 🥺

Na de mindegy, nem untatlak titeket tovább😂
Vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket ❤️
Csokiii